Kápolnai klastrom.
Kápolnai klastrom.
Helye. – Szerzeteseinek foglalkozása. – Jóltevői. – Viszontagságai. – Ismeretes szerzetesei.
Váradról éjszaknak, a bihari-hágó felé menve, ez utóbbinak már közelében kis csermely szeli keresztül az utat. A csermely forrása az uttól alig száz lépésnyire fakad s a forrás felett emelkedő, szelid magaslaton, az oda ültetett szőlősorok között emberi lakás nyomai látszanak ma is. A hagyomány még emlékszik rá, hogy ott csakugyan laktak egykoron, de a részletekben már emlékezete nem biztos: itt is, mint annyi helyen, csak azt ismétli. hogy «veres barátok» laktak ott.
Történeti emlékeink szerént is csakugyan klastrom állt e helyen, de a pálosoké, amaz egyetlen rendé, mely magyar földön termett s melynek szerzeteseit talpig fejér ruhájokról népünk egyszerüen csak «fejér barátok»-nak nevezé.
E rend ellenkezőleg mint Szent-Domokos vagy Szent-Ferencz-rendje, távol a városok zajától, magányos helyeken telepedett meg, mert tagjai már szervezeti szabályaiknál fogva remeték-voltak s azért Szent-Pál remetéinek is neveztettek. Az anyaföld művelése vagy a mesterségek s tudományok ápolása csak mellékfoglakozásuk volt; életök, sőt éjszakájok legnagyobb részét önmegtagadásban, elmélkedéssel s imádkozással töltötték, mert ezekre is szükség van, de kinn a világban keveset érnek rá az emberek, ők tehát mintegy pótolni akarák ezek mulasztásait is. – Az emlitett magaslaton e rendnek ugynevezett «kápolnai klastroma» állt.*
«Az püspökii és váradi hegy között országutja, az mely egyenesen megyen Váradra. Első hegyének neve «Törkölymérő», második «Nádashegyének» hivattatik, az mely hegynek alatta volt az fejér barátok Calastroma az csergő forrásnál, az Calasltomból jött ki az forrás.» És ismét: «Várad határán a Barát-hegye alatt (volt a klastrom), mely azelőtt Nádashegye néven hivatott.» Budai orsz. levéltár kincst. osztálya: Acta Paulinorum de Kápolna. I. 14. és I. 753 l. – Ide helyezik e klastromot az alább idézendő oklevelek is. Ezekből megitélhető, hogy mennyire téved Rupp Jakab, midőn «Magyaroszág helyrajzi története. III: 161. l. mondja: «Kápolna falu fekszik Biharmegyében Váradtól nem messze (négy mérföld), dél felé, a Baráthegy (előbb Nádashegy) és Tököl nevü hegyek alatt, Csorgó pataka mellett... Jelenleg... a tenkei plebániának fiókegyháza… Hogy itt hajdan a pálosoknak társházuk volt... történetiróink tanusitják.» Rupp nagy szorgalommal s források után dolgozott, de kellő helyrajzi s részletes történeti ismeretek nélkül s ezért van, hogy a váradi püspökségre vonatkozó közleményei inkább tévedésbe viszik az olvasót, mintsem tájékoztatnák.
461A klastrom alapitója ismeretlen; a rend iratai az alapitást Várad püspökeinek tulajdonitják s ez állitás csak megerősitést nyer ama körülmény által, hogy a klastrom püspökségi területen állt.
Elejéntén csak szerény kápolna lehetett, mely a bold. Szűz tiszteletére volt szentelve; erre mutat a klastrom Kápolna neve, mely rajta maradt akkor is, midőn már a kápolna helyét tekintélyes egyház foglalta el. A kápolna valószinüleg még a XIII-ik században s tán épen Lodomér püspök korában keletkezett, ki, mint esztergomi érsek, melegen érdeklődött az ifju rend iránt, megfelelőbb életszabályokat irván annak számára. Annyi bizonyos, hogy 1321-ben már létezett.
Későbbi történeteiből, különösen lakóinak életéből is csak keveset tudunk. Nem volt hiteles-hely, hogy befolyást gyakorolt volna a polgárok jogi ügyeire; sem gazdag javadalommal biró szerzet; hogy az országos törvényhozásban vagy zászlóaljával a harcz mezején szolgálta volna a hazát. Csendes lakóinak birtoka a szeretet; fegyvere az imádság s a sanyaru élet volt: ezekkel igyekeztek használni s hatásuk igénytelen; de jótékony vala, mint a házi tüzhelyé.
Ilyennek tükrözi vissza e szerzetesek életét s működését azon töredékes leirás, mely a kápolnai klastromról reánk maradt. Tágas, téres helyen épült az – mondja egyebek között – szerzetünk szokása szerént, kertekkel, halastóval s kőfalakkal körülvéve; mellette gazdasági épületek, csürök, magtárak, továbbá szállóhely s fürdők a szerzetesek s a vendégek számára.*
«Fuit hoc monasterium pro usitato more S. Religionis nostrć in ampliori situ cum suis hortis, piscina, actu inter monasterii terminos apparente, muris circumcinctum, ac adiacente allodio, diversorio, horreis, granariis, lavatoriis etc. pro familia et hospitibus, pecudibus aptis ćdificiis fundatum.» Budai orsz. levéltár kincst. oszt.: Paulini. Kápolna. Miscell. 6. suppl.
462Az isteni szolgálaton kivül tehát földműveléssel, gyümölcs s állattenyésztéssel foglalkoztak; segitségökre kivántak lenni az utasoknak s ezért telepedtek meg közel az országuthoz; gondoskodtak vendégeiknek még kényelméről is. Hogy pedig tudományos foglalkozással is tölték idejöket, az nemcsak magától érthető, hanem igazolja a göttweigi könyvtár egy kézirati codexe, melynek első fele részét kápolnai pálos szerzetes irta 1474-ben.* Hogy miért csak az első felét? e kérdésre talán épen az idézett év adhat feleletet. Ez évben a törökök feldulták a klastromot, leölték, rabságra hurczolák szerzeteseit. A klastrrom még ugyanazon évben, ha meg is népesült, nehezen láthatott nyugalmas, könyvek irására alkalmas napokat.
Nevezetesen a következő munkákat másolta: 1. Evangelia dominicalia per annum. Anno 1474. 2. Evangelia cum sermonibus. 3. Casus episcopales et papales. 4. Ex libro vitć Patrum. 5. Tractatus de sex gradibus pśnitentić. 6. Sermones varii de Sanctis. 7. Peregrini sermones de Sanctis. 8. Legendć Varić. A kézirat 26a levelén rubrumban a következő, egykoru feljegyzés olvasható: «Scriptus pro magna parte in Kapolna et in unum collectus.» Csontosi J: Magyarországi könyvmásolók és betüfestők a középkorban. Magyar könyvszemle. 1881. évf. 212. l.
A pálosok, mint mindenütt a hazában, ugy Kápolnán is rokonszenvet s tiszteletet keltének magok iránt nemcsak az alsóbb, hanem a legmagasabb osztályoknál is. Imádságukba, életök érdemeibe ajánlá magát mindenki; a szülék örömest láták a szerzet tagjai közé lépni fiaikat s nem egyszer magas állásu férfiak is felölték e szerzet ruháját; szivesen időztek közöttök az élők s egyházokba temetkezni kivánkoztak a haldoklók.
Tisztelőik sorában támadtak jóltevők is, kik kegyes adományaikat nyujták a klastromnak, többnyire szerény adományokat, de melyek a klastromukon s annak kertjén kivül egyébbel nem rendelkező szerzetesekre nézve nagy becsüek valának.
Ismeretes jóltevőik sorát egy egyszerü püspökii lakos, Fejér Gál nyitja meg, ki 1387-ben halálos ágyán egy szőlőt hagy nekik, mely a váradi hegyen «Szent-László király szőleje felett» s a Biharra vivő országut mellékén esett.*
Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. 1. 10.
463Ez időtájban már a klastrombeli kis kápolna annyira látogatott vala, hogy az időnként, kivált a bold. Szűz ünnepein hozzája sereglők számát be nem fogadhatá. Uj és tágas egyházról gondoskodtak tehát s hogy gondoskodásukat siker koronázta, igazolják az emberi emlékezetre még ott létezett s részben ma is ott létező faragott kövek, melyeknek tagozata az egyház csucsives styljéről s az épitő bőkezüségéről egyaránt tanuskodik. Az épitő nevét határozottan nem ismerjük, de Lukács váradi püspököt (1397–1406) e klastrom megujitójának nevezik magok a rend iratai,* s e czimet kétségkivül többel érdemelte ki, mint azon darab szántófölddel, melyet 1398-ban a klastromnak adományozott.*
«de Kápolna (claustrum) prope Varadinum: restauratur a Luca Episcopo Va:adiensi anno 1398.» Pázmány Péter érsek jegyzéke. Péterffy K: S. Concilia Hung. II. 282. l.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. 1. 3. – D. L. 8310.
A jóltevők sorából főuraink sem maradtak el. Pázmán János, Istvánnak fia ugyancsak 1398-ban szántai részbirtokát a «Vyozos» (ma Kis-Körös) folyó mellett adá a szerzeteseknek;* a három Telegdi testvér: János, László és Pál 1405-ben Mézesmál nevü szőlejöket;* Zomlini Mihály, a király nagyobb kanczellariájának jegyzője pedig 1410-ben Várad-Olasziban házat, rétet s egy Serefel nevü szőlőt valla be a váradi káptalan előtt azon okból, minthogy saját s övéinek temetőhelyét a kápolnai klastromban választá.* Hasonlóképen egy-egy szőlőt adtak 1417-ben Kermes László váradi polgár s 1421-ben Scolari András püspök.* Hogy pedig e szőlőadományok gyakoriságuk mellett is értékesek valának, igazolja a körülmény, hogy 1446-ban magok a 464szerzetesek vásároltak egy szőlőt Mihály váradi kanonoktól huszonnégy magyar arany forinton.*
Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. 1. 3. – D. L. 8310.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. 1. 3. – D. L. 8310.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt. M. O. D. L. 9703.
«Andreas dei et apostolicć sedis gratia Episcopus ecclesić Waradiensis universis christicolis prćsentibus et futuris prćsentes literas nostras intuentibus paternam benedictionem et salutem. Quum viri religiosi vitć contemplationi quiete non possunt vacare nisi a christi fidelibus bonis temporalibus adiuventur: propterea nos habentes singulare refugium et spem indubi’ atam in beatissima semper virgine dei genitrice Maria, sub cuius nomine Capella fratrum heremitarum sancti pauli primi heremitć prope civitatem Waradiensem extitit fundata, ex speciali nostra devotione quandam vineam nostram in territorio Waradiensi, in monte prope dictam Capellam heremitarum, in vicinitatibus vinearum plebanić sancti Egidii ab orientali, ac Andreć dicti Besenew de pyspeky a meridionali, necnon Gregorii dicti ffanterew de vico Olazy ab occidentali partibus, ac terrć arabilis prćfatorum heremitarum existentem, quć vinea a condam discreto domino Stephano Karachon, plebano prćfatć ecclesić sancti Egidii ad nos certis et rationalibus ex causis post mortem eiusdem extitit devoluta, cum omnibus suis utilitatibus et pertinentiis quibuslibet prćfatć Capellć beatć virginis et per consequens fratribus heremitis in eadem deo famulantibus in perpetuam eleemosynam duximus conferendam et conferimus prćsentium per vigorem. In cuius rei testimonium prćsentes litteras nostras sigilli nostri pontificalis et authentici appensione conmunitas duximus concedendas. Datum Waradini feria quinta proxima post festum Penthecostes (juni. 4.) Anno domini millesimo quadringentesimo vicesimo secundo.» Eredeti hártya, a püspök piros és meggyszin selyem zsinórról függő pecsétjével, melyről már fentebb. (I. köt. 241–242. l.) volt szó. Budai orsz. 1evéltár kincst. oszt Paulini. Kápolna. 1. 7. D. L. 11218.
Budai országos levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. 1. 6. – 3. 5. – 1. 9. D. L. 16570. – 2. 3. és 2.
Jelentékenyebb szerzeményök volt ama részbirtok, melyet 1457-ben a biharmegyei Sal-Septely határán háromszáz arany forintért vettek meg Thapolczai János váradi préposttól.*
Budai országos levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. 1. 6. – 3. 5. – 1. 9. D. L. 16570. – 2. 3. és 2.
A legközelebbi jövő még több s más nemü adományokat is hozott, de egyszersmind nagy szerencsétlenséget.
1467-ben Beckenschläger János püspök Püspökiben malomhelyet adott a klastromnak,* s midőn az 1474-iki török dulás megtörtént, 1478-ban Thorday András királyi itélő-mester a biharmegyei Zomlin negyedrészét adá s egyszersmind száz arany forintot a leégett egyház felépitésére.* A török pusztitás nyomait tehát még négy év alatt sem tudták egészen elenyésztetni. Hasonló czélból hagyhatta végrendeletében Panaszi Pázmán András is azon kilenczven forintot; melyet a szerzetesek végre 1485-ben meg is kaptak.*
Budai országos levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. 1. 6. – 3. 5. – 1. 9. D. L. 16570. – 2. 3. és 2.
Budai országos levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. 1. 6. – 3. 5. – 1. 9. D. L. 16570. – 2. 3. és 2.
Kolozsmonostori országos levéltár.
Ez adományokhoz járultak 1496-ban Gergely váradi polgár hagyatékából ismét egy szőlő a Nádashegyen;* 1498-ban részbirtokok a már emlitett Sal-Septelyen, melyeket Zomlini Mihály, Miklós és Sebestyén vallottak be a kolostornak;* 1513-ban ismét részbirtok a szabolcsmegyei Zeleméren Zeleméri Mihály adományából;* végre 1518-ban a Várad melléki Vadászon szintén részbirtok s a Peczén egy kétkövü 465malom, melyet Sztári János vallott be a klastromnak Ulászló király jóváhagyásával.*
Budai országos levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. 1. 10.
Rupp J: Magyarország helyrajzi története. III. 163. l.
Budai országos levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. 6. 3.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. Protocoll. 147. l.
Ezentul még csak 1552-ben hallunk a klastrom birtokviszonyairól, midőn az idézett s következő évekbeli adókönyvek szerént Kis-Zomlin 8 telkéből a klastrom nevén van 5. Vadász 10 telkéből pedig 9, tehát összesen 14 telek. Sal-septelyi birtoklásuknak az 1457-iki vétel s az 1498-iki adományozás ellenére már ekkor semmi nyoma, mi okból? az nincs feljegyezve.
A klastrom Várad 1557-iki ostroma s Izabella visszatérte után is állt még, de két év mulva, 1566-ban osztozott a többi egyházi intézetek sorsában: szerzeteseinek távozniok kellett s a helyre, hol eleik annyiszor áldozának Istennek, többé vissza sem térhetének.*
«1566 una cum Capitulo Varadiensi per Johannem de Zapolya publico edicto proscripta exturbatur. I. h. Paulini. Kápolna. 3. suppl.
E klastrom egyébaránt a vidék pálos-rendü klastromainak feje volt, hozzája tartoztak a fudi-vásárhelyi (Várad mellett), továbbá a nagyfalusi (Szilágymegye), a kalodvai (Aradmegye) s 1493 óta valószinüleg a szent jobbi klastromok is, melyek felett felsőséget gyakorolt.*
«Vicarius de Kápolna… Sub quo: Prior de Szilágy, prope Nagy-Falu. De S. Hieronymo prope Varadinum... De Kalodva... in Orodiensi Comitatu.» Pázmány Péter érsek jegyzéke. Péterffy K: S. Concilia Hung. II. 282. l.
Szerzetesei mindig nagyobb számmal valának; 1474-ben a törökök egyet megöltek s huszat rabságra hurczoltak közőlök, pedig hihető, hogy volt olyan is, ki megmenekült. Emléke mégis csak kevésnek maradt reánk s ezek a következők:
1321-ben Péter vicarius.*
Rupp J: Magyarország helyrajzi története. III. 163. l.
1387-ben János perjel.*
Budai országos levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. 1. 10. – 1. 2. és 3. – D. L. 9703. – Paulini. Kápolna. 3. l.
1398-ban Kálmán vicarius.*
Budai országos levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. 1. 10. – 1. 2. és 3. – D. L. 9703. – Paulini. Kápolna. 3. l.
1410-ben Balázs vicarius.*
Budai országos levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. 1. 10. – 1. 2. és 3. – D. L. 9703. – Paulini. Kápolna. 3. l.
1420-ban Péter vicarius.*
«Capitulum ecclesić Waradiensis omnibus Christi fidelibus tam prćsentibus, quam futuris prćsens scriptum inspecturis salutem in omnium salvatore. Ad universorum notitiam harum serie volumus pervenire, quod religiosus vir, frater Petrus vicarius fratrum heremitarum beati Pauli primi heremitć de Capella beatć virginis prope civitatem nostram Waradiensem fundata in sua, ceterorumque fratrum de eadem capella personis ad nostram veniendo prćsentiam exhibuit et prćsentavit nobis quasdam literas patenter emanatas, petivit nos idem frater Petrus vicarius sua ac prćdictorum fratrum suorum personis, ut nos dictas literas nostras prćsentibus literis nostris privilegialibus transcribi et transsumi faciendo, dicto claustro seu capellć beatć virginis fratribusque in eodem Deo famulantibus dare dignaremus ad cautelam, quarum tenor is est. Nos capitulum ecclesić Waradiensis tenore prćsentium significamus quibus expedit universis, quod Andreas filius Kana de Kereszeg in nostri personaliter constitutus prćsentia, vineam suam in vicinitate vinearum a parte septemtrionali Thomć et Johannis pupillorum magistri Laurentii fratris domini Chanadini prćpositi, ecclesić nostrć, aulć regić secretarii cancellarii et comitis capellć ejusdem, necnon capellani domini papć, item a parte orientali vineć episcopalis ecclesić nostrć existentem, cui ab occidente via publica adiungitur, eidem Chanadino prćposito ecclesić nostrć et per ipsum pupillis prćdictis, fratribus ipsius domini prćpositi pro quinque marcis denariorum plene coram nobis eidem persolutorum cum universis suis utilitatibus et pertinentiis perpetuo et irrevocabiliter possidendam, tenendam pariter et habendam vendidisse et distraxisse est confessus pleno jure et per ipsos pupillos eorum heredibus ac successoribus universis, assupmendo idem Andreas prćdictos pupillos ratione prćfatć vineć molestare volentibus, ab omnibus expedire propriis laboribus et expensis. Datum in octava Epiphanić anno domini M°CCC°XXI°. Nos igitur petitionibus dicti fratris Petri nobis porrectis benigne inclinati, prćdictas literas nostras omni prorsus vitio carentes prćsentibus literis nostris privilegialibus transscribi et transsumi faciendo, dicto claustro seu capellć beatć virginis ac fratribus in eodem existentibus concessimus ad cautelam. In cuius rei memoriam, firmitatemque perpetuam prćsentes literas nostras privilegiales appensione sigilli nostri autentici munimine roboratas duximus concedendas. Datum die dominico proximo post festum Exaltationis sanctć crucis anno domini millesimo quadringentesimo vicesimo, prćsentibus honorabilibus et discretis viris dominis Conrado lectore, Andrea cantore, Johanne custode aliisque canonicis ecclesić nostrć prćdictć salubriter existentibus et devote, prćpositura autem antefatć ecclesić nostrć vacante.» Eredetije hártyán, függő pecséttel. Budai orsz. levéltár kincst. oszt. M. O. D. L. 2028.
4661457-ben Bálint.*
Rupp J: i. m. 163. l.
1467-ben Péter általános rendi főnök, de hogy Kápolnán lakott-e? nem emliti az oklevél.*
Budai orsz. levéltár kincst. oszt. D. L. 16570.
1473-ban Demeter.*
Rupp J: i. m. 163. l.
1478–1485 évek közt szintén Demeter a vicarius, ki ez utóbbi 467évben Sárosy László szerzetessel együtt Párthási Imrétől felvevé a Pázmány András hagyományozta kilenczven forintot. E Demeter más személy, mint az előbbeni, ki 1474-ben a törökök fogságába jutott s a szerzet iratai szerént ott is halt el.
Ugyanezen korban élt itt Pál atya, köznevén Palkó, Mátyás királynak kedvencze, kit hihetőleg a Buda melléki Szent-Lőrinczi klastromban kedvelt meg, kiről a szerzet iratai megjegyzik, hogy példányképe volt ifjaknak, öregeknek egyaránt és sohajtva teszik hozzá: bár még most is (1525) élne».*
«Erat exemplar fulgidum iuvenum et senum. Utinam et nunc viveret!» Magyar Sion: III. 593. l.
1496-ban Balás és László egyszerü szerzetes atyák, kik Sas Demeter fiának, Gergelynek végrendeletét, melylyel klastromuknak a váradi hegyen egy szőlőt hagyományozott, a váradi káptalannal irásba foglaltaták.*
«Nos Michaël de Waradino canonicusa ecclesić Waradiensis ac reverendissimi in Christo patris et domini Dominici Dei et apostolicć sedis gratia electi et confirmati ecclesić Waradiensis prćdictć et personalis prćsentić regić majestatis locumtenentis Vicarins in spiritualibus et causarum auditor generalis, memorić commendamus tenore prćsentium significantes quibus expedit universis, quod venientes ad nostram prćsentiam religiosi fratres Blasius et Ladislaus in personis religiosorum fratrum ordinis beati Pauli primi heremite in claustro Capolna vocato supra civitatem Waradiensem prćdictam fundato degentes, exposuerunt nobis, quod puer Gregorius filius condam Demetrii Sas civis civitatis Waradiensis prćdictć , in lecto ćgritudinis decumbens sana mente in ultima sua voluntate testamentum fecisset de bonis et rebus sibi a Deo collatis. Quare suplicaverunt nobis iidem fratres ut ipsis superinde de oportuno iuris remedio providere et prćfatam testamentariam dispositionem prćdicti pueri Gregorii cum examinationibus testium puta discreti Mathei plebani ecclesić parochialis omnium sanctorum de civitate Waradiensi prćdicta, confessoris videlicet eiusdem pueri Gregorii, ac providi Gregorii Thoth et dominć Elenć consortis eiusdem de vico Wenecze civitatis Waradiensis prćdictć, auditorum scilicet testamenti prćdicti in nostras literas transcribi atque autenticare et approbare eisdemque dare dignaremur ad cuatelam. Nos itaque iustis suis supplicationibus inclinati auditores testamenti prćdicti pueri Gregorii in nostram citare fecimus prćsentiam, quos ad sancta dei evangelia rnanibus eorum corporaliter tacta de dicenda veritate iurare fecimus et eosdem seorsum et singillatim examinavimus, qui concorditer, nullo eorum discrepante fassi sunt interfuisse testamento prćdicti pueri Gregorii in ćtate legitima constituti, qui in lecto ćgritudinis decumbens sana mente de anno domini millesimo quadringentesimo nonagesimo quinto fecisset testamentum et in ultima sua voluntate testamentaliter vineam suam paternalem in promontorio Nadas in vicinitatibus a plaga septemtrionali providi Michaëlis Zylagy de vico Olazy, ab occidentali vero parte providi Sebastiani Heghedews de vico Zombathel legasset prćlibatis religiosis fratribus heremitis ordinis beati Pauli primi heremitć in claustro Kapolna vocato supra civitatem Waradiensem prćdictam fundato degentibus pro refrigerio salutis animć suć. Quam quidem testamentariam dispositionem prćscriptam prćsentibus literis nostris sine diminutione et augmento aliquali transscribi et inseri faciendo autenticantes approbaverimus, imo approbamus et confirmamus prćsentis scripti patrocinio cum sigilli nostri soliti impressi communiti mediante. Datum Waradini quartadecima die mensis Aprilis, anno domini millesimo quadringentesimo nonagesimo sexto. Paulus de Debreczen, notarius.» Eredetije papiron kis gyürüpecséttel. Budai országos levéltár kincst. oszt. M. O. D. L. 20411.
4681516-ban Tétényi Imre vicarius.*
Kolozsmonostori országos levéltár.
1563-ban Mátyás vicarius.*
Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. 2. suppl. – 6. suppl.
1564-ben Kálmán vicarius, az utolsó.* Hova vonultak ő s még létezett társai 1566-ban? mi lett ingóságaikból, nevezetesen könyveik, irataik, de legkivált egyházi szereikből, melyekhez annyi kegyeletes emlék füződött? mind erre még nincsenek adatok. Irataik becsesebb részét, nevezetesen okleveleiket magokkal vivék valamelyik felvidéki zárdába, honnat 1786-ban a szerzet végleges feloszlatásakor kerültek mai helyökre, a kincstári levéltárba.
Budai orsz. levéltár kincst. oszt. Paulini. Kápolna. 2. suppl. – 6. suppl.
