VII. Székely-Udvarhely.
VII. Székely-Udvarhely.
A város fekvése. A plebania temploma, annak története. A kath. főiskola. Táplálda. A reformatus templom és collegium, ennek rövid története. Kis-Gergely emléke. Barátok temploma. Botos-, Bethlen-, Darabont-utcza. Dóczi dombja.
E kedves város multját, kifejlődését s jogviszonyait felderitém, mennyire a rendelkezésemre álló adatok és okmányokból lehetséges vala, felmutatám a multnak elhomályosodott, néhol vérfoltokkal tarkázott, itt ott a dicsőség napjának egy-egy eltévedt sugara által megvilágitott tükrét. És ugy vagyunk honunk bár mely pontjának is figyelmesebb észlelésével; a mult nagyság, régi dicsőség szét szórt emléktöredékei között, mindenütt a fájdalmas visszemlékek, s e sokat szenvedett, e sokat kiállott nemzet vérző, még be nem hegedett sebeivel találkozunk, mintha a sors ugy rendelte volna, hogy nemzeti nagyság, szabadság, és felemelkedés csak véráldozatok árán legyen megszerezhető. Egész történelmünk egy, gyakran megható, elragadó jelenetekkel, páratlan hősiességgel, dicső magasztos tettekkel kevert nagyszerű tragedia, melyben az önfeláldozó, magához vonzó szerep mindig nemzetünké, (a szánalmat, megvetést gerjesztő cselszövő-intricus-szerep mindig e haza elleneié.) Hogy a darab miként végződik, hogy a szerep-hős elbukik-e a nemes küzdelemben, vagy győzedelmeskedve, s jutalmat nyerve végre eléri a nemes czélt, mely után annyit áldozva, annyit küzdve tört: az a jövő titka; nem tudhatjuk, hogy a népeknek szerepet osztó nagy szerző, a sors, vagy a sorsot intéző gondviselés miként rendezé a világ szinpadára készitett e néptragédia csattanós végét.
A mult vizsgálása mindig a jelenhez vezet, ekként Udvarhelynek multja is annak jelenéhez juttatott s most vizsgáljuk meg e már eddig is bizonynyal érdeket költött városkát. Fogunk kétsegtelenül ott találni oly pontokat és tárgyakat, melyek figyelmünkre érdemesek.
E városkának fekvése igen regényes, mint azt mellékelt képünk mutatja. A havas közül letörtető Nagy-Küküllő itt kiszélesedő terének baloldalán, a folyótól körül folyva, szép teres helyen fekszik e város. A város felett délre felemelkedő Szt Mihály hegyét a katholikusok igen diszes temploma, a kastélyszerü espertesi lak, növelde (Seminarium) és fő Gymnasium fejérre meszelt vidor küllemű épületei koronázzák, melyek, miként 2-ik képünk mutatja, igen festői csoportozatot alkotnak.* A mostani templomot a régi helyére és annak anyagával kadicsfalvi Török Ferencz udvarhelyi esperest és kanonok 1788-ban kezdette épittetni, s 1793-ban máj. 27-én Batthyáni Ignácz püspök által szenteltett fel.
E hegyre épült hihetőleg Udvarhely 1-ső plebániája, mely már 1332-ben állott. (Erd. egyh. tört. adatok Veszely K. I, k. 381. lap.) A reformatió elterjedtével e szentély birtoka felett sokat veszekedtek és hadakoztak egymással e két felekezet hivei, elannyira, hogy 1563-ban országyülésileg határoztatott el, hogy a templomot a két vallásfelekezet felváltva használja, s egyik vallásfelekezet papja a másikat ne incommodálja, hanem rendre tartsanak isteni tiszteletet. De az egyetértés csakhamar megzavartatott, mert 1600 táját Mindszenti Benedek Udvarhelyszék fő király-birája, mint buzgó katholicus támogatásával a nevezett főtemplomot a felszaporodott kath. vették el, a reformatusok számára a várbeli templom rendeltetvén; de alig 12 év alatt már a reformatusok kerültek felül, s Némethi Gergely Udvarhelyszék főkapitánya és lugosi bán segitségével elfoglalták a felső templomot, nemcsak, hanem a katholikusok a nekik Bethlen Gábor által oda itélt várbeli templomot elfoglalni nem akarván, Bethlenfalvára jártak isteni tiszteletre, s annyira elveszették a tért, hogy papjaik a városból is országgyülésileg (Lásd a beszterczei országgyülés végzései, Erd. tört. tára II. k. 148. l.) kitiltatván, 1628-ban Bethlen Gábornak a szék tisztségéhez és kapitányaihoz azon rendeletet kellett küldenie, hogy a katholikus áldozároknak engedtessék meg, hogy keresztelés és temetés végett a városban megjelenhessenek.
A kiszoritott katholikusok Brandenburgi Katalin fejedelemnőhöz folyamodtak, ki Apafi György vezetése alatt bizottságot küldött ki; de sem ez, sem az országgyülés a perlekedő feleket kibékiteni nem tudván, az annyi viszongást előidézett templomot bezárták, s mindkét fél a vár palotájábani isteni tiszteletre utasittatott; rendeltetvén a mint a hagyomány mondja, egy vak czigánynyal többre ment a katholikusok száma, s igy a felső templom nékik itéltetett oda, ugy azonban, hogy a piaczon állott Szt.-Anna kápolna helyére, és annak romjaiból közös költségen épitsenek a reformatusok számára templomot, a vártemplomot pedig közösön használhassák, mikor az Ecclesia földjei is aránylagosan felosztatván, csend és béke következett az összezándorodott (összeveszett) s egymással annyit viszongott lakosok közt (Erd. egyh. történelmi adatok, és Udv. Conv. házi története.)
E templom sokszor ujittatott. A Jezsuiták ide is befészkelvén magokat, Zsámbár Mátyás főnökök a régi templom helyére mást épitett 1651-ben. E szerzet fényüző épitkezései közé sorolhatók a szerzet kolostora, mely most esperesi és tanári lak, a gymnasium, és seminarium épületei is. Hanem az elhatalmasodott és felgazdagodott szerzetet, mely hogy néha erőszakos foglalásokkal is szaporitá birtokait, annak a város levéltárában nyomaira akadhatunk, Báthori Zsigmond kiüzte az országból s kemény törvényeket hozott ellenök; de azért ők mint magányzók, katonák és világi papok titokban müködtek. Igy Zsámbár Matyás is álnéven bejövén, mint udvarhelyi lelkész huzamosabban benn volt, azonban hire futván ittlétének, elfogatása elrendeltetett; de ő, mint Szeles jegyzetei mondják. Lengyelfalvi Nagy Orbán Elekhez menekült, ki hordóba fenekeltetve küldötte el Kolozsvárra. Ezért az országgyülésre evocálta is a fiscus Udvarhely községét 1654-ben. (Erd. egyh. adatok 384. lap), s bár a Leopoldi kötlevélben ki volt kötve, hogy több szerzet be ne hozassék, Kolonits lépvén a kormányra, ujból Erdély nyakára hozta ezen annyi bajt okozott, annyira fél szerzetet, s a bigott Apor István kincstárnok által nagy jószágokat és dézmát adatott nekik. Ekkor Udvarhelytt is ujból tanyát vertek, s itt voltak 1773-ig, midőn 14-ik Clemens által e szerzet eltöröltetvén a templom és papi lak a város világi papjainak jutott birtokába.
Hogy Udvarhelytt feltehetőleg a Jezsuiták által alapitott nyomda is volt, kitünik (Horány Elek mem. Hung. 671. és Sándor Itsv. nagy könyves Ház cz. munkája, I. k. 287. lapján emlitett.) ily czimü könyvből: Lelki paradicsom. Irta Baranyi Pál Sz.-Udvarhelyen 1700 in 4.
E templom egyike honunk szebb és nagyszerübb imaházainak. A három hajósépület 20 öl hoszu, 10 öl széles, fő oltára nemes egyszerűségében valódi mübecscsel bir.
A sz. Miklós tiszteletére szentelt imaház egyszesmind mauzoleuma is nagylelkü épitőjének, mert Török kanonok tetemét e templom hajójába temeté el a hivek tisztelete.
És ott van e templom védszárnya alatt a 8 osztályu fő Gymnasiumnak csinos épülete*, hol szellemi tápot nyer Udvarhelyszék katholicus népsége, ott a növelde (Seminarium) 26 öl hosszu épülete, hol 36 szegényebb sorsu ifiu kap ellátást.*
E gymnasium keletkezéséről nincsenek biztos adataink. Alapitását a Jezsuita szerzetnek tulajdonitják. 1689-ben már itten virágzó öt osztályu iskola volt, melyet nemcsak a székelyföldről, hanem Erdély más részéből is látogattak a tanulók. 1736-ban Patai András jezsuita rendfőnök és iskola igazgató a szónoklati és költészeti osztályt is felállitja. 1743-ban a jezsuiták miatt bezárt kolozsvári tanodából is jöttek ide tanulók. 228-ra megy a tanonczok száma. 1773-ban a jezsuiták kiüzetvén, a helybeli esperest, mint iskola igazgató alatt világi áldozárok vezették ez iskola tanügyét. Az 1848/9 forradalom után egész 1850-ig az udvarhelyi iskola zárva volt, ekkor hoszas sürgetés és szorgalmazás után ujból megnyilt, s most már 8 osztályu főgymnasiumra nőtte ki magát. Gymn. tudositvány 1857/8.
E növelde 1735-ben épült és szenteltetett fel Szt.-Imre tiszteletére, de már azelőtt is volt a jezsuitáknak egy más tápláldája, hol 70 ifju láttatott el. E táplálda alapjának növelésére I. Leopold 1694-ben Bene és Erked szász helységek dézmáit rendelte, M. Therezia pedig 1770 és 1778-ban 11230 ftot adományozott. E kezdeményezést nagy lelkü magányzók is követték; megemlitjük itt Br. Apor Istvánt, ki 1698-ban 3333 ft 20 kt adományozott, mit Hevenesi Gábor jezsuita 4000 ftra pótolt ki. Gr. Gyulaffy László 2000 frt, Keserü György 1761-ben 5000 frt, Biró Antal 1798-ban 3000 frtot adományozott.
Az ekként dus adományok, nagylelkü alapitványokkal ellátott intézet előbb jezsuita igazgatók, ezek eltörlésével világi papok (kik Regens nevet viseltek) vezetése alatt (a József császár alatti rövid felfüggesztés kivételével, mikor a tanoda is bezáratott volt) virágzott egész 1849-ig, midőn az katonai kórházzá alakittatván, 3 évig használtatott e czélra, mig nem végre 1852-ben nagy buzgalom volt főpásztorunk, Haynald Lajos közbejárására ez üdvös intézet is megnyittatott, s azóta 36 ösztöndijas ifju kap ottan ellátást. (Udv. felső gymn. Tud. 1857/8-dik tanév.)
A SZT. MIHÁLY HEGYEN FEKVŐ KATH. EGYHÁZ, ESPERESTI LAK és GYMNASIUM SZ.-UDVARHELYTT.
A város középpontján lévő nagy kiterjedésü piacz egyike honunk legszebb vásártereinek; kár azonban, hogy az oda épitett városház csizmadia- és timárszinek által meg van szaggatva, s több apró részekre felosztva. Ennek északi részében van a Ferenczrendiek kolostora nagy, kéttornyu templomával*, melyet képben mutatunk be.
Ezen kolostor közhiedelem és a szerzet házi története szerint előbb az udvarhelyi várban volt, honnan a szerzetesek János Zsigmond által kiüzetvén, kolostor nélkül voltak egész 1705-ig, midőn többektől, de főként Lakatos István kozmási lelkésztől nyert helyre épiték 1772-ben a mostani diszes templomot és nagy terjedelmü kolostort, hol a megfogyatkozott számu szerzetesek az elemi iskolákat vezetik.
Van Udvarhelytt a Szt.-Miklós hegy aljában egy Aggház is, hol hajlék és vagyon nélkül öreg nők láttatnak el. Ezt 1703-ban Bajnóczi Gábor jezsuita és helyettes lelkész alapítá, a hivektől e czélra összegyüjtött 130 forintból. (Erd. egyh. tört. adatok I. k. 393 lap.)
A felső piaczon pedig a reformátusok diszes temploma mellett* egy felől az ódon, izléstelen székház, más felől a ref. Collegium diszes épülete vonja magára a figyelmet, mit szintén képben mutatunk be.
Látók fennebb, hogy ide, hol Szt.-Anna kápolnája állott, 1633-ban épitettek közköltségen a felső templomból kiszoritott reformatusok számára templomot, ezen feltehetőleg szük imaház helyére 1781-n épült a mostani colossalis dimensioju templom, melynek elkészültében Collegiumot épitő Kis Gergely tanárnak nagy érdemei vannak.
A FERENCZRENDIEK EGYHÁZA ÉS KOLOSTORA SZ.-UDVARHELYTT.
E Collegium is, mint iskoláink legtöbbjei, magános adakozások alapján létesült. A 17-dik században Bethlen János Cancellarius áldozatkészsége veté meg annak alapját; de ekkor csak a hallterem épült; e körül csoportosult apró faházakban laktak a tanulók. A mostani kétemeletes négyszög épület 1770-ben ragasztatott a régi hallteremhez. Lételét Kis Gergely tanár és Málnási László áldozatkészségének és fáradozásainak köszönheti; az utolsó országos gyüjtést csinálva szerezte össze az arra szükséges öszveget.*
Egy néhány hazai utazások. G.T. D. 72. lap.
Gazdag alapitványnyal látta el Kis Gergely, utána Kis József, ki 50 ifiunak ösztöndijul kiosztandó (kamatját) 80,000 pfrt alapitványt tesz.*
Az iskolákat ugy kell tekintetünk, mint nemzeti kifejlődésünk és nagyságunk legszilárdabb talpköveit, azok azon virágházak, melyekben századokon át a haza- és szabadságszeretet melegénél felnőttek nagyra az értelem és tudományosság virágai, honnan kilövelt azon jótékony szellemi sugár, mely hősiességgel pársultan képes egy nemzetet nagygyá és hatalmassá tenni. Ugy tekintem azért iskoláinkat, mint a polgárosodás leghatalmasabb tényezőit, mint a nemzeti művelődés és nagyság legtiszteltebb szentélyeit, s azért azokra mindenütt kiváló figyelmet fogok forditani, azoknak alapulását, kifejődését, ha rövid vázlatban is, figyelemmel kisérni elnem mulasztandom.
Azért itt is ezen nézetből kiindulva, az sz.-udvarhelyi ref. Collegium történetének rövid vázlatát állitom össze, mert meg vagyok győződve, hogy olvasóim között lesznek sokan, kik a nemzetnagyság ily ápoldái iránt érdeklődni fognak.
Már a reformatió kezdetével alapult Udvarhelytt iskola, melyben egy Rector scholae csekély számu tanulókat oktatott; a nemzeti fejedelmek alatt kifejlődött müveltség, és a székely földön lévő nagy számu reformatusoknak tanulásvágya szükségessé tevék egy itten, a székelyföld központján alapítandó nagyobb iskola létesítését. E nemzeti szükségességet felfogta 1674-ben a ritka müveltségü jeles honfi, Bethlen János, ország korlátnoka, ki felkarolva ez eszmét, a fejedelem Apaffitól és az ország rendeitől engedélyt eszközölt arra, hogy itt a székelyföld anyavárosában egy reformatus iskola alapittassék, ki azt, hogy a tanulók még ha jobbágyfiak lennének is, ne háborgattassanak, és hogy az iskola Közhalomszékből 25 köböl buza évi járandóságot kapjon, ő maga 4000 rft alapitványt tett a Rector és preceptorok fizetésére, 1530 rftot a Collegium más szükségeinek fedezésére, e mellett Berkenyesről buzát rendelt a tanári testület számára. Igy alapult meg ezen iskola, mely nagylelkü alapitójáról Gymnasium Bethlenianumnak neveztetett, smely ezen családnevét örökitő második tanintézete Erdélynek (I-ső az enyedi Collegium, mely Bethlen Gábor-nak köszöni lételét). Az ekként létesült iskola főigazgatóságát a gróf maga vette át, ő vetette meg alapját az iskolai könyvtárnak is az Apaffytól maradt 18 darab, s maga adta néhány könyvvel, (ugyan ő a m.-vásárhelyi iskolának 2000, az enyedinek 1000 frtot adott. Lásd Bethlen Miklós önéletirása I. rész. Nemzetségemről.)
Volt pedig ezen iskolában 1 rector, 4 osztálytanitó (classis preceptor) alatt négy osztály, az etymologia, syntaxis, poesis és rhetorica. I. Rectora volt a nagyszombati születésü Letenyei Pál, ki az előtt Teleki Mihály udvari papja volt.
1680-ban I. Apaffi fogarasi udvari papja Rozgoni János lett Rectorrá. Ez még két osztályt, az elementariat és conjuncticat csatolta az előbbiekhez.
Kezdetben kis apró faházakban volt az iskola helyisége, az igazgató gróf megnagyitván a kezdetlegesen szük fekhelyet, még Letenyei rectorsága alatt felépitette a mostani hallterem alsó részét (a mostani tanári cathedra is még ugyanaz, melyet Letenyei állittatott ide.)
1685-ben Rozgoni Kolozsvárra vitetvén, helyébe Szathmári Pap Sámuel jött, ezt az akademiákon járt Cserey Mihály követte (ki „Philosophia Prima seu Metaphysica brevibus aphorismis deliniata“ czimü, akkori időben hires könyvet adott ki), kit 1689-ben Tolnay István, ezt 1695-ben Tőke István követett, kinek vezetése alatt az iskola igen emelkedett, a tanulók nagy mérvben szaporodtak, s bár az iskola még mindig csak gymnasium, ő maga érdemeinek méltánylásaul professori cimet nyert, mit utódai is megtartottak.
A mult század elején e gymnasium gr. Bethlen Kata, Bethlen Elek, és Veselényi István nagylelkü adományai által gyarapodott. Gr. Bethlen Dávid ezüst pecsétnyomót csináltat, mely ma is használtatik. E pecsét közepén könyvet tartó kigyó per Spinas ad Rosas felirattal, és „Sigillum Gymnasii Ref. Bethleniano-Udvarhelyiensis“ körirattal, nyelén Donodedit C. D. Bethlen. Eszeki István 1000 frt alapitványt tesz, mások buzasegélyezést adnak.
1735-ben Borosnyai János uram lett professor, egy külföldi egyemeteken járt jeles egyén, kinek ezen tanoda felemelkedése körüli érdemei igen nagyok; ő volt szellemi napja e collegiumnak, melynek jótékony sugarainál a rózsabokor, – mint e tanodát nevezték – szép virágokat kezde nyitni. Ő uj halltermet, uj lakházakat épit, a tanárok fizetését emeli, s főként századokra kihatólag uj tanrendszert hoz be.
Egy tanár többé nem tudván a kivánalmaknak megfelelni, egy 2-ik tanári szék felállitását tüzte ki feladatul. Népszerüsége s a közszeretet, melyben országszerte részesült, csakhamar előteremté az alapot, melyhez Gub. gr. Bánffi György 1500, Teleki József 200, gróf Bethlen Ádám és neje Bánffi Kl. 500, b. Veselényi Istvánné, Bánffi Kata 500, Dályai Kandó Fer. 200, Söcs Istv. 25, Simor Fer. 65 frttal járultak. De az irigység miatt a második tanár csak Lector czim alatt állhatott be, s arra akademiai tantársát Huszti Körözsi József uramat hivta meg.
Sok könyvet vásárolván és gyüjtvén, a könyvtárt gyarapitá, s főként üdvösen hatott az által, hogy a Consistoriumnál kivitte azt, hogy a tanodát a hátrányos, s megakasztólag ható papi directió alól (mert addig az udvarhelyi pap és esperest volt a curator, kinek még a tankönyvet is be kellett mutatni) felmentvén, önállóvá tette, s ekként a gyors kifejlődés alapját megveté.
Borosnyai egész 1749-ig müködött áldást hozólag, midőn m.-vásárhelyi lelkész és ref. püspökké választottván. Udvarhelyen helyét Lectora Körözsi foglalta el. Borosnyainak e méltó utóda a tőle felnyitott szellemi ösvényen haladott előre. Utóda az akademikus Kováts József lett. Alatta szellemileg és vagyonilag is gyarapodott a collegium; az ő összeirásából kitünt, hogy kegyes adományokból gyült tőkéje az iskolának 30,000 fra rug, a könyvtárt alatta gr. Bethlen János 274 kötet classicus könyvvel gyarapitá.
1767-ben Enyedre vitetvén tanárnak, helyét b. madarasi Kis Gergely foglalta el, ezen lélekben, tudományban és lelkesedésben nagy férfi, kit a Collegium második alapitójának tekinthetünk.
A régi helyiségek már romladozottak lévén, ő 1770-től 73-ig a mostani Collegiumot épité, és pedig annyira tudá lelkesiteni a népet, hogy az ingyen munkát és épületanyagot adván, a nagy terjedelmü, 35 nagy lakszobát, s könyvtárt magába foglaló négyszögü 2 emeletes épület csak 16,000 frtba került; ő állitotta fel a Logica és görög osztályokat, jó rendet, szellemet hozott be, bár szigoru, de igazságos, és azért a tanulóktól atyailag szerettetett, s a honfiaktól annyira tiszteltetett és méltányoltatott, hogy felszóllitására tett ujabb adományok az épités által meggyengült pénzalapot 34,000 frtra szaporiták; ily arányban gyarapodott a könyvtár is, melynek gr. Székely László és Zágonyi Márton 500 darab könyvet ajándékozott, Gr. Korda György pedig egy órát, mely a szintén Kis Gergely közremüködésével épült reformatus templom tornyába helyeztetett. Kis vitte ki azt is, hogy a Lector helyett egy 2-ik tanár állittatott be, számára lakhelyet röktönzött teremtő hatalma. 1787-ben halt el ezen áldásos ember.
Őt Benkő József és Bodola Sámuel követték. Az első jobb történész mint tanár s azért két év mulva helyét Sebess János tölté be. Bodola 1796-ban elhalván, Szigethi Gy. Mihály lett tanárrá, ki több uj tantárgyat hozott be, ki alatt az iskola alaptőkéje 62,000 frtra szaporodott, a könyvtár több ezer kötettel gyarapodott, ő kezdete meg a Rector-protocollumot és könyvtárjegyzéket. Ez időtájt a tanulók száma 830, kik közül 80 iskolai gyámolitást nyer. A megszaporodott tantárgyat 2 tanár nem győzvén, egy 3-ik tanári széket önmegszoritással állitott fel a lelkes Szigethi, melyre 1804-ben Karátsoni Samuel, és a meghalt Sebess helyébe hittanárra Benkő Zsigmond választatott; Benkő 1819-ben meghalván, Bodola Samuel (a boldogult ref. püspök) foglalta el helyét.
Szigethi, ki az irodalom terén is ösmeretes, dolgozta ki e Collegium történetét is. (Tud. Gyüjt. 1825-ki évf. XI. k. 30. s köv. lapjain, melyből kivonatilag én is összeállitám e vázlatot.)
Elmondók fennebb Kis Gergelynek e tanoda körüli nagy érdemeit, el kell még mondanunk itt azt, hogy a dicső apának méltó fia volt Kis József Alsó Fejérmegye főjegyzője, ki 1830-ban 80.000 rfrt alapitványt tett, ugy, hogy ennek kamatjából 50 ifju évenként 60 rfrt ösztöndijt kapjon, e mellett 60–60 forintot rendelt a legszebb iró, a legjobban németül, és francziául tudó ifjunak, 200 frtot pedig egy német nyelvmester fizetésére. Sőt jószágait is csak ugy hagyta nőtelen testvére Kis Samuelre, hogy ha ez is magtalanul halna el, távoli rokonai csak ugy örökölhessék, ha az udvarhelyi Collegiumnak ujból 80,000 rfrtot adnak, de e nemes lelkü számitás nem érvényesült, mert Kis Samuel vén korában megnősülvén, fia született; házas élete azonban oly szerencsétlen volt, hogy kétségbeesve torkát metszé, miből azonban felgyógyulván Igenben 1848-ban az oláhok gyilkolták meg.
1832-ben a negyedik vagy is a jogtanári szék állittatott fel, melyet Silvester Dávid töltött be.
1835-ben Dálnoki Gál Mihály 40,000 rftot ad a Collegiumnak.
1845 után a város, Udvarhelyszék, Háromszék és Erdővidéken 60,000 pfrt gyül, mely összeghez id. gr. Teleki Domokos 8000 pfrtal, gr. Teleki Miksa 4000, Rétyi Sándor 5000 o. é. forinttal járultak.
És felvirágzott a nemzet kifogyhatatlan kegyelete és áldozatkészsége által támogatott iskola, s a székelyföld minden részéből özönlött oda a fiatalság tápot nyerni, ugy hogy számuk az ezeret meghaladta. Az 1845-ben oda hozott Szabó György tanár minden irányban hatva, fáradalmat nem ismerő tevékenységével és áldozatkészségével oda emelte az iskolát, hogy bizonynyal honunk egyik tanintézete sem szárnyalá azt tul, s még más vallásfelekezetü tanulók is számosan jöttek oda. Ő ébresztette fel a tanulók lelkében a tudás vágyát, ő, kit a fiatalság attyaként szeretett, hajnaltól késő estvig tanitott nem kötelezett tantárgyakat, s tanórái örömünnepek voltak, melyekre siettünk.
Ő szép móddal, rábeszeléssel kiirtá a szilaj betyároskodást és korhelkedést a fiatalságból, s nem volt alatt a Collegiumban egy is, ki megfeszitett szorgalommal ne tanult volna, ki örömmel ne sietett volna kedves vonzó, hazafias szellemü előadásaira. Ő átalakitá üdvös irányban a fiatalság szellemét, ifjusági olvasó kört, könyvtárt alapitott, beszerezte ön pénzén a természettani készleteket, földabroszokat, ellátva ez iskolát mindennel, melyek fájdalom csak voltak, mert a forradalom vészes napjaiban, midőn a fiatalság tanárostól együtt a nemzet zászlója alá sereglett, Heydte bevonulván a sergét, követett oláhok ezen római eredetökkel büszkélkedő nép, és a szászok, ezek a miként követelik, minket civilizáló, tudományt kedvelő és terjesztő müveltségi előharczosok, feldulták a tudományoknak ezen elhagyatott csarnokát, szétszorták a muzeumot, elvitték az érmeket, összetörtek a geologiai gyüjteményt, s az ifjuság könyvtárát kihordva, könyveiből raktak a sárban kövezett, a többiből örömtüzet gyujtottak fényes diadaluknak ünnepére, s hogy a nagy könyvtárt is meg nem semmisiték, azt Fencz hadnagynak köszönhetni, ki a már oda is betört szászokat és oláhokat ki kardlapozván, őrt állitott annak ajtajához. De a Collegium épülete feldulatott, mi vas volt még a fedélből is kiszedték, ajtókat, ablakokat, padozatot elégették, és 1849-ben a reoccupatiokor Clam-Gallás oszt. tábornok a Collegiumra 7700 pft hadi sarczot vetett, mit nem tudván hirtelen előteremteni, az öreg Magyarosi és Szabó tanárokat mint kezeseket magával vitte, s mindaddig vonszolta, mig a kirótt összveget ki nem fizették, mi és a rombolás csak pénzbe is 15,000 frtba került a Collegiumnak, mely összeg, bár eleget szorgalmazták és esekedtek, még soha vissza nem fordittatott.
Fel volt forgatva az intézet, a tanárok mindent elkövettek a lesujtott intézet felemelésére, a szétriasztott tanulók kezdettek ujból egybegyülni, a romok lassankint kiigazittattak, de még sok idő kell, mig ezen intézet előbbi állapotjára juthat, mert a theologiai facultás megszünt, s a jogi tanszék is csak az 1861-ik rövid alkotmányos élet folyama alatt állittatott vissza, s a muzsák könnyezve állanak ott a vandalismus ily szivrázó rombolásai felett, mely mit századok épitének, egy percz alatt semmisité meg.
Örömmel jegyezzük itt fel e neveket, mert azok, kik a nemzet szellemi nagyságának, s értelmiségének fejlesztésére befolytak, kik a tudományok s népmüvelésnek alapját megveték, épen oly nagy szolgálatot tettek a hazának, mint a hősök, kik azt megvédék, megoltalmazták. A polgárosodásnak apostolai azok, kik az értelmiség és nagyratörő szellem szövétnekét vivék a nemzet előtt, az ilyek emléke iránt tisztelettel kell az utódoknak viseltetni, neveiket mindég csak áldólag emlithetjük meg.
A REFORMÁTUSOK EGYHÁZA ÉS COLLEGIUMA SZ.-UDVARHELYTT.
A kegyelet és hála emlékköve az, mely a Collegium udvarán Kis Gergely emlékére emeltetett, egy almási veres márványból készült diszgula, melynek felső részén égő szövétneket tartva, a tudományok nemtője van ki vésve, talapjain pedig e felirat
B. MADARASI
KIS GERGELYNEK
AZ
IFIUSÁG
MDCCCXLIII.
KIS GERGELYNEK
AZ
IFIUSÁG
MDCCCXLIII.
KIS GERGELY EMLÉKE AZ UDVARHELYI COLLEGIUMBAN.
Nem nagyszerű ugyan ez emlék s műbecsre sok kivánni valót hagy fenn, de ha meggondoljuk, hogy az akkor még pangott honi szobrászatunknak egy első kisérlete, hogy azt a fiatalság magától elvont s hosszu évek során át egybegyüjtött filléreiből emelé, elnézőknek kell lennünk, s tisztelettel közelitendjük meg azon férfi emlékét, ki bár neve Kis, de valódilag Nagy volt, ki egész életét a nevelés ügyének szentelte, kinek fia nemzetét nevezte örökösének, ki a szellemnek örökre lobogó Vesta-tüzét gyujtá fel. Hódolat jeléül álljon itt ez emléknek is képe.
A városnak kétfő utczája van: a Botos utcza,* mely a város nyugoti szögétől nyulik a piaczig. – Ez oly szép és széles utcza, hogy bármely nagy városnak is becsületére válnék; a kis falusias küllemü apró házak között sok szép nagy emeletes házak is emelkednek.
Hagyomány szerént a Botos utczát Gyárosfalva ide telepitett lakói épiték; neve eredetileg boltos utcza, mivel itt voltak a legtöbb boltok. Szigethi másként szármoztatja, ő azt mondja, hogy Botos utcza nevét azon nagy botról kapta, melyet az éji őrök villangós időkben hordoztak.
A másik Bethlen utcza,* mely a piaczról keletre futva szeli át a várost. Ezt régen Darabont utczának nevezték, mivel a vár darabantjai laktak ottan.
Mivel a közel lévő Bethlenfalvára vezet.
Hol a Darabont utczával a vele párhuzamosan futó Vár utczája össze jön, hol most keresztfa áll, a helyet Dóczi dombjának nevezték. E helyen, hol a vár és a város területe összeütközött, torony állott régen, e torony pedig menhely volt, honnan akár a vár területéről, akár a városból oda menekültet, ha halálra itélt lett volna is, ki nem lehetett venni.* Most e toronynak semmi látható maradványa nincsen. Még sok más utczák is vannak, mint az északra nyuló Sz. Imre utcza, melyet az ily nevü fennebb leirt falu lakói épitettek. A vár melletti Atilla utcza (ujabb elnevezés), Malom utcza. Tűz utcza a szent Miklóshegy alatt, Vár utcza, a vár mellett, Varga utcza, Küküllő utcza stb. Még felemlitendőnek vélem azt is, hogy Udvarhelytt két nőnevelde van, melyekben több száz leány részesül kellő és jóirányu nevelésben.* Van a városnak Casinoja s ujabb időben keletkezett dalárdája is.
Szeles jegyzetei.
A nőnövelde szükségességének eszméjét Bodroghi Györgyné szü. Técsi Sára ébreszté fel, ki vagyonának őt illető, s 4200 o. é. forintra menő részét hagyományozta e szent czélra 1859-ben. Az ily nemes példák buzditólag hatnak; a városi község egybegyült, s elhatározta egy közös nőnevelde felállítását, egy főtanitó, egy altanitó, tanitónő, és altanitónő fizetésének alapját, és az iskolának helyiséget ajánlott, s ezt a főkormányszéknek felterjeszté. Erre az erd. kath. püspöktől rendelet jött az esperességhez, mely betiltotta a közös nőnevelde alapítását s híveinek annak alapításában részvétét, és le jött a kormányszéktől is egy rendelet, mely a püspöki leirattal összhangzólag megszabta, hogy az alapitandó nőneveldének vallási firmával kell birnia s azt, hogy minő légyen, a többségben lévő vallás felekezet döntse el, s végre hosszas himezés és hámozás után határozottan kimondja, hogy a katholikusok többségben lévén, csak ezen firma alatt engedményeztetik a nőnevelde. Ily kisszerü megszoritással szemben a község kimondá, hogy közös alapból ily feltételek mellett nem lehet a tervelt nőneveldét megalapitani, s a felekezetesség kárhozatos szelleme, a korunkba be nem illeszthető türelmetlenség megbuktatta a szent czélt, lehangolta a polgárok ez ügy iránti nemes lelkesültségét, s a szellemi müveltség haladásának gátot vetett utjába. Lett két nőnevelde, egy katholikus és egy reformatus, mindkettő nélkülőzvén a községi segélyt, hiányos és árva, mindkettő kis mérvü gyüjtések, és bálozások által eszközölt gyenge jövedelemforrásból tengődvén, csak részben felel meg a Bodroghiné kijelölte nemes czélnak.
