380Keresztelő-Szent-János szent-jánosi apátsága.
Nemzetségi monostor. – Első feltünése s kedvező helyzetének történeti nyoma. – Apátjai s ezeknek működése. – Védszentje s birtokai. – Eltünése.
Várad alatt, Szent-János községétől dél-nyugotra, a Sebes-Körös jobb partján kerek halom emelkedik, melynek felülete eléggé tágas arra, hogy terjedelmesebb épületet is befogadhasson. E halom tetején a váradi püspökségnek már első századában monostor keletkezett; mely a XIII-ik század utolsó negyedében mint nemzetségi apátság tünik fel, kétségkivül azon nemzetségé, mely a mai Ó-Palotával, mint központtal, a szomszédos Szent-János, Géres, Vadász stb. községeket birta.
Melyik volt e nemzetség? adataink hézagossága miatt alig határozható meg. A Pázmánok Biharmegyének egyik ős nemzetségét képezék; a két község egyike, melyekre nemzetségök Pázmán nevét ráruházták, Biharmegyében s épen Szent-János közelében állt, ezenfelül a nemzetség egyik tagja: Ders 1289-ben Szent Jánosról irta magát: mindemellett biztosan még sem állitható, hogy Palotának s tartozékainak urai a XIII-ik században a Pázmánok voltak, mert félszázad mulva már ama birtokokat a Czibak nemzetség kezén látjuk. És igy a szent-jánosi apátság alapitásának korával alapitó nemzetsége is bizonytalan.
Annyi azonban bizonyos; hogy az apátság szilárd alapokra volt fektetve s azon korban is, midőn eféle egyházi intézményeink már hanyatlani kezdenek s a nyirpályii prépost a helybeli lelkészszel együtt Várad püspökének csak egy forint szeretetadománynyal tud szolgálni: a szent-jánosi apát ugyancsak a helybeli lelkészszel négyszer annyit, tudniillik egy márkát nyujt.
381És ez adat a szent-jánosi monostor hivatása felől is tájékoztat. Az apát s a lelkész szeretetadománya kétségkivül azért emlittetik együtt, mert Szent-János községének lelkészei szintén a monostor tagjai közől kerültek ki, akik tehát a szerzetesek szokott foglalkozásán kivül a monostor falain kivül lelkészettel s a nép nevelésével is foglalkoztak. Különben a szent-jánosi apátság, mint egyszerü családi alkotás, mely sem hiteles-helyi pecséttel, sem valamely szent sirral vagy ritka ereklyével sem dicsekedhetett, – csak szórványos nyomokat hagyott maga után s leginkább azon surlódások következtében, melyek közte s birtokos szomszédai között olykor felmerültek.
Az 1332–1337-iki pápai tizedjegyzékek emlitik a szent-jánosi apátságot, de csak annyiban, hogy apáti széke azon időtájt üresedésben volt. Ezután ismét csak egy félszázad mulva tünik fel emlékezete, majd még későbben többször találkozunk vele, miközben három négy apátjával, védszentjével s némi birtokviszonyaival is megismerkedünk.
1382-ben Péter, kinek korából értesülünk, hogy az apátságnak a Szent-Jánossal határos Micskén is volt részbirtoka.
Tizenöt év mulva, 1403–ban János apátot látjuk a monostor élén, kinek az idézett évben Palotai Czibak Lászlóval, 1410-ben pedig Borsi Mihály és István szomszéd birtokosokkal volt pere, de amely mind a két esetben «a jó emberek» közbejöttével békés kiegyenlítést nyert. A perek birtokkérdések miatt folytak, nevezetesen a Borsiakkal már hosszu idő óta; annál becsesebb volt tehát a béke, mely végre köztök létesült s melyet igyekeztek is biztositani azáltal, hogy egyezségök pontjait a váradi káptalannal irásba foglaltaták.
E káptalani levélből, mely család- és nyelvtani, továbbá egyházi, földrajzi, népszokási stb. tekintetben is felette érdekes, – magára apátságunkra nézve több becses felvilágositást nyerünk. Igy, az apát nevén s korán kivül megtudjuk, hogy a monostor Keresztelő-Szent-János 382tiszteletére volt szentelve, továbbá, hogy Szent-János község az apátság birtokát képezé s e község és Bors között létezett egy Nempti falu is, szintén apátsági birtok, mely nevét kétségkivül német lakosaitól nyerte, kiket még a monostor keletkezésekor telepithettek oda a szerzetesek szolgálatára.
383János apát vagy nagyon sokáig tartá kezében a monostor kormányát vagy pedig utódja is hasonló nevü volt, mert harmincznégy év mulva, 1437-ben is János ül az apáti széken. Ekkor azon nemzetségi birtoktest, melyhez az apátság tartozott, már több részekre szakadozott s birtokosaik gyanánt a Czibakokon kivül a Sztári, Batthyány s Panaszi Pázmány nemzetségek tagjai tünnek fel. Ezek egy része elhatározta, hogy Szent-Jánost a hozzá tartozó Nemptivel együtt eladják, illetőleg középkori szokás szerént a monostort birtokai s kegyuri jogával együtt áruba bocsátották.
384János apát, ugy látszik, jó gazda volt s monostora sem lehetett szorult anyagi helyzetben, mert a vételre ajánlatot tőn, de Sztári Tamás és Miklós, valamint Czibak László nevezett rokonaikat az eladástól, János apátot pedig a vételtől törvényesen letiltották. Mindemellett történhetett valami, ha nemis feltétlen eladás, de legalább zálogba vétel, mert 1459-ben János utódja, Domokos apát, kivel itt találkozunk először és utoljára, Sztári János és László, továbbá Géresi Czibak Osvát, János, Imre s György, végül Panaszi Pázmán Mihály, András és Péter ellenében igénypert folytatott az apátság kegyuri jogát illetőleg. A per vége ismeretlen, mert itt az apátságra vonatkozó adatok megszakadnak.
Szerzetesrendjére nézve az eddig ismert adatok sem nyujtanak felvilágositást, további sorsa meg épen ismeretlen. Lehet, hogy az 1514-iki parasztlázadás, mely Várad vidékén kiválólag dühöngött, vetett véget életének, de megszünhetett már a XV-dik század végével is. E kor, mint tudjuk, nem volt kedvező apát-, vagy prépostsági monostorainkra; királyaink, sőt főpapjaink is megvonták tőlök kegyöket s ugynevezett kolduló szerzeteseket, legtöbbször Szent-Pál remetéit helyezék beléjök.
A szent-jánosi monostor is az apátság megszünése után, mint látni fogjuk, ujra megnépesült.