A reformatio elterjedése Erdélyben és Brassóban.
A reformatio elterjedése Erdélyben és Brassóban.
A németországi egyetemeken tanuló szász ifjak és kimenő kereskedők 1520-ban már magokkal hoztak Luther könyveit s azok által az emberi lelkeken borongó homály szétoszlatásának nagy procedurája kezdetét vette, mert első csirájában már a szászok közt igen sokan befogadták az új tant. 1522-ben Szeben két káplánja, Ambrus és Weih Konrád már nyiltan hirdették a tisztult vallást, mire kezdetét vette az ellenműködés; az 1523-iki országgyülés a lutheránusokat élet- és vagyonvesztésre itélte, az érsekség a hitujitó káplánok felküldését rendelte el; de a szebeni biró a Rómában időző érsek visszatértéig elhalasztotta, s ez alatt az új tan mindenütt terjedt. Nem tudta azt meggátolni a király rendelete, mely a szász királybiráknak, városbiráknak megrendelte, hogy Luther könyveit elégessék; nem az érsek küldöttjének Szebenben való megjelenése, ki minden házat felkutattatott, Luther könyveit elégettette, többeket a törvényszék előtt Luther tanainak visszavonására szoritott*; nem az hogy 1524-ben aug. 25-én az esztergami érsek a szebeni és brassai decánoknak elrendelte, hogy Luther követői ellen az egyházi kiközösitést minden vasárnap a szószékről hirdessék, iratait, könyveit nyilvánosan elégessék*; nem az 1525-ki rákosmezei országgyülésnek a lutheránusok kipusztitását elrendelő szigorú határozata. Az isteni szikra feltartózhatlanul terjedt, Szebenben már ez évben iskola alapittatik (Hecht János házában) s nyilvános lutheránus isteni tisztelet tartatik. Elősegité nagyban mind ezt az elmérgesült egyházi viszály, s azon körülmény, hogy ez időben a Királyföld a milkoviai püspökségtől függvén, az esztergami érsek rendeletei vagy tekintetbe nem vétettek, vagy lanyhán teljesittettek, s az egyház ily fenyegető villámai gyengéknek mutatkoztak, a korszellemmel s ennek hirnöke Honterussal, azon egyszerű egyetemi tanulóval szemben, ki Brassóban saját földijei közt megjelenvén, szabad eszméket hirdető beszédével behatott a szivek szentélyébe; felgyujtván az eszmélet szikráját s előidézve a szellemi vívmányok azon diadalát, melyet többé emberi hatalom fékezni nem tudott. Szétterjedt az nem romboló árként, hanem áldásos üdv esőként, mely kicsiráztatá az eszme elhintett magvait, s előkészité az emberiség lelkiismereti szabadságának fényes diadalát.
Lásd Hanner Hist. Eccl. 160–164. Benkő Milk. II. 450. s köv. lap.
Lásd Kemény József Apparat. Epist. I. 109. 1525-ben László esztergami érsek Jakobinó Marczell, vallástan és müvészet tudorának, brassai lelkész és decánnak, éppen a derengő reformatio ötletéből tágabb egyházi hatáskört enged. Lásd Benkő Milk. I. 241.
Brassó vallástörténelmének legfontosabb korszakához értünk, melyre röviden reflectálnunk kell. Az erdélyi szász irók élénk képzelődése oly szerepet és befolyást tulajdonit az Erdélybe telepedett német gyarmatoknak, a melyet ők soha se gyakoroltak, a midőn az követelik, hogy a szászok voltak a nyugati civilisatio közénkbe való átplántálói, s a közmíveltség terjesztői, sőt vannak oly irók is, kik a magyar birodalom megvédésének áldicsfényével is akarják e kis nemzettöredéket körülövezni. Hogy ez állitásuk légből kapott, azt felesleges bizonyitani, hisz tudjuk, hogy a magyar nemzet az Árpád s főleg a vegyes házakból való uralkodók idejében, nemcsak az európai műveltség szinvonalán állott, hanem politikai és alkotmányos fejlettség tekintetében túlszárnyalta Európa akkori népeit, s e mellett tudomány és művészet is virágzott nálunk; a magyar ifjak százával, ezrivel járták a külföldi egyetemeket, s a nemzetet alkotó akkori magyar nemesség bizonnyal nem állott Európa többi nemzeteinek nemessége mögött; papjai pedig, mint a tudományok akkori egyedárusai bizonnyal oly képzettek voltak, mint a nyugati országok lelkészei. A nemzet zöme, persze itt is mint mindenütt, műveletlen volt, mert a nép azon korban sehol se jött számitásba, európa-szerte a butaságban való szolgaságra lévén kárhoztatva.
Ami a szászok „ad retinendam coronam”-ra hivatkozó vitézségét illeti, ezt érdeklőleg jó lesz éppen a szászok érdekében, ha a behatóbb vizsgálódást mellőzzük. Jobb tehát, ha a civilisálásnak e képzeleti követelményeiről szász atyánkfiai lemondván, érdemeiket ott keresik, a hol azt feltalálhatják, hol azt jogosan maguknak követelhetik; és ez a reformatio terjesztésének elvitázhatlan érdeme, mert az kétségtelen, hogy a reformationak a székelyek közti gyors elterjedésére a brassaiak, s főleg e városnak legkitünőbb fia Honterus nagy befolyással volt.
Erre vonatkozólag, valamint a reformatiónak Brassóban való meggyökerezése és elterjedésére nézve igen érdekes adatokat találunk Benkő Józsefnek kéziratban levő „Filius posthumus” czímű munkájában*, melynek erre vonatkozó részét ide iktatni szükségesnek itélem.
Ezen kézirat az erdővidéki ev. református esperesség levéltárában van 16-ik fiok 16-ik csomagában; az itt hivatolt közlemény annak 4-ik és következő oldalán van.
„Kérdés. Mikor és miképen terjedt el a reformata vallás Erdővidéken?
Felelet. Minekutána Luther Márton feltámadott volna X. Leo pápa ellen, és az ő indulgentias követe Tezelius ellen és a római ecclesiától megkülönbözvén, másokkal együtt Németországot reformálni kezdette volna, arra csak kevés idő alatt a Németországra kijáró kereskedők be kezdék Erdélybe s nevezetesen Szebenbe hordani a Luther M. nyomtatásban kiadott könyveit, melyeknek olvasásával legelsőbben a szász nemzet kezdé elhagyni a római vallást. E mellett ugyan Németországról jődögelni kezdének hazájokba a tanulás kedveért bujdosó szászok és magyarok, kik által csakhamar lábrakapa a reformatio Erdélyben szélyel Csik és Gyergyó tartományain kivül, mert ott a reformatio soha sem volt. De nevezetesen Háromszékre és Erdővidékre brassai Honterus János által hata el a reformatio. Ugyanis ez a Honterus János, kit a német- és más országi tudósok erdélyi evangelistának neveznek vala, Brassóban való születése s némely erdélyi oskolában való serény tanulása után tudományának öregbitéseért ment vala elsőben Lengyelországban Krakkóba, onnan Helvétiába, holott is a basiliai akademián magát sokféle szép tudománynyal megékesitvén, szép hirét messze kiterjeszté; onnan hazájába jött, hozván magával könyvnyomtató eszközöket és a nyomtatáshoz értő jó mesterembereket. Brassóba érkezvén, fölvétetett az iskolában való tanitásra s azután azon városi ecclesiában való szolgálatra (papságra). A Luther reformatiója szerint való tudományt elsőben csak háznál kezdette tanitani, de azután sokasulván az ő tanitását szerető emberek, az utszán kezdett tanitani, s még máig is emlegetik és mutatják a brassaiak azt a helyet a fekete utszában, az hol egy fűzfára felállván, hathatósan prédikálott. Igy vétetődött fel aztán a papságra. Hathatós tanitása által annyira vitte nem sokára a dolgot, hogy 1542-ik esztendőben nemcsak Brassóban, hanem az egész Barczaságon is az ő és melléje társalkodott (igy) tanitók munkája által az urvacsorája mind a két szin alatt osztatott. Nagyon segitette Honter a reformatiót ezeken a helyeken a jó könyveknek elbővitése által, mert azon kivül, hogy önönmaga szép könyveket irt és világra bocsátott, Luthernek is némely munkáit ujolag kinyomattatta, melyeket vellegetvén nemcsak a barczasági, hanem a háromszéki és erdővidéki papok is és értelmesebb nemesek, azoknak olvasása meghajtotta őket és általuk a községet is a reformatióra. Annyira el is hiresedett Honter a mi Székelyföldünkön tanitásaért és jó könyveknek elbővitéseért, (mert olcsón árulja vala, hogy hamarább lábra kaptassa a tudományt) hogy még a község közül való asszonyok is az ő nevét megtanulták és Henter Jánosnak hivták.
Abban az időben az I. János király özvegye Izabella beszorittatván Magyarországról Erdélybe, midőn beérkezett volna az ő fiával II. János királylyal és annak tutorával Martinusius György baráttal, ennek a barátnak ösztönzéséből országgyülést hirdetett Kolozsvárra Anno 1543, hogy ott főképpen a vallás dolga iránt tanácskozások és igazitások lennének, és megparancsoltatott vala Honternek is, hogy ott személyesen megjelennék. Sokan gyülének oda Erdélynek minden részéből, sokan a Székelyföldről is, nemcsak a kik kötelesek voltak ott megjelenni, hanem sokkal többek mások, nagy hire futamodván annak, hogy ott igen nevezetes dolgok fognának véghez vitetni.
Ott a vallás dolgát minden mesterséggel, módokkal próbálgatták; de sem vetélkedésekkel, sem fenyegetésekkel, sem pedig igéretekkel a reformálódott személyeket vissza nem állithatták az előbbeni vallásra, sőt sokan reformálódtak azon alkalmatosságból, megvilágosittatván az addig nem értett dolgokról. Ezen országgyülése után az abból haza érkezett személyek által is nagyon terjede a reformatio a székely helységekben. Ilyen útakon és ezen időben juta el a reformatio ezen mi erdővidéki tartományunkba is. De csak adjuk meg Honter Jánosnak azt a becsületet, hogy a Székelyföldre és Erdővidékre nézve ő tett ebben legtöbbet.
Én is itt mint egy mulólag azt a becsületet teszem neki, hogy a Honter nevezetről emlékezetet hagyok, ugyan is, az ő igaz vezetékneve nem Honter, hanem Gros volt és édes atyját is Gros Györgynek hivták, melyszerint ő neki is igaz neve Gros János volt; de a mint szavabevehető emberektől hallottam, az a beszéd maradott rólla emlékezetben, hogy midőn bujdosásában vizen való veszedelemben forgott volna s csaknem bele holt volna a vizbe, az Isten ugy szabaditotta ki őtet, hogy a partnál egy borzafát ragadott meg és az által jött ki a szárazra, s minthogy a borzafának neve németül Hollunder, melyet a szászok contracte Honter-nek neveznek, innen eredett az ő Honter neve. Egy társa pedig szabadult meg mogyoró vesszőnek megkapása által, és ez Haslerusnak nevezte magát, háladatos emlékezetre, levén magyarófa németül Hasel.
Azért akarám e dolgot megemliteni Honterről, hogy ez a közönségessé tétetett könyvekben fel nem jegyeztetett, vagy legalább én nem emlékszem, hogy olvastam volna egy könyvben is. De a féltett dolog a való terjesztésében a legnagyobb eszköz, és ő áldott emlékezetű ember vala. Csikba és Gyergyóba is behat vala általa a reformatio, mert kivált a papok hajlandók valának arra ezen tartományban, nevezetesen némelyek azon fundamentumon, hogy a papoktól a házasság helytelenül tiltatik, mint Pius pápa is mondotta: Sacerdotibus magna ratione sublatas nuptias majori restituendas videri; a mint felirta könyvében Platina a római pápák életének tudós historicusa stb.”
Benkő hű képét adja itt Honterus áldásos hatásának és nagy alakjának, kit kétségtelenül ugy kell tekintenünk mint történelmünk egyik legritkább jelenségét, mint korának legjótékonyabb szellemét, mint azon korszak nagyszerű átalakulásának dicső kezdeményezőjét, mint a lelkiismeretszabadság és vallási fenköltség – mely ama korban a politikai szabadságnak is főtényezője volt – egyik legnagyobb apostolát. Ő volt az első fáklyagyujtó itt köztünk, ki a tisztult hit világosságának első sugarait szétterjeszté Erdélynek Róma zsarnoksága által lelki vakság sötétjébe sülyesztett népe közt, ki itt a nyugati keresztyén világ véghatárain a protestantimusnak első erős bástyáját felállitá. Honterus érezte és tudta, hogy keleti származású népünk a keletről jövő behatások iránt fogékonyabb, s valamint a keresztyénség elsőben is keletről jött hazánkba s onnan terjede nyugat felé, ugy a keresztyénség emelkedettebb fogalmának, a középkorban ráragadt salaktól azt megtisztitó reformatiónak is, itt a haza keleti véghatárán inditá meg üdvhozó mozgalmát; s hogy az gyökeret verhete s akadálytalanul terjedhete, kétségtelenül az erdélyi fejedelemség keletkezésének, az az által támadott szabad eszmemozgalomnak, s főleg a bennlakó magyar, székely és szász népelem érettségének köszönhetjük, mert a midőn 1533-ban a külföldi egyetemekről haza tért Honterus előbb könyvei- s később szóval is hirdetni kezdé az uj tant, midőn a brassaiak a reformatiót elfogadva Honterust papjuknak választották, s a Brassóban volt ferencz-rendű szerzeteseket és domonkosokat apáczáikkal együtt elüzték*, Gerendi Ferdinándnak erdélyi püspöke és helytartója hajlammal és akarattal birt arra, hogy az üdvös mozgalmat durva kezekkel elnyomja, s Honterust a nagy apostolt hitelvei vértanujává tegye; de annyi erővel nem rendelkezett, hogy a megtarthatni hitt Erdélyt Zápolya támadásai és a reformatio világossága ellen is fedezze, nem főleg azért, mert habár a szászokkal a terrorismus útján könnyebben elbánhaték vala; de ott volt a reformatiót elfogadott székelység a háttérben, melynek akkor hatalmas fegyverével szembe szállni tanácsos nem volt.
Lásd Bzenszky Rezső Collectanoa, kézirat a gyulafehérvári Battyány-levéltárban.
Egyik érdeket Gerendinek el kelle hanyagolnia, egyiket a másnak alárendelnie, s ő – kétségtelenül az emberiség javára – a politikára, az osztrák érdekek védelmére fektete a fő sulyt; s igy Honterus nagy műve a székelyek által fedezett, s ekként Gerendi hatáskörén túleső távoli Brassóban nemcsak teljesen végre lett hajtva, hanem onnan mint góczpontról a székelység közvetitése folytán szétterjedt egész Erdélyben.
Zápolya nagyon türelmes volt a vallás iránt; ő sokkal inkább felfogta azon előnyt, a melyet a protestantismusnak a túlbuzgó Fedinánd általi üldözése neki nyujtott, hogysem azt veszélyeztetni akarhatta volna; püspöke Statelio mutatott ugyan némi hajlamot az új tan üldözésére, de a nagyszerű küzdelmek, melyek az erdélyi fejedelemség alapját megveték, a folytonos harcz, melyet a magyar nemzet két oldalról fenyegetett lételeért küzdött, s főleg Statelionak folytonos külországi udvarokhoz való küldetése*, igen nagyban elősegiték az eszme győzelmét: a reformatio megizmosodását. Izabella kormányra jutásakor mindenható ministere Martinuzzi, ki ismét inkább volt politikus mint katholikus főpap, a szászokat, és a reformatiot elfogadott székelységet elidegeniteni nem akarhatván, elnéző volt a vallási újitások iránt, annyival inkább, hogy az új hit ekkor már annyira el volt terjedve, hogy Petrovics, Batthyáni, s az udvari fő emberek igen nagy része vallotta azt; csak 1543-ban, amidőn az álnok és változékony Martinuzzi Ferdinándhoz hajlott, kezdett a reformatio ellen azért – hogy Ferdinánd kegyét kiérdemelje – föllépni s Honterust az ez év febr. 26-án Tordán tartott országgyülésre meg is idéztette. Honterus maga nem jelent meg, csak pap társait küldötte el; de már ekkor, oly annyira meg volt erősödve a protestantismus Erdélyben, hogy Martinuzzi minden erőlködése daczára a reformatio ügye ez országgyülésen inkább diadalt aratott*, minthogy megszorittatott volna. Martinuzzi a hatalmat magához ragadván, Tordán megbukott tervét tovább füzte s 1545-ben kimondotta a protestánsok üldözését, mire Izabella udvarának protestáns tagjai azzal feleltek, hogy ez év sept. 20-án Erdődön a református vallást formulázták*, az erdélyi szászok pedig Medgyesen tartott zsinaton tisztázták, s Martinuzzi üldözése ellen szövetségre léptek, kinek a székely-vásárhelyi nov. 1-én tartott országgyülésen hozott azon határozatát, hogy templomkastélyaikat lerontva Brassót, Szebent és Segesvárt tegyék nagyobb erődökké, nemcsak nem teljesiték, hanem Honterus által törvényeiket német nyelvre forditatva, a magyarokat városaikba való telepedéstől eltilták. Igy szülemlett meg Martinuzzi oktalan vallási üldözéséből a szászok vallási és nemzetiségi különszakadása*. Pedig Erdély fényesen bizonyitotta be, hogy Martinuzzi esztelenségét roszalja, mert alig pár év leforgása után az 1557-ki tordai országgyülésen egy bölcs és előrelátó kormány előljárása mellett az ország köztörvényhozása törvénybe igtatta, hogy „mindenki azon vallást kövesse, a melyet inkább akar”, szóval kimondá a teljes vallás szabadságot akkor, a midőn Európa legtöbb országában a lelkiismeret szabadság inquisitiók és bertalanéji mészárlásokkal üldöztetett és nyomatott el.
Statelio több alkalmakkal, de nevezetesen 1538-tól 1540-ig volt a franczia és más udvaroknál mint Zápolya követje. Lásd Kővári Erdély története III. 50 és 60. lap.
Lásd Benkő Milk. II. 467, Chron. Fuchs. Oltard. I. 54 és Katona Hist. XXI. 260.
Lásd Benkő Milk. II. 531, és Szalay Histor. IV. 256.
Lásd Benigni Trans. II. 101. és Miles W. Engel 40.
Különben a már gyökeret hajtott protestantismus még nem volt teljesen megállapodva; mint mindenütt ugy nálunk is a vallási viták s hitelemzések napi renden voltak; igy a tordai országgyülésen sept. 28-ra Kolozsvárra rendelt általános zsinaton, Erdély csaknem minden protestáns papja egybegyült, s mivel az urvacsora felett a vélemények meg nem egyezhettek, s a nagyobb rész a kenyér és borban csak jelképet látott, ez a Cálvint követők különvalását eredményezte*. 1561. febr. 6-án Medgyesen egy másik országos zsinaton megkisérték a vélemények egyesitését; de a szászok a külföldi hitrokonok megkérdezésének szükségességével elnapolták a kérdés megoldását*, minek eredménye lett, hogy az 1564. jan. 20-án Segesváron tartott országgyülés a vallásszabadságot ujból törvénybe iktatván, az ezt követőleg jun. 4-én Tordán tartott országgyülés hivatkozva az ismételten szentesitett vallásszabadsági végzésekre, a katholikus és lutheránus hit mellé a Cálvin szerinti református vallást is a bevett vallások közé iktatta*. Pár évvel később (1566-ban) a protestantismus legújabb és tisztultabb kiadását az unitarus hitet is hirdetni kezdette Dávid Ferencz és a vele majdnem mind e kérdésben egy értelmen levő Blandrata György*, s ezek tana, támogatva mindkettőnek tekintélyes állása és különösen Dávid Ferencz az éles-eszű és hitvitákban, mint a szónoki széken páratlan szónok ékesenszólása és dogmatikai munkái erős logikája által, oly gyors hóditásokat tőn, hogy az 1571. jan. 6-án Székely (Maros) Vásárhelyen tartott országgyülés nemcsak a bevett vallások közzé sorozta*, hanem maga János Zsigmond fejedelem is, vele az udvar és legtekintélyesebb főurak azon hitre tértek át, mi által Erdélyben nemcsak biztositva volt a protestantismus fölénye, hanem Csík kivételével az egész országból teljesen ki lőn szoritva a katholicismus.
Lásd Kemény József gyüjteménye Cod. Art. Diet. I. 611.
Liles Würg. Eng. 76–77.
Kemény József Cod Art. Dit. I. 393 és 405.
Székely S. Unit. vallás tört. 62.
Lásd Mike Art. Diet. I. 491.
