XIII. A torjai Büdös.
XIII. A torjai Büdös.
A Büdöshegy kőzete, kénbarlang, timsós. A régen itten folytatott kénbányászat. A nemzeti fejedelmek korszakában kén és alaun telepek. Gyilkos. Kilátás a Büdös-tetőről. Bivaly-fürdő s más ásványos források.
Egyike áll előttünk a legcsudásabb természeti jelenségeknek, egy kénkő-telep, minő Európában csak egy van még Terra Lavoronál Nápoly tartományában; mig a másik a Székelyföldön a torjai Büdösnél mutatkozik.
A torjai Büdös egy 3580 lábnyira emelkedő hegy, melynek Sósmezőre néző déli oldalában csudás alakzatu sötét trachyt-sziklák félelmes halmaza tornyosul fel. E sziklák alját leomlott trachyt romok kiégett halvány darabjai és tollkönnyüségü lyukacsos surlókő (Bimsstein) omladványok*) boritják.
Hauer szerint kiégett lyukacsos trachyt.
A mint az utas e kénátjárta, tüzperzselte szirtromok közt, néhol tátongó örvények, másutt árnyas mogyoróerdők közt vonuló ösvényen felemelkedik, félóra alatt egy borzadályos, falmeredeken egészen a tetőig emelkedő sötét sziklafal aljához ér, melynek oldalába baljóslatu üreg mélyül be. Ez a Büdös vészes barlangja*). Hogy azt közelebbről vizsgálhassuk, lépjünk be a félelmes halál-üregnek nyitott előcsarnokába.
Mely 555,5°-re fekszik a tengerszin fölött.
E barlang eredetileg 20 lépés hosszu volt, azonban fele részének fedősziklái leomladoztak, s most is ott vannak e sziklaromok a barlang szádában*), ülőpadul szolgálván a barlanglátogató betegeknek. Ekként a barlangnak fedett része most csak 10 lépés hosszu, legnagyobb szélessége 9 láb, legnagyobb magassága 15 láb. Ürege balról jobbra kanyarodva szűkül egybe, mig fenekén mély repedéssé keskenyedik, azonban ezen belső feneke legalább is hét lábnyival van alább a barlangnyilat szinvonalánál, honnan az lejtősleg mélyül befelé. E barlang sötét öbléből rezgő kéngőz-folyam száll fel, mely már messziről megfertőzteti a légkört, szénenynyel*) kevert kéngőz*) ez, kénsublimáttal borítja, mi a felszálló gőzöknek a hideg légkörrel való érintkezése által fejlődik ki, miért e sárga lepellel bevont barlang iszonyu környezetével ugy néz ki, mint valami rémállatnak félelmesen tátongó torka, vagy mint a halálnak sötét örvénye; örvény is az, mely egyaránt vonzza magához ugy az élni, mint a halni ohajtókat. A betegek, főként a szemfájósak és köszvényesek seregesen jönnek ide, felmásznak e meredek hegy barlangjához, hol főleg az ujonczok, remegve, megdöbbenve állnak meg, mert félnek átlépni azon üreg sziklakapuját, hol üdülést, felgyógyulást találhatnak ugyan, de hol a halál is ijesztő és sokféle alakban jelentkezik, mert a mellett, hogy egy-két lélegzet halált hozhat, fenn leomlani készülő sziklák csüngnek, melyeket csak Isten kegye tart; lenn sikamlósan lejtős talajra kell lépni, melyen könnyen lehet elesni, benn pedig gyilkoló légkör, mely az életet elfojtja. Itt a halál minden alakban mutatkozik, s daczára ennek, e barlang mégis vonzza magához az embert, mert légkörében a testet kellemes melegség hatja át, az idegek jótékony reszketegségbe jönnek, bizonyos kimondhatlan kéjérzet futja át a tagokat. Ez teszi aztán, hogy ez üreg vonza magához az embert mint az örvény, mint a rohanó folyó, s ki remegve, határozatlanul állott meg előbb, e kéj hatása alatt egész készséggel lép be a halál torkába.
Száda = torkolat, előcsarnok.
Kohlensäure.
Hydrothionsäure.
Ha kitekint, künn a vidék az átellenes zöldhegyek, a remény, az élet ez üde jelképei, a délibábként lebegő kéngőz rezgő fátylán derengenek át, s az kit életszenvedések aggasztanak, csábittatva érzi magát egypár lélegzés által túladni az életen, de kiben még életkedv van, az elfojtott lélegzettel hatol be, kifut éltető léget szivni, s ujból ismételten befut, mások csak testükkel vannak a kéngőzben, mig fejüket annak szinvonalán felül tarva, huzamosan teszik ki a testet kéjes melegitő hatásának, mely a legmegrögzöttebb köszvényeket, reumákat és hüléseket is meggyógyitja, a bátabbak kihozták a barlang fenekén lecsepegő vizet*), melylyel a gyenge fájós szemeket mossák, mi által legtöbb esetben az elgyengült látidegek megerősödnek, s a beteg szemek meggyógyulnak.
Ezen a sziklák szögeteiről lecsepegő szemvizet aláhelyezett kis faválukba fogják fel, az tiszta, átlátszó, erősen kénszagu, a szemet nagyon csipi, de azért huzamosabb használatnál a gyenge szemeket megerősiti elannyira, hogy csaknem egészen vakok is nyerték itten vissza látásukat.
Ekként a betegen idejöttek többnyire meggyógyulva, életvidoran távoznak. Eljönnek azonban e helyre az élet balzsamát, az egészséget keresők mellett azok is, kik az élet terheit hordozni megunták, kiknek szivvirágait leforrázta a csalódások dere, ugy azok, kik önmagukkal és a világgal meghasonlottak, valamint azok is, kik üldözve vannak, a kik kétségbe estek. Az ily szerencsétlen reményvesztettek szintén ide jönnek a gyors, fájdalom nélküli halált keresni, mert a kénbarlangban csak pár lélegzetet kell venniök, s az elviselhetlen élet megsemmisült.
Mivel pedig ily szerencsétlenek és boldogtalanok mindenütt vannak, azért e barlang közelében, valamint a szomszédos hegyoldalban is sok sir domborodik; sirkövek vagy egyszerü fejfák emelkednek e sirhantokból, ezek mindenike egy-egy gyászos eseményt jelképez.
Im itt nyugszik egy szegény ifju, ki gazdag leányt szeretett, de a szivtelen szülők megvetve a szegény, szorgalmas és jó erkölcsü legényt, gazdag férjhez erőszakolták egyetlen leányukat. A fiu széttépett szivvel jött ide halált lélegzeni, a leány pedig menyasszonyi mezében temetkezett a Feketeügy hullámai közé.
Odább másik sir van, mely az igazszólás vértanuját fedi, mert egy fiatal Könczei nyugszik ottan, ki a forradalmat követett gyászos korszakban emlékiratban önté ki hazafias szivének nemes fájdalmait; e röpiratában leálczázta azokat, kik hivatalnoki minőségben a haza eltiprása, a hazafiak gyötrése és kifosztására küldettek; hű arczképét és jellemrajzát adá a sok hazátlan civilizátornak, kik hullafaló undok madarakként csaptak le a szabadság dicső küzdelmei közt leigázott magyar haza virányaira; jóslélekkel elmondá, hogy mi vár e nemtelen bérenczekre; s miután azt elterjeszté, idejött a kénbarlangba meghalni, hol az elfogására kiküldött foglárok csak hulláját, a nemes lélektől elhagyott hideg testet találták.
Lehetne-e tagadni, hogy e fiatalban Regulusi jellem volt, ki nagy Petőfinknek e tanait vallá:
Ha férfi vagy, légy férfi,
Legyen elved, hited,
és azt kimondd, ha mindjárt
Véreddel fizeted.
Százszorta inkább élted
Tagadd meg, mint magad,
Had veszszen el az élet, ha a
Becsület megmarad.
Legyen elved, hited,
és azt kimondd, ha mindjárt
Véreddel fizeted.
Százszorta inkább élted
Tagadd meg, mint magad,
Had veszszen el az élet, ha a
Becsület megmarad.
Azért ugy tekinthetjük ez ifjut, mint az önkény nemes áldozatát, s tisztelettel közelithetjük meg sirját annak, ki jobb körülmények közt bizonynyal hős fia, vagy hasznos polgára lesz vala a hazának, de ki a leigázott hazában s oly korban, midőn a polgári erény bűn volt, midőn a vélemény szabad kimondásaért börtön és bitófa várt az emberre, élni nem tudott; szivét a honfifájdalom megrepeszté, életkedvét a hon kétes jövője elölé, s mert reménye egy szebb kor eljötte iránt kihalt kebléből, a halálban kereste fel az életben feltalálni nem tudott szabadságot, vagy legalább a zsarnokságtól való szabadulást.
Nyugodjál azért csendesen kiszenvedett nemes hazafi, poraidra szálljon áldás.
A felemlitettek mellett még sok más sir domborul, melyek mindenikének megvan gyászos története; legtöbbje besorozott fiataloké, mert a székely, ki mint harczos örömest szolgált, sőt büszke volt, hogy ő a nemzet katonája, most, midőn a szabadon gondolkozó lényből lelketlen gépet akarnak faragni, idegenkedik a katonáskodástól, miért nincsen év, hogy a távol, idegen országokba leendő elhurczoltatás elől többen ne keresnének menedéket a halálban. A szülőföldhez és szabad léthez való hű ragaszkodásból származó ezen iszonyhoz gyakran csatlakozik a szerelem is, mert szeretettjeiktől megválni nem tudván, idejönnek a félelmes üregbe, hogy a halálban egyesüljenek.
A temető, földi életünk e végsorompója, mindig komoly gondolatokat kelt az észlelőben, igen, mert itt van azon válpont, hol a külélettel való minden egybeköttetés megszakad, hol az emberi munkásság véghatárainál a testtel együtt az emberi lélek tevékenysége, a szellem is, mit örök életünek hiszünk, megszünik, vagy legalább működési köre a mi tudatunk, a mi felfogásunk határain túl hatol, s e szerint az elköltöző és visszamaradók között az emlékezeten kivül minden más kötelék, minden más egybefüggés megszakad. Az isteni szikra a lélek, annak porhüvelyével a testtel együtt egyaránt elenyészik a földi létre nézve.
Azért a temető, min oly hely, hol az élet logikája megszakad, minden gondolkozó lényben komoly eszméket kell hogy keltsen, mennyivel aggályosabbá válnak azok a Büdös melletti temetőben, hol a halottak nyughelye mellett nem találhatjuk fel a visszamaradott élők tanyáját, hol az emberiség keretében az elenyészők által hátrahagyott ürt betöltő utódokat hiába keressük, hol önkéntes halottak elegyednek a föld porával oly válpontnál, hol nem a sors dönté meg az embert, hanem az ember szállt szembe a végzettel.
De hagyjuk e vigasztalan bús temetőt, tovább kutatandók azon szörny-barlangot, mely azt népesité.
A torjai Büdös barlangtól vészes lehelete s gyásztörténetei mellett sem lehet megtagadni a vadregényességnek és borzasztó nagyszerüségnek érdemét; már külsője is, melyet képben mutatunk be, a festőiségnek azon bizarr jellegét mutatja, melynek tekintete megdöbbentőleg hat a nézőre; a légkör már távolról is nyomasztólag hat a lélegző szervekre, s midőn végre kiégett sziklahulladékok közt, a halál sárga leplével bevont tátongó üreghez lép, akkor mind felelevenednek emlékében a hallott rémtörténetek, a közel temetőnek sötét árnyait véli látni az életfojtó kénlég rezgő leplén, s a legbátrabb is meggondolva lépi át azon küszöböt, hol a halálnak kaszája csüng mindenkinek feje felett. De mi nem annyira a benyomást ecsetelni, mint inkább vizsgálódás és észlelés végett jöttünk ide, s azért folytassuk azt illő komolysággal.
A torjai Büdös sziklaoldala a kénbarlang torkolatával. (Rajz. Keleti Gusztáv.)
A barlang belsejében a sárga lepel alatt a szikla annyira fel van lágyulva, hogy ujjal vájható. A sárga vonalon felül a szikla csokoládé szint ölt, felületén timsó-jegeczek mutatkoznak. Ezen felső rész légkörében már lehet lélegzeni, mivel az életmérő itt a sárga vonal, azon alól a halál, felette az élet dereng. Innen van az, hogy a test bár meddig benn lehet a kénlégben, csakhogy a fő legyen annak szinvonalán felül; azonban a kénlég magassága, valamint terje és sürüsége is nem mindig egyforma; esős, ködös időben, midőn a külső légkör is nehezebb, sokkal csekélyebb, ugy hogy néha egészen a barlang fenekéig mehettünk, s mindig veszély nélkül lélegzelhettünk. Élet- és halálmérőnk a szivar volt, melyet magunk előtt vive, mig az égett, addig biztosan haladhattunk, midőn kialudt akkor vagy megtértünk vagy lélegzetünket visszatartottuk. Ellenben tiszta, derült napokon, oly nagy és emelkedett terje volt a kénlégkörnek, hogy künn szádánál – hol máskor ülni lehetett már fennállva – sem lélegzelhettünk, kisérletet tettem torkolatánál lebuva lélegzelni, a beszivott lég édes izü volt, s egy sebes belélegzés annyira elkábitott, miszerint alig volt erőm sziklába kapaszkodva felállani, egy második bizonnyal megfojtott volna. Kisérletet tettünk légmérővel, s bár a kénlégkör, miként emlitém, oly forrónak tetszik, hogy a testet rögtön izzadásba hozza, a légmérőre mi hatással sem volt. E légkörben semmi nemü tüz nem ég, ugy hogy az oly kiolthatlanul égő tapló is azonnal kialszik, minden ércz – az arany kivételével – fekete zöldes szint kap, bár hogyan be legyen is göngyölitve, a vizes föveg vagy ruha opálizált fényes zöld szint ölt, a puska nem sül el, semminemü állat meg nem él, ugy hogy gyakran lehet oda betévedett nyulakat, egereket megdögölve találni, sőt még a barlang felett átrepülő madarak is leszédülnek és megdöglenek. A barlangban, de még közelében sem tenyészik semmi növény, szóval ott minden szerves élet szünetel, élet és tenyészet egyaránt ki van onnan tiltva.
A nagy barlangtól balra alig 30 lépésnyire másik kisebb üreg van, mely szintén ily természetü, de kigőzölgése csekélyebb, annyira, hogy fennállva egész fenekéig lehet lélegzetet venni. A Büdös barlangot mutató képünkön ez is kivehető.
Alább (keletre) van a Timsós, melynek oldalát timsó-jegeczek boritják, mit a falusiak levakarva használatra elhordanak. Ez üreg aljában sem lehet veszély nélkül lélegzeni. Barlangjai mellett a Büdös földképződési tekintetben is egyike a legnevezetesebb hegységeknek; a kiégett fakószinü trachyt-sziklák, a lávaszerü rétegek, a hegyaljában előjövő surlókő, a barlang közelében látható könnyü, fehérre halványult kiégett kövek, és a cserépként pengő kőtöredékek, szétrepedezett szirtek, valamint a történet által feljegyzett gyakori földingások mind arra mutatnak, hogy a Büdös régen tüzokádó hegy volt, sőt most is egy működésben lévő Solfatara, vagy is olyan vulcán, mely kigőzölések által mutatja földalatti tevékenységét. Nevezetes a Büdös még azért is, hogy végbástyáját képezi a Hargitából kifutó trachyt-kőzetnek, mely itt egyszerre elmetsződik, ugy hogy a Sósmezőn, valamint a Büdös és Bálványos patakán túl eső hegyek már mind homok-sziklából állanak.
Bálványos várának zömtornya északról nézve. (Rajz. Keleti Gusztáv.)
Hogy a Büdösben nagy nyereményt igérő kén- és alaun-leülepedések vannak, az kétségtelen, de a melyek, mint ez árva hazának oly sok természeti kincsei, használatlanul vesztegelnek: pedig nem hevertek ám igy mindig, mert arra elvitázhatlan adataink vannak, hogy a nemzeti fejedelmek alatt szorgalmasan bányászták azt, sőt a Szelpes patakán malom és gyár is volt, hol a büdöskövet fútatták, mint az Bethlen Gábornak 1626-ban kiadott adományleveléből kitünik*).
Ez adománylevél eredetije a fehérvári káptalan levéltárában van; én itt kivonatilag azon hiteles másolatból közlöm, mely ref. esperes, Ferenczi Jánosnál van Kálnokon, a mint következik:
„Mü Gabriel a szentséges római birodalomnak és Erdélyországának fejedelme sat. adjuk tudtára mindeneknek ez jelenvaló levelünknek rendében, a kiknek illik, hogy mü, midőn a mü sok hivséges Tanátsos urainknak azon dolog iránt különös könyörgésökre, mint pedig megértvén és gondolván azon zolgálatokat, melyeket a nemes primipillus, agilis és jobbágy lakosoknak kézdiszékben Felső-torján lakóknak, melyeket ők nekünk és ezen Erdélyországnak minden alkalmatosságokban az ők kevés módjok és erejök szerint, kiváltképpen pedig a mi Fiscusunknak a kénkőnek fútatásában igen nagy haszonnal és előmenetellel igen serényen és boldogul ennek előtte megtették és véghez vitték, és ennek utána is megteendők s véghez viendők lesznek, azért egészen és közönségesen az Almas mező nevezetü helyet (melyről alább), mely vagyon a felső-torjai birodalomnak igaz határában, a melynek nyugodalmas és békességes birodalmában magok s elejök régtől fogva voltanak, és azon csipkefákat, tövises bokrokat kiirtván, kivagdalván és égetvén igy készitettek, hogy mentől alkalmasabban igavonó barmokat a fennt megirt büdöskőbányának munkálására legeltethessenek, sat. megengedvén, hogy a felső-torjai lakosok és azok mindkét ágon levő maradékaik azon Almás mező nevü helyet ajándékozzuk örökös birodalmunkba stb. Gyula-Fehérvár, 1626. Aláirva Bethlen Gábor és Ozmánkőy Gy.“
Kállay F. „A n. székely nemzet eredetéről“ irt munkája 125-ik lapján mondja, hogy Felső-Torján hajdan büdöskőgyár volt, melyben a fejedelem számára dolgoztak s azért bizonyos szabadságokat nyertek a fejedelmektől. Kitetszik pedig ez Báthori Kristóf 1580. jan. 20-án kelt uj adományleveléből, melyet Báthori Zsigmond 1591- és Bethlen Gábor 1614-ben erősitenek meg. Ezek eredetije a fehérvári káptalanban van; ebben mondatik, hogy Considerantes nimirum quanto illis usui ac utilitate tum nobis ipsis tum maxime Regno ipsi sint tum in aliis plurimis officiorum et obsequiorum generibus, tum etiam in conficiendo et elaborando Sulphure, quod ipsorum potissimum opere, labore, atqua industria ex vastis illis saxosisque montium lateribus et crepidinibus eruitur, etc.
Ebből egyszersmind az is bebizonyul, hogy a büdöskövet nem csak szedték, hanem a Büdös üregeiből bányászták is. Sőt Fridwalszky szerint (Mineral. Trans. 1767) még a 18. század közepe tájáig is müvelet alatt volt, 27 éven át a föld szinén dolgoztak, később bányászilag istájokban, melyekkel azonban a felgyülő fojtó lég miatt fel kellett hagyniok.
1853-ban a brassai kamara kiküldöttje, Schur tudor megvizsgálta a Büdös és környékének talaját; az ő és Brém vegytanár kimutatása szerint a Büdös közeli kéntelep 16 millió négyszögölet meghalad, melynek csak felét s az 1–9 hüvelyk réteg vastagságnak is csak felét, 3 hüvelyket véve is, minden négyszögölre 450 font kénföld esik, mi csak 50% (pedig 60-at ád) 200 mázsát, s igy 16 millió mázsát meghaladó, nagyszerü s százados müveletet biztositó kénmennyiséget adna. A kén mázsája, Brém kiszámitása szerint, Brassóba szállitva sem kerülne 5 ftnál többe. E mellett a Büdös környékén nagymennyiségü timsó is van, sok timsóforrás, hol készen kilugozva találtatik, de lugozás által előállitva is mázsája csak 5 frtba kerülne (pedig gyári ára 8 frt) s e lugozásra mily jól fel lehetne a Fortyogó melletti nagy tőzeg-telepet használni. E mellett a Sósmezőn levő csak mosást kivánó festőföld (satinober). Szóval itt roppant kizsákmánylásra váró kincs hever, mely a vidék felgazdagitásának lehetne kimerithetlen kutforrása.
És hogy a kénbányászat az ország jelentékeny jövedelmi forrásához tartozott, kitünik Bocskai István leiratából (1606-beli 10. art.), miért Torja mint bányász-helység országgyülési képviselettel is birt. Benkő szerint a mult század végén bányászták. Most a b. Aporok tulajdona, kik hogy ezen kincset itt hevertetik, vétkeznek, mert oly tőke az, mit kamatoztatniok kellene, s ezen eldugult jövedelemforrást ugy a maguk, mint a hazai ipar érdekében fel kellene nyitniok.
A barlangtól felmásztunk a Büdös tetejére, honnan a körlátványok egyik legnagyszerübbike tárul fel.
Látszik délnyugatra az Oltnak egymással párhuzamosan és ellentétesen futó két völgyülete. Közelünkben az, melyen a tusnádi szoroson erőszakosan áttört folyam Háromszéknek zöld terén áthömpölyög, távolabb pedig azon másik (Erdővidék), hol a Barcza havasaitól megtéritett folyam eredete felé (északnak) visszakanyarul, s bár a két völgy párhuzamos, de azért azt folyamunk ellentétes irányban futja át. A két völgyet a Fekete-erdőség hullámzatos lánczolata választja el. E hegytömeg felett látszik az alsó-rákosi szoros, hol a bősz folyam erőszakkal tört utat magának. E szoros mellett felötlenek annak büszke őrei, a két ellentétes oldalán levő két Tepej (rákosi és ürmösi Tepej), melyeknek magas ormain egykor várak büszkélkedtek. Látszik idább a Rika aljában Bardocz-szék, melynek minden egyes faluját megolvashatók; látszik Tiburcz várának csúcsa, melyet Bálványos várával a Büdös-tetőn állott őrtorony kötött egybe, s látszanak hullámzatos hegylánczolatok felett a fogarasi havasoknak fehéren zománczozott bérczóriásai, a Negoi, honunk ezen Mont-blanc-ja, idább a feketehalmi sötét csúcs háta mögött a Királykőnek gyönyörüen eredzett sziklaorma. De mintha ezen büv látvány hatásrohamától féltette volna a természet a szemlélőt, a Barczaság többi havasait a Büdössel szemben levő Nagy-Hegyes és Nagy-Csoma által fedeté el. Azonban mintegy kárpótlásul felötlik keleten közelben a Bálványos regényes romja, s azon túl fel Háromszéknek a Feketeügy által átfolyt gyönyörü tere, a tündöklő Kézdi-Vásárhelylyel, számtalan faluival, festői határszéli havasiaval, melyeknek kéklő lánczolata a felhőkkel csókolódó Nemeréből kiindulva, lenyulik egész a Bodzáig, hol a Szilon és Csukás nagyszerü csúcsaiba tömbösülnek egybe. Hátul (északra) a Szent-Anna tót őrző Csomágon és a Nagy-Haramon túl felötlik Alcsík ragyogó tere, a szép hajlatu Kárpátokkal egyfelől és a nagyszerü Hargitával másfelől. Megható és elragadó volt e látvány; lábainknál a halálnak sötét félelmes üregei, körültünk legelésző csordák kolompzenéje, a szénagyüjtőknek felhalló vig éneke s egy-egy lövés, mely megzúditja az erdők viszhangját, lábainknál a halál, körültünk pezsgő élet s a természetnek nagyszerü leirhatlan képletei, melyek büvös panorámaként vonultak el előttünk, a szerint, hogy nézpontunkat változtattuk; szemeink most ide, majd oda tekintettek, majd e, majd ama tájrészlet szépségein akadtak fel. Istenkéz alkotá e tájcsoportot, emberi kéz azt leirni nem tudhatja. S mintha a természet is az ő titokzatos nagyszerüségével kedvezni akart volna nekünk, magasztos ünnepélylyel lepett meg, a mennyiben rögtönözve egy hatalmas tüzijátékot rendezett a mi tiszteletünkre. Mert mig mi elragadtatva legeltetnők szemeinket e látványon, egyszerre hátunk mögött csak elköhinti magát az ég, visszatekintünk, hát egy sötét felhő nyargal felénk s csakhamar elkezdettek működni a zápor szivattyui, rá pedig villámrakétát szórni oly sürűen, hogy szemünk káprázott bele, mire oly iszonyu szünet nélküli csattogás és földrenditő durrogatás állott be, minőt még Waterloonál sem csináltak Európának összecsoportositott ágyui. Ez aztán borzasztóan nagyszerü jelenet volt, mely bár rútul megfürösztött, de azért mi mégis örültünk, hogy a Büdösnél egy vihart láthattunk, mely egészen sajátságos és eltérő volt minden más eddig látott égi háborutól. Itt a légi tüzérség roppant gyorsaságot tanusitott, a hegyeket renditő dördülések megszakadás nélküliek s oly nagyon ropogósak voltak, hogy tánczolt a hegy alattunk. Szerencsénkre ott alant, a hegyben, Vulcán uramnak nem jutott eszébe kohóját meggyujtani, mert hát akkor alól tüz, felül viz, azaz oly alternativa közé jutottunk volna, hogy bizony időnk is aligha lesz vala megemlegetni azt, ha csak a túlvilágon nem az angyaloknak vagy az ördögöknek, a kikkel jó sorsunk összehozott volna, vagy éppen szent Péternek, a ki bizonynyal – mint minden kapus – szereti a csevegést és hirhallást.
Azonban ily baj nem ért, a hamar haragra gyúlt természet gyorsan ki is békült s elmosolyodott jó kedvében a nap sugaraival kezdett kaczérkodni, mire nevető arczot öltött az egész mindenség. Mi is, mint annak mozgó kis atomjai, vigan szökdécselve siettünk a Büdös északi oldalában levő Gyilkos megnézésére.
A Büdöshegy ez oldala menedékesen hanyatlik le. Apró nyir-erdő, s lágy áfonya-szőnyeg boritja talaját; de egyszerre félelmes sziklazűrhöz ér az utas, rémitő sziklák tömege környezi a halandót, s ott van e sziklák aljában a Gyilkosnak mély, kútszerüleg lemenő ürege. Ennek is halálos kigőzölgése van, annyira, hogy a felette elrepülő madarak halva hullnak alá, sőt a mult század végén egy gőzétől megfojtott medvét is találtak ezen örvény-ür mellett*). A Gyilkos körülbelül egymagassági szinvonalon áll a hegy ellentétes oldalán lévő Büdös barlanggal, s azzal hihetőleg földalatti egybeköttetésben van. Ürege régen nagy volt, most leomlott sziklákkal betelvén, csekély terjedelmü, tekintete elrémitő, környezete borzasztó; hanem a mindent hasznositó természet izletes gyümölcsöt termő áfonyabokrokkal s zöld zuzmókkal ékité fel e félelmes sziklákat, de az ezen csalétekre járó állatok gyakran lehellnek itt halált; medve uram is bizonyosan azt szopogatva szunnyadott el ott végképpen.
„Erdély képekben“ és „Sieb. Quart. Schrift“ 3. k. 112. lap.
A Büdös aljában van a Bivaly feredő borvize, mely legjobb a vidéken, s jóságban és erőben a borszékivel mérkőzik. – E mellett 1865-ben a Büdöshegy tövén a Várpadnak nevezett helyen még egy másik ásványos vizet is fedeztek fel. Ezen forrás roppant szilárd rész tartalma által tünik ki*).
Cseh Károly vegyelemzése szerint.
A légkör hőfoka 11, a viz hőmérséke 61/2 fok.
A viz fajsulya = 1.0201.
A szilárd alkatrész (1000 grammeban) 27.2161 grm.
Találtatott benne (1000 grm. ásványvizben):
| Szénsav | (térfogatilag 634.2609 cub. cent. |
| súlyilag | 1.238368 grm. |
| Chlor | 13.5654 grm. |
| Calcium | 0.7896 grm. |
| Magnesium | 0.5436 grm. |
| Kalium | 1.8196 grm. |
| Natrium | 7.7198 grm. |
| Kovasav | 0.0701 grm. |
A Büdös rémletes, életet és halált rejtegető s az életvágyra, mint az éltuntságra egyaránt gyógyirt nyujtó üregeit, s vadregényes hegyét elhagyva, a Bálványoshoz siettünk, mely oly közelben látszott lenni, s kaczér hölgyként oly kecsegtetőleg intett felénk, de miként az ily hölgyek szoktak, ugy a Bálványos is rászedett, mert a sósmezői hegyhátról leszállva, a Bálványos patak szűk, kanyargó völgyében még egy jó óráig kellett mászkálnunk, mig az oly közelnek tetszett várhegy aljába értünk.
Bálványos várának nyugatoldali látképe. (Rajz. Greguss János.)
