VIII. A Csonkavár.
VIII. A Csonkavár.
A Csonkavár 1301-ben. János Zsigmond Székely Támadtja. E vár rövid története, mostan is álló maradványainak ismertetése, alaprajza.
Eddigi leirásom folytán annyit emlegettem az udvarhelyi várat, hogy olvasóm bizonynyal kiváncsi lesz tudni, hogy miféle vár ez? Hogy tehát e jogos kiváncsiság kielégítve, s régi építészeti emlékeink egyik nagyszerübbike bemutatva legyen, annak mürégészeti és történelmi ismertetését adni el nem mulaszthatom.
A város északkeleti végében házaktól sürün beépítve egy érdekes és festői vár-rom van, melyet a lakósok egyszerüen Csonka várának neveznek; Csonka is az valóban: századok viharával daczolt, idő barnította tömörbástyái, s megdöbbentően nagyszerü romtöredékei egyiránt vonzzák magukhoz a régészt és hazafit, az pedig, ki megnézte, ki megbámulta e cyclopsi maradványokat, kétségtelenül e romok multját is ismerni óhajtandja, s azért ide mellékelve e tisztes romnak képét, mit multjáról tudhatok, rövidre vonva elmondom.
Az eddigi történelmi tudat és általános hiedelem szerint itt előbb a Ferenczszerzetnek volt egy zárdája,* hová János Zsigmond szállani szokott, hol, mint biztos helyen, a székely nemzet levéltára tartatott, s hol darab ideig Isabella is lakott.* Hogy e zárda mikor épült, nincsen biztos adatunk, bár Kunits (Dacia Sic.) és Benkő is (Milkovia I. 499 lap) okadatlanul említik, hogy e zárda 1073-ban sz. László király alatt s talán az ő rendeletéből épült volna. Minő veszteség, hogy a felső templomban volt egy régi harangot, mely e zárda templomából vitetett oda, az ujabb időkben megsemmisítették;* e harangon igen czikornyás felirat volt, mely ha észlelés alá kerülhet, talán némi világot vethetett volna e kolostor templomának építési korára.
Veszely Károly Erd. Egyháztört. adatok 1-ső k. 390 s köv. lapjain okadatolva megmutatja, hogy a zárda és templom nem a Ferencz szerzeté, hanem a domonkosoké volt.
Szigethi F. magyarországi Minerva 1828 jun. füzet 1742-ik lapján.
1848-ban ágyunak adatott be. Nem azt rosszaljuk mi itt, hogy a harang ágyuvá lett; mert tudjuk, hogy vannak a nemzet életében perczek, midőn az ágyu az imára hivó harangnál is szentebb, hanem azt rosszaljuk, hogy épen ezen régi harang adatott oda; volt ott elég uj harang, mely ha nagyobb lett volna is, nem lett volna kár a történelemre nézve.
AZ UDVARHELYI CSONKAVÁR DÉLNYUGATRÓL FELVETT LÁTKÉPE.
A székelyek 1562-ben János Zsigmond alatt fellázadván, és legyőzettetvén, a segesvári katonás országgyülés e mozgalom vezetőit kegyetlenül bünteté, s a nemzetet ős jogaitól és kiváltságaitól megfosztva, a hódító vasvesszejével sujtolá. A zsarnokságra hajlandó János Zsigmond pedig, hogy az igát türni nem tudó székely népet féken tarthassa, a szerzeteseket kiűzte udvarhelyi zárdájukból, s azt erős sánczokkal s védfalakkal körül véve várrá alakítá át, melyet gunyképen Székely támadtnak (egy más Háromszéken épültet Székely bánjá-nak) nevezett el.
Ez az eddig elfogadott történelmi tudomás; de én azt hiszem, hogy itt már János Zsigmond s a szerzetesek előtt jóval, a 14-ik század kezdetén is állott egy királyi vár (Castrum regale), mely Udvard nevet viselt; legalább az ide mellékelt okmány azt bizonyítja.*
Ez okmányt közölték töredékesen ily czimü könyvben: Vizsgálódások az Erd. kenczségekről, irta egy igazságkedvelő hazafi (Hilibi Gál László) N.-Enyed 1846, érintve van Archiv des. ver. 1840. I. B. 61. lap.
Annak teljes ideiktatását szükségesnek itélem.
„Nos Ladislaus – alias Venceslaus – Dei gratia Rex Hungariae ect. universis et singulis ad quos praesentes devenerint, notum esse volumus, quod Ursus Knesius et dominicus Magister Janitorum nomine et in personis universorum incolarum et inhabitatorum villae nostrae Olachalis in medio Sicolorum nostrorum de Udvardhel commorantium gravi cum querela in nostri accedentes presentiam exposuerunt et exponendo significarunt, quod dicti incolae ob continuas Siculorum partim illorum invasiones et servitiorum dictae villae nostrae occupationes ad tantam redacti sunt inhabitatorum et mansiorum paucitatem, ut ligna et tigna ad castrum nostrum Udvard pro eius conservatione et munitione necessaria vix jam subministrare possint et tamen per castellanos dicti castri nostri eatenus quotidie adurgeantur et cogantur, ubi tamen memores fidelitatis et obsequiorum servitiorum, sub quibus a praedecessoribus nostris Hungariae regibus terra relicti et donati fuere cuperent porro quoque huic regno nostro pacifice et quiete inservire, hinc ne inhabitatores dictae villae nostrae secus et ab exordio ad castrum nostrum praefatum Udvard servientes, et lignis et tigmentis peditibusque servitiis castren sare soliti cum manifesto nostro et ipsorum damno penitus libertate sua excidere contingat, harum serie firmiter mandamus, ut nemo ipsos universos praeter castellanos nostros de dicta Udvard judicare, et ad servitia qualiacunque cogere praesumat, exceptis tamen Siculis in dicta villa mansiones tenentibus et emptione aut alio juris titulo subsis . . . . . acquirent, quos a jurisdictione knesii eximentes tempore exercituationis more aliorum liberorum Siculorum, sub vexillo comitum ipsorum connumerari ac exercituare volumus, hoc tamen per expressum reservato ut iidem Siculi quot annis requisitas trabes ad Udvard si quando necessitas manoper . . . . . prestare teneantur, suisque obstricti ne secus reliqui inhabitatores dictae villae praeter justitiam aggraventur servitiisque opprimantur. Volumus insuper ex consensu praelatorum et Baronum hic nobiscum praesentium, ut dicti inhabitatores villae nostrae Olachalis nulli omnino decimas praeter solitas capecic . . . . . de Udvard preastare teneantur, suisque ab omni dicatione more Siculorum inter qous vivunt in perpetuum exemti, praestant tamen knesio ipsorum praestanda. Non omisso et eo quod ad signatura Boum exemti sint. Datum Budae in domo Domini Regis praesentibus venerabili patre Nicolao Episcopo Bosnensi, Dominico Magistro Janitorum, Magistro Demetrio, Nostris fidelibus et aliis quam pluribus fide dignis quorum consilio hanc fecimus chartam et donationem Anno Domni MCCCI. septimo Cal. Octobris in cujus rei testimonium et perpetuam firmitatem praesentes fecimus sigilli nostri munimine roborari secretum annulum nostrum eisdem apprimentes per manus praefati Episcopi nostri Bosnensis. Regni nostri Hungariae anno primo.“
Már most ebből világosnak tetszik előttem, hogy itten a XIV-dik század kezdetén egy tekintélyes királyi vár állott, mely vár az idők viszontagságai, vagy talán a székelyeknek lázongásai által leromboltatván, azt Báthori István erdélyi vajda 1403-ban ujból építi, épen azért, hogy a lázongó székelyeket innen és a szintén várrá átalakított székely-vásárhelyi (m.-vásárhelyi) kolostorból féken tarthassa.*
Homályos vonatkozást találunk az udvarhelyi vár épitésére Scbeint „Land und Volk des Székler“ czimü müvében és Bethlen Farkas: Hist. 5. k. 218. lapján, biztos adatot pedig a székelyeknek Ulászló királyhoz épen Báthori István vajda kegyetlenkedése miatt beadott azon kérvényében, mely egész terjedelmében közölve van Bod Péter felvilágositó jegyzeteinek kiséretében Engel „Gesch. des ungarischen Reichs und seiner Nebenländer“ czimü munkája III. k. 41–47 lapjain. Ezen panaszlevélben hosszasan és részletesen elő vannak számlálva mind azon jogsérelmek és kegyetlenségek, melyeket nevezett vajda a székely nemzeten elkövetett a többek közt elősorolva, hogy sokakat megöletett, másokat meg-megcsonkitott, szemeiket kitolatta, másoknak házait elhányatta, javait elprédálta, ugy hogy 10,000 ftnál több kárt tett, s a mi ezeknél is rosszabb és hallatlan dolog, közinkbe várat épitett (castellum erexit), hogy onnan minket fékezzen és zsaroljon. Hogy a várépitéskor a szegény székelyeket tömegesen kirendelte, velök fát, követ hordatott stb. Hogy pedig a kérdéses vár nem más volt, mint az udvarhelyi, arra épen ezen okmányban találunk adatot, hol alább áll, hogy az Udvarhelyszéken épitett vár elkészültével (post castelli erectionem in Sede Udvarhely) mindenkitől egy köböl buzát, egy köböl zabot, egy tehenet, egy csirkét, egy kenyeret, minden parochiából két ökröt, két fazék sert, két szekeret és egy szalonnát zsarolt, kik a jelölt napra nem fizettek, azokat birságra ítélték, a vár elkészültével pedig az embereket fogdosni kezdették, ugy hogy naponta 5–6 egyént is oda hurczoltak, s bilincsbe verve a hidegben ott tartották, mig homagiumot nem fizetett, csak az egy Zetelakáról 6 egyént vittek homagiumra a várba, kiket el nem foghattak, gyermekeiket hurczolták el, s addig tartották kikötve, mig anyjuk homagiummal meg nem váltotta stb.
Megengedem, hogy e várba a szerzetesek templomot és kolostort építettek, vagy talán épen egy előbb ott állott kolostor megerődítéséből keletkezik (itt is a mint Vásárhelyt) Báthorinak, székelyeket fékező vára, ugy az is igen valószínü, hogy János Zsigmond ezen kolostort övedzett romladozott (vagy épen a területüken várat nem igen türő székelyek által lerombolt) várnak védmüveit kiujította, vagy annak romjaiból ujat épített, mert a mostan látható várfalak vagy legalább azoknak nagy része János Zsigmond korának jellegét viselik. E korra utalnak az ezen falakba berakott czimerek és feliratok is,* sőt történelmi tény az is, hogy ezen a székelyek fékezésére emelt, illetőleg kiigazitott vár, habár rövid ideig is a Székely támadt gunynevet viselte. Ezt három okmány tanusítja, először János Zsigmond egy levele, melyen ily czimezés van:
E czimerek és feliratok homokkőre lévén vésve, ma annyira elporlottak, hogy kiismerhetlenek és olvashatlanok. Régebbi és főként Bethlen Farkas (L. 5 p, 228, 229) leirása szerint ott nap és hold (a székelyek), négy folyó és kettős kereszt (Magyarhon czimere), továbbá emberfaló kigyó, unicornis és farkas (a Zápolya család czimerrészek) voltak láthatók.
A Delibáb 1853-ik évf. 1-ső számában az e várfalakon levő czimerpaizsok nagyobb részletességgel vannak ismertetve. E leirás szerint a három részre osztott czimerpaizsban felül van a négy folyó és kettős kereszt, a székelyek fekete sasa (talán nap és hold) és egy oroszlány, mely azt jelenti, hogy János Zsigmond Magyarországot a székelyek földével összekötötte.
Más felől ugyan azon osztályban hegyen levő csonka fa felett csillag, azon székelyek jelképe, kik a király ellen pártot ütöttek, s a várat is megrontották. Ugyan azon osztályban három koronás fő, mely a haza azon állapotát jelöli, midőn 3 fejedelem: Báthori Zs., Rudolf csász. és Mihály vajda törtek e hon birtokára.
A második osztályban egy gyereket elnyelő kigyó, mely Básta rémkorát jelképezné.
A harmadik osztályban egy unicornis a Bornemisza (helyesebben Kornis) család czimere. Ha ezen leirást és jelképes magyarázatot elfogadjuk, akkor a kérdés alatti czimerpaizs nem a vár épitésekor, hanem később falaztatott oda be, hihetőleg akkor, midőn a székelyek lerombolta várat a léczfalvi országgyülés ujból felépitette. De mivel e várban több ily czimeres és feliratos kő is van, lehet, hogy ugy a Bethlen Farkas által leirt, mint a Delibábban ismertetett czimerpaizs külön-külön meg volt. A feliratokból is egy meg van mentve a szék levéltárában, s az igy hangzik:
Haec quique vides Electi insignia Ducis
Pro patria grates Hungare Laetus agas.
Cur vagus extremis Terrarum finibus erras?
In prope quem multo sanguine queris habes
Quippe peregrini quam sit damnosa potestas
Principis, Accepto discere elade potes,
Flecte genu Domino felicibus Utere Fatis
Sanguine sublato sicca manebit humus.
Pro patria grates Hungare Laetus agas.
Cur vagus extremis Terrarum finibus erras?
In prope quem multo sanguine queris habes
Quippe peregrini quam sit damnosa potestas
Principis, Accepto discere elade potes,
Flecte genu Domino felicibus Utere Fatis
Sanguine sublato sicca manebit humus.
Ilust. stb. Mihályffy de Telegd, capitaneo sex sedium nostrorum et prefecto castri nostri Zekel Támadt. Másodszor azon okmány, melylyel ugyancsak János Zsigmond Gyárosfalvát Udvarhelyhez csatolja, de ki veszi azon kaszálókat és földeket, melyek már előbb Zékely Támadt várához (ad arcem nostram Zekel Támat) tartoztak.* Harmadszor az 1566-ban Majláth Gábrieltől Fogaras várát és Theke (Kolozsmegyében) felét 20,000 arany forintért megvásárolt fejedelemnek (János Zsigmond) ez összeg kézbesítésére kiküldött biztosai jelentésében, mely igy kezdődik: „Mi Mogyorói Bánffy Losonczi Pál, Zekel támadt várnak praefectusa, és ő Felsége székelyföldi kapitánya” stb.*
Ez okmány eredetiben meg van Udvarhely város levétárában.
Ez okmány közölve van egész terjedelmében a Nemzeti Társalkodó 1836. évf. II. félév 226–227. lapjain.
Azonban, hogy e gunynév nem tartott sokáig, kitetszik Báthori Kristófnak 1577-ben kiadott azon okmányából, melylyel sz. Imrét Udvarhelyhez csatolja, melyben nevezett falut saját udvarhelyi várához tartozónak (ad arcem nostram Udvarhely pertinentem) említi.*
Udvarhely város levéltárában.
Báthori István 1572-ben az udvarhelyi várban levő gyalogság kapitányának Solymosi Mátyásnak hü szolgálataiért a Pribek Márkus szomszédjában levő egy ülés jószágot – sessio – szántóival, kaszálóival stb. adományozta Udvarhelytt.* Ez okmányban is ismeretlen a Székely Támadt név. 1591-ben Mindszenti Benedek a várparancsnok.
Ez adomány-levél a Solymosi család birtokában van Udvarhelytt; az adományozott birtokba való beiktatás iránt Syger János provisor és Nagy Ferencz udvarhelyi várnagynak rendelkezik. Ez okmány kelt Fehérvártt jul. 6-án 1572. Báthori István és gyimesi Forgács Ferencz aláirásával.
A székelység, ezen fékezésére emelt erődöt nem igen szivelte, s a Mihály vajda korában uralgott anarchia korában le is rombolták azon várat, mely a menekülő törvényes fejedelemnek, Báthori Endrének utolsó nyughelyet nyujtott; azonban a mint Mikó Ferencz mondja*, a léczfalvi országgyülés annak ujbóli felépítését megrendelte, de ez ugy látszik, nem hajtatott végre, mert Bethlen Gábor 1621-ben máj. 6-án Kassán kiadott adománylevelében Kornis Ferencz Udvarhelyszék király birájának inscribálja e várat, oly feltétellel, hogy mit a vár kiigazítása és építésére költ, az becsü szerint a kiváltáskor betudódjék az inscriptionalis összegbe.*
Hist. 28.
Erd. Tört. Adatok I. k. 275, 276. lap.
Kornis nem sokáig birta, mert már II. Rákóczi György alatt udvarhelyi várparancsnok Kemény Boldizsár, kinek és nejének Bornemisza Zsuzsannának 5600 forintért incribálja a nevezett fejedelem* az ahhoz tartozó részjószágokkal.
Gróf Kemény József gyüjteményében másolatban, eredetiben a fiscus arch. 362. o.
I. Apaffi fejedelem nejével, Bornemisza Annával ujból visszakapja, s hogy még ekkor az oláhfalviak és zetelakiak a várban, miként a régi időkben is, tartoztak bizonyos szolgálatokat tenni, kitetszik abból, hogy Apaffi 1663. sept. 29-én ezen faluk lakóinak komolyan parancsolja, hogy a várnál eddig is szokásos szolgálatot tegyék meg. (Ezen rendelet másolatban Kemény József gyüjt; eredetije a fiscus arch. 362 R.) Apaffi ujból eladja a Bornemiszáknak 6000 forintért; Szentpáli János nejével – ki Bornemisza leány – hozományban kapja; de magtalanul halva el, ujból visszaszáll a fejedelemre. (Gr. Kemény gyüjt.)
A Rákóczi forradalom alatt e vár még tekintélyes erősség. Tige holdvilágnál legyőzvén a kuruczokat, Heisler Udvarhelyre tört, a várost felgyujtotta, a várat lerombolta, de ugy látszik, hogy később kiigazítva duló kicsapásainak központjává tette, miért a Heislert elüző kurucz vezér Pekri Lőrincz – hogy többé a labonczoknak buvhelyül ne szolgálhasson – leromboltatta,* s azóta mint századok viharjával daczoló rom áll ottan, mult időknek némán is beszélő emlékköveként, tágas udvarán szántóföldek vannak, a hősök vére áztatta göröngyeken buján tenyészik a kukoricza: az időbarnitotta falakat repkény és folyondár – a romoknak ezen régi dicsőségen tenyészö növényzete – ékíti; a bástyák oldalaiba vájt üregekben, a vársánczokban épült apró kunyhókban a város szegényei, koldusai, rongyos proletáriusai laknak; ide, a hatalom és erő e hajdani fészkébe ütött tanyát a szegénység és erőtlenség. A fény és gazdagság nyomába a nyomor lépett.
1712-ben a mindig pénzt vadászó II. Apaffi az udvarhelyi várat hozzátartozóival gr. Gyulai Ferencznek adja el 6000 forintért, Gyulaiakról a gr. Kornis családra szállott, e családtól 1852-ben a város vette meg.
Egyik épebb bástyája lőportárrá van átalakítva, s ekként még romjaiban is hü maradt eredeti hivatásához, lévén most is a szabadságérzetnek fékezője. (Értsd az absolutismus korára.)
Most, miután e vár multját némileg ismerjük, tekintsük meg a még látható maradványokat.
E vár-rom bizonyára honunk legérdekesebb, s legnagyszerübb romjai közé sorozható, s ha az felötlőbb helytt, valamely magas hegycsucson állana, bizonynyal a legfestőibb pontok egyikét tárná fel; de igy elrejtve, körül építve alig tünik fel, s alig méltatá szakértő figyelmesebb megvizsgálásra és észlelésre, pedig az, mint a mult erőteljes hadi építészetének egy bámulatos példánya, méltán kiérdemelné a figyelmesebb megtekintést.
Én igyekezni fogok tőlem telhetőleg e feledett romokat hűn leirni, és ismertetni.
AZ UDVARHELYI CSONKAVÁR ALAPRAJZA.
E vár alakja csaknem szabályos négyszög, körülbelül 80 lépés oldalhosszal, oda nem számítva a kiszökelő szögbástyákat. E bástyák mindenike egymástól eltérő alakkal bir, mintha azok különböző korszak izlése szerint épültek volna. Építészetök valójában nagyszerü, mert ily izmos, tömör falakat csak Tyrins és Micenae cyclopsi müveinél láttam, a bástya falak csaknem mindenütt három öl vastagok lévén. De vegyük rendre ezen sajátos idomu szögerődeket.
Az északnyugoti bástya (A. Lásd alaprajzát) szabálytalan négyszögü, s ezen és mindeniken észlelhető a 16-dik század hadi építészetének azon sajátsága, hogy a fal alsó fele kifelé hajlólag idomul. E bástya ikesen kinyuló s közepében megtörött déli oldalfalánál volt e vár egyetlen bejárata, (B) melyet egyik felől e szögbástya (D) fedezett. Ezen külső kapun belől egy menedékesen felmenő hosszu folyosó (E) volt, melynek belső végét a második belső kapu (F) zárta el. Az ily folyosók arra szolgáltak, hogy ha az ellenség a külső kapun behatolhatott is, e szük folyosón feltartóztatni, s a szomszéd bástyákról elzuzni, a szegélyező falak lőrésein át lelövöldözni lehessen.*
Caumont Abécedaire d'Archeologie, Architecture Militaire de Moyen Age.
A kapu melletti tömör bástyához hasonló, belül semmi üreggel nem biró kor idomu két bástya (GG) van az északkeleti szögleten is, melyből háromszögü ikbástya (H) szökel ki. ezen tömör, még most is (a vár külső aljától mérve) 10–12 öl magas épitmény, valójában a gulaépitészet elméletét juttatja a vizsgálódó eszébe. A délkeleti bástya (K) hétszögü, s bár három öl vastagságu falaival roppant tömeget alkot, azért belürege mégis csekély, s az csak föld alá bemélyülő alsó osztályában van mellékszárnyak által kitágítva.
A délnyugati bástya (L) nagyon le van omladozva ugy, hogy csak sejtelmesen lehet állítani, hogy az ötszögü volt.
Ez utóbbi bástyától a kapus bástyáig a külső oromfaltól 10 lépésnyivel bennebb egy második három öl vastagsággal biró fal (MM) vonul el. Ezen (a beltér színvonalától) most is 3–4 öl magas falba minden irányba ható kis lőrések vannak alkalmazva, s belülről kis cellák támaszkodtak, melyeknek alapfalai most is látszanak; ezek vagy a szerzetesek cellái vagy őrszobák is lehettek. Feltehetőleg ily belső védfala mindenik oldalnak lehetett, de azt megsemmité az idő. A várnak ezen, falak és bástyák által körül keretelt beltere vagy 4–ölnyire emelkedik a Küküllő tere fölé, s azt (most beépített) minden oldalról 6–8 öl széles mély sáncz (NNNN) övedzte, melybe a Küküllő vize bebocsátható lévén, e vár, bár fekvése nem igen fontos, mégis nagyon erős és bajosan megközelíthető lehetett.
A várfalak válogatott lapos kövekből épülvék bonthatlan szilárdon, csak is a bástyák szögletei, s annak csinosan ékitett párkányai vannak faragott kőből. Ezen bástyákban sok czimerek és feliratos kövek vannak berakva, melyeknek nagy részét már olvashatlanná, s felismerhetlenné koptatta az idő, csak egyet sikerült, mint fennebb közlők, a honfiui figyelemnek a feledékenységtől megóvni.
Ez a vár külső kerete, lássuk most a beltéren lévő épületeket. A vár belterének közepét U idomu épület-test (P) foglalta el, melynek nyitott része nyugatnak volt forditva. Ezen épület különböző korszak jellegét tünteti elő, legrégibb mindenesetre a déli szárny (R), mely hogy a régi templomból lett lakosztálylyá átalakitva, azt figyelmesebb észlelésnél azonnal fel lehet ismerni. Erre mutat az épületnek alaprajzunkon is látható aránya, és egyházszerü idoma, erre egész szerkezete, melynélfogva a keletnek forditott rész, tehát az, hol szabályszerüleg a szentélynek kellett feküdnie, egybe keskenyedik ugy, hogy a hajóul szolgáló 20 lépés széles hátulsó résznél vagy 8 lépéssel keskenyebb, s midőn amaz 38 lépés hosszu ez csak is 20. Még szembeötlőbbé lesz a szent épitészetet jellegző külső oldaltámok (Strebepfeiler) előfordulása által, a mennyiben még most is hat ily támot találhatunk, és pedig két diagonál-támot a nyugoti homlokzat szögletein, két más ily támot a szentély zárodásnál* (Chorschluss) és két egyenes támot a hoszszentély falainál. A diagonál-támok ily alkalmazása a csucsives épitészetre utalna, hanem figyelmesebb észlelés után e templom épitési korát mégis az átmeneti korszakra (a XIII-ik század végére) kell tennünk, mert a hoszszentély déli oldalán egy berakott nagy körives ablak kacsintgat ki az omladozó falak közül, egy ablak, mely oldaloszlopaival s virágfüzérrel dusan tagozolt bélletével határozottan a román styl szebb alakitásai közé tartozik. Egy másik körives ablak faragott kőbe foglalt, de már kevésbé diszes bélletének egyik része, a hajó déli oldalán ott tünik elő, hol a fal leomladozott. A homlokzat, hol a falomlás tágos kaput nyitott (mely az itt lehetett diszes kapuzatot is eltüntette) egy harmadik befalazott körives ablak diszes kőkerete tünik elő a durva falakból. Mindezen műidomok kétségtelené teszik először azt, hogy e volt a várbeli kolostor temploma, másodszor pedig azt, hogy valamint e vár maga, ugy e templom is követelt épitési koránál (1562-nél) jóval régibb.
A szentélyzárodásnál azon sajátságos elrendezést találjuk, hogy az nem ki, hanem befelé polygon. Azonban igen valószinü, hogy jelen szokatlan idomát akkor nyerte, midőn a templom emeletes lakosztályokká alakittatott át, mikor az eredeti szentélyzárodás lebontatván, jelen idomát egy erkély elhelyezése tekintetéből nyerte.
Az északi szárny (S) szintén nagyon diszes épület. Ez is 55 lépés hosszu, mint a másik szárny, s 4 lakszobára van felosztva; ily osztályzattal bir az erre fektetett s még teljes épségben (a fedél kivételével) meglevő felső emelet is. Ez lehetett a várparancsnoki lak, mert ennek kaczér felékitésére nagy gond volt forditva, szögletei szép faragott kővel vannak kirakva, a felső emelet ablakai szép – renaissance styl modorában – tetőpárkányzattal s szögletrózsákkal ékitett kőrámázatba foglalvák s körivvel záródó kettős nyilatukkal igen diszesen veszik ki magokat. A felső emelet közfalán körives nyilatu levél ornamentika ékitette ajtó pompálkodik. A leirt két szárnyépületet keletről összekötött rész (T) most teljesen eltünt, csak alapfalai mutatják valahai lételét. Könnyebb felfoghatás kedvéért mellékelem e vár alaprajzát. Udvarhelytt e várrom egyedüli észlelhető emléke a fejedelmi kornak; pedig homályos népadomák, nem okadatolható hagyományok, s nehány történésznek vitatott állitása is Udvarhelyre helyezi – mint fennebb mondók, – a nagy hun király Etele udvarhelyét, és a város nevét is onnan származtatják. Nem czélom az e mellett és ellene felhozott feltevéseket ujból föleleveniteni, s a vitás ügy bonyodalmas tömkelegébe hatolni, avatottabbakra hagyom, a kik e homályos történetek Ariadnei fonalával birván, tán biztosan vezetik kutatásaik irányát, mig én csak czéltalanul bolyongnék a kételyek szövevényei közt.
Három régi várrom, ezeknek elnevezése, és az azokhoz kötött hagyományok azon – megvallom nem egészen biztos – iránytünek szálai, melyek a kutatót tájékozzák, melyek a felállitott sejtelmes hitet támogatják, ezek az állitólag Etele testvére Buda által épitett Budvára, és a világhóditó hun király két vezére Kadicsa és Zeta által épitett más két várnak maradványa, melyeknek figyelmes megvizsgálását el nem mulaszthatom, azért, nyájas olvasóm, legelőbb is menjünk Budvára felé.
