Keresszeg legrégibb birtokosai. – Egyik helynevének történeti háttere. – A dominikánusok feltünése, távozása s emléke.
Keresszeg, ameddig a történelem fáklyája multját bevilágitia, mindig ugy tünik fel, mint egy tekintélyes birtoktest feje. Mielőtt 1396-ban a gr. Csáky nemzetség kezére került volna, királyi birtok volt terjedelmes tartozékokkal, de a koronára csak 1316-ban a Borsa nembeli Kopasz nádor hűtlensége következtében szállt. A XIII-ik században tehát nemzetségi birtok volt, oly jelentékeny, hogy ott királyaink örömest időztek, mint IV. László is, ki egyszer a karácsonyi ünnepeket itt töltötte s később itt lelte halálát.
Hogy ily főuri birtokon középkori nemzetségeink legbecsesebb ékszere, a családi monostor nem hiányzott, azon alig kételkedhetünk, kivált ha tudjuk, hogy a Keresszeghez tartozott községek egyike ma is Keresszeg-Apáti nevet visel. A dolog aligha nem ugy lesz, hogy itt s
435talán ép azon a magaslaton, hol a régi keresszegi várnak öreg tornya ma is emelkedik s egyéb épületei s védműveinek nyomai még látszanak, – kezdetben csakugyan monostor állt és az csak későbben, mikor a tatárjárás vagy más nagy esemény következtében szerzetesek nélkül maradt, alakittatott át várrá. E feltevés mellett szól ama körülmény is, hagy utóbb, a régi monostornak mintegy folytatásaképen, a dominikánusok klastromát látjuk Keresszegen.
Keresszeg már a Csákyak adománylevelében mint város van feltüntetve, mely, későbbi adatok szerént, több utczából állt, sőt «Zenth-Katherina» mai kiejtéssel: Szent-Katalin külvárosa is volt. Szent-Domokos fiainak tehát ugy ékesszólása, mint tanitói képessége méltó közönséget talált itt; de hogy mikor jöttek Keresszegre? csak a Csákyak birtoklása korában-e vagy még jóval előbb? annak meghatározására hiányzanak az adatok.
Egyéb történeteik is merőben ismeretlenek. Annyit tudunk csupán, hogy 1553-ban Rómában tartott káptalanuktól már kérték az engedélyt, hogy Keresszeget elhagyhassák, s minthogy kérésöknek hely adatott, kétségtelen, hogy a távozásra fontos okaik is valának. Ez okok a tiszántuli vidék ama bomladozó vallási s politikai állapotára vezethetők vissza, mely ott Fráter György váradi püspök halála után köszöntött be. Csáky Pál, tudjuk, hogy ellenséges lábon állt Fráter György utódjával, Zabardy Mátyás püspökkel s bizonyosan mindazokkal, kik a püspök vallási s politikai elveiben osztoztak. Pál ur sem volt szövetségesek nélkül, kiket először is testvéreiben talált fel.
A dominikánusok a távozásra nyert engedélyt kétségkivül igénybe is vették; legalább keresszegi tartózkodásuknak többé semmi nyoma. Midőn azonban régi történeteink egy-egy kiválóbb férfiuról szólanak, ki Keresszegi nevet visel, e név még mindig a dominikánusok emléke, kik Keresszeg emeléséhez s lakosai műveltségének fokozásához nagyban hozzájárultak.