Mindazon «vendégeink»: francziák, németek, olaszok stb., kik nálunk derék városokat alapitva, a nyugati müveltség, ipar és kereskedelem jelentékeny terjesztői lőnek, megelégedtek, ha a következő kiváltságokat nyerheték ki, hogy tudniillik szolgálmányaik lehetőleg csekélyek legyenek, hogy saját biráik lássanak felettök törvényt s papjaikat szabadon választhassák, hogy az ország báróinak szállást adni ne tartozzanak s végre magtalanságuk esetében szabadon végrendelkezhessenek.
Oláh testvéreink, kiknek betelepitésére ugy a váradi püspök, mint a káptalan külön vajdát s kenézeket tartának, a fentebbi szabadalmakat mind élvezék. Szolgálmányaikról, melyekkel a püspöknek tartozának, nem maradt reánk részletes tudósitás, de ismerjük a káptalan iránti tartozásaikat s ezekben kétségkivül visszatükröződnek amazok. A Chartularium tudósitásai összevetve azon történeti adatokkal, melyek a püspök oláh jobbágyairól fenmaradtak, püspökségünk oláh jobbágyainak középkori állapotáról eléggé teljes képet tárnak elénk.
Ezek szerént nálunk az oláhok nem fizettek, mint a többi jobbágyok tizedet sem a püspöknek, mint főpásztornak, sem a káptalannak, mint földesuraknak, hanem csak ötvenedet s ehelyett utóbb pünkösdkor bárányaik tizedét, a megtelepedés szabadalmának élvezetéért pedig 299kisasszony-napkor minden ház egy juhot s deczemberben sertéseik tizedét. Ez utóbbi szolgálmány azonban a püspöki birtokokon még enyhébb vala, mert itt, ha az oláh jobbágynak egy egész nyáj sertése volt is, csak egy darabot tartozott adni, de választva a jobbak közől; a kinek tiznél kevesebbje volt, minden darabtól fizetett két denárt, de két vagy háromtól már semmit. Ha ki azonban jobb sertéseit eltitkolta, ezekkel együtt egész nyáját elvesztette «irgalom nélkül».
Ügyeiket külön biróság intézte. E biróság egy elnökből s tizenkét tagból állt; az elnök a vajda vagy alvajda volt, a tagokat a kenézek közől választák, kik a megválasztásra mind képesek valának, kivéve a nagyon véneket, nyomorékokat, az elmebetegeket vagy akik 25-ik évőket még nem töltötték be. A megválasztottak esküt tettek le s mandatumok félévre szólt: Illés próféta napjától vizkereszt nyolczadáig s ettől amaddig; mindkét határidőben uj választás történt.
Aki a kenézek itéletével nem volt megelégedve, felebbezhetett a váradi udvarra, de amit itt itéltek, avval már megelégedni tartozott. Hogy pedig e biróság tagjainak a teher mellett hasznuk is legyen, a püspök felszabaditá őket azon szolgálmányok alól, melyekkel különben tartozának.
A birságok összegével, melyeket a kenézek ez esküdtszéke itélt meg, a belényesi várnagyok kötelesek voltak megelégedni, de azt közvetlenül behajtaniok nem volt szabad; csak azon esetben, ha a vajda vagy a kerület tisztje, ki krajniknak neveztetett, a birságot tizenöt nap alatt, mint kötelessége, be nem hajtaná, – azon esetben joguk volt a várnagyoknak megzálogolni, de nem az elmarasztaltat, hanem a hanyag vajdát vagy krajnikot.
Akinek több vagyona volt, mint amennyi birságra itéltetett, birság miatt nem volt fogságra vethető; szabadságának elvesztésével csupán 300nagyobb vétségekért bünhődhetett, mint gyilkosság, házasságtörés stb.
Aki magtalanul elhalt, javait rokonai örökölték, ha nem voltak rokonai, az egyházat tehette örökösévé; a várnagy csak egy harmadfüves tinót vehetett el.
Papjaikat szabadon választhatók s azok javára a püspök lemonda mindazon fizetések és szolgálmányokról, melyek őt, mint földesurat, illették volna azon telkek után, melyeken a papok laktanak; hasonlólag vagy legfeljebb csekély eltéréssel cselekedett kétségkivül a káptalan is.
És papjaik ismét saját egyházi elüljárójok, a Belényes-vidéki oláh főesperes hatósága alatt állottak, melybe a püspöknek sem tisztjei, sem papjai nem avatkozhatának; a püspök csupán az oláh főesperes itéletétől való feljebbezést tartá fenn magának.
Kenézeik szerződött felek valának szemben a püspökkel és káptalannal, és szerződéseik szerént szintén tartoztak bárány és sertéstizedet adni, ezenfelül minden kenéz évenként egy fél szőnyeget, továbbá egy nyeregpokróczot és egy sajtot; közösen pedig az oláhok a földcsuri jogok elismeréséül minden ujév napján egy lovat.
A püspök azonban a kenézeknek, mivel megigézték, hogy birtokait jól benépesítik, szőnyeg és pokrócz-tartozásaikat elengedte.
301Oláh testvéreinknek tehát ugy egyházi, mint világi ügyeikben szabad kezök volt; fizetésekkel és szolgálmányokkal pedig még kevésbbé valának terhelve, mint a püspök s káptalan egyéb népei ennélfogva a vagyonosodásra s művelődésre, szóval az emelkedésre nem volt elzárva előlök az ut.