A menyasszony anyjától, testvéreitől stb. igy búcsúztatik:
A menyasszony anyjától, testvéreitől stb. igy búcsúztatik:
Majd kiesik nyelvem megbágyadt helyéről,
Könyeim mint patak, ugy folynak szememből,
Midőn hozzád nyujtom ezen búcsúzásom,
Kedves – édes anyám tőled elválásom.
Könyeim mint patak, ugy folynak szememből,
Midőn hozzád nyujtom ezen búcsúzásom,
Kedves – édes anyám tőled elválásom.
Oh, szerelmes anyám, látom miként indulsz
Ájulásnak, többé tán meg sem vidulsz.
Ismerem te gyenge anyai szivedet,
Ismerem asszonyi erőtlenségedet.
Ájulásnak, többé tán meg sem vidulsz.
Ismerem te gyenge anyai szivedet,
Ismerem asszonyi erőtlenségedet.
Azt fogod sajnálni, engem mint neveltél,
Emlőddel tápláltál, széltől is őriztél.
Édes drága anyám, ne epeszd magadat,
Bocsáss el engemet, kedves leányodat.
Emlőddel tápláltál, széltől is őriztél.
Édes drága anyám, ne epeszd magadat,
Bocsáss el engemet, kedves leányodat.
Ha megbántottalak, Krisztus sebeire
Kérlek, bocsássál meg az ő szent vérére.
Isten fizesse meg sok fáradságtokat
És én mellettem tett dajkálkodásodat.
Kérlek, bocsássál meg az ő szent vérére.
Isten fizesse meg sok fáradságtokat
És én mellettem tett dajkálkodásodat.
Vigyen fel ezekért tégedet a mennybe,
Vigadjál szüntelen örök dicsőségbe…
Kedves testvéreim tőletek búcsúzom,
Szivemből néktek is ezeket kivánom.
Vigadjál szüntelen örök dicsőségbe…
Kedves testvéreim tőletek búcsúzom,
Szivemből néktek is ezeket kivánom.
A nagy Ur Istennek áldása maradjon
Mindétig rajtatok és el ne is hagyjon.
Végre az egekben magához fogadjon,
Az örök életben nektek is részt adjon.
Mindétig rajtatok és el ne is hagyjon.
Végre az egekben magához fogadjon,
Az örök életben nektek is részt adjon.
Kedves lánybarátim! hozzátok fordulok,
Ha reátok nézek, szintugy megujulok;
De seregetektől más útra indulok
És tőletek mostan immáron megválok.
Ha reátok nézek, szintugy megujulok;
De seregetektől más útra indulok
És tőletek mostan immáron megválok.
Az Ur Isten adjon nektek is igaz párt
És szivből szeretett szerelmes hitvestárst;
Végre az egekben fogadjon magához,
Legyetek érdemes szűz koszorújához.
És szivből szeretett szerelmes hitvestárst;
Végre az egekben fogadjon magához,
Legyetek érdemes szűz koszorújához.
Kedves alsó, felső jószivü szomszédim,
S mindenféle kegyes, szép, jóakaróim,
Áldjon meg az Isten, szivemből kivánom,
Vegyen fel az égbe magához, én mondom*.
S mindenféle kegyes, szép, jóakaróim,
Áldjon meg az Isten, szivemből kivánom,
Vegyen fel az égbe magához, én mondom*.
Talán többek előtt unalmasnak tetszthetnék az ily búcsúztatóknak ismételt tüzetes közlése; de éppen azért láttam szükségesnek azt vidékenkint közölni, hogy az ily népköltemények dús variatiója kitünjék; e mellett ugy kell az ily versezeteket tekintenünk, mint legrégibb népköltészetünk virágait és becses nyelvemlékeket, mert azok mindenike több százados létel mellett a legeredetibb és sajátságosabb kifejezéseket mutatja; mindez okokból azok egybegyüjtését és közlését szükségesnek láttam.
Ezt követi a hütlés, gyakran a templomban, leginkább a háznál; de bármelyik esetben is a násznép a menyasszonyi háztól a menyasszonyt is csaknem erőszakosan kiragadva – magával viszi; hogy pedig a búcsúztatás keserves hatását és a menyasszony valódi búcsúvételének az egymástól elválókra nézve egyaránt fájdalmas behatását enyhithessék, mindenféle tréfás jelenetek folynak, ugy benn, mint künn az udvaron. Benn a násznagy a parafernumot kéri ki, mialatt a vőfény a menyasszony zsebkendőjét észrevétlenül belopja a hozomány közé. – A menyasszony gazdája azt feleli, hogy nem tartja kötelességének házi holmit, s nevezetesen parafernumot adni, mert csak leányt kértek, s azzal elégedjenek is meg, miután a kért holmi ugy sem tart a menyasszonyhoz. „De oda tart – mondja a násznagy – hisz itt a menyasszony jegye” felmutatván a belopott zsebkendőt, mire a gazda minden további ellenkezés nélkül átengedi a hozományt. Ha a kendőbelopás nem sikerül, akkor a násznagy fél veder bort fizet a másik félnek.
Mikor aztán a hozományt kihordották, s szekerekre rakták, akkor a vőlegényi fogat béresei ingerkednek, s az ökröket háttal forditják a járomnak, s csak akkor fogják be, ha a menyasszony gazdája pár szép keszkenőt ad nékik, mit azonnal ökreik szarvára tűznek; mig egy része a befogásnál kötekedik, s azzal a figyelmet elvonja, addig a többiek fejszét, kaszát, vagy más előtalálható gazdasági eszközt is a parafernumhoz pakolnak, mit aztán csak borváltság után adnak vissza.
Ekkor a menyasszonyt a két nyoszolyóleány közé szekérre ültetve viszik a templomba hitelni, vagy ha a hitlés a háznál megtörtént, egyenesen az ő parafernumai és bonumaival* a vőlegényi házhoz. De útjok nem lehet sebes, mert mindenki szemlélni akarja a lövöldöző lovagoktól megelőzött és zeneszóval kisért díszmenetet, e czélból gyakran feltartóztatják, a fiatalok lánczczal, vagy sétával (nád) befacsart kötéllel kötik át az útat, mig egy bolondosan vatermörderesen, köcsögkalappal és szemüvegesen asztal mellett ülő egyén tréfás, néha kétértelmű kifejezésekkel útlevelet kér, útlevelet a ló hátával felé fordulva mutatnak; de ha az elől lovagló vőfény kardjával az útat elfogó kötelet egy csapásra át nem tudja metszni, fél veder borral kell az áteresztést megváltani. Ilyen s másnemű többszörös feltartóztatás után, végre megérkeznek a vőlegényi házhoz, hol a násznagy a menyasszonyt átadja az azt örömcsókkal fogadó örömszüléknek (vőlegény szülői).
A parafernum áll: czifrán veres és kék fejtővel himzett párnák sokaságából, derékaljakból, végvásznakból, himzetes asztalnemű és törölközőkből, továbbá tulipánosan festett ládákba pakolt öltözékekből, végre butorokból, mi fiókos kaszten, tálas (credence), fogas, asztal, székek és szintén tulipános hosszu padból áll. A gazdagabbaknál egy vagy több tehenet is kötnek a szekér után.
De nemcsak örömmel, hanem díszesen felteritett asztallal is fogadják itt a messze útról jövő fáradt vendégeket, s a beköszöntés s a ház uj tagjának beajánlása után a vőfény az asztalhoz ülésre hivja fel a vendégeket a következő verssel:
Uraim, az asztal meg vagyon teritve,
Kés, tányér, villával s kanállal helyezve;
Tessék kelmeteknek helyre telepedni,
Ugyis a musikus megkezd melegedni.
Jönnek az étkek is most mindjárt sorjába,
Ez a sok legénység nem áll itt hiába,
Mindent elkövetek, a mit megtehetek,
Jó apetitussal egyenek kelmetek.
Kés, tányér, villával s kanállal helyezve;
Tessék kelmeteknek helyre telepedni,
Ugyis a musikus megkezd melegedni.
Jönnek az étkek is most mindjárt sorjába,
Ez a sok legénység nem áll itt hiába,
Mindent elkövetek, a mit megtehetek,
Jó apetitussal egyenek kelmetek.
Az asztal pedig önmagát is ajánlja, mert mindenféle felaranypilézett sütemények, virágcsokrok közt ott van az oly étvágyingerlőleg feltálalt jó magyar töltött káposzta disznó orjással. A vőlegény és menyasszonya az asztalfőn egymás mellett ül, de kettőjüknek csak egy tányéra van, fakanál és fanyelű késvilla, mintegy jelképezve a pazar fény közepette, hogy ezután együtt kell étkezniök, egyszerüen szegényesen. Az uj pár elé helyezett tál leginkább fel van ékitve, ott van a kukkra állitott disznóorr, melylyel a menyasszonyt kinálgatják, mig a vőlegényt később a sült feladásakor a majorságnak felé forditott hátulsó részével kinálják, – a kakas tajéros fejét a menyasszony elibe állitván fel nevetkézés és éljenzések között. Asztalozásnál azonban legfontosabb szerepe a násznagynak van, kinek kötelessége nem csak az ürülő poharaknak megtöltése, hanem egyszersmind elköszönése is, és fel kell neki köszönteni a szülőkön és az uj páron kezdve minden jelenlevőt le az utolsó konyhamesterig, és ezt a násznagy rendszerint igen tapintatosan és ügyesen végzi, pohárköszöntései rövidek és élczesek, miáltal igyekezik a társaságot jó kedvben tartani.
Utolsó étel mindig tejbe főtt kása, ekkor a vőfény figyelmezteti a társaságot, hogy ezen kása nagyon bajosan főtt, sőt a szökdöső kása a szakácsné kezét is ugy összeégette, hogy doctorral kellett orvosoltatni, minek költségére illő, hogy a vendégek conferáljanak. Erre a szakácsné is bebonyált kézzel és egy nyárssal megjelenik, s tányérát betartva segélyt kér, ha valaki vonakodnék adni, nyársat torkának szegezve mondja: „Jó uram szúrom, nagy a seb, gyógyithatlanná lett, nagyon nagy juka (lyuka) és ürege maradott”.
Ezután a vőfény a hegedű elromlását jelenti be, s „mivel még ma estve tánczolva is szeretnénk vigadozni, hogy a hegedű megigazittathassék, segélyt kérünk a dadék számára”, mi szintén megadatván, az asztaltól felkelnek, azt gyorsan elszedik, s azután kezdődik a „menyasszonyi táncz” lassu magyarral, mit a menyasszonynyal minden jelenlevő férfinak el kell járni, melynek végeztével mindenki benyujtja a menyasszonyi ajándékot, mi pénz s házi eszközökből áll. Később a táncz általánossá lesz, s tart éjfél utánig, mikor a lakadalmas nép eloszlik. Következő napon a leány szülői, testvérei, rokonai el szoktak menni az uj párhoz látogatóba, mit kárlátónak neveznek; itt, miután a menyasszony bekontyozásából következtetett baján elcsudálkozva és sajnálkozva, végre egy utómenyegzővel vigasztalják magokat, mit rendszerint ismét táncz szokott befejezni.
Ilyen a kocsárdi székely menyegző, melyhez kisebb-nagyobb eltéréssel Aranyosszék más falusi lakadalmai is hasonlitanak; eltérés azonban mindenütt van, mert a mondókákat rendszerint a szereplő násznagyok és vőfények változtatják, s nincsen oly menyegző, hol a székelyek leleményessége valami ujat, meglepőt, vigkedélyre deritőt ne rögtönözne.
