Szent-jobbi klastrom.
Szent-jobbi klastrom.
A pálosok Szent-Jobbra jövetele. – A monostor felvirágzására irányzott törekvések, de a hanyatlás el nem háritható. – A szerzetesek menekülnek s a szent jobb Lengyelhonba jut. – Az apátság jogilag ujra él. – Egyházának épitészeti emlékei s harangja.
Szent-Benedek rendje, mely nemzetünk megtéritését, a közigazgatás és törvénykezés uj intézményének meghonositását, a müvészet és földművelés kifejlesztését első sorban elősegité, mely ennélfogva vagyonára, kiterjedése s tekintélyére nézve első volt hazánkban a szerzetesrendek között, – a XV-ik században nagy hanyatlásnak indult. Monostoraikban csak itt-ott találkoztak a kellő számu szerzetesek, legtöbb helyen az apát alig egy-két szerzetessel rendelkezett, s a 472monostori épületek elhanyagolva, néhutt már épen roskadóban álltak. Egyéb tekintetekben is nagy romlás mutatkozott.*
A budai országos levéltár kincstári osztályában van egy testes kötet, mely eme sorokkal kezdődik: «Visitatio Reverendorum Dominorum Visitatorum Domini Gregorii de Zalavar et Domini Nicolai de Batha abbatum anno Domini millesimo quingentesimo octavo.» A fentebbi vázlat azon tudósitások alapján készült, melyek ama könyvben az idézett sorok után foglaltatnak.
Ily állapotban lehetett a szentjobbi monostor is, nevezetesen 1484 után, midőn gubernatora, Váradi Péter kalocsai érsek Árva várában fogságra jutott. Ez időtájban történt, hogy Szent Pál remete szerzetének tagjai mindenesetre királyi engedelemmel s Várad püspökének jóváhagyásával amaz apátsági monostorba beköltöztek. A szerzet iratai e beköltözést 1493. évre teszik,* törvénykönyvünk II. Ulászló király első éveire helyezi,* de ekkor már Péter érsek kiszabadult és, mint láttuk, az apátság birtokában volt, minélfogva azt kell hinnünk, hogy Péter érsek életében megelégedtek a pálosok csupán a monostor birásával s a gubernator nyujtotta élelmezéssel.*
Simon M: Supplementum od dissertationem de Dextra S. Stephani. 134. l.
1498-iki törvények. 11. Articulus.
Hogy az apátsági birtokok a XV-ik század végső éveiben Váradi Péter érsek, mint szent-jobbi gubernátor kezén voltak, azt láttuk fentebb: Szűz-Mária szent-jobbi apátsága. 345. l.
A pálosok országos népszerüsége, lángbuzgalmá s ernyedetlen munkássága általában ismeretes s e rend szerzeteseit a szent-márton-hegyi főapát tiltakozásainak ellenére is azért hozták Szent-Jobbra,* hogy az első apostoli kiráiy dicsőséges kezének méltó őrei legyenek és Szent-László királyi monostorának ha nemis régi fényét, de legalább régi tisztességét visszaszerezzék. Azonban e kettős czél elérésére Szent-Pál remetéinek már nem sok idejök volt Szent-Jobbon, s még kevésbbé valának kedvezők a körülmények.
Tholnai Máté Szent-Márton-hegyi főapát még 1510-ben is visszaköveteli rendje számára a szent-jobbi monostort s evégett II. Gyula pápához felir. Fuxhoffer-Czinár: Monasteriologia. I. 233. l.
Az 1498-iki országgyülés kérte ugyan a királyt, hogy a szent jobbi konvent hiteles-helyi pecsétje, mivel különben sem valami vétség miatt vétetett el, adassék vissza, mert e konvent hiteles-helyi működésére az országnak szüksége van. De a pecsétet, ugy látszik, az ősi jogszokásnál fogva, csak valamely rendes apát kezeibe kivánta 473adni és azért arra is kérte a királyt, hogy a remetéket, kiket oda behelyezett, távolitsa el s az apátságot állitsa vissza.* A pálosok azonban megmaradtak és igy világos, hogy a szent jobbi konvent hiteles-helyi pecsétjét ezután is nélkülözte.*
«Ex quo non pro aliqua culpa... sigillum ab eodem Conventu fuit ablatum: supplicant igitur Domini Regnicolć Maiestati Regić... ut dignetur ex illo Conventu Heremitas, quos illuc imposuit, removere et Abbatem Regularem illius Ordinis idoneum in illum Conventum instituere: Quia Domini Regnicolć sigillo illius Conventus carere non possunt. 1498-iki törvények. III. 11. art.
Az ismeretes Vér Andrásféle 1504-iki levél (Századok. 1872. évf. 478. l.) a szent-jobbi konventben tett bevallásokat emlit ugyan, de hivatkozása, mint a szövegből is kitetszik, régebbi, az 1486. előtti időket illet.
A szerzetesek mindemellett nem csüggedtek s erélyesen láttak hozzá klastromuk birtokviszonyainak rendezéséhez. Szatmármegyében némi részbirtokaik valának,* ezekhez megvették pénzen Petenyeházy Mátyástól annak Ónad nevü birtokát, de pénzök kárba veszett, mert a nevezett birtokot Telegdy István tárnokmester Balás deáknak, a pálosok piskolti tisztjének tiltakozása ellenére elfoglalta hatalmsul.*
«in prćdiis Szent-Miklósteleke, Tótteleke et Marhateleke (?) portiones.» Budai országos levéltár kincst. oszt. Paulini. Szent-Jobb.
Leleszi országos levéltár: Actor. 1504. 28.
Ezzel megnyilt a csapások s veszteségek hosszu sora, mely a klastromot érte s végre is pusztulásra juttatta. Az 1514-iki pórlázadás korából Szent-Jobbot illetőleg nincsenek tudósitásaink, de alig képzelhető, hogy a Bihar városánál táborozó pórhadak a szomszéd Szent-Jobbra el ne látogattak volna s ha az ős monostort s a Berettyó szigetebeli várat megkimélték is, mert hozzájok nem férhettek: maga a kis város, Szent-Jobb s a hozzá tartozó községek kétségkivül oly sokat szenvedtek, mint a felégetett Várad és vidéke. Egy évtized mulva, ott voltak-e Mohács térein Perényi Ferencz püspökkel s Biharmegye nemeseivel Szent-Jobbról is a régi «apátur nemerei»? nem olvassuk; de azt tudjuk, hogy bár János király s mindenható kincstartója, Fráter György püspök Szent-Pál remetéinek kiváló kegyelői valának, mindamellett a szent-jobbi klastrom a kor egyre mostohább viszonyai között nem szünt meg hanyatlani.
A konventnek Debreczenben, a város napkeleti részén volt egy kőháza, melyet nagyon előnyösen használhatott, minthogy terményeinek, 474de kivált szent-jobbi borainak állandó piaczát Debreczen képezé; mégis azt látjuk, hogy a szerzetesek, kik mindig inkább gyüjtők valának, 1531-ben ama házat elidegenitik, egyelőre ugyan csak bérletképen, de később a még nehezebb idők beálltával örökösen.*
E házat az idézett évben évi husz forint, de mindenha («perpetuis duraturis temporibus») fizetendő bérért engedék át a városnak. Simon M: Supplementum.. 141. l. – A bért a város 1556-ig rendesen fizette, de ez évtől kezdve már nem a szent-jobbi konventnek, hanem a helybeli (debreczeni) ispotály számára szolgáltatta be. Végre 1580-ban nemes Debreczeni Torkos János és Szabó Imre szenatorok a kérdéses házat Fr. Kristóftól, a hazánkbeli Szent-Pál-rendüek vicariusától ötszáz magyar forintért Debreczen városa számára örökáron megveszik a leleszi konvent előtt, elengedtetvén nekiek az 1556-tól kimaradt évi bér. – Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Ordo Paulinor. de Szentjobb 2. 2.
Ekkor a konventnek már csak hét birtoka volt: Szent-Jobb, Szent-Miklós, Csohaj, Csanálos, Sárszeg, melyek a klastrom közelében álltak s összefüggő birtoktestet képeztek. Valamivel távolabb esett Piskolt s legtávolabb Külső-Szolnokmegyében Ecseg, hol a konventnek részbirtokai voltak. Jobbágytelkeinek száma összesen száz huszonhat vala s ehez a legtekintélyesebb számot: 82. Piskolt szolgáltatta; Szent-Jobb 15, Csohaj, Csanálos, Sárszeg együttvéve már csak 11 jobbágytelket számlált,* mert ez utóbbiakban a közel eső s különben is jó földeket nem osztották ki a jobbágyok között, hanem a szerzetesek házi gazdaságot folytattak rajta. Ecseg terjedelméről nincsenek közelebbi tudósitásaink, de e birtok révén értesülünk először a sorsról, mely a szent-jobbi szerzeteseket a legközelebbi jövőben érte.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt.: Dicalis Conscript. VIII. 1–72. ll.
Midőn János király halála után, de még inkább Izabella vissszatértével az egyházi birtokok lefoglalásának kora elérkezett, egyházi testületeink azon elővigyázattal kezdtek élni, hogy fenyegetett, de még le nem foglalt birtokaikat vagy maguk zálogositák el, vagy a korona által megbizható férfiaknak adományoztaták, de oly feltét alatt, hogy jobb idők jövetelével az adományt visszaadni tartozzanak.
Igy történt, hogy amint Ferdinánd király a váradi káptalan szatmármegyei birtokait a káptalan visszaállitásáig Kisvárday Mihálynak adományozta,* épen ugy Miksa főherczeg a szent-jobbi remeték ecsegi részbirtokát, mely Külső-Szolnokmegyében, tehát Izabella hatalmán 475kivül esett, Pálóczi Sebestyénnek s Tarnóczy Istvánnak adta, hogy védelmezzék s használják, de mihelyt a szerzetesek visszatérnek vagy ő felsége máskép intézkedik, kezeikből azonnal kibocsássák. Ez intézkedés 1557 január 19-én kelt,* a pálosok tehát már ekkor, minthogy az idézett oklevél visszatérésöket emliti, nem voltak Szent-Jobbon; kétségkivül már 1556-ban a Várad ostromára indult erdélyi hadak elől kellett elmenekülniök s az azon évi kolosvári gyülés az ő birtokaikat is lefoglaltatá. Emellett szól ama körülmény is, hogy debreczeni házok bérét ez évben még felvették, de 1557-ben s a következő években már nem.
E munka I. kötete: 425. l. 3. idéz.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Királyi könyvek. I. 49. l.
Hová vonultak Szent-Jobbról s magukkal vitték-e az ős monostor levéltárát s a mindennél becsesebbet, a szent jobbot? nem emlitik töréneti forrásaink; de midőn pár évtizeddel utóbb azt látjuk, hogy a szent jobb kéznek karcsontja, mely a tatárjárás után egyedül került vissza Szent-Jobbra, Lengyelországban tünik fel:* nem látszik valószinütlennek a feltevés, hogy ez ereklye a menekülő szent-jobbi pálosokkal jutott Lengyelhonba, kik ott csensztuhovi ép oly hires, mint terjedelmes klastromukban kereshettek menedéket. Emellett látszik bizonyitani ama körülmény is, hogy midőn szent-jobbi konventjöket s annak birtokait az Izabellához pártolt Némethy Ferencz elfoglalta, a pálosok nem mulasztják el ez ellen tiltakozni, de tiltakozásukat a Lengyelország közelében eső szepesi káptalanban adják elő.* Az is feltünő, hogy mig egyéb pálosrendü klastromok iratai nagy részökben megvannak, mint például a kápolnai, fudi-vásárhelyi stb. klastromoké, az ős szent-jobbi monostor levéltárának, mely pedig hiteles-helyi is, és igy terjedelmesebb volt, alig van nyoma, mert talán külföldre szálliták.
Simon M: Supplementum ad dissertationem de Dextra S. Stephani Regis. 40 s köv. ll. és a könyv vége, hol mellékelve van Szent-István, csakugyan jobb kart mutató ereklyetartójának rajza is.
Kereszturi J: Descript. Epp. et. Capit. Varad. II. 219. l.
Szent-László király közel félezred-éves szent-jobbi alkotása tehát megsemmisült, de, mint mondani szokták, a megyilkoltnak szelleme feljár s meg-megjelen, hogy igazságot követeljen.
Oláh Miklós esztergomi érsek 1562. évben Nagyszombatba zsinatot 476hirdetett; a meghivottak, illetőleg a megjelenni kötelesek közt volt a «bihari apát úr» is.*
«1562. Nomina Dominorum Abbatum, Prćpositorum Regularium et Secularium, Decanorum, Plebanorum et aliorum, qui Synodis Reverendissimorum Dominorum Archi-Episcoporum ab antiquis temporibus et de jure semper interesse debuerunt et nunc quoque debent. Nomina DD. Abbatum... Dominus Abbas de Byhar.» Péterffy K: S. Concilia. II. 148. l.
Ez apátot eddig valamely, Bihar városában létezett monostor apátjának tartották s mint ilyet a Királyi könyvekbe szintén beiktatták, holott ez apát nem más, mint a biharmegyei Szent-Jobb apátja. Lesz alkalmunk még erről bővebben is szólani;* most csupán annyit jegyzünk meg, hogy a váradi püspökség egész területén csak egy olyan apát létezett, ki azon kiváltsággal birt, hogy a megyés püspök joghatósága alól kivéve, egyenesen az esztergomi érsek alá tartozott, mint ilyen történeti emlékeinkben esztergom-egyházmegyeinek is neveztetett s ennélfogva elüljárójának, az esztergomi érseknek zsinatain megjelenni köteles volt. A váradi egyházmegyének ez egyetlen apátja a szent-jobbi vala* és azért semmi kétség benne, hogy Oláh Miklós érsek zsinati meghivója a szent-jobbi apátnak szólt, ki a vármegyétől, melyben monostora állt, «bihari apát»-nak is neveztetett.
III-ik kötet: Bihari főesperesség – Bihar.
Lásd fentebb: Szűz Mária szent-jobbi apátsága. 329. l.
Különben mikor a nagyszombati zsinat meghivóit szerkeszték, akkor a szent-jobbi apátság s vele együtt számos egyházi intézményünk tényleg már rég nem létezett; de a meghivók irásánál nemis arra néztek, hogy mely apátság létezik vagy nem? hanem amaz ős jegyzékre, mely az esztergomi érsek joghatósága alá tartozó egyházi személyiségek s méltóságok névsorát tartalmazta. Ezért történt azután, hogy midőn a zsinaton a megjelenni kötelesek névsorát felolvasták, a legtöbbnek neve mellé azt kellett irni, hogy «távol van» vagy «nincs kinevezve».
A bihari, vagy helyesebben a szent-jobbi apát neve mellett is ama szavak állanak.* Tudva is volt országosan, hogy szent-jobbi apát nem létezik, mindamellett felolvasák nevét s e cselekménynyel kifejezést 477adtak amaz erkölcsi erőnek, mely utolsó, de biztos fegyvere a gyengének az erőszak ellen s melynek mai neve: jogfolytonosság.
«Dominus Abbas de Byhar. vacat. abest.» Péterffy K: S. Concilia. II. 148. l.
Ez egy szó szerezte vissza hazánk ezer éves alkotmányát; ugyanazon szó, hangoztatva már 1562-ben, nem engedte elenyészni a szent-jobbi apátságot –
«Amaz áldott jobbét, mely koronát szerzett,
S mely, mint birodalma, rohadást nem szenved...»*
S mely, mint birodalma, rohadást nem szenved...»*
ARANY JÁNOS.
Az apátság hajdani monostorának helyét a szent-jobbi temetőben feltünő halom jelöli. Itt a pusztulás szelleme már teljesen befejezte munkáját. E hely a monostor hajdani temetőjének mintegy folytatásaképen évszázadok óta temetőül használtatik s ennélfogva az apátsági egyháznak s a többi épületeknek még alapfalait is rég kiemelték a földből a sirások és széthordozák. Ma már csak egy egész téglát is nehéz találni ott.
Későbbi feljegyzésből értesülünk csupán, hogy a temetőben létezett egyház faragottkövekből épült volt s köveit 1745-ben az akkor épült katholikus egyház falaiba rakták be.* És csakugyan azon két zárkő, melyek Szent-Jobbon ma is megvannak s melyek egyike Rédey Ferencz, másika pedig Károlyi Katának, Rédey nejének nevét és czimerét s az 1621. évszámot viseli,* arra mutat, hogy e zárkövek faragottkő boltgerinczek közt állottak épen ugy, mint az emlékszerű egyházainknál ma is látható.
«anno 1745. per ... Abbatem Dietrichstein ćdificata (est) Ecclesia, in yua maiores visuntur secti lapides prioris Ecclesice, sine tamen aliqua inscriptione.» SIMON M.: Supplementum. 178. l.
«Ezen sövény (a helv. vallásu, régi) templom előtt ... kőtemplom volt oda fel a dombon, ahol maga is esett a helység az abbatiális házzal együtt; annak a bolthajtásából leesett két sajtforma kövön irva volt (az egyiken): FRA REDEI 1621. A más hasonló kövön pedig ez az irás volt: * KAROLI KATA * ANNO DOMI * 1621 ... Rédey Ferencznek kő státuája is itt volt, de ezt Váradra vitette Rédey Lajos.» A szent-jobbi helv.-val, egyház jegyzőkönyve. Rajzukat, valamint Rédey Ferencz vörös márvány «statuájá»-nak rajzát is közli Simon M. többször idézett műve végén.
Szalárdi János arról értesit ugyan, hogy Rédey Ferencz Szent-Jobbon, melyet 1607-ben Rákóczy Zsigmond fejedelemtől nyert adományban,* 478«ömagától fundamentumából épitett egyházban .... temettetett vala»* s az emlitett zárkövek már egyező évszámuknál fogva is, inkább az épités emlékkövei, mintsem sirkövek: mindemellett bizonyos, hogy Rédey, ha temetőkápolnánál többet épittetett is, az épitésnél a monostor régi köveit használta; más oldalról pedig alig hihető, hogy a monostori egyház azon félszázad alatt, mely a Pálosok s Rédey birtoklása közben lefolyt, annyira elpusztult volna, hogy azt «fundamentumából» kellett ujra épiteni.
KERESZTURI J.: Deseript. Epp. et Capit. Varad. II. 229. l.
Újabb nemzeti könyvtár. 1852. 64. l.
Hogy ez egyháznak tornya s talán épen ikertornya volt, az nem csupán az apátság királyi alapitásából s királyi monostoraink épitészeti 479szokásából következtethető, hanem egy teljes hitelességű tudósitásból is, mely az egyház megaranyozott toronygombjait emliti.*
Vinkler Mátyás szent-jobbi apát és szepesi olvasó kanonok Biharmegyének 1715 junius 18-án Szent-Imrén tartott gyülésében személyesen panaszolja, hogy a legközelebb (1711) lerombolt szent-jobbi várból némely vidéki urak és tisztjeik téglákat, köveket s minden elvihetőt hordatnak széjjel, egyebek közt – mint a jegyzőkönyv tolmácsolja – «ex turri et Ecclesia S. Jobiensi globol ćreos inauratos.» Biharmegye levéltára: Protoeollum III. 19. l.
A régi monostorból csak egy emlék maradt reánk: egy szép harang, mely jelenleg a rom. kath. egyház tornyában áll s méltó társa a székelyhidi s mihályfalvi gyönyörü harangoknak.
Évszám nincs rajta, csak koronája alatt, mint mellékelt rajzán látható, fordul elő háromszor egymásután a XIV s XV-ik századokban szokásos felirat:
(o rex glorie veni cum pace)
A felirat alatt, a harang négy oldalán négy kis medaillon áll a keresztre feszitett Jézus és szentek képeivel, de ezeken rongálás nyoma látszik.*
Érdekes adat van e harangról a szent-jobbi helv. val. egyház már idézett jegyzőkönyvében. «Szép szavu harang ... 1748-ban a Reformatusok tornyából vétetett el ... azért, mert az azon találtatott Szentek, Krisztus képe és az inscriptio azt mutatták, hogy a Római Katholika Ekklezsiához tartozott. Bizonyosan, mert az egész Szentjobb reformálódván, a harangot tovább is megtartották. Próbálták ugyan róla lereszelni a nevezett képeket, de a materiának jó és kemény volta miatt rá nem mehettek... Igaz, hogy, amint mondják, kináltak érte (a katholikusok) 300 Rénes forintokat, de ők (a reformátusok) el nem fogadták s törvény által kivánták vissza harangjokat ... még sem nyerték meg, sőt a törvény a pénzt sem itélte meg, és igy se pénz, se harang.»
A régi fény és kincsekből kevés, de annál drágalátosabb emlék.
