Szent-Imre apátsága.
Szent-Imre apátsága.
Történeti s helyrajzi emléke. – Párhuzamos apátság a szent-jobbival.– Nemzetségi monostor. – Története szegény az adatokban.
«Szent-Imre egyházának apátja s kegyura törvénybe adták István fiait, amiért hogy száz márkát elvittek hatalmasul.»* A több, mint hatszáz éves történeti emlék e szavai kétségtelenné teszik, hogy szent-imrei apátság létezett, s ha ez apátság helyét keressük, történetiróink egyhangulag a váradi püspökség területére utasitanak. És itt, a 379történeti emlékekben oly gazdag Berettyó biharmegyei völgyén csakugyan találunk Szent-Imre községet, hol a község felett emelkedő szép halmok egyikét ma is «monostornak» nevezi a nép, a történetiró pedig feljegyezte, hogy ott «egy elpusztult klastromnak fundamentoma» volt.*
«Abbas de S. Henrico et Patronos Ecclesić impetiit filios Stephani, scilicet Michud, Aladarum et Bazlou pro centum marcis violenter ablatis. Judice Benedicto Bano, Pristaldo Pouca de villa Cokot. Qui cum Varadinum venerunt, filii Stephani convenerunt dare Abbati et Patrono Ecclesić triginta marcas et satisfacere Pristaldo; Abbas vero iudici satisfacere convenit.» Varadi regestrum: 122. oklevél. – A «Henrik» név Szent-Imre herczeg révén honosodott meg, ki a keresztségben anyai nagybátyjának, a bajor Henriknek nevét nyerte, s ezért mind Szent-Imre herczeg, mind Imre királyunk neve régibb történeti emlékeinkben Henricus, Hemericus, mely utóbb «Hemre» majd «Imré»-re magyarosodott. «Henricus filius Stephani regis obiit» mondja a pozsonyi krónika. Eendlicher: Rerum hung. monumenta Arpadiana. I. 55. l.
Budai F: Polgári lexicon. (1866-iki kiadás.) II. 195. l.
Már Pázmány Péter az ismeretlen rendü apátságok közé sorozta,* ennek ellenére az ujabb korban cistercita rendünek keresztelék el, de elegendő alap nélkül. A cisterciták rendszerént völgyekben telepedtek meg. Inkább hihető, hogy a szent-imrei apátság párhuzamos volt a szomszéd szent-jobbival s rendeltetésök is rokon vala: itt Szent-Istvánnak, amott pedig az első szent király angyali fiának zengték dicséretét Szent-Benedek fiai.
Péterffy K: S. Concilia. II. 275. l.
De mig Szent-Jobb királyi monostor vala, a szent-imrei apátság alapjait ős nemzetségeink egyike rakta le. Hogy melyik volt e nemzetség? történeti forrásaink nem emlitik s nehezen is lesz előbb meghatározható, mig István fiaira, kiket az apát s a kegyur ama száz márkáért bevádolt, nagyobb világot vetni nem sikerül. Ezek kétség kivűl az alapitó nemzetség tagjai valának s a monostor kegyuri jogán versengve, követték el hatalmaskodásukat.
Különben az apátság, hol valószinüleg védszentjének Szent-Imre herczegnek ereklyéje is őriztetett, nemzetünk részéről kiváló kegyelettel találkozott; kedvező anyagi körülményeknek örvendhetett, mert száz márkát, ami azon korban fejedelmi kincs vala, szegényes helyről elvinni nem lehetett. De birtokai, valamint fennállásának s elenyésztének további története egészen ismeretlen. Apátjai közől sem jutott el csak egynek is neve korunkig. Az idézett egyetlen adaton kivül hallgat felőle minden. Báthory András váradi püspöknek egy 1340-iki levele emliti ugyan Szent-Imre monostorát, mint amely Váradon bizonyos Luka nevű szőlőnek felét birta;* de hogy ez a kérdéses szent-imrei apátsággal azonositható–e? további adatok hiányában meghatározni nem lehet.
«Item quandam vineam nostram Luka dictam, supra domum leprosorum sitam... dividi fe imus in duas partes coćquales, cuius medietatem Monasterio sancti Emerici donavimus.» Budai orsz. Ievéltár kincst. oszt. D. L. 3478.
