Vámok s a szászok nagy pere.
Vámok s a szászok nagy pere.
Jelentékenyebbek valának a káptalan vámbeli jövedelmei. Igy Szalacs vámja, még mielőtt e község a káptalan birtokába jutott volna, őt illeté. Továbbá Széplak s vidéke vámjának fele; Zilah, Szeged városok vámjának egy harmada, és mindazon megyei vámok, melyekhez a püspöknek joga volt, részben a káptalant is illeték; a 290XIV-ik század végével azonban már csak a bihar- s zarándmegyei vámokból nyertek némi jövedelmet.
De a legfőbb, t. i. Várad vásárvámja végig megmaradt a káptalan birtokában, bár megtartása sok küzdelembe került. Amint szaporodik történeti adatkészletünk, egyre sürübben jönnek elő a tudósitások, melyek a káptalan ama vámjoga ellen intézett támadásokról szólanak.
Már IV. László király idejéből értesülünk, hogy Kalandos mester, Tamás fia a káptalan váradi áruhelyét elpusztitá,* s ugyanazon korban Várad-Olaszi polgárai is, mint láttuk, perelnek e jog miatt a káptalannal.* És ez igy tartott tovább I. Károly, Nagy-Lajos s Zsigmond királyok alatt is;* a káptalan e joga folyton fenyegetve van hol egy, hol más részről, egyszer a püspökség részéről is, midőn t. i. Jakch Dénes püspök Zsigmond királytól saját városrészei: Olaszi és Vadkert számára nyer vásárjogot.*
«Ladislaus dei gratia Rex Hungarić fidelibus suis prćposito et Conventui sancti Stephani de promonthorio Waradiensi, salutem et gratiam. Dicunt nobis Capitulum ecclesić Waradiensis, quod Magister Kolandus filius Thomte forum ipsorum in Waradino existentem destruxisset. Quare mandamus fidelitati vestrć prćcipiendo, quatenus mittatis unum ex vobis, virum idoneum, qui de prćmissa destructione fori sciat et inquirat veritatem et secundum quod vobis constiterit, nobis fideliter rescribatis. Datum in Zegued, in crastino beati Andreć apostoli.» (Az év a tollban maradt, de valószinüleg 1284. ez évből van László királynak egy más levele is, mely Szegeden kelt. FEJÉR GY.: Codex dipl. V. 3. 244. l.) Mátyás királynak 1477-ben Budán, május 20-án kelt átiratából. – Nagyszebeni városi levéltár: U. II. 378.
Lásd: I. kötet 123. l.
Futaki Dénes bihari főispán (1320.) a vámtarifát szabályozá; Jakab mester bihari alispán 1343-ban, Csáky Miklós főispán 1409-ben, Garai Miklós nádor pedig 1411-ben a bihari rendekkel Várad mellett tartott gyülésből tettek jelentést e vámokról a királynak, jeléül, hogy azok kérdése mindannyiszor napirenden volt. Mátyás király 1477-iki átirata i. h.
Lásd: I. kötet 253. l.
A százados viszály leghevesebb kitörése azonban Mátyás király korára esik, midőn az erdélyi szászok, hivatkozva II. Endre király 1224-iki kiváltságlevelére, mely nekik az országban vámmentes kereskedést biztosita, Váradon a vámfizetést egyenesen megtagadák. A káptalan ennek ellenében előmutató Imre király 1203-iki, tehát a szászok kiváltságánál régibb levelét, melylyel a biharmegyei vámok kétharmadát 291a váradi egyháznak adományozá s mely levelet utóbb IV. Béla 1261-ben, V. István 1262-ben, IV. László 1277-ben, I. Károly 1322- és 1323-ban átirtak s megerősitének, Nagy-Lajos király pedig nemcsak ismét megerősite, hanem még ama vámok utolsó harmadát az első kettőhöz adá. Erre a szászok a vám kétharmadának jogosultságát elismerék s hajlandók valának fizetni azt, de csak országosan meghatározandó tarifa szerént; a káptalan azonban, hivatkozva az idézett királyi levelekre, egész vámot kivánt s a régi tarifa szerént.*
«iuxta seriem et formam antiqui cuiusdam registri.» Valószinüleg azt érti, melyet Futaki Dénes főispán megállapita, mert mint Jakab alispán 1343-ban tudósítá a királyt: «tempore guerroso in exactione eiusdem tributi plurima et maxima vacillatio fuisset, sed cum magister dionisius de futak in dignitate dicti Comitatus Byhoriensis extitisset, factum exactionis sćpedicti tributi emendasset.» Mátyás király 1477-iki átiratában. I. h.
Mátyás király, kinek itélete alá került az ügy, Budán 1477 julius 3-án kelt levelével aként itélt, hogy Várad vásárait Debreczenbe, saját városába helyezé át, örök hűtlenség s az áruczikkek elkobzásának terhe alatt megtiltván a szokott váradi vásárok tartását.*
Gr. TELEKY J.: Hunyadiak kora. XII. 27–28. és 53. ll.
Mily magatartást követett eddiglen ez ügyben Várad püspöke, Pruisz János, ki tudvalevőleg Mátyás királynak nagybefolyásu hive volt? nem emlitik történeti forrásaink, mert bár e vámügy még jobban érdekelte a püspököt, mint a káptalant, e korban már a kérdéses vámjövedelemből két rész illetvén a püspököt és csak a harmadik rész a káptalant: mindemellett a perben egész a királyi itéletig a püspök neve sehol nem fordul elő; az ügyet egyedül a káptalan képviseli, s a király itélete is csak a káptalannak szól.
Ez itélet azonban a váradi káptalanon kivül sokak érdekeit sérté, a többek közt Várad püspökének s polgárainak érdekeit is. Azért a király, midőn a káptalan kijelenté előtte, hogy az ő felsége s az egyházi s világi rendek által megszabandó vámtarifát elfogadja: Pozsonyban 1478 február 17-én kelt levelével – mint maga mondja – János váradi püspök s más hivei kérésére visszahelyezé Váradra a vásárokat, megengedvén, hogy már a jövő nagyhéten vásárt tarthassanak, s az ügyben a végtárgyalást Budára, husvét után tizenötödik napra tűzte ki.*
Gr. TELEKY J.: Hunyadiak kora. XII. 27–28. és 53. ll.
292E napon Ország Mihály nádor, kit a király ez ügy elintézésével megbizott, a következő itéletet hozta: a szászok fizetnek két rész vámot, a káptalan a harmadik részt nem követelheti tőlök, emellett tartozik megtartani a hatóságilag megállapitott vámtarifát és azt azonnal meg is állapitá.*
Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde. I. 1. füz. 85.2. füz. 78–90. ll. – JAKAB E.: Oklevéltár Kolozsvár története első kötetéhez. 6–16. ll.
E tarifa élénken tárja elénk ama vonzerőt, melyet Várad piaczának forgalma még a távolabbi vidékekre is gyakorolt, s képet nyujt az akkori vevő közönség szükségleteiről épen ugy, mint megismertet azon kereskedelmi czikkekkel, melyeket termelők s iparosok előállitani leginkább jónak láttak.
A lőfegyverek közt a puska még nem jutott egyeduralomra; a kézijj és kellékei még mindig találtak vevőket. Az élelmi czikkek közt ott van a káposzta, s mért Szent-László városa és vidéke az akkori sürübb és szigorubb böjtöket is megtartá, a szegényebbeknek szekérszámra hozzák a sóshalat, de messze földről elhozák az izletes vizákat is, s ez az egyedüli czikk, melynek vámját pénzen megváltani nem lehet, hanem minden darabból egy szeletet kell adni, mely szelet közönségesen «szent heng»-nek neveztetett.* Italok között csak a bor s a sertermelésre szükséges komló szerepel; annál változatosabb a ruhanemüek piacza. Len, kender, gyapju, kordován-bőr nagy mennyiségben fordul elő; a pórnép ködmönei és szürke posztó kész ruhái mellett ott pompáznak a drága nyestbőrök s rókatorkok az előkelőbbek posztó, bársony vagy selyem öltönyeire; a himzett női öveket s más asszonyi csecsebecséket hátokon is el birták hozni a kereskedők, de a szőnyegeket, bár vámjok nagy vala, szekérszámra is hozák, jeléül nagy kelendőségöknek, mert festett szobák s kárpitozott butorok nem igen levén divatban, ünnepek alkalmával szőnyegekkel aggaták be a házak falait s teriték be a karos székeket, pamlagokat, velök tették lakályossá az utazások, országos vagy megyei gyülések s vadászatok alkalmával felvont sátrak belsejét. Végre a különféle házi állatok serege közt legkeresettebbek a lovak, amit bizonyit már csak az is, hogy egy 293lótól annyi vámot kellett fizetni, mint két ökörtől vagy három tehéntől.*
Kolozsvár magyar lakosainak 1453-iki névsorában olvassuk: «Laurentius HENG». Történelmi tár. 1882. évf. 527. l.
Ország Mihály nádor a következő tarifát állítá fel: «de curru pannis seu aliis mercantiis bene onerato exigatur florenus unus, demptis tributis portarum, pro quibus exigatur florenus medius, tam in eundo, quam redeundo de curru tamen onerato; de curru vero vacuo exigantur denarii quatuor. Item de curru Vsones deferente, una particula usonis, vulgariter Sentheng vocitata. Item tempore nundinarum de curribus piscium salsatorum unum piscem competentem; aliis vero temporibus unum denarium. Item de curru lodicibus onerato denarios vigintiquinque. Item de curribus ceparum duos denarios seu duo ligamina ceparum. Item de curru ferrum deferente quartam partem floreni et duo ferra furcata. Item de curru fruges deferente denarios quinque. Item de curru lini vel canapi quatuor Kythos seu ligaturas, de minutis nichil. Item de curru sales ducente sales duos. Item de curru humili vulgariter Komplo denarios octo. Item de sin gulis curribus feni, graminum et caulium singulum unum denarium. Item de curru lanć denarios XXV. de minutiis autem in sacco magno delatis denarius unus. Item de petiis griseorum pannorum denarius unus. Item de duabus vestibus sartitis, utputa griseis et aliis de pannis vilioribus factis: denarius unus. Item de cingudis equorum, cordis arcuum, pileis, arcubus, sellis, angolteriis depictis, cingulis muliebribus et horum similibus, quć humeris seu dorso hominum deferuntor, a pondere unius hominis exigatur denarius unus. Item de mastrucis pellium ferinarum: denarii duo. Item de pelliciis seu mastrucis agnellinis: denarius unus. Item de mastrucis mardurinis et variolinis: denarii quatuor. Item de singulis lodicibus humeris homirom portatis: denarius medius. ltem de minoribus lodicibus Cherge duabus: denarius medius. Item de centum cutibus seu Alantiis vulgo Bakbeur et Gardovan agnellinis vel caprinis: denarii quatuor. Item de singulis decem pellibus ovinis seu castratinis: singuli denarii. Item de duabus cutibus bovinis: denarius unus. Item de minoribus scilicet tribus: denarius unus. Item de pellibus vitulinis octo: denarius unus. Item de pellibus vulpinis et mardurinis congregatis centum in numero: denarii XX. Item de centenario cerś denarii sex. Item de centenario sepi: denarius unus. Item de idria mellis: denarius unus. Item de caldaribus magnis: denarius unus. Item de caldaribus minoribus duobus: denarius unus; item de minimis quatuor modosimili denarius unus. Item de singulis duobus ensibus: denarius unus. ltem de tunella vini denarii quatuor. Item de singulis duobus bobus: denarius unus. Item de pecudibus seu vaccis tribus: denarius unus. Item de porcis duobus: denarius unus. Item de lardis duobus denarius unus. Item de singulis equis venalibus: denarii quatuor. Item de arietibus seu castratinis centum in numero: denarii quatuor; et sic secundum majus vel minus iuxta numerum arietum et castratinorum. Item de capriolo seu cervulo: denarius unus. Tributa autem omnium prćmissarum rerum exigantur a venditoribus tantum .... emptores semper liberi habeantur.» Mátyás királynak «Budć vigesima die dicti quindecimi diei festi Resurrectionis Domini antedicti. Anno eiusdem millesimo quadringentesimo septvagesimo octavo.» kelt megerősitő átiratából. Nagyszebeni városi levéltár: U. II. 399. Kiadta KERESZTURI J.: Descript. Epp. et Capit. Varad. I. 237–244. l. de kihagyásokkal s még több hibával.
A nádori itélettel a káptalan vámjövedelme, mely azelőtt valóban jelentékeny vala, mert a szászok nyilatkozata szerént némely kereskedők 3–4 ezer forint értékü árukat is hozának magukkal, a káptalan pedig minden arany forint után egy denár s száz forint értékű 294árutól egy forint vámot szedetett,* – e jövedelem most, mint a káptalan Ulászló királyhoz tett felterjesztésében emliti «jelentéktelen mennyiségre szállott le». Ulászló tehát a káptalan kérelmére s azon indokból, hogy Mátyás király ez ügyet nem annyira a törvények szerént, mint inkább önkényüleg oldotta meg: ez ügyet az 1492-iki budai országgyülésen ismét felvétetni s az illető feleket megidéztetni rendelte.* A tárgyalás ugyanazon év Szent-Mihály napjának nyolczada után történt s avval ért véget, hogy Ország Mihály fentebbi itélete ujabb megerősitést nyert.*
Nagyszebeni városi levéltár. U. II. 568.
«non tam iuris ordine observato, quam absoluta sua potentia cum magno defectu et detrimento antiquorum proventuum eiusdem Ecclesić Waradiensis per quondam Magnificum Michaelem Orzagh de Guth ... palatinum adiudicari et limitari fecerat.» Ulászló levele, mely kelt Budán «feria sexta proxima post festum b. Mathić ap.» (márcz. 2.) 1492. Nagyszebeni városi levéltár: U. II. 507.
«Budć, quinquagesimo die octavarum b. Michaelis arch.» Nagyszebeni városi levéltár. U. II. 568: és Archiv für siebenbürgische Landeskunde. I. 2. füz. 95–107. ll.
A kedélyek azonban ezután sem csillapodtak le; az erdélyi szászok még 1526-ban is hangosan panaszkodnak, hogy ha Váradon keresztül tovább menni akarnak, Perényi Ferencz váradi püspök s a káptalan emberei utjokat állják, áruikat velök letétetik, azokat elszedik, sőt személyöket börtönbe is zárják.*
Nagyszebeni városi levéltár. N. 309.
