XXII. Toroczkó nevelésügye és népélete.
XXII. Toroczkó nevelésügye és népélete.
Toroczkó ős lakói és későbbi telepitvényesei, gyarmatai. Vallási élete, papjai; innen kikerült irói és püspökei az unitáriusoknak. Toroczkói iskola, annak rectorai, tanügy és tanmodor; a toroczkóiak honvágya, szokásaik. A toroczkói házak külső és belső berendezése, életrendszer, betegségek, fajvegyületlenség. Toroczkó népesedései viszonyai, pecsétje, tanácsa, annak hatásköre.
A ki Endre király fennebb közlött kiváltságlevelét olvasva, látja, hogy Toroczkót alsó-ausztriai Eisenwürzelből jött bányász-gyarmat népesité, hajlandó lesz hinni, hogy itt egy német lakosságu várossal van dolga; pedig csalódik, mert hazánknak oly testestől-lelkestől magyar városa egy sincs, mint Toroczkó.
Német bányász-gyarmat kétségtelenül települt ide, de ennek ide jöttekor e völgy lakva volt, s Toroczkó már akkor is, mint magyar ajku bányász nép által megszállott helység létezett*. Ezen ős lakók száma mindenesetre tekintélyes kellett, hogy legyen*, mert különben nem a beköltözöttek lettek volna magyarrá, hanem megforditva az ős lakók váltak volna németekké. Arra, hogy egy népség a másikba teljesen beleolvadjon, hogy nevét, szokásait, erkölcseit elsajátitsa a túlnyomó többség mellett főleg az értelmi fejlettség magasabb volta is mulhatlanul megkivántatik, s igy az itteni esetből az ős lakók létszámára s műveltségi állapotára csak kedvező következtetést vonhatunk.
Mondják, hogy az ős helység nem a mostani helyén, hanem egy kissé alább, a fővölgyek nyugatra nyiló mellékvölgyében, feküdt, a most Egres és Hamvasnak nevezett helyen és a Sz.-György felé eső Remetében. A bejött német gyarmat a fővölgyben kezdette házait a mostani Toroczkó helyére épiteni, hová az ős lakók is főleg a viz és termékenyebb talaj kedveért nemsokára lehuzódtak.
A toroczkóiak a hagyományok alapján még most is meg tudják jelölni az ős családok utódait, ezek: Ihob, Thobis, Tobjás, Bozsla, Pozsgi, Pál, Czupor, Kriza (melyből az unitáriusok mostani püspöke Kriza János; a család innen ered s csak később származott be Nagy-Ajtára), Bartók, Dimény, Székely, Rácz, Török, Lengyel; Szent-Györgyön: Boncza, Kőrezs, Székely, Fábián, Blák, Kele, Szőke, Szabó. Mátyás korában megvolt, de most kihalt ős magyar családok Toroczkón: Jolna, Hajnal, Ozd, Józsa, Barta. A betelepült német gyarmatból jött családoknak ezeket mondják: Ekkárt (régen Eckhardt, ezt a Thoroczkay-családdal egy eredetünek hiszik), Vernes (réges Werner), Göndöl (régen Gendel), Zsakó (régen Sacken). Mátyás király idejében megvolt, de ma már kihalt az Anger és Geubel-család.
Toroczkó magyar szelleme nemcsak a multban volt hatalmas, hanem az még napjainkban is oly erkölcsi túlsúlylyal bir, hogy bárminő nemzetiségű egyén, vagy család telepedjék is Toroczkóra, az rövid időn magyarrá lesz, minden rábeszélés vagy rászoritás nélkül, csupán e nép megnyerő, vonzó és rokonszenves volta miatt. A toroczkói nép nagyon szép magyarsággal beszél, nagyon kevés tájszólási sajátsággal. Ilyen például az r-nek erős hangoztatása, az a helyett á használata, s főként az, hogy a mult idő többesének harmadik személyében a képző ragot nak- és nek-kel helyettesitik, p. voltanak, jöttenek, csináltanak, ettenek, ittanak stb., különben mind ezen nyelvsajátságok az aranyosszéki székelyeknél is megvannak. E mellett a toroczkóiaknak meglehetős sok táj- és bányászati műszavuk is van, melyekből igen sok ezen leirásom folytán értelmezetten emlittetik fel. Ezek közt igen sok a német szavak magyaritásából származott.
Látók fennebb mindazon viszontagságokat és küzdelmeket, melyek e város emelkedésére és kivánt fejlődésére hátrányosan hatottak, sőt annak egykori nagyságát csökkentették; mert a hagyományok szerint Toroczkó a nemzeti királyok idejében annyira tekintélyes város volt, hogy országgyülésre követett küldött* és e völgy faluinak nagy része innen kapta lakosságát; Szent-György kétségtelenül Toroczkó gyarmata, mit beszédmodor, öltözet és szokások azonossága is mutat; de mint mondják, Toroczkó gyarmatai voltak: Bórév, Gyertyános, Bedellő és a két Szolcsva is, mely falukat magyarok lakták mindaddig, mig a földesurak túlnyomó betelepitések által azokat el nem oláhositották; azonban ekkor is a gyarmatok ős lakóiból többen költöztek vissza ugy Toroczkóra, mint Szent-Györgyre*.
Mondják, hogy elnyomatásuk előtt rendes tanácsa volt, mely a többek közt pallos-joggal is birt, s még most is megvan az „Akasztódomb” elnevezés, hol – mint hiszik – a toroczkói tanács a gonosztevőket kivégeztette.
Gyertyánosból Szentgyörgyre a Varga-család, Bedellőből Toroczkóra a Magyar-család, Felső-Solczváról Toroczkóra az Orosz, Szentgyörgyre a Geurke (Györke), Alsó-Solczváról Toroczkóra a Kencz (Koncz) család.
Toroczkó magyarrá léte tehát ugyanazon alapon történt, mint a melyen – a vele egykorulag keletkezhetett – Torda és Kolozsvár idegen elemei elmagyarosodtak: az ős lakosok szellemi túlsúlyán; de hogy Toroczkón, az idegen elem tengerébe helyezett e kies szigetkén, amaz sértetlenül fenn is maradt, kétségtelenül a protestantismusnak köszönhetjük, még pedig a protestantismus azon ágazatának, mely hivei közt a magyar nemzetiséget általánositotta, melynek vezetői magyarul imádkoztak, oktattak és irtak minden időben, még akkor is, midőn a többi felekezetek a latinság árjában merültek el. Értem az unitáriusokat, kik nemcsak az isteni, hanem a magyar egységet is symbolumokká tették, s mely vallásnak minden egyes hive törzsgyökeres magyar.
Kezdetben Toroczkó katholikus volt s a mint a pápai dézmák regestruma tanusitja, 1332-n már tekintélyes egyházközséget alkotott. Hogy a protestantismus mikor tudott elszigeteltsége korlátain áttörni, biztosan nem tudjuk; de az unitárius hit itteni elterjedésére már vannak adataink, nevezetesen Uzoni Fosztó vallástörténetében mondja*, hogy egy toroczkói gazda Peterd táján a Hesdád völgyében legeltetésre adott juhai látogatására menvén, egy vasárnapon peterdi gazdája elvitte magával a unitáriusok ott levő templomába; az édes anyai nyelven tartott isteni tisztelet és ének, valamint a szertartás magasztos egyszerüsége nagy hatással volt lelkületére, elannyira, hogy mikor csak tehette, átjárt oda magyarul imádkozni; de nemcsak elment, hanem minden vasárnap egy-egy más toroczkóit vitt magával, kikre mind nagy hatással volt a megértett és átérzett istenitisztelet. Át kezdték látni, hogy az ő érthetetlen, mysticus szertartásaik az érzékre, de nem lélekre hatnak; át azt, hogy Istent öntudatosan imádni mennyivel emelkedettebb, mint a gépies czifra ceremoniák látványos szemlélete, s egy szép nagyon a bányákhoz gyülve, egész városul elhatározták, hogy áttérnek az unitárius hitre. Rögtön papot kértek magoknak, kinek megérkeztével a paternek szépen „valet” mondottak. Uzoni, ki ez esetet – szintén csak a nép közt ma is fennlevő – hagyomány nyomán közli, nem jelöli meg az áttérés évét, de annak mindenesetre az unitár. hit elterjedtének első korszakában kellett (Tordával egykorulag) történni, mert első ismert unitárius papja Patkó Gergely már 1583-ban jelen van a toroczkó-szent-györgyi visitationál; ezt 1594-n a Toroczkóról származó Toroczkay Máté követte, ki 1597-ben innen vitetett kolozsvári papnak, hol csakhamar püspökké választatott*. Toroczkay Máté nemcsak jeles egyházfő, hanem igen kitünő iró is volt, ki 7 magyar munkában örökité nevét*, s ki Basta korában üldözéseknek és nagy szenvedéseknek volt kitéve, mig János nevű fia 1638-ban a felvilágosodás vértanujaként dicsőült*. Toroczkó harmadik papja Járay János volt, ki később szintén püspökké választatott. Ezeken kivül Toroczkó még két püspököt adott az unitáriusoknak, az innen származó Koncz Boldizsár és Lázár Istvánban*, ki az elaggott Agh István helyett 1785-n a tarcsafalvi zsinaton (jul. 11.) mint consistorialis főjegyző elnökölt s következő évben püspökké lett, mely tisztet egészen 1811-ben történt halálaig viselte oly kiválóan, hogy alig van ember, ki vallás- és nevelésügyben oly nagy érdemeket szerzett volna, mint Lázár István; mert ő alatta, leginkább az ő fáradhatlan buzgalma alapján, épült az unitáriusok temploma és collegiuma Kolozsvártt. Ezek örökre védik emlékét a feledékenységtől s fentartják a nevelésügynek hozott nagyszerű áldozatait; e mellett több tudományos művet is hagyott maga után*. Legyen azért emlékén és művein áldás.
Hist. Unit. Tran. II. k. 342.
Ugyanott 344.
Láss többet róla fennebb Várfalva leirásánál.
Thoroczkay Jánost Dézsen a Szamos szigetén Rákóczi György köveztette meg, nejét pellengérre állitották és száműzték. Anna testvére, Grusz András, Cicero Péter, török, Kovács János és Bodis György zsákba öltözve, kétszer követték meg az Istent; márkosfalvi Miklóst, Mihály deákot, Csiszár István kolozsvári centumpatert megplágázták. Mindezen martyrságot pedig szenvedték azért, mert Krisztus istenségét a niceai és constanzi zsinaton megállitottnak mondották. Láss a meggyőződés e nemes martyrjairól többet Uzoni Fosztó vallástörténelme II. k. 593. lap.
Bár Nagyajtáról irta magát, de Toroczkóról származott, hová eldődei régebb kitelepedtek.
E munkái: Algebra, Metaphysica, Physica, Logika czímüek, mind kéziratban. E jeles emberről láss többet Uzoni Fosztó Hist. Unit. Tran. V. 15, 324. lap.
Toroczkón született az itteni ős családok egyikéből s idősb Brassai Sámuel által neveltetett a mostani unitárius püspök Kriza János. Ugyane nevet viselte édes atyja is, a ki a kolozsvári főtanodából mint egyike a legjelesb deákoknak a Miklósvár fiuszékben fekvő nagyajtai unitárius egyházba rendeltetvén ki lelkésznek 1811-ben, 47 évig folytatta ottan papi hivatalát mint általános tisztelet és szeretet tárgya. Püspökké választott fia szintén a regényes Toroczkó városában töltötte gyermek éveit, a Sebess Pál rectorsága alatt szép virágzásban volt iskolában vetvén meg azon tanultsága alapját, mely nemzeti irodalmunk terén oly szép és nagyrabecsült nevet biztositott számára.
Ennyi jeles nyomdokában elszomoritó jelenségként tűnik fel Toroczkó mostani lelkésze, a szebeni conventiculum és reichsrath küszöbét nyomkodott Koronka Antal.
Toroczkón az unitáriusok kétszer tartottak zsinatot 1760 és 1802-ben*.
Uzoni Fosztó ugyanott IV. 878 és V. 228.
Toroczkó temploma mint uj épület mi érdekkel sem bir. A templomot terjedelmes régi várkastély környezi, mely régen ellenséges becsapások ellen védhelyül szolgált a lakosoknak; most támpontul szolgál a körülte épült boltoknak. E templomkastélyon kivül a város területén ugy látszik semmi más erőddel nem birtak a toroczkóiak, legalább ilyennek sem emléke, sem maradványa nem látszik; de különben is a közeli hegyektől uralgott Toroczkó, fekvése miatt erőditésre nem igen volt alkalmas, s lakóinak védhelye előbb a székelykői, később a szentgyörgyi vár volt.
De a fennebb ismertetett templomkastély nemcsak boltok vagy anyag-áruczikkek támpontja, hanem a szellem kincseinek is gazdag raktára, honnan már több század óta lelki és erkölcsi nyereményt vonnak Toroczkó lakói. Igen, mert közelében van a város jól szervezett fi- és nőiskolája.
Az unitárius hit követői jókor átértették a szellemi erő hatalmát, jókor átlátták, hogy vallás és közerkölcsösségnek alapját leginkább a népnevelés alkotja, hogy a hazának legnagyobb szolgálatot akkor és ugy lehet tenni, ha annak értelmes, jóra fogékony polgárokat nevelünk. Ez indokból mindenhol láthatjuk e hit elterjedtével egykorulag tanintézetek keletkezését is. Ily örvendetes jelenség Toroczkón szintén mutatkozott, hol az unitárius hit elterjedtével egykorulag iskola is szerveztetett, mely 1595-ig algymnasiummá nőtte ki magát, nyervén első rectorul a kitünő műveltségű Csanádi Pált*.
Uzoni Fosztó Hist. Unit. Tran. I. 450–462.
Uzoni Fosztó vallástörténelme I. k. 450–462-ik lapján egyenként és névszerint elő van számlálva azon 38 rector, kik Csanádinak utódai voltak, ezek között igen sok academicus volt, kik később a tordai vagy kolozsvári tanintézetekben nagyobb körben terjeszték ismeretök kincseit. E munka szűk köre nem engedi meg, hogy ezen üdvösen hatott, s igy áldott emlékű szellemi munkások életét, hatáskörét egyenként ismertessem, mindazonáltal még sem tehetem, hogy a kiválóbbak közül egypárt ki ne emeljek. – Ilyen a Rákóczi-mozgalmat megelőzött időkben Toroczkón rectorságot folytatott Vinczi Gy., ki nemcsak jeles tanár, hanem kiváló iró és költő is volt, mint arról hátrahagyott számos munkái kezeskednek. Felemlitem számos versben irt színdarabjai közül a „Trója historája” és „Ördögök históriája” cziműeket. Latinból forditotta az „Angol Salernitana iskola, jó egészség megtartásának módjáról” czímű akkor hires munkát. Kolozsvárt – hova innen vitetett – irta a Rákóczi-forradalom egyik legjelesebb hős költeményét a „Ritkán kelő hives szellő fú tégedet Kolozsvár” czíműt, melynek utóversszaka igy végződik: „a ki szerzé, ezt éneklé 1706-ban”. A toroczkói iskola legkiválóbb rectora az 1726-ban megválasztott Csukor György volt, kinek vezetése alatt ezen tanintézet oly virágzóvá lett, hogy syntaxis, rethorika és poesis classis szerveztetett, s nagy számu tanitványai a gazdászattanban is hasznos oktatást nyertek. Csukor egészen 1739-ig volt toroczkói rector, mikor némely presbyterekkel összeütközésbe jövén a nevelésügy nagy, kipótolhatlan kárára el kellett hagynia Toroczkót, s Kolozsvártt mint kitünő ügyvéd 1756-ban halt el. Csukor igen nagy tudományu ember, a többek közt igen szenvedélyes csillagász volt, s több csillagászati értekezést is irt. – Uzoni Fosztó István a jeles egyháztörténelmi iró 1756–60-ban volt toroczkói rector, utódja Brassai Sámuel volt, ki innen Toroczkó-Szent-Györgyre vitetett lelkésznek. Ez egyike volt kora legmíveltebb és legemelkedettebb szellemű embereinek, ő tőle nyerte első neveltetését hasonnevű fia; az erd. muzeum jelenlegi jeles igazgatója. Az apa oltá magzatjába a tudományszeretetnek azon nemes ösztönét, mely most dúsan kamatozik a hazai tudományosság terén; az apa, ki nemzé, egyszersmind szelleméletét is megteremté, midőn sokoldalú ismereteit tovább fejlesztésre átruházta fiára, kit szellemörökösévé tett, s ki e becses örökséget nem tékozlá el, hanem a haza javára gyarapitá.
Az utóbbi időkben a toroczkói iskola emelésére legtöbbet tett Sebess Pál, ki 1812–1845-ig volt ez iskola valódi Mentora, s tapintatos ujrateremtője, mert ő a már azelőtt is megvolt kölcsönös tanitási rendszert* a lancasteri tanmód szerint tökéletesité, s e tanintézet mindkét osztályában honositá. Sebess lelke egész melegségével, élettevékenysége egész odaáldozásával csüngött ez iskolán; rendes tantárgyai mellett zene és rajzban is oktatta tanitványait, sőt szenvedélyes füvész és minerologus is levén, saját, annyi fáradalommal és áldozatokkal egybeállitott, gyüjteményeit az iskolának adta, s azok segélyével oktatta tanitványait ezen tudományokban, melyekre – főleg az utóbbira – a toroczkói bányásznépnek oly életbevágó szüksége van; ez időben Toroczkón egész a poesisig lehetett tanulni. Sebess egész életét ezen tanintézet emelése, kortársai szellem-életének fejlesztésére szentelé; jutalma mégis méltatlanság volt, mi az önérzetes férfit visszalépésre birta. De éppen azért, mert kora nem hozta meg az érdemnek legalább az elismerés erkölcsi jutalmát, illő, hogy e nemes hatáskörben hasznosan működött, az utókorra is áldásosan kiható embernek sirjához egy nefelejtsbokrot ültessünk*. Ismerjük már ez iskola szellemi fáklyavivőit, illő, hogy az e fény által megvilágitott tért, az iskola beléletét is, szemügyre vegyük.
A lancasteri tanmód, mely a kölcsönös tanitáson alapszik, a szükségtől előidéztetve, Toroczkón Bell Lancaster előtt már egy századdal megvolt elemeiben, s igy annak tökéletesitése nagyban könnyitve volt. E tanmodor üdvös hatása Toroczkón már azelőtt is gyakorlatilag be volt bizonyitva, mert az unitárius egyházi államban számaránylag azokból váltak ki a legjobb tanitók, kik a kölcsönös tanitási rendszeres toroczkói iskolából kerültek ki.
Sebess Toroczkóról egy, kéziratban nejénél meglevő, ismertetést is irt, mely felhasználás végett velem is közöltetett, s annak Toroczkóra vonatkozó nem egy érdekes adatot köszönhetek.
Toroczkón az iskolába járó helyi tanulók száma 100 körül van. Ezen egy igazgató és több segédtanitó vezetése alatti 6 osztályba (melyből 4 elemi 2 gymnasialis) sorozvák. A tanitó rendszerint a kolozsvári főiskolából jön ide, mig a segédtanitók az ez iskolába felvett 16 szegény székelyfiu idősebbjei és értelmesebbjei közül kerülnek ki, valamint a magántanitók is, kik közt a kisebb városi tanonczok kiosztatnak. Az igazgatótanár végezve a felsőbb osztályokban való tanitást, az alosztályokat is megjárja az oktatás felügyelete végett. E mellett a székely ifjak takaritják – a nekik rendes lakásul szolgáló – iskolát, seprik a templomot, végzik a harangozást, s isteni tisztelet folyama alatt őrt állnak az egyház ajtainál. A községnek tett ezen csekély szolgálatokért viszont a község gondoskodik élelmök- s egyéb szükségleteikről, mert a városi tanonczok naponta egy-egy porzsoló (fazék) főtt ételt visznek magokkal, melynek fele magán tanitójukat illeti. Estve ők mennek a városnegyedenként sorrendbe vett polgárokhoz vacsorára, a vendéglő-gazdát néhány templomi vagy hazafias dal eléneklésével megtisztelni, miért vacsora mellett néhány krajczár ajándék is ki szokott járni. A szombati hetivásár alkalmával levágott marhából megszabott mennyiségű húsjárulékot kapnak vasárnapra, melynek fele az igazgató tanitót illeti, a többit a székely ifjak közös ebédjére dijtalanul szokták a toroczkói gazdasszonyok rendre megkésziteni. Pénzjövedelmük abból van, hogy sátorosünnep-napokon nemcsak a városi, hanem a vidéki jobb módú gazdákat is köszöntés és énekkel megtisztelik, miért ők is kisebb-nagyobb tiszteletdíjt kapnak. A begyült pénz egy része a tanitóé, a többi egyenlően oszlik a székely fiak közt, kik azonban illetéköket tartoznak az intézet takarékpénztárába letenni, honnan szükségleteikre jegyzőkönyvi számolat mellett részletenkint kapják ki.
Ily patriarchális egyszerüségben a testvéries önsegélyezés alapján áll fenn ez iskola, összeköttetésben egy 1780-ban alapitott, 60–80 tanoncztól látogatott nőneveldével; fennáll csaknem minden alapitvány és pénzalap nélkül*. A nép kegyeletében, a tanulás szükségességének érzetében és az önművelés vágyában van ez intézet alapja letéve, s éppen azért biztos is. A toroczkói iskolában a tanitás három czél elérésére van irányozva: 1-ször, hogy előkészitő legyen a felsőbb iskolába való lépésre; 2-szor, hogy a városi tanonczok az életben legszükségesebb ismereteket (mint irás, olvasás, általános és hazai történelem, számtan, földirástan) megszerezzék, mihez Sebess óta ásványtan, zene és rajz is járul; 3-szor, hogy az egyház erkölcsi és vallásos életének és a polgári erénynek legyen kútforrása. Ezért a tanonczok reggel ima, ének, délben bibliai példák olvasására vannak szoritva.
Toroczkó leggazdagabb embere, Bosla egy alapitványt tett, melynek addig kell kamatozni, mig abból a tanitó fizetése a tanulók minden terheltetése nélkül kitelik; ez már is annyira szaporodott, hogy a tanitó évenkint a Borsla-alapból 40 frtot kap, mivel fizetése felmegy 240 frtra, a leánytanitó 160 frtot kap. Ujabb időben b. Kemény György, Tordavármegye főispánja 100 forint alapitványt tett a toroczkói iskola számára.
A törekvések elsejének leginkább csak a székely ifjak veszik hasznát, mert Toroczkóról ritkán mennek felsőbb tanintézetekre, vagy ha mennek is, hamar oda hagyják azt. Ennek oda, részint bányászati foglalkozásaikban, mi a kora megszokást igényli, keresendő, de még inkább a toroczkói nép túlságos honvágyában, mert ők annyira ragaszodnak e kopár, de elragadóan szép sziklavölgyhöz, ők annyira megszokták e nagyszerű havastájt mindig magok előtt látni, hogy attól megválni nem tudnak, vagy ha megváltak, ellentállhatlan vágyat éreznek oda visszasietni; ehhez járulhat a toroczkóiak sajátságos életmódja, szokásaik, festői öltözetük, a nép összetartó testvérisége, melyek a megszokottság alapján mind vonzerőt gyakorolnak, s kifejtik a szülőföldhöz való határtalan ragaszkodás nemes érzetét; ez oly mértékben meg van a toroczkói népnél, hogy ismerek ottan embert, ki szerencsés vállalatokból nagy vagyonra tett szert, másutt birtokokat szerzett, szép nagy lakházzal, gyönyörű kerttel; de azért toroczkói kisded házát, szűk telkét, a másutt kinálkozó kényelem és uraskodhatásért el nem hagyja, ott lakik ő ősei szent tüzhelyénél, élve egyszerüen, s öltözködve ugy mint többi szegénysorsú polgártársai.
A szülőföldhöz való ezen túlságos ragaszkodás egyfelől, s a mindig kecsegtető bányász-élet előszeretete okozza másfelől azt, hogy a toroczkóiak közül kevesen jutnak bevégzett neveléshez, s ritkán emelkednek ki magasabb értelmi körben forgó tudományos férfiak; de azért a nép közmíveltsége oly általános, értelmiséggel párosult józan esze oly szembeötlő, mint kevés helyt hazánkban; mit legszembeötlőbben tanusit az, hogy Toroczkón nincs oly férfi és nő, ki irni, olvasni ne tudna, ki hazája történelmét s a számtalan életszükséges elemeit ne ismerné. A toroczkói nép nagyon szereti az olvasást, hirlap is sok jár a községbe és a szobák mestergerendáin csaknem mindenütt találhatunk a biblia mellett más hasznos olvasókönyveket, melyek a közértelmiség terjedésére üdvösen hatnak. Mindezt jól berendezett iskolájának tudhatni fel, valamint ott van alapja e nép kiváló erkölcsisége és vallásosságának, mely az iskola falaitól az egész életen át kiséri. Kereskedői összejárják az országot, leányai munkaidőben seregestől mennek távol vidékekre dolgozni, az ujabb időben szükségtől hajtatva szolgálni (mi régebb szokatlan volt), de rosz szokásokat és megromlot erkölcsöket otthonukba nem hoznak, mert azok nagyrészt romlatlanul térnek vissza ősi tüzhelyeikhez.
Egyáltalában a toroczkói népet a tiszta erkölcsökkel párult puritanismus jellemzi; nincs ház, melyben biblia ne lenne, s melynek lapjait szabad óráikban szorgalmatosan ne forgatnák. Templomba mindenki rendesen eljár; ki vasárnapon és ünnepnapokon kimaradna, az közmegvetést vonna magára. Ilyenkor aztán mindenki e czélra különösen készült ünnepélyes öltönyét veszi fel. A fiatal legények már első harangszókor felgyülnek a karba, hol a többiek beérkeztéig énekelnek. Az elhelyezkedés kor szerinti rendben történik. Az első padokban az öregek ülnek, s ugy rendre kor szerint. A nők külön csoportban szintén a korrend megtartásával. A leányok ismét külön két csoportra, felnőtt és növendékekre oszolva. Szétoszláskor is e rendet tartják. Legelőbb az öregek indulnak rendszerint páronkint, s ugy utánna a többi. Urvacsora vételekor legelőbb a 60 éven felüliek, azután az 50 éven felüliek járulnak az ur asztalához, s igy rendre a többiek. A zsengéből (uj sütet) való urvacsoravétel őszelő 24-én nagy ünnepélyességgel és népvigságokkal van egybekötve.
De ideje, hogy egyház és tanintézettől búcsút véve, a városban is széttekintsünk s különösen a toroczkóiak otthonjával megismerkedni igyekezzünk.
A fennebb emlitett templom-kastély a város csinos, tiszta piaczának közepén fekszik (1665 láb tengerszin feletti magasságban), a multat jelképező ódon falaival a jelen uj templomát ölelve körül, mintha a mult sérelmeit a jelen joggyőzelmével kibékiteni törekednék; mintha a mult vétkeire a keresztényi kiengesztelődés bélyegét törekednék rásütni. Piaczát lakályos – leginkább földszinti – házak veszik körül; szögleteiből indulnak ki a város főbb útczái, hol, valamint többi sikátoraiban is, a házak sürűn vannak egymás mellé épitve, mert korlátolt levén a város fekhelye, fösvénykedni kellett a talajjal. A sürű épitkezésnek az a rosz oldala van, hogy Toroczkón gyakori tüzvészek alkalmával néha egész városrészek hamvadnak el*, mit elősegit az is, hogy a toroczkói házak nagyrészt összerótt boronafából épülvék*. Vannak ugyan piaczán s főbb útczáiban szórványosan kőépületek is, de a nagyobb rész fából van épülve, még pedig azon sajátságos elrendezéssel, hogy kivülről csakis az ablakok aljáig vannak tapasztva és kimeszelve, mig azon felül a rakgerendák szabadon vannak hagyva. Az ablakoknak faragványos kerete van, mely a béllettel együtt veresre van festve az 1702. évi vérengzés emlékére. Az ablakok belfelének díszletezésére különös gondot forditnak. E végre szitált földből készült finom anyagot vesznek s éles szögletekben végződő keretet csinálnak, mit ahhoz értő párkányékitők késhegygyel csiszolnak ki s saját modorú díszművezettel czifráznak ki.
1870-ben is 40 gazdának égett el lakháza s minden gazdasági épülete.
Pedig a kőből való épitkezés itt, hol kő nagy bőségben van, mész könnyen előállitható, nagyon kevésbe kerülne, mig ellenben az épületfát messziről kell hordani. Különben az ujabb időkben a kőépületek czélszerüségét kezdik átlátni s foganatba is venni.
A ház belsejében, mint külsőjén, valamint az egész udvaron felismerhető a rend és tisztaság kiváló szeretete. A belbutorzat ősmagyaros, itt-ott német reminiscentiák nyomaival. A szoba fődíszét itt is a fal felső felén végig futó fogasok alkotják, melyek porczellán-, üveg-, cserépbokályokkal és kancsókkal vannak tele aggatva. A fogasok felett a fölephez erősitett rudak nyúlnak el, melyek különböző élénk szinekkel kihímzett rudravalókkal vannak tele aggatva. A rudravalók lábnyi széles kelmevégek, melyek a szó teljes értelmében finom hímzéssel vannak elboritva, s melyeknek a díszitésnél más czélja nem levén, a gobbelinek egyszerű utánzásául veendők. A szoba egyik felén a rudravalók megszünnek, mert itt helyöket a fölepig felvetett ágyak foglalják el, melyeknek takarója és févaljai (párna = fejalj) még czifrábban vannak kihímezve, mint a Székelyföldön. Alól a fal hosszában padok nyúlnak el, melyeknek háttámlája nincsen, de ezt előnyösen helyettesitik a „falravalók”, vagyis az ülő feje tetejéig felérő oly falhoz szegzett deszkák, melyek a falat az elsurolástól, a ruházatot az elmeszesedéstől védik. Ezen falravalók, valamint a szoba minden butorzata „gyantáros”, azaz megvan festve s virágcsokrok és arabesk fonadékokkal ékesitve. Ilyen a padok előtt elhelyezett asztal is, mely eszünkbe juttatja, hogy a toroczkóiak étkezési rendszerét is pár szóval ismertetnünk kell; előre bocsátva, hogy az asztal és háznál egyáltalában székely vendégszeretettel fogadják a vendéget.
A toroczkói férfiak mint bányászattal, vaskészités, szénégetés, vaselárusitással foglalkozók, a hét nagy részét házon kivül töltik; mindnyája terhes, fárasztó munkát végez, mely a tápláló eledelek általi erővisszaszerzést igényli; de mivel hétköznapi eledelüket konyhán kivül magoknak kell gondozniok, az leginkább rögtönzött tüzeknél megsütött hús és szalonnából telik ki, mire a zsirmosó jó bornak nem szabad hiányoznia. A bányászok ezen étkezése egészen táborzásszerű jelenetet mutat; a bányák kormos nyilataiban, valamint az azelőtti téren mindenfelé tüzek lobognak, körültök vannak letelepülve sárlepte ruhákban az izzadsághoz tapadt bányaportól piszkos arczű bányászok, a tüznél piritva nagy szalonna- vagy hússzeleteket, melyek csurgó zsirját a parázs fölötti ágas fákra szúrt kenyérszeletekre csepegtetik; másutt a kulacsok járják vig dal és felköszöntők közt. A percz gyönyörét gyorsan kell élvezni, mert nemsokára jön a munkakezdet jele, mely őket sötét oduikba tereli vissza.
De mit héten át nélkülöznek, azt kipótolni igyekeznek vasárnapokon, mely nap az ima és családi élet örömeinek van szentelve. A szombati hetivásáron a férjeikre váró nők mi jó van, s mire telik, egybevásárolják, s már nagyrészt szombaton elkészitik a vasárnapi ebédet, hogy akkor ne kelljen azzal bajlódni, s minél többet lehessenek ritkán látható öveik társaságában. – A munkanap piszkos ruhái ekkor eltünnek, mindenki lemossa a hét fáradalmainak verejtékét és szennyét, s ünnepi tiszta öltönyét veszi fel. Templomozás után elkezdődik az étkezés, s azzal egybekötött vig élet és dinom-dánom. Ételeik mind nagyon kövérek, a leves maga is, mi az ebédet megnyitja, annyira zsiros, hogy felületét előbb kenyérrel mártják le, s csak azután kerül a kanálra a sor. Az ebédet „zsirban pecsenye” fejezi be, mi zsirban úszó rántott hús. Az ily kövér eledelekre természetesen jó bort kell inni, mi oly mértékben szokott Toroczkón elkelni, hogy a fogyasztás kimutatásán a mérsékletességi egyletek elnökei bizonnyal elszomorodnának. De bár mily nagy legyen is e fogyasztás, azért még sem szokták a borivást túlságig vinni, sőt ittast is – mi nagy szégyen lenne – nem igen lehet Toroczkón látni.
A túlságosan zsiros konyha mindenesetre hátrányos befolyással van a toroczkóiak egészségére, ez és a bányák rosz levegője, hideg nedves légkörében való izzasztó munka, gyakran idéznek elő betegségeket, mint ínlázt, vérhast és oldalhártya-gyuladást; ezen két utolsó minden 5-ik évben oly erőteljesen szokott előfordulni, hogy a halottak száma a szülöttekét 10–20 százalékkal haladja felül, mi egyik oka annak, hogy a népességi szaporodás nem oly nagy, mint azt várni és ohajtani lehetne. Különben erre befolyással lehet az is, hogy a toroczkóiak mindig csak egymás közt házasodnak, elannyira, hogy alig van eset még arra is, hogy a hasonvallású, eredetű és szokású szomszéd szent-györgyi néppel összeelegyednének; már pedig tudjuk, hogy az e tekintetben való zárkozottság a faj degeneratióját szokta előidézni*, azért nem ártana a toroczkói legényeknek a havastúli fürge székely menyecskékhez áttekinteni, valamint a székely legényeknek sem lenne kárára, ha Toroczkó nevét méltán viselő, szép neme körül forgolódnának, mi a két egymással élt, s egymás támogatására hivatott nép között rokonsági gyöngéd köteléket, s oly vérkeveréket hozna létre, mi semmi esetre sem tagadná meg életrevalóságát.
Példák erre a népességben mindig fogyó szász faluk és azon családok, hol a rokonok közti házasságok divatoznak.
Toroczkó népességének e lassu emelkedését leginkább megitélhetjük összehasonlitó népkimutatásából. 1765-ben volt Toroczkónak 1500, 1847-ben 1800 lakosa, most van 1810 lélek, miből férfi 865, nő 874, azonban ebből otthon csak 1739 lélek van, a többit katonaság és munka távol tartja. Ezen népesség vallásfelekezetek szerint igy oszlik: unitárius 1405, nemegyesült görög 115, kath. 61, görög egyesült 29, ref. 25, zsidó 4.
Toroczkó pecsétje 1590-ből származik, közepén két hosszu és egy lapos ekevas van ezen körirattal: „Insignia Toroczko 1590”.
Toroczkónak hajdani tanácsa megszünvén, jelenleg vármegyei közigazgatás alatt van, beligazgatását egy biró, jegyző és esküdtekből álló testület vezeti, szolgabirói felügyelet alatt. Bányászati ügyekre nézve van egy bánya megyei bizottmánya, mely elnökből, jegyzőből, 7 rendes, 2 póttagból áll; van e mellett egy bányamester, kinek hivatása a bányák körül felmerülő apróbb ügyek: mint helyszinelés és bányahajtás körüli intézkedések megtétele, van egy törzspénztár, péntárnok és ellenőrrel ellátva. Ezen bányahivatal a zalathnai kir. bányakapitánysággal van közvetlen érintkezésben, mig a bánya-jogügyi kérdésekben az abrudbányai bányatörvényszék itél, melynek jelenlegi referense toroczkói Zsakó István. Toroczkó város jelen évben póstaállomást is nyert.
