Debreczeni klastrom.
Debreczeni klastrom.
Debreczen előkelősége. – Volt-e monostora? – Dósa nádor s kegyúri társai. – A dominikánusok rövid feltünése Debreczenben.
Debreczent Rafain szörényi bántól vagy dósa nádortól kezdve, a Brankovicsok, Hunyady és Zapolyaykon keresztül a Rákóczy nemzetség tagjaiig többnyire fejedelmi férfiak kezén találjuk, jeléül annak, hogy e helyet mindig jelentékeny birtoknak tartották. Ily birtok kereszténységünk első századaiban nem szokott monostor nélkül maradni, mindemellett debreczeni apát vagy prépostságról nem szólnak történeti emlékeink, hacsak azon Szent-András tiszteletére szentelt egyház, melyet a Váradi regestrum titokzatos nyelvezete «Zobodian» név alatt emlit, nem épen a debreczeni. Zobodian és Debreczen nevek távol állanak ugyan egymástól hasonlatosság tekintetében, de a Váradi regestrum többnyire eltorzitva közli a neveket s a Zobodian mindenesetre eltorzitott név; ellenben tudjuk, hogy Debreczen mindig nevezetes egyháza Szent-András apostol tiszteletére volt szentelve s a zobodiáni egyház szintén kitünő vala. Kegyurai mellett emlittetnek lélekváltói, kiknek száma tiz felé járt s kik évenként harmad füves tinót, száz kenyeret s tizenkét veder sert tartoztak beszolgáltatni az egyháznak s ezenkivül minden telektől egy-egy misepénzt. Minden arra mutat, hogy ez egyház monostori volt, ama körülmény pedig, hogy peres ügyében a váradi káptalan tagjai biráskodnak, nyilván arra mutat, hogy a váradi püspökség hatóságához tartozott és igy annak határai között keresendő.*
«Dionysius, Ysou et Pouk Patroni Ecclesić Sancti Andreć de Zobodian traxerunt in causam Dusinicos eorom exequiales, scilicet: Mour, Paulum, Laurentium Ereust, Petam et alios coram Eraklio Economo et custode Uaradiensi, dicentes, quad prćdicti Dusinici cum minoribus expensis, quam deberent, servitium eorom celebrarent. Denique coram Capitulo Varadiensi, scilicet: Johanne Prćposito, Michaele Cantore et aliis, et prćsente Micou Pristaldo et vicario nominati iudicis, controversia prćdictarum partium sic est sopita, quod sćpedicti Dusinici manere circa prćdictam ecclesiam deberent et annuatim in festo S. Michaelis servirent insimul, quotquot essent, cum trienni bove, centum panibus, XII. idriis cerevisić, et singulć mansiones singulas missas celebrari facere tenerentur.» Váradi regestrum: 350. okl.
432Valóban, nehéz elhinni, hogy oly előkelő nemzetség, mint amely Debreczent birta s nevezetesen a hatalmas és roppant gazdag Dósa nádor, a király komája,* ki 1322-ben halt el, – családja fészkét, Debreczent, monostor nélkül hagyta volna ama, korban, midőn apró családok is nemzetségi apátságokkal dicsekedhettek.
«magister dausa Compater et fidelis noster.» I. Károly király 1315-iki levele. Nagy I: Anjokori okmánytár. I. 380. l.
Mindemellett irott emlékeink szerént ilyes nagyobb egyházi intézményt csak 1326-ban látunk feltünni Debreczenben; ekkor már e város falai közt vannak a Szent-Domokos-rendüek.
E rend, mely leginkább tanitással, az Isten igéjének hirdetésével foglalkozott és ezért prédikátorok rendjének is neveztetett, a XIII-ik, sőt hazánkban a XIV-ik században is kiváló előszeretettel találkozott különösen a műveltebb városi osztályok részéről, hol leginkább szeretett megtelepedni. Főuraink gyóntatói is jobbára e rend soraiból kerültek ki, melyet a hazafiság nymbusa is övezett, mert Julián szerzetes és társai, kik keleti testvéreinket a messze Ázsiában felkeresék, szintén Domokos-rendüek valának. Debreczen, melynek fejlődését főuri birtokosai s kivált Dósának nádori udvara kétségkivül nagyban elősegiték, szintén városias szinezete s polgári elemei által gyakorolhatott e rendre vonzerőt.
Ki, mikor hivta meg a rend tagjait Debreczenbe? nem emlitik forrásaink; mi több, debreczeni tartózkodásukról is csak egyszer van emlékezet, ami már maga, de még inkább az ügy természete, melynek kapcsán felmerülnek, azt sejteti, hogy korán eltávoztak onnat.
Debreczennek a XIV-ik század első éveiben három birtakosa volt: Rafain bán, Dósa nádor és Péter, kik nemzetségeink ősi szokása 433szerént a kegyuri jogokat gyakorolták.* Később Rafain gyermektelenül elhalt, de örökösévé a nádort tette.* Mig a hatalmas nádor élt, fenn tudta tartani a rendet a közös birtoklásban; halála után azonban visszás állapotok következtek be.
«in Debruchun Dosa XVI capecie.
in Debruchun Petri X capecie.
Debruchun Rufoyn XLIIII capecie.» A váradi püspöknek fizetett tizedek jegyzéke 1290 tájáról. Bécsi császári udvari könyvtár: 1062. folio 110. b.
Raphain banus... universas possessiones suas... quas... acquisivit suis meritoriis servitiis exigentibus, mediantibus litteris ipsius Privilegialibus seu instrumentis, eidem magistro Dowsa, fratri suo, tamquam filio, considerans propipquiorem non habere heredem... et per eum suis heredibus, heredumque suorum successoribus, dedit, donavit et contulit perpetuo possidendas et habendas.» I. Károly király 1311-iki levele. Zichy-okmánytár: I. 133. l. – A nemzetségi ős birtokok természetes örököse különben is Dósa volt.
Már 1326 előtt Debreczenben oly zavar keletkezik, hogy annak rendezésére a váradi püspök tekintélye sem elégséges s Ivánka püspök kénytelen a pápa intézkedését kérni a Szent-Domokos-rendüek ellen, kik – mint a püspök levele mondja – Debreczen parochialis egyházát «világi hatalomtól gyámolitva» elfoglalák.* A püspök előtt tehát világos volt, hogy a szerzetesek más kezében csak eszközök, ezek ellen folyamodik mégis, mert tudta, hogy ezekkel a pápai szék könnyen elbánik, mig a világi hatalommal már nehezebben. E világi hatalom ugyanis Debreczen akkori jogviszonyai között csak a kegyuraság lehetett, nevezetesen vagy Dósa nádor fiai vagy Péter fia, kinek emlékét őrzi Debreczen azon része, mely róla ma is «Péter fia» nevet visel; jeléül annak, hogy jelentékeny férfiu volt.
«Venerabilis frater noster Johanka Episcopus Varadiensis sua nobis querula petitione monstravit, quod fratres ordinis prćdicatorum, commorantes in villa de Broten (az olasz irnok Debreczen nevéből két szót csinált, az első szótagot a latin «de» prćpositionak tekintvén) sue diocesis... parochialem ecclesiam dicte ville, que insignis existit, ut asserit, ibidem, unicam ad mensam suam Episcopalem spectantem, sibique censualem et in honorem sancti Andree apostoli constructam... et consecratam, fulti potentia seculari, temeritate propria occuparunt et detinent occupatam... et exercent omnia iura parochialia parochialis ecclesie antedicte: «meghagyja az esztergomi érseknek, a veszprémi s győri püspököknek, hogy a váradi püspököt helyezzék vissza jogaiba, ami, mint a következés megmutatta, meg is történt. XXII. János pápa levele. 1326. Theiner Á: Monumenta Hung. I. 507. l.
Ezek a kegyuri jogon kétségkivül nem tudtak megegyezni, s egyikök a többiek ellenére a dominikánusokat hozta be Debreczen egyházába, de állandóság nélkül. A pápa a püspök javára itélt,* s hogy a dominikánusok nemcsak a kérdéses egyházat bocsáták ki kezökből,
«Venerabilis frater noster Johanka Episcopus Varadiensis sua nobis querula petitione monstravit, quod fratres ordinis prćdicatorum, commorantes in villa de Broten (az olasz irnok Debreczen nevéből két szót csinált, az első szótagot a latin «de» prćpositionak tekintvén) sue diocesis... parochialem ecclesiam dicte ville, que insignis existit, ut asserit, ibidem, unicam ad mensam suam Episcopalem spectantem, sibique censualem et in honorem sancti Andree apostoli constructam... et consecratam, fulti potentia seculari, temeritate propria occuparunt et detinent occupatam... et exercent omnia iura parochialia parochialis ecclesie antedicte: «meghagyja az esztergomi érseknek, a veszprémi s győri püspököknek, hogy a váradi püspököt helyezzék vissza jogaiba, ami, mint a következés megmutatta, meg is történt. XXII. János pápa levele. 1326. Theiner Á: Monumenta Hung. I. 507. l
434hanem Debreczenből is távoztak, igazolja azon körülmény, hogy még Dósa fiainak életében egészen más rendü szerzeteseket találunk helyökön.*
Lásd alább: Szent-Ferenc-rend – Debreczeni klastrom.
