Az édes atyától igy:
A sarkantyúnak is szünjék meg pengése,
Mert búcsúzásomnak most leszen kezdése,
Legyünk csendességben, mig leszen végzése.
Istennek, ki lakik fénylő boldogságban;
Ki rendelt énnekem egy igazi társot,
A kivel megnyerném mennyei országot.
De még jobban remeg szived sérelmétől,
Engedj meg oh atyám! ha megbántottalak
És hogy téged sokszor háboritottalak.
Hogy el ne veszitsem én szegény lelkemet.
Melyet nem érdemlék, gondviselésedet;
Az Ur Isten áldjon ezekért tégedet,
És szent országába vigye fel lelkedet!