A világ ipara
A világ ipara
A nyugati világot átható általános konjunktúra ellenére a világ ipari termelése viszonylag szerény mértékben, 3,5-4%-kal nőtt 1988-ban. A legdinamikusabb fejlődést a fejlődő országok ipari termelése mutatta. A 24 legfejlettebb ipari országot tömörítő OECD átlaga: 5,4% A szocialista országok ipari növekménye az év első 6 hónapjában még 4,6%-os volt, a második félévben viszont a termelés gyökeres fordulatot véve 1,2%-kal visszaesett. Az első féléves adatok alapján a szocialista országok közül Lengyelország és Bulgária fej fej mellett vezetett 6,3, ill. 6,2%-os termelésnövekedéssel. Őket követte, valamivel lemaradva, a Szovjetunió (3,5%). Magyarországnak ismét a sereghajtó szerep jutott: ipari termelése mindössze 0,2%-kal emelkedett. A bécsi Nemzetközi Gazdasági Összehasonlító Intézet (WIIW) az első féléves eredmények ellenére is borúlátó hangnemben nyilatkozott a KGST-országok ipari teljesítményéről, mondván: hosszú távon úgysem tartható fenn ez a tempó. A jóslatok alig néhány hónappal később beigazolódtak, az ipari termelés szinte valamennyi szocialista országban lelassult, a szűkös devizaellátottság miatt jelentős importmegszorításokra került sor, s ezek a termelés számottevő visszaeséséhez vezettek. Szinte valamennyi KGST-ország gazdaságára továbbra is az a jellemző, hogy torz a termelési struktúra, elavultak a termelő-berendezések, óriási a külföldi adósságállomány és két számjegyű az infláció. Az 1988-as év kedvező nemzetközi gazdasági feltételeit képtelenek voltak kihasználni. A KGST-országok legérzékenyebb pontja továbbra is az energiaágazat maradt. Az 1987-es rendkívül kemény telet szokatlanul enyhe követte, ez mégsem csökkentette az energiaszektor gondjait. Bulgáriában pl. ez már egymást követően a harmadik tél, amikor áramkorlátozásokat vezettek be. Lengyelországban az energiaágazat évek óta az importtal együtt sem képes kielégíteni a folyamatosan növekvő igényeket. De az energiahelyzet kétségkívül Romániában a legkétségbeejtőbb. 1985-ben már szükségállapotot rendeltek el, azaz az erőműveket katonai ellenőrzés alá vonták, de ez sem segített. A szűkös energiaellátást a lakosság sínyli meg leginkább. 1988-ban a fejlődő országok ipari teljesítménye mutatta a leglátványosabb növekedést, de igen szélsőséges szóródásban. A közel 120 fejlődő ország ipari termelésének háromnegyedét 1988-ban is az ázsiai „kis tigrisek” és 3 dél-amerikai ország – Argentína, Brazília és Mexikó – adták, Délkelet-Ázsia megint meghökkentette a világot: a térségben 13%-kal nőtt az ipari termelés.
A fejlődő országokéhoz hasonló, de nem annyira kirívó eltérések mutatkoznak a fejlett ipari országok ipari termelésében térségenként. Nyugat-Európa továbbra is jóval lemaradt az Egyesült Államok és Japán mögött. Az Egyesült Államok gazdaságában általánosan érzékelhető 6 éves konjunktúra az ipari termelésben is jelentkezett. A makrogazdaságban mutatkozó gondok – 100 milliárd USD feletti költségvetési és kereskedelmi hiány – ellenére a legnagyobb amerikai iparvállalatok 1988-ban minden idők legsikeresebb évét zárták. Összeladásuk 2000 milliárd, össznyereségük pedig 115 milliárd USD volt az egy évvel korábbi 1800, ill. 90 milliárd USD-vel szemben. A 27 iparág mindegyikében volt növekedés, csak a ruházati és az építőipar teljesített rosszabbul 1988-ban, mint 1987-ben.
Az elmúlt években veszteséges acélipari vállalatok világszerte sorra nyereségesekké váltak 1988-ban. A rozsdamentes acéltermékek iránt ugyanis a legjelentősebb felhasználók – autóipar, háztartásikészülék-gyártók – minden eddiginél élénkebb keresletet mutattak, s ez jelentősen felhajtotta az árakat. 1988-ban minden idők legnagyobb acéltermelését sikerült elérni: a világ nyersacélból 780 millió tonnát gyártott. A kedvező eredmények elsősorban a fejlett tőkés országokban mutatkozó keresletnövekedésnek köszönhetők, ill. annak, hogy a fejlődő országokban több új gyárat nyitottak. Az első számú acéltermelőnek tovább is Japán számít: 105 millió tonnás éves termeléssel. A Szovjetunió és a többi KGST-ország 1988-ban összesen 226 millió tonna acélt gyártott. Kína és a többi ázsiai központi gazdálkodást folytató ország 5%-kal, 62 millió tonnára növelte termelését. A nemzetközi vas- és acélintézet 1989-re 782 millió tonna, rekordszintű nyersacélkeresletet jósolt, amilyenre 1979 óta nem volt példa, ám az intézet számításai szerint ennek ellenére a konjunktúra lelassulása várható.
Az acélgyártók közül Japán és Dél-Korea alkalmazza a legkorszerűbb technológiát. Az elmúlt években tetemes energia-megtakarításokat eredményező újítások honosodtak meg acéliparukban, ráadásul az acéltermékek minőségjavulásával is jártak.
Alábbhagyna a számítógépipar eddig szédületes iramú előretörése? – sokan ezzel riogatnak az 1988-as eladásokat az iparág 1987-es mutatóival összevetve. A korábbi, évente legalább 30%-kal emelkedő értékesítési mutatók után ugyanis az iparág 1988-as statisztikái hirtelen romlani kezdtek. A növekedés-lelassulás elsősorban a hagyományos, nagy teljesítményű és méretű gépek készítőit érintette. Továbbra is keresett azonban az ún. „desktop”, azaz asztali méretű, a felhasználók speciális igényeihez szabott személyi számítógép. Az amerikai számítógéppiac az elmúlt években telítődött – mondják a szakemberek –, s ennek eredményeként a 2 éven át stabil árak ismét esni kezdtek. A számítástechnikai ipar ma még dinamikus szegmensének számít a személyi számítógépek (PC) piaca, ahol a jelek szerint erőteljes keresletnövekedés várható a PC-hálózatok bővítéséhez szükséges hardver- és szoftverelemekből. (1988-ban pl. az Egyesült Államokban 6 millió PC-be szereltek hálózati üzemet lehetővé tevő adaptert.) A számítástechnika felhasználásának új keletű gondjai közül 1988-ban a legnagyobb vihart az ún. „vírusprobléma” (azaz a számítógépekbe és programokba „épített”, a gépeket és programokat – elsősorban jogtalan felhasználás esetén – „megtámadó” kisprogramok áldatlan tevékenysége) kavarta. Szakemberek egy része úgy véli, hogy a rendelkezésre álló segédeszközökkel a pusztítás megakadályozható, mások szerint viszont a neheze még csak ezután jön, mert a jelenleginél sokkal ártalmasabb s nehezen felfedezhető programocskákat is lehet írni, amelyek minden lehetséges környezetben megsokszorozzák magukat, s a számítógépes hálózatok közvetítésével egyre gyorsabban és egyre nagyobb méretekben terjedhetnek.
A világ évente 100 milliárd USD-s forgalmat lebonyolító gyógyszeripara további erőteljes fejlődésre számíthat. Az elmúlt időszakban a fejlett országokban évente mintegy 10%-kal bővült a gyógyszeripar termelése, s megfigyelők szerint valószínűleg a jövőben is megmarad ez a növekedési ütem. A gyógyszeripar forgalmára – a fogyasztási cikkekétől eltérően – szinte alig van hatással a recesszió. A gyógyszergyártók éves forgalmuk több mint 10%-át fordítják új készítmények kikísérletezésére. A gyógyszeripar struktúrája rendkívül koncentrált maradt: a világon összesen mintegy 10 000 gyógyszergyártó cég létezik, s közülük is 100 adja a világtermelés 80%-át.
Kilábal a 80-as évek eleji mélypontból a vegyipar is. Különösen áll ez a nyugat-európai gyártókra. Nagyvállalataik – hála egy-egy veszteséges üzletág teljes felszámolásának, a kapacitáscsökkentésnek, ill. a néhány termék gyártására való koncentrálásnak – ma már a világ legnyereségesebb cégei közé tartoznak, s 1988-ban rekordprofitra tettek szert. Az Economist brit hetilap a sikerek okai között említi, hogy a tulajdonosi viszonyok jelentősen átrendeződtek. Nagyarányú vállalat-összeolvadások, -felvásárlások indultak meg az iparágban, erősítve pozícióikat a nemzetközi versenytársakkal szemben a piacokon. Így pl. 1988-ban zajlott le 2 olasz nagyvállalat – az ENI és a Montedison – egyes részlegeinek fúziója, s alakult meg az Enimont, Nyugat-Európa legnagyobb etiléngyártója. Ugyanakkor egyre több nyugat-európai cég kezdett nagyarányú külföldi, elsősorban amerikai tőkebefektetésekbe. Így pl. a brit ICI több mint 3 milliárd USD-t, a nyugatnémet Hoechst és BASF együtt közel 4 milliárd USD-t, a francia Rhone-Poulenc pedig 1 milliárdot fordított amerikai vegyipari érdekeltségek bekebelezésére.
Nemcsak a vegyiparban indultak meg a fuzionálások. Az egész nyugati világ legnagyobb iparvállalatai egymást keresztezve vásárolják meg versenytársaikat. Számos közgazdász szerint e folyamat az 1992-re tervezett egységes közös piacból fakadó korlátok kivédésére szolgál.
A világ alapenergia-termelésének megoszlása energiahordozók szerint (%)
A folyékony tüzelőanyagok felhasználásának alakulása (kőolaj-egyenértékben, millió tonna)
Energiafelhasználás (kőszénegyenérték; millió tonna)
Az egy főre jutó energiafelhasználás (kőszénegyenérték, kg)
Részesedés a világon megtermelt összes energiából (%)
Az energiaigény belföldi termelésből fedezett hányada (%)
Az ipari termelés indexe (előző év = 100%)
Az ipari foglalkoztatottak létszáma (ezer fő)
Az ipari foglalkoztatottak számának indexe (1980 = 100%)
A heti munkaórák száma a feldolgozóiparban
Nyersvastermelés (millió tonna)
Acéltermelés (millió tonna)
Alumíniumtermelés (ezer tonna)
Cementtermelés (millió tonna)
A gépipar összes termelésének indexe (1980 = 100%)
A vegyipar összes termelésének indexe (1980 = 100%)
A világ vegyiszáltermelése (ezer tonna)
Összes műtrágyatermelés (hatóanyagban)(ezer tonna)
Műanyagok és gyanták termelése (ezer tonna)
A ruházati ipar termelésének indexe (1980 = 100%)
A cipőipar termelésének indexe (1980 = 100%)
A textilipar termelésének indexe (1980 = 100%)
Újságnyomópapír-termelés (ezer tonna)
Papír- és kartontermelés (ezer tonna)
Rádiótermelés (ezer darab)
Televíziótermelés (ezer darab)
Háztartásimosógép-termelés (ezer darab)
Háztartásihűtőszekrény-termelés (ezer darab)
