Brassó és az azzal kapcsolatos Barczaság vallástörténete.
Brassó és az azzal kapcsolatos Barczaság vallástörténete.
A Barczaság már a legrégibb korban vallási tekintetben kivonta magát az erdélyi püspök hatásköre alól. Azon időben, midőn azt székelyek lakták, a mint az egész székelység, ugy a Barczaság is a Kumániában (jeleni Moldvában) székelő milkoviai püspökség egyházmegyéjébe volt beosztva*. A német lovagok ide települtével eleinte ország, király és az egyház is mindenféle kedvezményekkel igyekeztek e rendet elhalmozni; nevezetesen 1213-ban Vilmos Erdély akkori püspöke megengedte, hogy az ott lakó és oda települendő székely és magyar népség kivételével a többi lakosok mindennemű dézmáját a lovagok szedjék*.
Lásd Benkő Milkovia I. 85. lap.
Fejér C. Dipl. I. 1, 144 és Szeredai ser. Epp. 6.
Ebből az fejlődött ki, hogy a minden téren jogkörükön túlterjeszkedő lovagok a pápától külön püspököt kértek; ki előzetesen 1223-ban egy a magyar egyház hatásköre alól kivont s közvetlenül a római pápától függő decánt küldött a lovagokhoz*, mire Rináld erdélyi püspök az eldőde által engedélyezett dézmaszedési jogot visszavette, a miért a lovagok panasza által felizgatott pápa Rináldot kiközösitéssel fenyegette. Az ebből keletkezett viszály s a felharagitott Rináld püspöknek ellenműködése siettette a lovagoknak a Barczaságról való kiüzetését.
Schuller Arch. I. 231.
A német lovagok kiüzetésével az általuk behozott német telepek megalapiták Brassót és a Barczaság szász községeit, ezek eldődeiknek vallási kiváltságait ha nem is örökölték, de utánozni törekedtek, s magukat, a mint alább tüzetesen elő fogjuk adni, az erdélyi püspökség alól emancipálták is, a mennyiben egészen az ujabb időkig nem függtek az erdélyi, hanem igen sokáig a milkoviai püspökségtől, s azután egyenesen az esztergami érsektől. Ez idő alatt a Barczaság papjainak élén egy decán állott, ki bár nem mindig, de igen gyakran a brassai főpap volt; s mint ilyen királyaink részéről nem kis kedvezményben részesült; igy 1351. october 18. az erdélyi vajda István, Bereczk Miklós fia, Brassó ispánja és alispánjának rendeli, hogy a barczai egyházaknak a királyi vár számára lefoglalt tized negyedét a barczai decánnak visszaadassa; 1355. maga Lajos király rendelkezik Lökös erdélyi vajda, székelyek ispánja és brassai ispánhoz, s ennek alispánjához ugyan a dézmának, a decán részére való visszaadatása ügyében*.
Lásd Székely oklevéltár I. k. 60–64. lapjain.
Zsigmond király 1395-ben pedig Zernyestet és Tohánt a törcsvári vártól elszakitván, annak egy részét Tamás brassai lelkésznek adományozta*. A barczai decánság ezen különállásának kedveztek ugy a pápák, mint az uralkodók és az esztergomi érsekek; 1400-n IX. Bonifácius pápa egy bullájában előszámlálja az esztergami érsekség erdélyi tartozandóságait: ezek a kolozsmonostori abbásság, szebeni prépostság, szebeni és brassai decánság, melyek régebb az egri érsekhez tartoztak; de azután átmentek az esztergami érsekség alá, melynek főfelügyeleti jogát ujból is megerősiti*. Igy 1445-ben márczius 12. Dénes bibornok és esztergami érsek Pestről a brassai és szebeni decánoknak komolyan rendeli, hogy semminemű oly apostoli izenetet, mely nem az ő kezén át jut hozzájuk, el ne fogadjanak és ne teljesitsenek*.
Fejér Cod. Dipl. X. 2, 298.
Fejér u. o. X. 2, 789.
Benkő Milk. I. 262.
1447-ből egy igen érdekes okmányt birunk, a melyből kitűnik az, hogy Brassónak káptalanja és decánja is volt; ez okmány azok jogkörét határozza meg, s az akkori viszonyokra nagy világot vet; sőt azt is előtünteti, hogy Brassóban akkor nős papok voltak, miért azt kivonatosan ismertetnem kell. Emlitett okmány szerint a brassai polgárok a káptalan és decán közt egyenetlenségek és több nemű jogviták merülvén fel, az esztergami érsek 1447-ben visitatióra kiküldötte Örmény Tamást (Th. Armenus), ki a nevezettek közt a következő rendszabályokat hozta létre: 1-ször, hogy a decán a káptalan üléseit Brassóban is tarthassa. 2-szor, hogy a decánság presbitere laicus ellen pert világi törvényszéken folytasson. 3-szor: a házas papok pereiket a világi törvényszéken vigyék. A 4. szól a titkos bejelentésekről. 5-ik a törvényhalasztásról. 6-ik a papok és papnövendékek házaságtörése esetében követendő eljárásról. 7-ik arról, hogy a brassai káptalan a meghalt papok javaiért és törvénybe idézésért a dézma tizenhatodát, vagy más részét nem követelheti. 8-ra semmi sem jegyeztetett; a 9-ik megszabja, hogy a presbiterek a szentségadásért mi dijt sem követelhetnek; 10-ik hogy a brassai lelkész csak akkor lehet egyszermind brassai decán, ha megválasztatik. 11, hogy végrendelet irásáért semmi részt vissza nem tarthat*.
Lásd részletesebben Benkő Milk. I. 248–261.
Ez időtájt kevésben múlt, hogy a német lovagok azon törekvése, hogy a Barczaság püspökséget nyerjen, teljesedésbe nem ment, mert a törökök által a XV. század közepe táján a milkoviai püspökség moldovai székhelye feldulatván, a pápák annak székhelyét Brassóba rendelték áttétetni, s az igy felfrissitett püspökségnek brassai püspök nevet adni; mi hogy meg nem történt, azt egyenesen az esztergami érsek szűkkeblűségének kell feltudnunk. Erre nézve igen érdekes felvilágositást nyujt V. Miklós pápának 1453. october 10. Rómából kiadott bullája*, melynek kivonatos tartalma a következő: György milkoviai püspöknek Milkoviában volt székhelyét a törökök feldulván, további ott lakását lehetetlenné tették, azért egy előbbi bullában elrendeltem volt, hogy a milkoviai püspökség székhelye a milkoviai dioecesisbe Brassóba (in locum Brassoviensem) mint falakkal erősitett biztos helyre tétessék át avégett, hogy ott biztonságban és tisztességesen élhessen, s hiveit jobban vezethesse. E hely különben is az esztergami érsekség székhelyétől 22 napi járásra esvén, az esztergami érsek kellőleg nem gondozhatja. Ezen bullánkban elrendeltük a kalocsai érseknek, hogy összehiva e város és vidék keresztyén lakóit, s másokat kik egybehivandók, kérdezze ki, s ha a nyerendő felvilágositás kedvező lesz, a milkoviai püspökséget minden kiváltságaival, szabadságaival, jogaival, szabadalmaival együtt költöztesse át Brassó városába, hol a cathedrális egyházat felállitván, e püspökség többé ne milkoviai, hanem brassai püspökségnek neveztessék stb. De mivel te (az esztergami érsek) ezen hatóságod alatti hely átadásába nem egyezel bele, mi, kik uj jogokat előbbiek prejudiciumára adni nem akarunk, a milkoviai püspökség áttételére kiadott fennebbi rendeletünket visszavonjuk és érvénytelenitjük stb.
Közli Theiner Monumenta II. 267. lap.
Ezen bulla fejti meg a néhol előforduló Episcopus brassoviensis jelentését, a miből többen azt akarták következtetni, hogy Brassó püspökség székhelye volt, de a mint ezen, csak ujabb időben fölfedezett, bulla bizonyitja, Brassó nem volt, hanem csak akart püspöki székhely lenni; mindazonáltal ugy látszik, hogy a milkoviai püspökök, ha csak rövid ideig is, – éppen a fennebb hivatolt bulla alapján – használták a brassói püspök czímet*. Brassó ennek következtében a püspöki székhely nymbuszától megfosztatva, továbbra is az esztergami érsek hatósága alatt maradt, s abban nevezett érsekség több pápa által megerősittetett; igy 1464-ben jun. 12-én II. Pius pápa bullát ad ki, melyben ismét előszámlálja azon erdélyi tartozandóságokat, melyek előbb az egri, most az esztergami érsekség hatósága alá sorozvák, azok közt a brassai decánság és a milkoviai egyházmegye is előfordul.
Hogy Milkovia püspökei több ideig használták a brassai püspök czímet, kitetszik abból is, hogy István brassai püspök és apostoli követ 1448-ban Hunyadit a Rigómezőre követte, s ott el is esett, a mint Bonfin D. III. L 7-ből láthatjuk, s igy a kétkedő Seivert, ki (Entw. der Sieb. kath. Bischofe czímű dolgozatában Sieb. Quarts I. 188) azt irja, hogy sokat hall a brassai püspökről; de ő csak akkor hiszi el mikor egy Episcopus Brassoviensist lát irva, mert mindaddig, mig Episc. Coronensist lát, ezt nem brassai, hanem a moreai Coron. püspökének tartja; meggyőződhetne a fennebbi bulla és a Hunyadival csatázott és elesett István püspökről is, hogy itt valójában brassai czímzetes püspökről van és lehet csak szó.
A pápa rendeli, hogy nevezett érsekségtől és ne mástól függjenek*. De nem csak a főfelügyeleti jog felett folyt az egyházfők között a vita, hanem a brassai decán igen gyakran jött e város polgári hatóságaival összeütközésbe. Látók fennebb az 1447-ki szabályozást, de hogy ez nem hozta tisztába a kérdést, mutatja az is, hogy Tamás esztergami érsek 1507. jun. 8-án a brassai polgárok és decán közt fölmerült viszályokat, kiküldött két kanonoka által szerkesztett ujabb szabályzattal intézi el, melyben rendeli, hogy a szabadon választott és az érsek által megerősitett barczai decánnak kellő tisztelet és engedelmeség adassék, s hogy ő egyházi vizsgálatokat szabadon tarthasson. Az engedetleneket és ellenszegülőket éppen ugy büntethesse, mint az érsek vagy vicariusa, továbbá a brassai lelkész borait maga hasznára szabadon vihesse a városba s ott 10 hordó bort vámmentesen elárultathat. Minden választott pap a brassai decán által erősittetik meg; a brassai biró és polgárok nevezett decánt hatáskörébe és az érsektől nyert jogaiban ne zavarják. A lelkészek segédpapjait criminális esetekben a decán itéli, ha a világi hivatal valamely segédlelkészt erkölcstelenségért bevádol, a decán a kerületből kiútasitja, ha pap vagy papnövendék tolvajlás vagy házasságtörésben tetten kapatik, a brassai biró is elfogathatja, de 20 óra alatt a decánnak kiszolgáltassa, tetten nem kapás esetében a biró be nem foghatja, hanem a decánnak bejelentvén, az fogatja el és bünteti meg, stb.*. Ez mutatja, hogy a brassai decán a papok felett teljes önálló jurisdictiót gyakorolt, s más szabadalmakkal birt. Még nagyobb volt a brassai káptalan hatásköre és tekintélye, melynek fenntartására ugy látszik, bizonyos számu fegyveres erővel is rendelkezett; ez tünik ki a brassai káptalan szolgáinak 1493-ki statutumából, a melyet, mint igen sok érdekes részletet tartalmazó okmányt, kivonatilag közlendőnek vélem.
Pázmán in App. III. ad act Sin. An. 1629 p. 140.
Benkő Milk. I. p 158–164.
1-ször: minden lovas cselédnek, ki urát követi, két kardja, sisakja, mellvértje, sarkantyúja legyen; ki ilyenekkel nem bir, 1 asperrel büntettetik.
2-szor: azon káptalanszolga, ki urát szekéren viszi, kard és sarkantyuval lássa el magát.
3-szor: semmiféle reggelit ne kérjen.
4-szer: minden gyüléskor három fogás étellel megelégedjék, ha valaki az urak közül többet kiván saját zsebére szabad lesz rendelni.
5-ször: sert szabadon kap egészen az utolsó fogásig, ezután háromnak egy 8-ad bor jár.
6-szor: ha a vendég barátját, vagy pártfogoltját helyezi közibük, semmi olyat mi eddig szokásban nem volt, ki nem csikarhat tőlük, az, a ki a vendég tudta nélkül megy oda, mit sem kivánhat.
7-szer: a vendég cselédei ebédelvén, a többit egy 8-ad borral tiszteljék meg.
8-szor: a részeg katona ugyan ennyire büntettetik.
9-szer: a ki mást bántalmaz, 1 asperrel és egy veder borral büntesse a biró.
10-szer: a ki lovát roszul kötve meg, e hanyagsága által kárt okoz, egy 8-ad borral büntetendő.
11-szer: a ki malitiából más lovát eloldja, három 8-ad borral büntetendő.
12-szer: a ki más szekerének első kerekét megakasztja, két 8-ad, a ki a hátulsót, egy 8-ad borral büntetendő.
13-szor: a ki a lovak ponyváját jól meg nem erősiti, egy 8-ad bort fizet.
14-szer: ugyan ennyire büntettetik az, ki haját meg nem fésüli.
15-ször: minden ujoncz egy 8-ad borral váltja meg magát*.
Ezen latin szövegű érdekes okmány meg van Kemény József Tran. Poss. Terra Sax. C betű alatt.
Fennebb emlitém, hogy a brassai decánság első rendben a milkoviai püspökségtől, s csak közvetve ezáltal függött az esztergami érekségtől, ennek határozott bizonyitékát találjuk Gyula pápa 1512-ben kiadott azon bullájában, melylyel Demetert kinevezi a milkoviai püspökségre, s ezen püspökséget valamint az az alá tartozó szebeni és brassai decánátust az esztergami érsekség kerületébe kebelezi*. A brassai és szebeni decánok ezen bulla kihirdetésekor az abban levő rendelvény foganatositása ellen felfolyamodtak az apostoli székhez*, a mi ha teljes meghallgatást nem is, de némi előnyt mégis biztositott, a mennyiben nevezett pápa ugyanazon évi dec. 27-én Tamás esztergami érseknek irá, hogy a feldult milkoviai püspökség az esztergami érsekséghez csatoltatik, az ahoz tartozó brassai, szebeni stb. decánságok papjai ugyanazon előjogokban részeltetendők, mint a minőkkel az esztergami érsekség többi decánjai és papjai birnak, ugy hogy a dézmát s egyébb eddig a milkoviai püspökség által élvezett jövedelmeket nevezett decánok magok számára szedhessék*.
Benkő Milk. I. 174. Bakács Tamás a nagyravágyó s az ország kórmányzatát kezébe ragadt főpap, ez évben személyesen ment Rómába, s ott kieszközlé nem csak a milkoviai püspökség és nevezett decánságoknak érseki megyéjéhez csatolását, hanem azt is, hogy az esztergami érsek primásságát az egész magyar birodalomra kiterjessze.
Ugyanott I. 188. 195.
Ugyanott I. 169.
Az esztergami érsekek tulkapásai ellen nem csak a pápák szólaltak fel, hanem felszólalt a magyar király is, a mennyiben a brassaiakhoz különben is igen kegyes Ulászló 1513-ban febr. 9-én Budáról Tamás esztergami érseknek rendeli, hogy mivel a milkoviai püspökség bekebelezését a szentszék a király – ki a magyar korona alatt levő ecclesiák főpátronusa – tudta és beleegyezése nélkül rendelte el, az ily unio végrehajtása iránt legyen türelemmel, s a szebeni és brassai decánság papjainak régibb szabadságai és jogai ellen semmi ujitást ne hozzon létre, mert a földmívelő szászok egyházi ügyeibe való ily erőszakos beavatkozás azon rész elnyomorodását idézné elő, miért azt határozottan betiltja*.
Ered. szebeni kápt. levéltár, kivonatilag közli Benkő Milk. I. 193. Schlötzer p. 58. másolatilag egész terj. Kemény Józs. Dipl. Tran. IV. 143–145.
Ugy látszik, hogy a szászok a milkoviai püspökségtől való függést és az esztergami érsekségtől való elszakadtást továbbra is fenn akarták tartani, miért X. Leo pápa 1513. sept. 11. a szebeni, brassai, kyzdi és kozdi káptalanok papjainak rendelé, hogy miután a milkoviai püspökség – melyhez korábban tartoztak – már 70 év előtt a pogányok által feldulatott, azért Gyula pápa azon rendeletét, mely az esztergami érsekséghez kebelezte, megtartsák*.
Pray Hier. I. 426–429 és Benkő Milk. I. 178.
Az esztergami érsek megkisérté az elidegenültek szivét engedélyek által is magához édesgetni; igy 1514-ben az esztergami zsinatra a brassai és szebeni decánokat is meghivá, a zsinat harmadnapján kihirdette II. Gyula és X. Leo pápák bulláit, melyek ezen decánságokat az esztergomi érseknek rendelik alá, visszavette azért a milkoviai püspök által rájuk ruházott egyházi hatóságot*, de azt kedvezményként bár ideiglenesen ismét reájuk ruházta, nevezetesen 1514. máj. 4-én az esztergami érsek Tamás, Máté feketehalmi lelkész és brassai decánnak megengedte, hogy minden oly ügyben, mely érseksége foruma elébe tartozik, itélhessen, büntethessen és a lelkészeket meerősithesse, de elrendelte azt is, hogy a decán a zsinatokon mindig személyesen jelenjék meg*.
L. Benkő Milk. I. 218.
Benkő Milk. I. 202, 205.
Ugy látszik, hogy ekkor két decán volt a Barczán, egyik a brassai, a másik a barczai; legalább ez kitünik abból, hogy 1515. márcz. 24-én az esztergami érsek lecturájában Marosi János érseki jegyző előtt Antal a szentpéteri lelkész, Máté feketehalmi lelkész nevében óvást tett, az ellen, hogy az érsek a brassai decánnak oly egyházi jogokat engedélyezett, a melyek az ő decánsága hatáskörét és méltóságát sértik. Ugyan ekkor nevezett Antal a szebeni decán nevében a szász decánságoknak az esztergomi érsekséghez való csatolása ellen is óvást adott be*. Ulászló halálával a milkoviai püspökség egyesitésének kérdése az egész erdélyi szász natiót mozgásba hozta, számos egyházi és világi küldötteik jelentek meg s az érseki irodába tett ünnepélyes ovásuk után a fiatal király előtt is kérték az egyházi jurisdictiónak a decánok számára való feltétlen megadását. Az érsek csak a durante bene placito melletti megadásra nyilatkozott; ez ellen óvást tettek, s kijelentették, hogy a milkoviai püspökség egyesitése a király tudta, a szász natió megkérdezése nélkül csak is a pápa engedélyével jövén létre, azt mint alkotmányba ütközőt, el nem ismerhetik; valamint óvást tettek minden uj egyházi megadóztatás ellen. Az érsek azonban hajthatlan maradt, miért ugyanazon év (1516) jun. 16-án Antal szentpéteri lelkész Perényi Imre nádor előtt Budán az összes szász decánságok megbizásából és azok nevében ellentmondott a milkoviai püspökségnek az esztergomi érsekséghez való csatolása, valamint az ellen, hogy a brassai és szebeni decánság hatáskörét megszoritották*, és egyidejűleg könyörgő levelet (suplex libellust) nyujtott be a magyar királyhoz, melyben kifejtve, hogy a milkovai dioecesisnek az esztergami érsekséggel való egyesitése mennyire hátrányos, s az által a szász decánságokon mily sok kár és jogcsorbitást esett; kérte, hogy eldődei a kegyes magyar uralkodók példájára régi törvényeiket, jogaikat, szabadalmaikat védje s az esztergami érsek által tiszteletben tartassa*.
Ugyanott 208, 211.
Ugyanott I. 220.
U. o. 217.
De a brassai és a többi szász decánságok függése az esztergami érsektől nem csak vita tárgya, hanem nagyon is laza volt, s a vitás kérdést megoldotta a milkoviai püspökségnek 1518-ban történt ujbóli felállitása, mikor nem csak a Királyföld, hanem a Székelyföld is annak dioecesiséhez soroztatott, a mint azt Mihály milkoviai püspöknek 1518. febr. 18-án Tatrosról kiadott körrendelete bizonyitja, melyben egyházmegyéje decánjainak: névszerint a milkoviai, szerethi, akjermani, kilianovai, varánczi, moldvabányai (mind Havasalföldön), továbbá az Erdélyben levő: barczai, szebeni, sepsii, beszterczei, mikyei (Mikháza Marosszéken) orbai, kylyeri (talán sz. királyi Marosszéken) és nestor-fehérvári (Beszarábiában) decánoknak megrendelte, hogy a Tatroson tartandó zsinatra megjelenjenek*.
Benkő Milk. I. 227.
Arra, hogy a Királyföld és Székelyföld ez időben a milkoviai püspökség alá volt sorozva, még szembeötlőbb bizonyitványt találunk X. Leo pápának egy 1519. jul. 11-én kiadott brevejében, melyben a milkoviai püspökséghez tartozó brassai, szebeni, beszterczei, szentkirályi, kézdii, burgensi (?) udwarheli, (Székely-Udvarhely), zentherensi (Csik-Szent-György), zichi (Csík-somlyai), sepsii, kyzdii-wásárheli (kézdivásárhelyi) és orbai decánoknak rendelte, hogy az általa megerősitett milkoviai püspök Mihálynak, mindennemű engedelmességgel legyenek, s minden egyházi dolgokban attól függjenek, annál inkább, mert ugy az erdélyi püspök és az esztergami érsek megigérték, hogy a milkoviai püspök hatáskörébe többé avatkozni nem fognak, s erre kiközösités terhe alatt köteleztettek is*.
Pray Hier. I. 429–432. és Benkő Milk I. 234.
E pápa következő 1520. évben máj. 20-án a magyarországi provincziához tartozó szigorú rendtartású szerzeteseknek megrendelte, hogy mivel Mihály milkoviai püspöknek kevés világi pap áll rendelkezése alatt, s mivel tudja, hogy hozzájuk a pogányok elől sok szerzetes menekült, valamint sokan vannak olyanok, kik ki vannak közösitve, azért apostoli hatalmánál fogva az ilyeket minden, még emberölés vétke alól is fölmenti, s az oltárnáli szolgálatra feljogositja, oly föltétellel, hogy Mihály püspök szolgálataára legyenek stb.*.
Ezt Lasko bodoni püspök és a budai lectoratus commendatariusa, valamint Bernard a somlyói guardian is a bákoiak kérésére átirja, megvan a kolozsvári ferenczesek kolostorában, közli Kemény József App. dipl. Tran. IX. 67.
Azonban a reformatio szabaditó szelleme közelgett már, s röviden megoldá a százados vitát, a melyet az esztergami érsekek foglalás vágya és a szász papok függetlenségi törekvése keltett. Határozottan állithatjuk, hogy ezen addig boszantó állapot eredménye a szászokra, s mondjuk ki, egész Erdély lakosságra nézve üdvös volt, mert a szászoknak ezen vallásügyi kétfelé tartozása könnyité az eszmeforradalom gyors győzelmét: a reformationak előbb a szászok s azok közvetitése által a magyarok közti elterjedését.
