Kül- és belkereskedelem | Tények Könyve

Kül- és belkereskedelem

A kilencvenes évek elejétől számos magyarországi cég – vegyes vagy külföldi tulajdonú – vállalat ipari vámszabad területre helyezte át működését, mert az olcsóbb és kevesebb adminisztrációs kötelezettséggel jár. Az onnan induló exportot, illetve az odaérkező importot azonban csak 1996. január elsejétől figyelteti teljes mélységében az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium (IKIM). Bázisadatok hiányában lehetetlen a teljes termékforgalom alakulásának elemzése. A statisztikai bonyodalmat azért is előre kell bocsátani, mert 1996-ban már a vámszabadterületekről származott a teljes áruforgalom tekintélyes része: a kivitel több mint 18, a behozatal majdnem 14 százaléka.

A kivitel értéke 1996-ban (a vámszabadterületek 2,9 milliárd dollár értékű exportjával együtt) 16 milliárd dollár, a behozatalé pedig (a vámszabadterületek 2,6 milliárd dollár értékű importjával együtt) 18,6 milliárd dollár volt. Így számolva az export növekedési indexe 11,6 százalék, az importé pedig 112,2 százalék. Az összes forgalom passzívuma eszerint 2,659 milliárd dollárt tett ki.

Ha viszont csak a korábbi módszert, az úgynevezett vámstatisztikát alkalmazzuk, akkor 13,1 milliárd dollár értékű kivitelt kell szembeállítanunk 16,2 milliárd értékű behozatallal, ami nem 2,6, hanem 3,1 milliárdos passzívumot jelent. Ez a hiány 465 millió dollárral haladja meg az 1995-ben regisztráltat. Ezen az alapon számolva 1996-ban a kivitel 2,2 százalékkal nőtt, míg a behozatal 4,8 százalékkal emelkedett.

A vámstatisztikai számítással kimutatott 3,1 milliárd dolláros passzívumot az IKIM tovább bontotta, mondván, hogy abból csak 2,3 milliárd dollár terheli a fizetési mérleget. Nem terheli ugyanis az ország külföldi fizetési mérlegét az aktív bérmunka, az anyagkészlet (429 millió dollár), a lízing (174 millió dollár), a jamburgi gáz behozatala (180 millió dollár) és az 59 millió dollárt kitevő tárgyi apport sem.

Annyi mindenesetre bizonyos, hogy semmilyen módon számított termékforgalom sem tükrözi a magyar gazdaság valóságos importigényeit és tényleges exportlehetőségeit. A vállalatok a külkereskedelem korábban deklarált liberalizálása után sem dönthettek korlátlanul szabadon kivitelükről és behozatalukról, mert azt 1996-ban is különféle, az állam által megszabott kvóták tartották kordában. Minisztériumi engedélyhez kötötték – a hosszú távon sem liberalizálandó cikkeken kívül – a textilruházati termékek, a lábbelik, a személygépkocsik, a humán gyógyszerek, a távközlési berendezések és a mosószerek importját nem titkolt iparvédelmi céllal. A vállalkozások ezekből a termékekből meghatározott mennyiség behozatalára kérhettek engedélyt, és – a hiány természetrajzából következően – az engedélyezett kereteket egymás között adták-vették. Az áruk ennél nagyobb körének exportálását – az úgynevezett alapellátást szolgáló cikkekét, és azokét, amelyeknél a nemzetközi szerződések betartása tette ezt szükségessé – szintén minisztériumi engedély korlátozta.

Minden bizonytalansági tényezővel együtt is figyelemre méltó képet ad a magyar gazdaság tendenciáiról kereskedelmi forgalmának megoszlása a világ országcsoportjai között. Az IKIM kimutatása szerint 1996-ban az export 69,9 százaléka a fejlett országokba, 3,6 százaléka a fejlődő országokba, 24,3 százaléka pedig a volt szocialista országokba irányult, vagyis lényeges változás nem történt. Némi elmozdulást mutattak ki a volt szocialista országok csoportján belül: a szovjet utódállamok részesedése a magyar exportból 1,6 százalékponttal csökkent, míg a többi ide tartozó országé együttesen ugyanannyival nőtt.

A teljes magyar export nagyobb fele (57 százaléka) mindössze öt országba – Németországba, Ausztriába, Olaszországba, Oroszországba és Franciaországba – irányult. A Németországba kivitt termékek értéke 1996-ban 3,5 százalékkal nőtt, és meghaladta a 3,8 milliárd dollár értéket. Az Ausztriába irányuló kivitel 7 százalékkal emelkedett, és ezzel megközelítette az 1,4 milliárd dollárt. A másik három országba irányuló kivitel 1996-ban néhány százalékkal csökkent. Olaszországba majdnem 4 százalékkal kevesebb, összesen alig több mint egymilliárd dollár értékben exportáltak a magyarországi cégek. Oroszországba 777 millió dollár értékű exportot regisztráltak a statisztikusok, ami mintegy 5 százalékkal maradt az 1996. évi alatt. A Franciaországba irányuló kivitel értéke 486 millió dollár volt, 6 százalékkal kevesebb az egy évvel korábbinál.

Az előző évhez viszonyítva számottevően nőtt a kivitel a Cseh Köztársaságba, Japánba, a Szlovákiába és az Amerikai Egyesült Államokba, csökkent viszont Romániába, Ukrajnába és Szlovéniába.

Az import megoszlása hasonló az exportéhoz. A behozatal 68,9 százaléka a fejlett országokból, 5,7 százaléka a fejlődőkből, 25,4 százaléka pedig a volt szocialista országokból érkezett. A fejlett országokból 1,5 százalékponttal csökkent az 1996. évi behozatal, azon belül az Európai Unió tagországainak részaránya 1,8 százalékponttal esett vissza. Majdnem 6 százalékkal mérséklődött az import a fejlődő országokból, míg a volt szocialista országokból 1,4 százalékponttal többet vásároltak a magyar cégek.

Jelentékeny importnövekedést regisztráltak Kínából, a Cseh Köztársaságból, Lengyelországból és az Amerikai Egyesült Államokból.

A legjelentősebb partnerországok közül pozitív volt a magyar szaldó Lengyelországgal, Romániával és Szlovéniával, hiányt mutatott viszont Németországgal szemben. Az utóbbi változás azért érdemel figyelmet, mert az 1996-ban észlelt 4,6 millió dollárt kitevő hiány az 1994. és az 1995. évi kiviteli többlettel szemben jelentkezett.

A gazdaság stabilizálását célzó Bokros-csomag részeként kivetett magas vámterhek visszafogták a vállalatok importigényeit. Az 1995-ben bevezetett 8 százalékos vámpótlékot 1996-ban két alkalommal csökkentették 1-1 százalékkal, így annak mértéke az év végére 6 százalékra mérséklődött.

1996. április elsején léptek hatályba a vámtarifáról, a vámjogról, illetve a vámigazgatásról szóló törvények, így – 1924 óta először – ismét törvényi szintű szabályozás rendelkezett a külgazdasági kapcsolatok e fontos elemeiről. A törvények a versenysemlegesség, az átlátható piaci feltételek megteremtése mellett az Európai Unió szabályozásával való harmonizációt célozták.

Az 1996-os esztendő meglehet, nem annyira a reálfolyamatok, mint inkább más irányú adminisztratív intézkedések miatt lesz emlékezetes a külkereskedelem szereplői számára. Ebben az évben döntött úgy a kormány, hogy a több évtizede fennálló, 1996-ban még 75 állomáshelyen létező külföldi képviseleti hálózatot – amelynek célja a magyar áruk exportjának elősegítése – részben meg kell szüntetni, részben pedig integrálni kell a nagykövetségek, a követségek apparátusaiba. A vállalkozások egy része úgy értékelte a döntést, hogy azzal magukra hagyta őket az állam, míg a minisztériumot, amely legjobb szakembereit küldte korábban külföldre, kényes személyi döntések elé állította a kormányhatározat. Személycserék történtek 1996-ban a tárca élén is: Dunai Imrét Suchman Tamás követte, akinek utódlására az év második felében Fazakas Szabolcsot rendelték haza frissen elfoglalt bonni nagyköveti posztjáról.

A küllkereskedelmi és belkereskedelmi tárcák korábbi összevonásával létrejött minisztérium élén kezdettől külkereskedelmi szakember állt, ami a nem külkereskedelmi ágazatok – belkereskedelem, vendéglátás, idegenforgalom – érezhető mellőzését vonta maga után. Fazakas, aki az összevont tárca korábbi közigazgatási államtitkára volt, miniszterként ezen változtatni kívánt. Elrendelte a belkereskedelem teljes jogszabályrendszerének felülvizsgálatát, ami már 1996-ban megkezdődött. Elsőként a piacokon forgalmazható áruk körét szűkítették azzal a szándékkal, hogy kiszorítsák onnan az illegális árusok és a csempészáruk – főként iparcikkek – tömegét. Megkezdték a reklámtörvény és a fogyasztóvédelmi törvény megszerkesztését, tárcaközi egyeztetését.

1996-ban folytatódott az 1991 óta megfigyelt, a lakosság reáljövedelmének csökkenése következtében fellépett tendencia: a kiskereskedelmi értékesítés mérséklődése. Az áruk mennyiségében (volumenben) számított forgalom visszaesésének mértéke 1996-ban az előző évhez képest 5 százalék volt, 1991-hez viszonyítva azonban megközelítette a 30 százalékot.

A forgalom állandósult csökkenése azért hozta különösen nehéz helyzetbe az ágazatot, mert 1991 és 1996 között a kereskedelmi vállalkozások és az árusítóhelyek (üzletek, áruházak stb.) száma megtöbbszöröződött. Mivel a zsugorodó tortán egyre többen osztozkodtak, a kereskedelmi gazdálkodó szervezetek jövedelmezősége és likviditása romlott.

A kisebb kereskedelmi vállalkozások megsínylették az esztendő legjelentősebb szakmai eseményét, a Pólus Center és a Duna Plaza őszi megnyitását is. Különösen a Budapest határában, Újpalota szélén amerikai stílusban felépített Pólus szívott el jelentékeny vásárlóerőt a belterületi áruházaktól és szaküzletektől, mivel ingyenes parkolást és a vásárlás mellett számos szolgáltatást és szórakozási lehetőséget is kínált.

Az önálló – sem üzletlánchoz, sem franchise rendszerhez nem csatlakozott – kiskereskedők egzisztenciáját még nagyobb mértékben veszélyeztették terjeszkedésükkel a Magyarországon már korábban megtelepedett külföldi, illetve nemzetközi vállalkozások. További üzleteket, áruházakat nyitott 1996-ban a többi között az osztrák érdekeltségű Csemege-Meinl, a német tulajdonú Plusz, a brit Tesco, a svájci központú Metro, de bővítette magyarországi üzlethálózatát a Spar és a Profi is. A nagy élelmiszer-kereskedelmi cégek – mint stabil, megbízható és állandó megrendelők –, a hagyományos külföldiek mellett magyarországi szállítóiknál is olyan árelőnyöket értek el, amilyenekkel szemben az önálló hazai kiskereskedők nem, illetve csak nagy nehézségekkel állták a versenyt.

Válaszként az önálló élelmiszer-kiskereskedők is tömörültek. 1996-ban még jellemzően csak az árubeszerzésre terjedt ki. Ilyen önkéntes egyesülésként vált ismertté a CBA bolthálózat, amelynek tagjai közös raktárházat építettek 1996-ban, valamint A mi családunk boltja elnevezésű, az Alfa égisze alatt létrejött beszerzési egyesülés.

Hiú ábránd maradt az önálló kiskereskedők reménye, amely szerint a belkereskedelmi forgalom következetes csökkenése láttám abbamaradnak vagy lassulnak a nagy külföldi cégek magyarországi beruházásai. A tőkeerős vállalkozások hosszú távú érdekeltsége azt diktálta, hogy akár áldozatok árán is – nyomott árak alkalmazásával –, de idejében megvessék lábukat a magyar piacon. Tették ezt abban a meggyőződésben, hogy a magyar gazdaság belátható időn belül stabilizálódik, annak nyomán a vásárlóerő növekedésnek indul, illetve annak tudatában ruháztak be, hogy az egyelőre csökkenő kereslet is a korszerűbb körülmények között árusítókat – vagyis őket – fogja előnyben részesíteni.

A belkereskedelmi áruforgalom csökkenése nem sújtotta az összes szakmát. Egész évben élénk kereslet mutatkozott a tüzelőanyagok és az építőanyagok iránt, amelyek eladása majdnem 27 százalékkal haladta meg az előző évit. A változás hátterében a lakásépítés és a lakáskorszerűsítés élénkülése állt. Ugyanakkor jelentősen, 14 százalékkal esett vissza a gépjármű-üzemanyagok eladása – a visszaesés mértéke az év folyamán szinte hónapról hónapra növekedett –, ami arra utal, hogy egyre többen állították le autójukat. Az autókereskedők azonban csak 2,3 százalékos forgalomcsökkenést szenvedtek el, mert ügyesen kihasználták az 1996 végéig fennállt, halasztott áfabefizetési lehetőséget. Annak terhére különféle részletfizetési kedvezményeket és hitelkonstrukciókat ajánlottak a vevőknek.

Az élelmiszerüzletek és az élelmiszer jellegű vegyes kiskereskedések forgalma 1996-ban 7 százalékkal maradt alatta az előző évinek, a híradás-technikai termékek értékesítése pedig 9 százalékkal csökkent.

A többi termékcsoportot az egész év folyamán a stagnálás, illetve a negyedévenként ingadozó, de mindig jóval az előző évi szint alatti értékesítés jellemezte.

A bolti kiskereskedelem árbevétele 1996-ban 2594 milliárd forint volt, ami folyóáron számítva 17 százalékos növekedésnek felelt meg. Az év végére befejeződött a belkereskedelmi gazdálkodó szervezetek privatizációja: már csak néhány végelszámolással vagy felszámolással jogutód nélkül megszűnő vállalat maradt állami tulajdonban.

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem