Az ortodox diaszpóra
Az ortodox diaszpóra
A 18. sz. végén a valamói orosz szerzetesek Szent Germán vezetésével kezdték el az alaszkai eszkimók evangelizálását. A létrehozott egyházmegye az orosz egyház fennhatósága alá tartozott. Az egyházmegye központját 1905-ben áthelyezték New Yorkba. Ettől fogva az amerikai kontinens minden ortodox vallású híve nemzetiségi hovatartozástól függetlenül (orosz, görög, román, bolgár, szerb, albán stb.) egyazon egyház tágja lett. Az ortodox egyházjog szerint ugyanis egy adott területen csak egy ortodox hierarchia létezhet. Így aztán 1917-ig minden Amerikába bevándorló ortodox automatikusan a moszkvai pátriárka fennhatósága alá került. Ez a helyzet azonban elfogadhatatlan volt a különböző ortodox vallású nemzetiségi közösségeknek, s ezért az I. világháború után – az érvényes egyházjoggal szembeszállva – megszervezték saját nemzeti ortodox egyházukat Amerikában. A vitás kérdés csak 1970 után rendeződött véglegesen, amikor is a moszkvai patriarkátus autokefálnak nyilvánította az észak-amerikai metropóliát. Egyébként újabban az összes amerikai ortodox egyházi szervezetben tért hódít az angolnyelvűség.
Első az egyenlők között. A világ ortodox egyházainak egységét – az egymástól független, autokefál egyházak léte mellett is – biztosítja a közös kánonjog, hitvallás, dogmarendszer, ill. szertartásrend. Az azonos jogokkal rendelkező autokefál egyházak közt csak tiszteletbeli elsőségével emelkedik ki a konstantinápolyi patriarkátus.
Papság, szerzetesség. Az ortodox papok nősülhetnek, de csak egyszer. A püspökök viszont csak a nőtlenek közül kerülhetnek ki, ezért általában a szerzetesek közül választják őket. A szerzetességnek igen fontos szerepe van az ortodoxiában.
Naptár. Az ortodox egyházak egy része a Julián-naptárt használja, ezért dátumhoz kötött ünnepeik 13 nappal később vannak, mint a Gergely-naptárt használó katolikus vagy protestáns egyházakban.
Lelkiség. Az ortodox lelkiség a katolikushoz hasonlóan a 7 szentség mély átélésében gyökerezik. Különleges sajátossága a szentképék tisztelete. Az ikonokra, amelyek általában Krisztust, Szűz Máriát, a szenteket vagy a bibliai eseményeket ábrázolják, a hívők úgy tekintenek, mint az isteni kinyilatkoztatás egy-egy részletére. Nem az ikonhoz imádkoznak, hanem az ikonon keresztül magához Istenhez. Az ortodox templomokban általában csak egy oltár van, amely mindig az Úrnak van szentelve. A szentek száma igen nagy, s a szentté avatásokat nem előzi meg peres eljárás, mint a katolikus egyházban, csupán egy egyházhatósági vizsgálat. A hitéletben fontos szerepet tölt be a szentek és az ereklyék tisztelete.
