XLVII. Vargyas.
XLVII. Vargyas.
Vargyas fekvése. Iskolája. A Dániel család. Más ős székely családok. Vizelve. Trencsén nevü falu. Tatárhidja Rapsán utczája. Csata a tatárokkal. Marczel György és neje emléke. Szentimartján kolostorrom. Látóhegy. Sirókut.
Nem hagyhatjuk el Bardóczszéket a nélkül, hogy annak legnevezetesebb falujában, Vargyason egy látogatást ne tegyünk, azon nevezetes faluban, mely 1334-ben Vaygias név alatt már mint önálló egyházmegye szerepel*.
A pápai dézmák regestumának bejegyzései közt a 739-ik lapon ekként: Joannes sac. de villa Vaygias solv. 1 ban. ant. Vaygias mint Bardóczszék minden előforduló falui, a sepsi archidiaconatusba van beosztva. – Itt szükségesnek látom utólagosan megemliteni, hogy e munka folytán használt egyházmegye alatt mindenütt egyházközséget kell érteni; mivel a Székelyföldön politikai megye nem lévén, azt a vallási beosztásnál használják.
Ezen unitáriusoktól lakott nagy falu – melyről Bardóczszék régen Vargyas-vidékének is neveztetett – az almási barlang szikla-hegyei közül kitörtető Vargyas-patak torkolatjában fekszik, Olasztelekkel szemben. E falu messze felnyulik a folyó szűk völgyületébe, közepe táján fekszik szép, pléhvel fedett magas tornyu temploma; a templom mellett szép emeletes kőépület a falu iskolája, mely lételét a lelkes, s hivatását átértett lelkész Gyöngyösi István fáradozásának, Dániel Gábor* és a falusiak áldozatkészségének köszönheti. Ha mindenütt ily lelkes emberek állanának a nép nevelés élére, ha vallás és hazafiasság kezet fogva sietnének a haza jövő nagyságának utjaít kiegyengetni, akkor e hon hamar felvirulna, mert bizonnyal a népnevelés a haza felvirágzásának, nagyságának, szabadságának egyik sarkalatos alapköve, azon granittalap, melyre a honboldogság ékes szobrát helyeznünk kell. S ha minden lelkész, ha minden birtokos azt tenné, mit Vargyason tettek; akkor a magyar nemzet hamar felküzdené magát azon magas álláspontra, melyet a gondviselés Európa nagy népei közt számára kijelölt.
Ez iskolában fi- és nőnövelde van, 3 elemi osztállyal, az itt végzettek az első gymnasialis osztályba mennek. Alapját k. táblai elnök, Dániel Elek tette le tőkésitendő 200 frttal, fia a lelkes Gábor és neje B. Rauber Mária 200 frt alapitványt tettek, mely az 1860-ban tartott Széchenyi emlékünnepkor 500 frtra szaporodott, ennek kamatjából egy jó igyekezetü szegény fiu küldetik felsőbb tanintézetre.
Vargyas egyike szebb falvainknak. Alsó felében van a Dániel család eredetileg foglalt szép udvartelke; ott lakik a derék és lelkes hazafi Dániel Gábor, Udvarhelyszéknek főkirálybirája*.
A Dániel család egyike azon jeles primor csáládoknak, melyből sok jeles ember került ki. Kolumbán Ferencz Apaffi tanacsosa, családi leszármaztatásában egészen a hún birodalom összeomlása korszakáig megy fel, midőn a végzetteljes csatatérről 3000 székely Elmedzár és Uzindur vezetése alatt Erdély keleti részébe települ. Az emlitett vezetők Báján vagy bán (honnan a rabonbán) czimet viseltek. Azoknak közvetlen utódja Póka (innen Pókafalva és Póka család Pókán, Galambfalván) ezt 565-ben az óriási erővel biró Colon követi, ennek hivatali czimével páritott nevéből lesz Colonbán, ki az olaszteleki Columbánok eldőde. Ezt 631-ben Orbó (orbai szék), ezt ismét Ugron (Ugron család eldőde). Ezt Ders (kiröl ily nevü falu), Kebe (Kebeled falu), Bebők s végre Uzon (erről Uzon falu) követi, ki 743-ban a Tuhutummal bejött magyarokat Dééshez vezette.
A székely bánoktól leszármazott Colunbán Orbán, I. Béla idejében szerepel, ennek Endre fia a Columbán családot folytatja, másik fia Dániel, a vargyasi Dániel családot alapitja (eddig Columbán F. deductiója.)
A történelmileg legelőbb ismert Dániel, Balázs, ki 1393-ban Nikápolynál hősileg harczol, fia Péter 1444-ben Várnánál esik el. A fejedelmi kor kezdetén ott találjuk Dániel Zsigmondot, ki Báthori Istvánt mint főmarechal kiséri Lengyelhonba. Ennek unokája Péter Háromszék főkapitánya. Ennek unokái Ferencz és Mihály. Az első Székely Mózessel 1603-ban Brassónál esik el. Mihály hires hadvezér s mint Háromszék főkapitánya 1611-ben Raduj vajda ellen harczol. Bethlen Gábor alatt udvari főtábornok, s mint ilyen részt vesz a fejedelem magyar- és morvaországi hadmeneteiben, miért 1621-ben a strazmitzai táborból kelt adománylevél nyomán több jószággal jutalmaztatik, 1638-ban a déési országgyülésen van, ugyan ez évben portai követ (Kállay). Hasonló kegyeletben részesült fia János, kit Bethlen Gábor külföldi egyetemeken neveltetett, visszatértével háromszéki főkapitány s a fejedelemnek annyira kedvelt föembere, hogy leánynézőbe is őt küldi (lásd utasitását: Történeti kalászok 95. lap) s Brandenburgi Katalint is ő kiséri be. 1. Rákóczi alatt többször megy követségbe a svédekhez. Ez a János Olasztelken marad, mig Ferencz testvére Vargyasra települ át.
Ferencz fia István udv. főkapitány, többször követ, 1685-ben a honvédelmi bizottmány tagja. A jeles apának négy jeles fia van: Mihály, Péter, Ferencz, István, kik mindnyájan résztvesznek a Rákóczi forradalomban. – Mihály hősileg harczolva Pata mellett esik el, fia Gábor Fogarnsnál (lásd Csereyt), Ferencz még jelentékenyebb szerepet játszik, mint Rákóczynak fegyvernöke, az ifjuság hős csapatjának hadsegéde, késöbb mint követ a svédékhez. István kibujdosik, de a szathmári békével visszatérve, Pekri Lőrincz leányát veszi el, Udvarhelyszék fökirálybirája lesz, báróságot nyer, s nemcsak a politikai téren, hanem mint iró is szerepel. (Lasd Bod Péter Athenása 64-ik lapján.)
Ennek leánya volt Dániel Polexina, Vesselényi Istvánné, korának legkitünőbb asszonya, ki csaknem minden európai nyelven beszélt; latinul és görögül oly tökéletesen tudott, hogy atyjának több müveit, azok közt a „Paterna monita czimüt és Piktet hires „Ethicaját“ magyarrá forditotta, e mellett elhanyagolt, számüzött anyanyelvünket ápolta, s mint ilyen megérdemli, hogy nevét a nemzeti pantheonba véssük be (Láss többet Bod Péter Athenása 55. lapján). Polexina fivére István, ennek fia ujból István, ki Lengyelországban mint huszárhadnagy esik el. Ebben kihalt a báróságot nyert ág.
Ferencz fia György, ennek fia Lajos, tábornok a franczia háboruban, és Elek, Eleknek fia szintén Elek kir. tábl. ülnök, kinek fia a már többször emlitett Gábor; jelenleg Udvarhelyszék főkirálybirája.
Az ős Dániel euriát a Rákóczi forradalom után feldulták a németek, mint egy ajtószemöldül szolgált kövön lévő felirat bizonyitja*. Egy emléke ezen töredezett kő azon vadkornak, azon könyörtelen időszaknak, midőn ugy a haza, mint a hazafias érzésü magányosok javai a győztes zsákmányául dobattak oda; midőn még a kövek ellen is irtó harczot folytattak.
A felirat ez: Per acerbas bellorum civilium adversitates alterius quondam Francisci principis filio et motu illorum duce, ab anno 1703 cum ingenti Hungariae et Transilvaniae ruina ad annum 1711 protracta plurmis D. Magnatum et Nobilium Residentiis devastatis, has quoque aedes semirutas reliquerat, quarum reparationi auxilio Divino fretus, primas admovit manus Stephanus Daniel senior de Vargyas cum Fidissa vitae suae socia Polyxena comitissa Pekri 1723. – Stephanus L. B. de Daniel de Vargyas sedis Siculicalis Udvarhely supr. Jud. Regius. cum Polixena Nata comitissa Pekri vitae suae socia aestimatissima.
A Dánielek tizedén felül jönnek a sűrűn egymáshoz épült ős-székely telepek. Ez őscsaládoknak százados hagyományok alapján lehozott melléknevei még most is fennmaradtak, s még a hivatalos okmányokban is felemlítetnek. Ily népes család a Máté, melynek Solymár mellékneve van, mivel a töröknek adóba küldeni szokott solymokat e család szolgáltatta be Erdővidékről. Ez kitünik Apaffi adomány- és Rabutin megerősitő okleveléből, melyek e család birtokában vannak.
Egy másik most kihalt nevezetes család a Marczel, mely név olasz eredetre mutat, azután Marok, Ambaris, Ilkei*.
Az Ilkei családot 1651-ben pixidáriusból primorrá emelte Rákóczi György. Kállay a ns. székely nemzet 143. lap.
A harmadik tizedet Vizelvének hivják. E falurész szájhagyományilag a völgyben fennebb feküdt s a tatárok által feldult Trencsén nevü falu idevonult lakói által épittetett, s még a mult században is külön biróság által kezeltetett, csak is e század elején olvadt össze egészen Vargyassal.
A falu derekán egy hidat ma is Tatárhidjának neveznek, e hidhoz a következő igen szép történeti rege van kötve, melyet egy öreg, török fogságban is volt, székely beszélt elő.
”Ez előtt sok száz esztendőkkel, mikor a vitéz székely nemzetnek török, tatár, laboncz s többeféle pusztitó, duló ellenséggel örökös harcza volt, e vidékben megfészkelte volt magát egy rabló tatárcsapat Rapsán vezér alatt. Ezek az Istentől elrugaszkodottak rendre vették a falukat, felprédálták, kirabolták, leperzselték, a népet szijra füzve elhurczolták, a marhákat csordásilag (falka számra) hajtották el. Ilyen csapások ellen a mi eldődeink sokszor futottak a Csudálló kőlyukba (almási barlang), hol a Vargyas felőli kőlyuk a mi falunké vala.
De a sok futást végre megátallották* a vargyasiak, s a sok rablás mián (miatt) elkeseredve, Marczel Gergely nevü vitéz székely felbiztatá a népet, hogy probáljanak az izgága rablókkal. Ő keme maga elől álla vezérnek, s e hid tartományára gyülének a falu népei, ki fegyverrel, ki cséppel, ki nyárssal, a mit kap vala.
Megszégyenelték, megelégelték.
Az udvarok már el voltak égetve, mivel ott a tágas helyet nem is oltalmazhatták volna; de amott a hid melyékén pocsványos hely lévén, csak a hidon lehete föl jönni. Itt várták nagyapáink a vért szomjuhozó ebfejü tatárt. A mint megérkezének, mordgyiálison (keményen) össze csapának, még a vászon cselédek is (asszonyok) ki nyárssal, ki kapával ütötte, szúrta a tatárt. Marczel sebet kapván gégéjén elesik; de erős bátor életepárja (felesége), ki ott mellette küzdött, felkapá s felvivé a Látóhegyre*, ott ápolgatá jó hütvösét, piros ruhájával bekötözgeté torkát, de csakhamar hörögni, s vonaglani kezde szegény Gergely bátya, s kérő szemekkel néze az ő hív életepárjára. Megértötte az asszony a bátor gazdának akaratját, letérdepöle s esküdék, hogy megboszulja. A minthogy midőn lelkét kiadta hős férje, felkapva fegyverét lerohant a viaskodók közé, rikojtozva (kiabálva) bátoritá a népet; a verekedés dühössé válik, a tatárok sokan elesnek, mások elfutamodnak, de a vezérök Rabsán átallotta elfutni, s keményen harczol vala, keresztül is ugrat a hidon, de egyedül lévén, körülfogta a mi népünk, ugyancsak vagdalkozának hézza (hozza), de mint bátor vitéz embör kivágta itt is magát, s berugaszkodék (nyargalt) a hid mellett lévő kis utczába, hol a Vargyasnak foga, hogy azon átúszva futó serge eleibe kerüljön, hanem a Vargyas éppen áradatban volt, kabalája (lova) megakadt a gátlások vésszei és a fatörzsök között, hol osztán (aztán) mind a ketten vizbe fuladának. Azért hivják e hidat Tatárhidjának, amott a kis utczát pedig Rabsánutczájának mind e mai napiglan.”
Igy nevezik a falu feletti magas hegyet, honnan az egész vidéket beláthatni, s honnan régi időben az ellenség mozdulatait kikémlelték.
Ezen szép történeti rege – mely egy balladára szolgáltathatna anyagot, – mig Vargyas fenn áll, feledve nem lesz, az apáról fiura száll, s a fonóban, a falusiak ezen kedves estélyein, gyakran elmondják az öregek a fiataloknak, mikor hős Marczelnek és bátor nejének nevét mindég áhitatos tisztelettel mondja ki a hálás ivadék. A népnek nincsen szüksége granitemlékekre, hogy hőseinek emlékét a feledékenységtől megóvja, a szájról szájra szálló hagyomány hűn megvédi azt s adja át az ujabb nemzedékeknek.
Vargyason alól a folyó partmagaslatán egy helyet Szenti-martjának neveznek. E helyen nem régen épitkezések nyomaira akadtak, melyre többen ráakarták erőszakolni a hun bélyeget, azt Attila Reka nevü felesége sírjának állitván, azonban az ott lévő építkezések alapfalzatának észlelése arról győzheti meg a vizsgálodót, hogy ottan kápolna és közelében kolostor, vagy inkább coenobium állott. Az imola Szt. Mártonnak lehetett szentelve, miből elferdítve a Szenti-Mart elnevezés eredhetett. A hagyomány is támogatja e feltevést a mennyiben azt mondja, hogy ottan barát épség (szerzetesi lak) volt régen. Hogy tekintélyes épület volt, mutatja a faragott köveknek innen kiszedett nagy mennyisége. Vargyason felül a Szélescsere és Látó-hegy összeütközésénél egy forrást Sirókútnak neveznek. E kuttal a következő rege van egybekötve: Tatárjáráskor elrabolták Máté Bandi hirhedett szépségü leányát, anyja vigasztalhatlan volt, de férje megigérte, hogy Isten segélyével vissza keríti a leányt. El is indult a leány szeretőjével. A reménylő anya e kúthoz jött imádkozni és sirni, de midőn hős férjét, s leendő vejét a rabló tatár fejével s a vissza szerzett leánynyal együtt megtérni látta, akkor örömkönnyeket hullatott. Innen e forrásnak Sirókút neve*. Vargyason felül – Hauer szerint – Alsókertnél veresjáspis, Szármánypatakának nyugati oldalán pedig hatalmas serpentin kup mutatkozik.
Uj Magy. Muz. 1853. I. k. 175–176. lap.
