Fudi-vásárhelyi klastrom.
Alapitása s a Zoárd és Csanád nemzetség. – Védszentje. – Birtoklásának nyomai. – Elpusztulása s egykori helye.
E klastrom alapitását Pázmány Péter a Zoard nemzetségből származott Fudy családnak tulajdonitja s keletkezése idejét 1335-re helyezi. Ellenben a pálosok történetének irója s e rend fenmaradt iratai Csanád érsek testvérét, Miklóst tartják e klastrom alapitójául,
az alapitást 1325. évre teszik s megjelölik a birtokokat is, melyeket e 469klastrom számára rendelt, tudniillik Bertényben részjószágot, a Körösön egy malmot s valamely vasbányából tizedet. Ezenfelül határozott tájékozást nyujtanak a klastrom helye felől is, mondván, hogy az a váradi hegyekben, Váradtól napkelet felé, Omlás nevü hegy alatt, de Vásárhely határán állt. A kétféle tudósitás csak abban egyezik, hogy a klastrom védszentjéül öszhangzólag Szent-Jeromost nevezik meg.
Ez ellentétes állitásokat maguk a pálosok aképen igyekeztek kiegyenliteni, hogy az alapitást Telegdi Miklósnak tulajdoniták, de nem zárták ki a Fudy nemeseket sem, ugy tüntetvén fel őket, mint kik a klastromot uj adományban részesiték vagy megnagyobbiták. És e véleményben, legalább uj adatok felmerültéig, meg kell nyugodnunk, annál is inkább, mert az nem valószinütlen, s ha egykor megerősitést nyer, azon érdekes felfedezésre vezetne, hogy ama birtoktest, melynek központját Mező-Telegd képezte, hajdan egészen Várad határáig terjedett. A leányi negyedek kiadása által az ős nemzetségi birtokok gyakran szenvedtek csonkulást; Fudi és Vásárhely birtoka és klastroma is valamelyik Telegdy leánynyal átszállhatott a Fudy nemesekre.
Szent-Jeromos fudi-vásárhelyi klastroma is, mint a kápolnai, távol a várostól, magányos helyen emelkedett, de a hely ridegségét a természet szépsége, melyet a szerzetesek műértő keze még jobban kifejlesztett, egészen feledteté, sőt a klastrom lakóinak szive és szelleme vonzóvá tette.
Itt élt a XIV-dik század elején Hektor atya. Idegen név, de amelyért, a rend iratai szerént, nemzetünk egyik fia cserélte be szive alázatosságában talán épen legelőkelőbb hangzásu nevét. Hektor atyát sokan keresték fel boldogok-boldogtalanok, mert tudott tanácsot, vigaszt nyujtani; szent élet hirében állt s mint a legenda szerént Szent-István király, ő is a legártatlanabb szerekkel, mint almával, kenyérrel 470meggyógyitá a legnehezebb betegeket. 1333-ban már perjele volt e klastromnak, és igy önkényt merül fel a kérdés: vajjon nem ő volt-e az első, ki mint szegény remete e félreeső helyre vonult, jámborságával látogatottá tette azt és alkalmat adott e klastrom keletkezésére?
Hosszu idő mulva Zabardy Mátyás váradi püspök is, aligha nem eldődei példáján indulva, a csaták riadalma után e klastrom csendes falai közé vonult, hogy lelkét a seregek urához, Istenéhez emelje. 1554 szeptember 3-án itt irta meg ama levelét, melylyel a törökön nyert győzedelmét jelenté.
A hivek ragaszkodásán s az ebből folyó kegyes adományokon kivül mi képezé a klastrom fennállásának alapját? részletesete ki nem mutatható, mert birtokviszonyairól csak töredékes tudósitásaink vannak.
A biharmegyei Kecset falunak birta egy részét, de csak zálogban Géresi Czibak Andrástól kétszáz arany forintért. 1524-ben Miklós várad-püspökii plebános végrendelete szerént Fudiban azon tizenhárom telket kellett volnak örökölnie, melyek egykor Fudy Móricz birtokai valának; de a klastrom beiktatásának e birtokba Solymosy András és rokonai ellenmondtak s ugy látszik, hogy állandó sikerrel, legalább 1552-ben Fudi csakugyan nem a pálosok, hanem két egyenlő részben Porkoláb Dénes és Solymosi Péter birtoka.
Miklós plebános hagyatéka tehát csak holt betü maradt rájok nézve, s nem sokára elveszték kecseti birtokukat is. E birtokot Izabella királyné 1557-ben Kecsethi Albertnek adományozta, ami ellen Péter atya, e klastrom ismeretes szerzeteseinek egyike tiltakozott ugyan, de az akkori körülmények között kétségkivül eredménytelenül. A kolosvári gyülés végzése, mely lefoglalta a váradi püspök és káptalan birtokait, kiterjedett a többi egyházi birtokokra is.
Utolsó nyoma e klastromnak 1564-ben fordul elő, midőn Mátyás atya, mint szerzeteseinek főnöke emlittetik. Két év mulva, 1566-ban 471Szent-Jeromos fudi-vásárhelyi klastroma is, mint Erdély s a tiszai vidék annyi egyházi épülete, pusztán maradt és többé meg sem népesült.
Ma már romjai sem állanak a föld szinén. Várad felett, a Sebes-Körös jobb partján emelkedő hegyláncz az Omlás-hegy keleti oldalán szük völgyet képez, itt a Hentes-oldal és a Kis-Borpatak közt emelkedő magaslaton, az ugynevezett Kovács-részen, a szőlő lábjában begyepesedett hantok láthatók, – ezek takarják a klastrom romjait.
Kerületök mintegy háromszáz lépés, s alólok műtéglákat, vizvezeték-csöveket és simára faragott vagy épen diszesen tagozott köveket hoz fel a kincskereső nép ásója. A szomszéd borháznál küszöbül szolgál ma is egypár mérműves kő, s első tekintetre elárulják, hogy egykor valamely csucsives izlésben épült egyháznak voltak tagjai, kétségkivül az itt állott klastrom egyházának.
A nép még emlékszik rá, hogy kik laktak itt? s ma is mutatja a romtető alatt a «veres barátok» forráskutját s halastavát, de a történelem nekünk megmutatta, hogy miféle «barátok» voltak itt a lakók?