Idegenforgalom, vendéglátás
Idegenforgalom, vendéglátás
Magyarország 1996. évi külföldi fizetési mérlegét számottevően javította a turizmus, amelynek a Magyar Nemzeti Bank (MNB) által regisztrált devizabevétele meghaladta a 2,2 milliárd dollárt. Ez 30 százalékkal több az 1995-ben mértnél. A bevétel ilyen tetemes növekedése azonban nem annyira a vendégforgalom élénkülésére, vagy költekezőbb turisták érkezésére utal, hanem inkább annak a jele, hogy a hazai lakosság először 1996-ban vásárolhatott szinte korlátlanul külföldi valutát. A valuták utcai feketekereskedelme ezzel – és a hivatalos árfolyamok korábbi reálissá emelésével – 1996-ban megszűnt.
Az MNB kimutatása ennek ellenére sem ad egyértelműen megbízható képet a turizmusból származó devizabevételekről, mert sokan még 1996-ban is külföldi valutával fizettek különféle szolgáltatásokért, például szállásért, étkezésért, szórakozásért, taxiért. A szolgáltatók egy része továbbra is elfogadta a márkát, a dollárt, a schillinget, egyrészt mert azt a bankok bármikor átváltják forintra, másrészt mert sokan még akkor is szívesebben őrzik megtakarításaikat devizában, ha a forint optimális befektetésével – állampapírok vásárlásával vagy befektetési alapokba történő belépéssel – nagyobb hozamot érhetnek el. Szinte bizonyosra vehető tehát, hogy a hivatalosan kimutatott 2 milliárd 245,7 millió dollárnál jóval többet költöttek 1996-ban a külföldiek Magyarországon.
A vendégforgalom élénkülését tanúsítja, hogy a kereskedelmi szálláshelyeken 5 százalékkal több külföldi vendégéjszakát regisztráltak, mint 1995-ben. Noha más országok esetében ez a mutató megbízhatóan jelzi az idegenforgalom alakulását, a magyarországi adattal indokolt óvatosan bánni. A statisztika ugyanis csak azt nevezi kereskedelmi szálláshelynek, amelynek működését tulajdonosa hivatalosan is bejelentette. Nyílt titok viszont, hogy a vendégéjszakák mintegy 90 százalékát a külföldiek nem kereskedelmi, hanem olyan szálláshelyeken töltik, amelyek semmilyen kimutatásban nem szerepelnek. A dolog hátterében az áll, hogy a szálláshely-tulajdonosok túlnyomó többsége – az adófizetést elkerülendő – nem jelenti be tevékenységét az önkormányzatoknak. Így az ő vendégforgalmuk semmilyen statisztikában sem jelenik meg. Márpedig kétségtelen tény, hogy Magyarország legnagyobb „szállodáját” a szoba-, a nyaraló- és lakáskiadók alkotják. Hivatalos becslések szerint náluk töltik a külföldiek az éjszakák 90 százalékát. Az összes vendégéjszakák számát a statisztikusok csak a határátlépések számából, illetve a ki- és belépések időpontjából számítják ki, bár senki sem gondolja, hogy a határőrség képes lenne akár csak a téli holtszezonban is egyenként regisztrálni, melyik külföldi kilépő hány nappal korábban lépett be az országba. Akkor tehát, amikor a statisztika a kereskedelmi szálláshelyeken töltött külföldi vendégéjszakák számát – ez 1996–ban 16 millió volt – és növekedésének mértékét közreadta, valójában a vendégeknek csupán mintegy 10 százalékáról szolgáltatott adatot.
Az viszont tény, hogy a kereskedelmi szálláshelyeken regisztrált külföldi vendégéjszakák majdnem felét – 42,5 százalékát – német turisták töltötték el. Ok az 1995. évinél hosszabban időztek az országban, ami abból következik, hogy a határátkelőhelyeken 1996-ban 3 százalékkal kevesebben léptek be német útlevéllel, mint az előző évben.
Éppen fordított volt a helyzet a turistákat küldő országok között előkelő helyet elfoglaló Ausztria esetében. Hat százalékkal több osztrák állampolgár lépett be az országba, ők viszont a kereskedelmi szálláshelyeken az előző évinél 10 százalékkal kevesebb éjszakát töltöttek.
Ugyanakkor feltűnően nagymértékben – 35, illetve 29 százalékkal – emelkedett az USA-ból, illetve a Japánból érkezettek vendégéjszakáinak száma. A tendencia figyelmet érdemel, bár jelentőségét a turizmus egésze szempontjából mérsékli, hogy az USA-ból összesen 291 ezer, Japánból pedig mindössze 75 ezer látogatót regisztráltak, mialatt Németországból 3,8 millióan rándulnak át Magyarországra, és gyakran szállást sem vesznek igénybe, ami a tengerentúlról érkezők esetében ritka.
A kereskedelmi szálláshelyeken mért vendégéjszakák számának 5 százalékos növekedése az összes beutazók számának alig 2 százalékos növekedésével egybevetve megerősíti, hogy 1996-ban némi javulás következett be a vendégek összetételében, a turizmus minőségében. Annak a rendkívül nagy, mintegy 40 milliós tömegnek ugyanis, amely évről évre beutazik Magyarországra, csak egy része érkezik nyaralási, turisztikai céllal; tetemes hányadát átutazók, menekülők és seftelők alkotják, akik nem vagy alig hoznak hasznot a gazdaságnak. (Az utóbbiak esetleg inkább a kárára vannak.) Viszont akik az úgynevezett kereskedelmi szálláshelyeken éjszakáznak, már ezzel is gyarapitják a devizabevételeket, javítják a turisztikai ipar jövedelmezőségét.
A kereskedelmi szálláshelyek közül leginkább a szállodák forgalma érdemel figyelmet, mert a hotelekben éjszakázók rendszerint lényegesen többet költenek, mint a nyaralóházak vagy a kempingek lakói. A szállodák 1996-ban az előző évinél 2 százalékkal több – 3,3 millió – hazai és külföldi vendéget fogadtak, akik 6 százalékkal több – majdnem 10 millió – éjszakát töltöttek a hotelekben.
A statisztika a szállodai vendégéjszakáknak mindössze egyharmadát tulajdonítja a belföldieknek, ami rendkívül szerény arány. Más országokban a megoszlás éppen fordított szokott lenni: a szállodák lakói kétharmad részben belföldiek és csak egyharmaduk külföldi.
A külföldiek közül nálunk a lengyelek, a japánok és az amerikaiak szállodai tartózkodási ideje nőtt a legnagyobb mértékben – 30-30 százalékkal, akiket a Szlovéniából (27 százalékos növekedés), a Szlovákiából és Horvátországból (18-18 százalék), illetve az Izraelből és a Svédországból (16-16 százalék) érkezett turisták követnek. Az 1995. évinél kevesebb éjszakát töltöttek magyarországi szállodákban ukránok (26 százalékos csökkenés), svájciak (14 százalék), oroszok és belgák (13-13 százalék), románok (11 százalék), és 10 százalékkal csökkent a hotelekben megszállt osztrák vendégek száma is.
A szállodai szobák kihasználtsága országosan mintegy 4 százalékkal javult, és ezzel 47 százalékosra emelkedett. A fővárosi szállodáknak ment a legjobban: 58 százalékos kihasználtságot értek el. Nőtt a szállodai szobák kihasználtsága a Balaton partján, valamint a Mátra és a Bükk körzetében, más üdülőhelyeken azonban visszaesett. Országos átlagban a négy- és az ötcsillagos szállodák érték el a legmagasabb, 60 százalékos telítettséget, míg a háromcsillagos házak 47, az alacsonyabb kategóriájúak pedig 40 százalék alatti szobakihasználtságot jelentettek. A budapesti szállodák minden kategóriában az átlagosnál jobb, a balatoniak pedig rosszabb foglaltságot mutattak.
A szállodák összesen 40 milliárd forintot könyveltek el bevételként csupán a szállásdíjakból, ami 24 százalékkal haladta meg az 1995. évit. A turistaszállások 43, a panziók 27 százalékkal több szállásdíjat szedtek be, míg az úgynevezett szervezett (vagyis bejelentett, adót fizető) fizető-vendéglátók (szoba- és lakáskiadók) bevételei 11 százalékkal mérséklődtek. A bevételek alakulását befolyásolták a szállásdíjak, amelyek nem mindenütt az inflációval azonos mértékben emelkedtek. 1996 júliusában átlagosan 9324 forintért lehetett egy éjszakát tölteni kétágyas, fürdőszobás szállodai szobákban, ám ezen belül nagy eltérések mutatkoztak. Budapesten ekkor 14 225 forint, a Balatonnál pedig 6432 forint volt az átlagos díj. A több mint 100 százalékos árkülönbözet nemcsak a fővárosi kereslet növekedésének tudható be, hanem annak is, hogy a Balatonnál nincs ötcsillagos hotel, még négycsillagos is kevés akad, míg a budapesti átlagárban a magas kategóriájú szállodák árai jelentős súllyal szerepeltek.
A belföldi vendégforgalom 1996-ban tovább hanyatlott. Az összes kereskedelmi szálláshelyen 2 millió hazai vendég szállt meg és 6 millió éjszakát töltött el. Egyedül a turistaszállásokat vették igénybe az előző évinél többen – 33 százalékos növekedés –, a szállodákban és a panziókban változatlan volt a belföldi vendégek száma, míg az egyéb szálláshelyeken átlagosan 10 százalékkal kevesebb magyar vendég fordult meg. A Balatonnál az előző évinél több, a Dunakanyarban kevesebb hazai turista foglalt szállást. A magyar vendégek átlagos tartózkodási ideje a szállodákban, a turistaszállásokon és a fizető-vendéglátásban emelkedett, összességében azonban csökkent. Azokban az üdülőkörzetekben – Budapest, Balaton-part, Mátra, Bükk –, ahol az előző évinél több hazai vendég szállt meg, csökkent az átlagos tartózkodási idő, míg másutt – Velencei-tó, Dunakanyar, Sopron-Kőszeghegyalja – mérséklődött ugyan a vendégek száma, de nőtt az átlagos tartózkodási idő.
A külföldre utazó magyarok száma 1996-ban jelentősen, 8 százalékkal csökkent. A határállomások mindössze 12 millió kiutazást regisztráltak. Kevesebben lépték át a határt Ausztria és Szlovákia irányába, de a legnagyobb, 57 százalékos visszaesést a jugoszláv határszakaszon figyelték meg. Ugyanakkor a szlovén, a román, az ukrán és a horvát határon 20 százalékkal többen léptek ki magyar útlevéllel. A horvátországi kiutazás 1996. évi növekedése az 1995. évi igen nagy mértékű, 51 százalékos csökkenés után következett be. A forgalom ilyen erőteljes fluktuációja a statisztikusok szerint arra utal, hogy a kiutazások döntő hányada nem turisztikai célú volt. Ugyanezt állapították meg az azonos határszakaszokon beutazó külföldiekről is.
A budapesti repülőterekről 750 ezer magyar állampolgár utazott külföldre.
Az országban működő utazási irodák száma 1996-ban meghaladta a 900-at. Működésüket a kormány az év végén rendeletek módosításával szabályozta. A kormányrendeletek egyfelől a harmonizációt célozták az Európai Unió szabályrendszerével, másfelől az utasoknak kívántak nagyobb biztonságot nyújtani. Míg a korábbi években több utazási iroda került a lapok első oldalaira, amiért külföldön cserbenhagyta utasait vagy más módon – például csalárd csőd útján – okozott kárt nekik, 1996-ban ilyen természetű botrány nem volt. A magyarok kiutaztatásával foglalkozó vállalkozások versenye azonban a lakosság keresletének csökkenése következtében élesedett, a vállalkozások jövedelmezősége kis mértékben csökkent. A tendenciát erősítette, hogy a külföldre utazó magyaroknak a korábbinál kisebb hányada vette igénybe szolgáltatásaikat. Mint a világon mindenütt, Magyarországon is egyre többen választották a csoportos helyett az egyéni utazást.
A vendéglátó helyek forgalma forintban számítva emelkedett, az eladott ételek és italok mennyiségét tekintve azonban 7,5 százalékkal csökkent. Részletesebb kimutatást a KSH nem készített, a szakemberek megfigyelései alapján azonban valószínűsíthető, hogy a legdrágább éttermek és a legolcsóbb gyorskiszolgáló büfék az átlagosnál csak kisebb mértékű forgalomcsökkenést szenvedtek el.
