Váradi klastrom.
436Váradi klastrom.
Utolsó perjele. – Birtokai. – Sorsa 1557 után. – Védszentje s helye.
Létezéséről csupán megszünése napjaiban értesülünk. János-Zsigmond választott király 1560. október 8-án Gyulafejérvártt kelt levelével megengedte, hogy a dominikánusok váradi klastromának perjele, József szerzetes Sárossy Jánosnak s nejének, Dorottya asszonynak száz magyar forintért zálogba adhassa az emlitett klastrom javait, nevezetesen a biharmegyei Marczelháza, Ősi és Kakucs községekben létezett részbirtokokat, ezekenkivül 124 fejős tehenet tizenkét darab borjuval egyetemben.*
«Religiosus vir, frater Josephus Ordinis Prćdicatorum Beati Dominici Confessoris, Prior Conventus Varadiensis Ecclesić seu Cśnobii Omnium Sanctorum sua, et aliorum Religiosorum Fratrum ac totius Conventus prćdicti in personis omnia eorum bona immobilia... ad dictum Cśnobium... pertinentia; imo ipsum etiam Claustrum prćscriptum... item portiones possessionarias... in possessionibus Marczelháza, Eussi, Kakucs omnino in Comitatu Bihoriensi existentes... centum viginti quatuor vaccis mulgibilibus una cum vitulis earum sedecim... Joanni Sárossi et per eum generosć Dorotheć consorti suć... in et pro florenis centum in monetis Hungaricalibus... certis sub conditionibus, inferius in tenore earundem litterarum clarius denotatis et expressis impignorasse dignoscebatur, – suum Regium consensum prćbuit pariter et assensum etc.» t. i. János-Zsigmond. Váradi székeskáptalani levéltár. Antiqua. 1. 37. Egyszerü másolat, eredetijének helye sincs megjelölve; mindemellett mivel egyetlen e nemü emlék s egyéb források, valamint a körülmények nem mondottak ellene: figyelembe kellett venni.
Eszerént kétségtelen, hogy a dominikánusoknak Váradon klastromuk létezett, de hogy ki, mikor hozta be őket Szent-László városába? arról mélyen hallgatnak történeti emlékeink. Az is bizonyos, hogy még 1557 után is, talán Izabella királyné különös kegyelméből, Váradon voltak,* és csak a királyné halála (1559) után, midőn az ősi vallás hiveire még kedvezőtlenebb idők fordultak, követték rég eltávozott keresszegi társaik példáját. És távozásukkor olyan dolog történik; ami a többi egyházi testületek feloszlatásánál nem fordult elő. János-Zsigmond 437nem alkalmazza szigoruan a kolosvári gyülés birtokfoglaló végzését; megengedi, hogy a dominikánusok vagyona, sőt klastromi épülete is magánember kezébe jusson, ami ismét arra mutat, hogy a szerzet felett Váradon különös kegyelem őrködött, vagy olyas, talán alapitó oklevelökbe foglalt kiváltság, melyet János-Zsigmond is kénytelen volt tiszteletben tartani.
Izabella királyné 1557-ben két klastrom szerzeteseit hagyta meg; lehet hogy ezek egyike a Domokos-rendüek voltak. Lásd alább: Szent-Ferenc-rend váradi klastroma.
A fentebb idézett sorokból arról is értesülünk, hogy e klastrom s annak egyháza Mindszent tiszteletére volt szentelve. Történeti forrásaink csakugyan többször emlitenek Váradon, nevezetesen Vadkert nevü külvárosban ily egyházat, de mindig mint olyat, mely plebániai egyház volt.* Lehet azonban, hogy mint Várad-Velenczén az apáczák, ugy Várad-Vadkerten a dominikánusok az illető községi lelkészekkel ugyanegy egyházban végezték az isteni tiszteletet, mely esetben tájékozva volnánk e klastrom helye felől is.
Lásd III. kötet: Várad.
