Jobbágyok.
Jobbágyok.
Békésebb képet nyujt azon viszony, mely a káptalan s alattvalói közt létezett, s melyet közelebbről megtekintenünk azért is érdemes, mert mintegy visszatükrözik a püspök s alattvalói között fennállott viszonyt is, melyről nincsenek ugy, mint amarról részletes tudósitásaink.
295A káptalan birtokain mindenütt szabad joghatóságot gyakorolt, amint az, ugy mond a Chartularium, az alább közlendő királyi kiváltságlevelekből kitünik.* E jogát a dékánon s a váradi birákon kivül ugynevezett udvarbirája által gyakorolta, ki világi férfiu volt s a dékánnal egy napon, évenként böjt második vasárnapján választatott a káptalanban. Várad birái a városban, az udvarbiró a káptalan vidéki birtokain őrködtek a rend, a személy s vagyonbiztonság felett s itéltek a bünügyekben, de itéletöktől felebbezni lehetett a káptalanhoz, hova tartoztak a főbenjáró ügyek is, mint gyilkosság, csonkitás, rablás, lopás, fajtalankodás, gyujtogatás s erőszaktétel. A vádlott egyszeri idézésre tartozott megjelenni, s ha a székesegyház dél-esti isteni tiszteletének végéig meg nem jelent: a káptalannak «a szégyenért, melyet rajta igy elkövetett» fizetni tartozott egy fertót, a felperesnek pedig költségeiért egy felet. Kibékülésnek azonban az idézés után is helye volt, de ekkor «régi szokás szerént» a káptalan számára három márkát kelle fizetni s ezzel a vádlott tartozék. Ha pedig a vádlott idézés után megszökött s hivás, kérés mellett sem akart törvénybe állani, minden ingó s ingatlan vagyona elkoboztaték, melyből a káptalan, kiadva először a dékánt illető egy harmadot, megelégité a panaszost, ami pedig fenmaradt, tagjai közt szétosztá. De apa fiáért és viszont, vagy testvér testvéréért, házastársak egymás bünéért nem szenvedhettek, kivéve, ha a megszököttet titkon vagy nyilván segiték.* Általában a káptalan szabályul tűzte ki, hogy jobbágyaival szemben a fegyelmet kegyelemmel s az ügybuzgalmat szeretettel kell párositani,* s e körülménynek tulajdonitható, hogy félezredéves mult alatt annyi történeti emlék közt nincs egy is, mely a váradi egyház s alattvalói közt nagyobb mérvü egyenetlenségről szólana.
«meram et liberam jurisdictionem temporalem et plenam libertatem ab omnibus forensibus vexationibus et angariis exemti, prout expressius apparet ex privilegiis Regum Ungarić inferius summatim in suis locis descriptis, obtinemus.» Batthyány-codex: I. 11. rubr. – Leges eccl. III. 230. l.
Batthyány-codex: I. 12. rubr. – Leges eccl. III. 231–232. ll.
«Statuimus igitur .... circa subditos inesse debet Rectoribus et iuste consulens misericordia et pie seviens disciplina ... sit amor, sed non emolliens; sit zelus, sed non immoderate seviens.» Batthyány-codex: I. 11. rubr. – Leges eccl. III. 230. l.
Aki Váradon megtelepedni s házat, szőlőt vagy egyéb ingatlant 296venni akart, előbb a káptalan engedélyét kellett irásban kinyernie, különben, mint betolakodó, elveszté amit vásárolt.* A város lakosa, csak megbizható ember lehetett.
Batthyány-codex: I. 10. rubr. – Leges eccl. III: 230. l.
Várad s általában a káptalani birtokok lakosai épen ugy, mint a földesuri telkek népei mindenütt, bizonyos fizetések, és szolgálmányok teljesitésére valának kötelesek, melyeknél az volt mérvadó, hogy ki mennyit? egy egész, fél, vagy negyed telket birt-e? avagy csupán házzal biró zsellér?
Eszerint évenként Szent-György-napkor minden egész telkes fizetett tizennégy garast (1 frt), féltelkes annak felét, negyedtelkes negyedét, a zsellérek tehetségök szerént; Szent-Mihály-napkor pedig földbér fejében minden ház négy garast, ajándékképen két garast. Továbbá, akinek öt kereszt szemes élete termett (buza, rozs, árpa, köles, zab), adni tartozott egy fél keresztet; akinek tiz keresztje volt, egy egészet, és igy tovább minden tiztől egy keresztet. E tizedeket azonban nem szedék be azon nyersen, hanem már a szalmából kivett szemes élettel kellett megváltani, és pedig egy fél keresztért járt egy köböl (36 itcze?) buza; egy keresztért két köböl, felében buza, felében rozs; két keresztért négy köböl, felében buza, egy negyede rozs, más negyede zab; három kereszttől hat köböl, két rozs, két buza, két zab. Ha kinek pedig öt keresztnél kevesebb termett, attól a tizedszedő belátása szerént vett, de Istent tartva szem előtt.*
Batthyány-codex: I. 18. rubr. – Leges eccl. III. 235. l. – Itt a tized alapjául «capecia» van felvéve, mely Du Cange szerént markok, kévék halmazát jelenti, de hogy a «capecian köze1 áll a buza-kereszthez, mutatja a Chartularium ama kifejezése hogy: «dant .... pro singulis capeciis singulos XII. denarios» t. i. váltságul; eszerént az a buza-mennyiség, mely csak 12 denárt ért, egy keresztnél vagy vontatónál nem lehetett több. – Itt, valamint az alább következő helyen a «köböl» nem vehető mai értelemben.
Ezenfelül minden tizedfizető adott egy csirkét, továbbá libák, bárányok, malaczok, méh-kasok minden tizedikét; ha tiznél kevesebb volt, minden darabtól egy-egy denárt. A méheknél azonban csak a rajok estek tized alá. Végül tartoztak összehordani a begyült tizedeket s minden igás gazda beszállitani egy szekér szénát.
Hogy ezenfelül a káptalan jobbágyai egyéb fizetést vagy szolgálatot 297teljesitettek volna, a Chartularium nem mondja. Emliti ugyan, hogy I. Lajos király legujabban behozá a buza- s borkilenczedet, de hozzá teszi, hogy annak beszedéséről nem intézkedik, reménye levén annak eltöröltetéséhez, mert «a régi terhek Isten sérelme nélkül nem szaporithatók»*
«De exactione autem nonć partis frugum et vini per Ludovicum Regem novissimis diebus inducta, certa regula dari non potest, cum spes detur de eius relaxatione; antiqui enim census augeri non possunt sine manifesta offensa ereatoris.» Batthyány-codex: I. 18. rubr. – Leges eccl. III. 236. l.
Ez általános urbéri rendszer alól azonban történtek kivételek. Nevezetesen Várad lakosai, minthogy nem annyira földművelés, mint inkább iparüzésből s kézi munkából éltek, 1312-ben Imre püspök jóváhagyásával kötött egyezségök szerént nem fizettek tizedet, hanem a Szent-György és Szent-Mihály-napi garasokon kivül minden polgár négy köböl s minden zsellér két köböl buzát és rozsot. Ezenfelül a mesteremberek ugyanazon szerződés szerént tartoztak a káptalannak olcsóbban dolgozni; továbbá a püspök szintén váradi polgárai s jobbágyaival kezet fogva a város összes hidait kijavitani, s a király, királyné s a királyi ház tagjainak látogatása alkalmával «Szent-László király iránti tiszteletből» élelmi szerekről és szállásokról gondoskodni.*
«Prćter illa, quć superius (Rubr. 18.) enumerantur ... artifices Civitatis nostrć, cuiuscunque professionis existant, res artis suć tenentur nobis vendere remisius iuxta conventionem habitam inter nos et eosdem. Universitas vero Civitatis eiusdem similiter cum civibus episcopalibus tenentur iuxta morem consvetum reparare, cum opus fuerit, pontes sitos intra Civitatem, et in adventu Regis, Reginć, liberorumque Regalium contribuere ad eorum expensas, licet alias non consveverint, pro reverentia Sancti Regis Ladislai supra populos Ecclesić nostrć recipi victualia seu descensus.» Batthyány-codex: I. 23. rubr. – Leges eccl. III. 237. l.
Volt a káptalannak bortizede is; a XIII-ik században még az egész egyházmegye eféle tizedét közösen birta a püspökkel, de a XIV-ik század második felében már csak Várad, Bihar és Püspöki bortizedének felében részesült. A bortizedszedők költségeinek fedezésére minden szőlős gazda fizetett pecsétváltság czimén két denárt, uj sajtótól egy fertót, régitől egy felet. Mind a bor, mind egyéb tizedeknél pedig szabály volt, hogy aki tizedét megtagadta vagy valami csalárdságot követett el: attól kilencz részt vettek és csak a tizediket 298hagyák meg nála, «hacsak irgalomból meg nem bocsátottak neki».*
Batthyány-codex: I. 21. és 22. rubr. – Leges eccd. III. 236–237. ll.
A boron kivül a bihari, homorogi s köleséri főesperességek egyéb tizedeiből is kaptak a káptalan némely tagjai ugynevezett negyedet, de ezt Meszesi Demeter püspök legalább egy időre megszüntette.*
Batthyány-codex: I. 21. és 22. rubr. – Leges eccd. III. 236–237. ll.
Voltak azonban a váradi káptalannak és püspöknek oly népei is, kik a fentebbi szabályzatok alól kivéve, nem jobbágyi, hanem inkább polgári jogoknak örvendhettek.
