II. Felső-Fehérvármegye egy foltocskája.
II. Felső-Fehérvármegye egy foltocskája.
Zék földje. Csángó magyarok. Kilátás a lügeti tetőről. Lüget, az oláh nép. Hidvég; itt volt algymnasiuma az unitárusoknak. Árapataki ut. Csataemlékek. Árapatak. Csókás, várrom. Erősd. Veczer tető. Kilátás a Veczer-tetőről. Előpatak. Gyógyforrásai. Az itt összegyülni szokott vendégkoszoru.
Bölön végfaluja ez oldalról a Székelyföldnek, az ezután következő, tartalomjegyzékünkben nevezett, 5 falu, a 18 darabban országszerte elszórt Felső-Fehérvármegyének a Barczaság és a Székelyföld közé beékelt egyik foltocskáját alkotja, ez pedig nem más, mint a mongoldúláskor már létezett, s Rogér atya által is emlitett Terra Zék, mely a kirtzi oláhok, a barsui szászok, és a sebusi székelyek földje közt feküdt. A szászok adománylevelében mint határhely emlitteték, Schlötzer szerint*) azt Fulkun nevü szász birta; de a mongolok dúlása után lakatlanná lett, s azért IV. Béla azt a Sebus széki Bálint grófnak (Vincencius) Akadás fiának, a gróf Mikó-család eldődének adja 1252-ben*).
Schlötzer C. S. 568. lap.
Hogy azt Fulkun nevü szász birta, abból nem lehet azt kihozni, hogy a Szászföldhöz tartozott – mint ezt több szász iró állitja, – mert ha Szászföldhöz tartozott volna, Fulkun halálával az nem a fiscusra, hanem a szász közönségre szállott volna, Terra Zéket tehát Fulkun mint nemes jövevény adomány utján birta, s halálával az az államra visszaszállván, ujból eladományozható lett. Benkő (Spec. Transilvania T. 1. pag. 445) szerint Zekföldjét Liget, Hidvég, Aranypatak, Nyáras patak (ez ma nem létezik) alkotta. Erősd és Előpatak csak azután keletkezett.
Ezen faluk lakói nagy részt ugynevezett csángó magyarok*), kik tájbeszéd, viselet, jellemre, és alakra nézve egészen eltérők a székelyektől, s inkább a megyei magyarsághoz hasonlitanak, pedig valószinüleg ők is a székely földről, ezen, nemcsak az országba, hanem a szomszéd Dunafejedelemségekbe is gazdag rajokat kibocsátó nép-méhkasból szállhattak ki, de mivel itt jobbágyok voltak, e körülmény jellem-idomulásukra nagy befolyással lehetett és volt is, s azt a katonáskodó székelyekétől eltérőleg idomitá, de 1848, mely a hon minden polgárát egyenlővé és szabaddá tette, kezdi e különbségek eltüntetésével az önérzetes szabad polgárokat mindenhol megteremteni, azért hitem, hogy majd e haza ujabb és czélszerübb felosztása őket az elszakadt testvéreket ujból a Székelyföldhöz csatolandja, midőn mi örömest testvéri szeretettel fogjuk őket fogadni.
A csángó név még mindeddig nem volt értelmezve, azonban nekem ugy tetszik, hogy azt a székelyek az ős hazából kiszálló, az ős lakhelyről távozókra alkalmazzák, s az gyarmatot, kitelepülőt, elcsatangolót jelent, erre mutatna az is, hogy mindazon gyarmatait a székelyeknek, melyek a székely területről akár a vármegyékre, akár a szomszéd országokba áttelepültek, csángóknak nevezi a székely.
Bölöntől egy jó órányira van Lüget; de mielőtt e faluba érne az utas, egy az Olt által körülkanyargott hegyfokra vezeti útja, honnan elragadó szép kilátás tárul fel, mert e pontról feltünik az egész Barczaság be Brassóig, melynek fellegvára, valamint szép hegykebelbe rejtett tornyai, s ódon bástyái tisztán kivehetők. Jobbról a rosnyói völgy nyilata tárul fel egész Törcsvárig, mig köröskörül a tért keretelő havasok, melyeknek eddig csak tetőcsúcsai látók, egész megdöbbentő nagyszerüségökben, tetejöktől aljukig tárulnak fel. Ott van a rosnyói völgy két előfokaként jobbról a feketehalmi Kotla, a Barczának ezen időmérője, mely ha tiszta, derült, szép időt, ha ködös és borus, esőt jósol. Ott tünik fel balról a szép fenyvesnőtte Keresztyénhavas (Schullergebirg), mely hegy felett roppant sziklaóriások, a Bucsecs és a büszke Királykő, lövelnek fel kopasz – s az év nagy részén át hóval fedett – félelmes szirteikkel, melyek, midőn a nap sugárözönnel önti el, ezüst bérczekként ragyognak.
Ott van balra az ezek mellett szerényen eltörpülő Nagykő-havas, a tömösi szorosnak ezen ékes sziklakapuja, odább a Bodzának kék palástos havasai, és ezen gyönyörü idomu, ezen nagyszerü havasok lábánál terül el honunk legszebb, legnagyobb tere, az oly sok folyó fényszalagától átragyogott, az oly festőileg csoportosuló falvaktól tarkázott, az annyi érdekes várrom által szépitett Barczaság, mely e hegyfokról mint varázs-panoráma rohanja meg változékony nagyszerüségével a szemlélőt.
A kép előterében az Olt által körülkanyargott völgyben Lüget, Hidvég, s az egy magaslaton gyönyörüen fekvő Földvár (Marienburg) tünik fel ódon várromjaival. Túl az Olton szépen sorzott faluk Magyarós, Veresmart, Krizba magas sziklacsúcsot koronázó várának messze ellátszó büszke zömtornyával.
Tökéletes e táj, nem hiányzik abból semmi, elő és háttere egyenlően, öszhangzólag nagyszerü bámulatra ragadó, s tiszta időben, midőn a nap sugárözöne önti el, oly szinpompában ragyog, hogy csak Claude Lorrain ecsetje tudná lefesteni, a gyenge emberi szó, az eszmék ezen tökélytelen tolmácsa, csak homályosan, szintelenül körvonalozhatja azt.
Hazámfiai, kik e honnak szépségei iránt oly kevéssé érdeklődtök, kik bebarangoljátok a külföldet, mielőtt hazátokat ismernétek, jöjjetek ide megnézni e tájt, ezt a mult szebb idők annyi lelket emelő történeti emlékeivel gazdag, a természet szépségeivel oly pazarul elöntött vidéket s higyjétek el, hogy ennél szebb, ennél meghatóbb, ennél idyllibb pontot nem fogtok sehol europaszerte találni, és ez a mienk, mert ezt mi szereztük, mi védtük évezreden át, annak minden hantját őseink nemes vére öntözé, annak minden pontja, minden romja dicső nagy tettekről regél.
Az ut e hegyfokról Lügetre lejt, ez már oláhok által lakott falu, mit ha nem tudna is az utas, felismerhetné könnyen a roszul művelt határról, a falunak ronda szétszórt kunyhóiról, s a kunyhók előtt munkátlanul heverő rongyos piszkos népről. Minő ellentét ez és egy székely falu közt, pedig határa ennek is az Olt áldott terén fekszik s népességi arányával viszonyitva az sokkal terjedelmesebb, mint a túlnépes székely faluk határai, miért ezen ellentétes szegénység, s szánandó nyomor okát csak is ezen római eredetével büszkélkedő nép élhetetlenségében, semmivel nem gondoló indolentiájában, s főképpen értelmi szegénységében kell keresnünk.
De már hallom a minden roszat a mi uralkodási vágyunknak, jogtalan elnyomásunknak tulajdonitó román apostol szokásos felkiáltását, azon nyomornak, szegénységnek, valamint az oláh nép elsatnyulásának ti magyarok vagytok okai, ti, kik minket szolgákká tettetek, midőn ti szabadok voltatok, ti kik uraskodtatok, midőn mi százados rabigában nyögtünk stb. stb. Erre meg én azt mondom, hogy az a szabadság, a melylyel a székelység főleg a határőri katonáskodás felállitása óta birt, nem volt valami irigylendő; a sok katonai szolgálat, mire a nép dijtalanul volt szoritva, midőn az erős férfikarok elvonva a tevékenységtől és földműveléstől, holnapokig havasok kopár szikláit őrizni voltak kénytelenek, nem volt legalább a földművelésre s az anyagi jóllét fejlesztésére előnyös, s az a katonai zsarnokság, az az idegen tisztek által gyakorolt kiméletlen, gyakran kegyetlenkedő szigor az elnyomatásnak és zsarnokságnak legterhelőbb neme volt, túlszárnyaló minden kigondolható polgári önkényt, oly intézmény, mely a nép értelmi fejlettségére gátlólag hatott, mely vakon engedelmeskedő gépet igyekezett a szabad emberből alkotni. De ne is tegyük e párhuzamot a székely falukkal, hanem tegyük Hidvéggel, Árapatakkal, mely faluk lakói bár magyarok, de szintugy jobbágyok s a régi feudál rendszer szomoru szolgaságában tengődők voltak, mint az oláhok nagy része, s látni fogjátok azon óriási különbséget, mely ezen veletek egyensorsuak között létezett, és létezik; s ha e falukon munkaidő alatt végig utazva látni fogjátok, hogy minden kéz, még a gyermekeké is mily szorgalommal dolgozik, és munkálkodik, s midőn egy oláh falun átmenve látni fogjátok a kapuk előtt ácsorgó sok nőt, a hasát napon melegitve heverő sok férfit, ezen munkátlanul éhező ronda népet, akkor ti is be fogjátok vallani, hogy népetek szegénységének okát nem annyira a már Istennek hála, régóta megszünt hűbéri viszonyok, s a magyar fajnak annyiszor szemére hányt zsarnokoskodásában (mely vád, mióta egyenjogu polgáraivá lettünk e hazának, alaptalan), mint inkább az oláh nép indolentiájában és tunyaságában, s főként értelmi szegénységében kell keresni, s hogy ezen visszás állapot eltünjék, okadatolhatlan vádak s communistikus törekvések helyett oda kell igyekezni és törni, hogy a még fogalomban is ismeretlen népnevelés eszméje gyökeret verjen ezen szerencsétlen nép lelkében, hogy ez által aluszékony, öntudatlan lelke, homályderengte értelmi tehetsége felébredjen, hogy ez által tettereje, és tevékenységi hajlama is felüdüljön, feléledjen. Vegyetek példát tőlünk, kik e téren egészen önerőnkön küzdünk meg a helyzet nehézségeivel, előre törve a szellemi és értelmi felemelkedésnek népboldogitó pályáján, s mi, kik néktek testvéri kezet nyujtánk, bizonnyal csak örülni fogunk az ily versenynek, mely a közös szabadság- és népboldogságnak legbiztosabb alapját nyujtja és biztositja.
Az Olt völgye Lügeten alól kiszélesül a balparti hegyek nyugatra huzódva, Sárkány felé kanyarulnak, a határszéli Kárpátokkal egybefüggő nyugati hegy keretét alkotva a Barczának. A jobb parti Fekete-erdő pedig az alatta elfolyó Olt által elmetszetve azon Erdővidék és Sepsiszék között előszökellő széles bütüjü hegyfokot képezi, mely a Barczaság északi hegyfalát alkotja. Ezen hegyfok nyugati szöge alatt fekszik Hidvég, mely nevét attól nyerhette, hogy a Földvár és közte elfolyó Oltnak hidfejénél fekszik.
Állitják, hogy Hidvég a Barczát birt német lovagok majorja volt, s Herrenburgnak neveztetett, de ezen állitás nem okadatolható, mivel tudjuk, hogy a német lovagok birtokának határvonala az Olt folyója volt.
V. István király Hidvéget Akadás Vinczének, a Mikó család ősének, adományozza. A pápai dézmák regestruma 740-ik lapján be van jegyezve, hogy Miklós Hidneg-i pap 1334-dik évre 4 régi banalist és 4 obulust fizet a pápai dézmába; hogy ez Hidvég, az kétségtelen, mert a magyarul nem tudó olasz dézmaszedők egy betüt könnyen felcserélhettek.
Mátyás király 1462-ben Hidvégi Székely Bálintnak rendeli, hogy Hidvéghnek és Árapataknak a Theuczvári (Törcsvár) várnagy által jogtalanul lefoglalt dézmáját a fehérvári káptalannak adassa ki*).
Szereday Not. Cap. Alb. 100. lap.
Hidvég János Zsigmond korában szintén áttért az unitárius hitre földesurával a Mikó családdal együtt*), s ott a 17-dik században a Mikó család által alapitott, s egészen 1676 tájig virágzott algymnasiuma volt az unitáriusoknak*), mely mivel megszünt, igen óhajtandó, hogy mással pótoltassék, mit az itteni gazdag és nagyszámu birtokosoknak kellene kezdeményezni.
Hidvég 1662-ben tért át a református hitre. Székely Sánd. Unit. vallás tört. 132. lap.
Székely Sánd. Unit. vallás tört. 93. lap. Ez iskolát az annyiszor követséget viselt s Rákóczi György főtanácsosa, Mikó Ferencz alapitá s ott egészen a felsőbb tudományokig tanulhatott az ifjuság. (Erd. tört. adat. 4. kötet 208. lap.)
Hidvég rendszeresen épült utczáival, az Eszterházi és gr. Nemes udvarokkal, az ott lévő számos szeszgyárral és boltokkal városias szinezettel bir, s meglehetős kereskedelmi és ipari mozgalmat tüntet elő.
Temploma (lakói reformátusok) egy magaslaton fekszik, közelében a lerombolt régi templomnak, melynek alapfalai most is látszanak; van egy szép kőszószéke, melyet, mint felirata mondja, Nemes János Háromszék főkapitánya és neje Pápai Anna készitett 1674-ben, ugyszintén egy igen szép faragványokat mutató kőkoporsója is, mely, mint kopott feliratából kivehettem, az 1642-ben elhalt Nemes Tamás Háromszék főkapitányának emlékére volt a régi templomba elhelyezve, és még egy jóval régibbnek tetsző másik sirkő, melyen a Nemes czimer alatt csak is a Héjasfalvi szó kivehető. Ennyi mit Hidvég a régészet terén felmutathat.
Hidvégről Előpatakra szándékozván, nem léptük át a Barczaság fénylő határvonalát az Oltot, hanem a hidvégi hegyfok alatt robogtunk az innen félórára fekvő Árapatakra, mely Előpatak völgytorkolatja előtt igen regényesen fekszik; a pápai dézmák regestrumának 649-ik lapján Árvapotok, a 741. lapon Arnapotok néven jön elő, Márton nevü papja 1332-ik évre 8 régi banalist, 1333-ra 2 ban. és 3 obulust fizet. E bejegyzés adatul szolgál arra, hogy a XIV-ik század elején már jelentékeny hegység volt, és hogy neve Arnapataktól származik.
A reformátusoknak 1665-ben épült templomában a szószék mögé van befalazva az 1602-ben elhalt Geréb Benedeknek igen díszes sirköve.
Utunk Árapatakig nagyon rövidnek tetszett, mert folytonosan gyönyörködheténk a Barczának valójában nagyszerü képleteiben, s azon gyönyörüen váltakozó havasok festői csoportjában, melyek e szép tért minden oldalról körülfogják; közelünkben Földvár, a magaslaton oly büszkén fekvő helység, melynek keleti végénél a messzekorról regélő Mária várnak tisztes romjai tüntek fel, méltó előteréül a felötlő nagyszerü tájnak. Tájunk minden perczben, a mint a nézpont változik, átalakul. Immár elvonult az előtérből Földvár ódon várával, de felötlik a távolban Brassó, fehérlő fellegvárával, fel a Barczán festői rendetlenségben szétszórt faluk. Ennél szebb panorámát bizonynyal az ünnepelt külföld sem tud felmutatni, s lehetlen, hogy érdekkel ne csüngjünk azon, főleg ha meggondoljuk, hogy a természetileg szép térhez mennyi dicső emlék van csatolva, mert hisz az ember is megjelent itt, hogy emlékvirágokat ültessen, hogy a szép tájat dicsővé is tegye, és ha e táj érdekesitésére történeti kincseket kutatunk, nem is kell messze régi korra visszatérnünk, mivel találhatunk a közel multban is dicső és felemelő haditényeket; mert 1848-ban, midőn egész Erdély elestével Háromszék kimondá, hogy utolsó emberig fogja magát védni, nov. 29-én Heydte tette a legelső támadást, ki 4000 rendes sereg és megszámlálhatlan oláh és szász nemzetőrrel nyomult előre. Háromszéknek rögtönzött, tüzet alig látott hadcsapatja (mert seregnek nem mondhatni) eléje sietett. Itt e téren, hol most végigrobogunk Hidvég és Árapataka közt, találkozott a két sereg, itt folyt Háromszék első csatája, itt szólalt meg Gábor Áron első ágyuja, mi oly lelkesedést idézett elő, hogy honvédeink azt összeölelve, összecsókolva rohamra mentek és győztek, az ellen vissza futott, Földvárt bevették székelyeink*), és ezen első csatában nyert első győzelemből meritett önbizalom volt alapja azon páratlan hősiességnek, melyet ezen dicső önvédelem folyamában ezután annyiszor és mindenütt feltalálhatunk. Tisztelet és szent érzet áthatotta kebellel léptünk a hősök vére öntözte földre, s hogy e szép, ez emlékes tájban még tovább gyönyörködhessünk, nem tértünk be Árapataknál Előpatak szük völgyébe, hanem a Barczát északról szegélyző hegysor aljában folytattuk utunkat Erősdre. A hegyek itt igen szép alakzatuak; az Olt századok, ezredek türelmével metszette s idomitá azokat oly festői omladványokká, melyek földképződési tekintetben is igen nevezetesek, mert a szemcsés homokrétegek és negyedképződésü mészkőben a legszebb kagyló és csiga kövületek fordulnak elő*).
Kővári Erd. Tört. 1848–49. 129. lap.
A Congeriák és Paludiák roppant tömege, ritkábban Cardiák, Neriták és Planorbok.
Erősdön innen negyed órára egy önálló, elől az Olt, hátul a Várpatak mély medre által körül ölelt Csókás nevü hegycsúcs van, melyre a hagyomány várat helyez. Ennek azonban jelenleg csekély nyomai látszanak. A hegynek keletre lejtősülő, körülbelül 400 lépés kerületü fennlapja szántóföld levén, egészen át van alakulva; csakis e fennlap szabályszerü idoma, a nyugati ormon elvonuló félkör alaku gátony és sáncz, valamint az ezenkivüli hegynyaknak átmetszése mutatja, hogy itt emberkéz idomitott; mondják, hogy a mult században még magas kőfal állott, de annak szép lapos köveit elhordva, az erősdi templomkeritésbe épiték; e mellett sok vastag cserépdarabot fordit fel az eke. Mindezeket összevéve azt kell hinnünk, hogy ezen természetileg is erős fekvésü ponkon, – honnan az egész Barcza mint képlapon tárul fel – lehetett valamely őrvár, vagy erőditett kolostor, talán éppen az, a melyről Pázmán (II. App. ad act. syn. Dioces. 116) emlitést teszen. Tovább Tgyis nevü helyen is sok urnadarabot és tegezvasat találnak.
Erősd igénytelen kis falucska, mely semmi érdekest felmutatni nem tud; de már itt léve, nem tehetők, hogy el ne ránduljunk a csak innen megközelithető Veczerre. A Veczer délkeleti előfokát képezi azon széles hegylánczolatnak, mely a Mitácsból lenyulva, Miklósvár-szék és Sepsi-szék között lenyomul és az Oltttól körülzajlongva, a Barczaság északi hegysorát alkotja. Benkő szerint*) a Veczer ugyanazonos azon Veczullal, mely Béla királynak 1250-ben kiadott azon adománylevelében, melyben Zék földjét Akadás fia Vincze grófnak adja, mint határhegy emlitve van.
Transilvania 446. lap.
E magas hegycsúcsot közvetlenül körülfolyja az Olt, mely itt eddigi déli irányát változtatva, nyugatra tér; oldalában csodás alaku mészkő-sziklák, mint kövült óriások tornyosodnak fel. De mi tetejére siettünk, mert a Veczer név még mindenütt (Hunyad megyében Baróthon) régi várhelyet feltételez s ilyet reméltünk itten is találni; de figyelmes kutatásunk más eredményt nem tud felmutatni, mint a Veczertetőn lévő látszólag emberkéz emelte kerék kupidomu dombot, melybe sok gödör mélyül be. Ily kerek dombok az északra nyuló hegyek más magasabb csúcsain, mint az Esztenabércz, Strázatető és Barabástetőn is vannak, feltehetőleg azok római vigiliák, vagy pogány sirok lehettek. E mellett, hogy itt régen hadtani munkálatok is voltak, mutatja az, hogy mikor a Veczertető lapályát felszántották, sok sarkantyut, láncsavasat, téglát és cserepet találtak. Alkalmas is volt e hely arra, hogy oda valami őrerőd épüljön, mert innen feltünik egész Háromszék a Nemere csúcsig, és a Barczaság le Szunyogszegig, ezen roppant térség, hol 100 falunak tornyát számitók meg, melyet nagyszerü havasok csodás szeszélyes csoportjai keretelnek körül. E térség egymással összefoly, szeretettel ölelkezik, csak az emberek különitik azt el; a kanyargó Olt és a beléje siető sok más folyam és patak ragyogó ezüsthálózattal vonja be e terjedelmes tért, a reggeli párázatok hosszu kék lepelként nyulnak el a tér felett, elfedik, hogy a széllebbenésre felmutathassák, minő szép tájt fednek; itt-ott füstgomoly mint gyárak vagy rohanó vasutfüst-sörénye nyulik el. Csalódás! Nincs itten gyár, nincs vasut; tégla-kemenczék kicsinyes füstje az. A Veczerrel szemben a Lempesch, idább a két ökörfark nevü önálló csúcsocska*), maradványai azon hegylánczolatnak, mely egykor a Veczerből kiindulva, az egész Barczát átfolyá, de a melyet az utját változtató Olt négyszer szelt át és mosott el; túl ezeken a tömösi szoros torkolatja, hátterében a roppant Bucsecscsel, tovább Brassó fellegvárán alól a törcsvári tér, a hó erezte Királykővel, mely előtt szerényen törpül el a feketehalmi Kotla, s vele a többi havasok is; versenyre szállni csak a Bodza vidékét uralgó Csukás mer, ha nem is magasság, legalább alakszépségre megállhatván mellette; de száz szónak is egy a vége, t. i. az, hogy a Veczerről feltáruló kilátás nagyszerü és páratlan a maga nemében. A Veczeren félszázaddal ezelőtt félelmes tolvajbanda tanyázott, mely itt három törvényhatóság (Szászföld, Háromszék, F.-Fehérmegye) határán sokáig hatalmaskodott, mig végre az erdők kipusztultával ők is elvonultak; a nép azonban a Veczeren elrejtett kincsüket most is keresi.
Ugy a Veczer, mint e hegyek Eocen-conglomeratból alakulvák.
Visszatérve Árapatakra, befordultunk az előpataki szűk völgybe, mely kecstelen és unalmasnak tetszett a Barczaság nagyszerü képletei után. Félóra alatt Előpatakra értünk.
Ez honunk legjobban berendezett, leglátogatottabb fürdője; csak a mult század vége felé kezdettek ottan egyszerü, más fürdőinken divatos faházakat épiteni, hanem a szomszéd Dunafejedelemségből számos vendég kezdvén ide tódulni, s az oly gyorsan emelkedett, hogy ma a sétánynyal szegélyzett patak partján 100-nál több csinos lakház, s azok között néhány nagyszerü is emelkedett. Képben mutatjuk be fürdőt.
Előpataknak déloldalról felvett látképe.
Előpatak vidéke jellemtelen és rút; szűk, minden kilátás nélküli elzárt völgyét kopár szakadásos hegyek környezik; de ezen széptanilag egykedvü vidéken mily áldásos forrásokat fakaszta fel a mindenütt jótékonyan működő természet, mintha kül silányságát a belbecs érdemeivel igyekezett volna ellensulyozni.
Előpataknak mindössze 4 forrása van; ezek között első helyet érdemes az őskút vagy az ugynevezett Főkút, mely vegytartalomra nézve leggazdagabb*), ez a patak balpartján levő fürdőpiacz közepén, csinos nemzeti szinre festett vaspavillon alatt buzog fel. E gyógyforrás kellemetlen tenta izü, szabad légen hamar feketedő; a bort kevéssé főzi, de némely betegségben nagy gyógyhatásu, csak kár, hogy forrása annyira gyenge (egyszeri kimérés 83 veder), hogy a fürdői idény alatt a vendégek szükségletére sem elégséges, s a ki jókor nem kel, az vizet nem lel, mert már 5 órakor e fürdőn mindenki talpon van, s 7 órára a kut fenékig ki üritve.
Vegytartalma az ujabb 1863-ki fürdői jelentésben közzétett vegytani bonczolás szerint következő:
A vizek egy polgári fontban (32 lat) tartalmaznak:
vegyalkatrészek: őskut ujkut
hamhalvag 0.2458 szemer .1613 szemer
szikhalvag 0.6298 szemer 0.5299 szemer
szénsavas szíkeny 9.8688 szemer 7.0810 szemer
szénsavas meszeny 9.0317 szemer 10.6217 szemer
szénsavas kesreny 5.9904 szemer 4.4621 szemer
szénsavas vas 1.6051 szemer 2.3501 szemer
villósavas föld 0.2458 szemer 0.3202 szemer
kovasav 0.3686 szemer 0.2611 szemer
szilárd alkatrészek összege 27.9860 szemer 25.7971 szemer
szabad szénsavlég 15.2371szemer 11.8042 szemer
minden alkatrészek összege 13.2231 szemer 37.6013 szemer
Előpatak tehát mindazon esetekben ajánlható, melyekben az emésztés szenved, melyekben daganatok és tömülések keletkeztek az altesti szervekben, melyekben továbbá a szervi tevékenység és a vérélet le van hangolva, és melyekben hiányos vérkészités által gyöngeségi és kóros állapotok jöttek létre az idegrendszerben. Vizei hatalmasan olvasztanak a nélkül, hogy gyengitő utóhatást nyilvánitanának.
Gyomorgyöngeség és gyomorgörcs, májtömülés, zsirmáj, epeválasztási rendetlenségek, epekő-bajok, sárgaság, lépdagok váltóláz következései, a vese és vizellethólyag hurutos állapota, méhtömülés, altesti zsigerek vérbősége, aranyeres bajok, sápkór, vérhiány és görvélykór azon betegségek, melyek az előpataki ivás és fürdés általi gyógykezelésnek tárgyai lehetnek.
Ezen főkút mellett van egyfelől egy svájczi modorban épült nagy és kényelmes vendéglő, másfelől egy hosszu fedett sétány, hol esős időben is mozoghatnak a vendégek, végében csinos olvasó szobával, hol minden nyelven irt s minden szinezetü hirlap van. E sétánynak nyitott oldala zöld ágakkal elrekesztve igen kedves és hűs tánczteremmé alakittatik át, s vasárnapokon – mikor Háromszékről is a birtokosság ide szokott seregleni – igen kedélyes tánczestélyek tartatnak. Mellékelt második képünk a Főkútat és ezen fedett sétányt mutatja.
Az előpataki főkut és fedett sétány.
A második gyógyforrás Béldi Albert telkén van, ezt inkább meleg fürdőnek használják.
A harmadik az Ujkút vagy a Restek kútja, melynek ezen mellékneve onnan ered, hogy a későn kelő vendégek, a főkút kifogytával csak ebből kaphatnak vizet. Ez szintén a patak balpartján, a másodiktól csekély távolra buzog fel, s kétségtelenül minőségre nézve a főkúthoz legközelebb áll, miért a fürdőidény alatt – midőn a Főkút vizét a vendégek igénybe veszik – a palaczkokat innen szokták tölteni.
A negyedik ásványos forrás alább gr. Nemes telkén szökel fel. Itt csinosan berendezett fürdőintézet van, hol meleg és hideg kádfürdőket lehet kapni.*). Van ezeken kivül egy hideg lobogó, igen czélszerüleg berendezett zuhany, s meg kell vallani, hogy a birtokosság minden lehetőt megteszen a vendégek kényelmére; de ezt teheti is, mert a fürdői idény alatt, – mely május közepén kezdődve julius közepéig tart – e fürdőnek igen sok látogatója van, főként a szomszéd Dunafejedelemségekből, ilyenkor a szállások nagyon keresettek, s meglehetős borsosak is, ugy hogy a belföldi vendégek rendszerint a fürdői idény előtt vagy után mennek Előpatakra, mikor olcsó szállás mellett viz is elég van.
Ez év april havában gr. Nemes János telkén oly gazdag forrást fedeztek fel, mely a főkuthoz hasonlit, ezt tükörfürdővé fogják átalakitni.
A fürdői-idény alatt itt roppant fényüzés és henczegés van, s lehett itt a franczia műveltséget szenvelgő boérok, főként a nőknél a franczia elegantiát a keleti rondasággal, a franczia vidorságot, élénkséget a keleti tunyasággal párositva látni. Párisban készült csinos szabásu ruhán izléstelen ékszerhalmazt és török kaftánt, kivágott nehéz selyem, bársony öltönynyel csoszogó török pántoflit, s franczia műveltség felületes máza alatt butaságot, erkölcsi üresség mellett roppant gőgöt, vagyonfitogtatást s kérkedő ürességet észlelni. De ez eset mindig be szokott következni minden oly népnél, melynek nemzeti öntudata és műveltsége nincs, minden oly népnél, mely megvetve édes anyanyelvét, a műveltséget idegen nyelven, idegen irányban vadászsza, minden oly népnél, mely politikai fejlettség és önérzettel nem rendelkezik.
S valjon nem éppen ily szánandó, ily nevetséges lények voltak-e csak néhány évtizeddel ezelőtt is azon előkelő honfitársaink, kik nemzeti culturánkat megvetve, nemzeti szép zengzetes nyelvünket nem tudva, német, franczia, angol majmolókká váltak, s ekként állott elő egy nevetséges alak, egy amphibion, ki sem magyar sem külföldi nem volt, ki ugy a hazára, mint az emberiségre nézve egy haszontalan zérussá devalválódott.
S valjon nem ilyen-e a szegény, erőhatalommal civilizált török, kit európai öltönybe préselt szultán Mahmud reformáló szelleme, s kivetkőztetett keleti jellege- s erényéből a nélkül, hogy a nyugati műveltséget beleönthette volna. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy khinai fallal körülövezve magunk, megvessünk minden külföldről jövőt; nem, sőt a népek egymáshoz való közeledésének, testvérisülésének nálam senki sem nagyobb barátja, – közmüveltségi, nemzetgazdászati s politikai okok ezt hatalmasan igényelik, hanem azt kivánom, hogy a polgárosodásnak, a közös szabadságra törésnek e hatalmas, századunk erejét és törekvését mozgató ezen solidaris iránya mellett, minden nemzet tartsa meg nemzeti sajátságait, s főképpen ne vetkőzze le jó tulajdonait, ősi erényeit csupán azért, hogy más népek ferdeségeivel, gyakran vétkeivel cserélje azokat fel. Igenis, vegyünk át más népektől minden olyat, mi nemes, mi jó, mi a szabadság, polgárosodás és tudományosság vivmányaként felmerül; de azért ne vessük el az ősöktől örökül ránk maradt erényeket, ne vetkőzzük le nemzeti szebb tulajdonainkat, mert azok azon életdús törzset alkotják, melybe a korszellemnek termő ágait oltanunk kell, ha azt akarjuk, hogy azok nemes gyümölcsöket hozó termő ágakká, és nem ezeket elölő dudvává váljanak.
De már eleget időztünk Előpatakán, s ha az unalmas hosszadalmasságot kerülni akarjuk, ideje e kedves fürdőtől búcsut vennünk.
