Szárazföldi csapatok
Szárazföldi csapatok
A fegyveres erővel egyáltalában nem rendelkező Izland és a csak gyenge partvédelmi erőkkel rendelkező Málta kivételével az összes NATO-, Varsói Szerződés- és semleges ország fegyveres erőiben vannak szárazföldi csapatok.
A szárazföldi csapatok a fegyveres erők legrégebbi haderőneme. E sajátos haderőnem – a klasszikus értelemben vett hadsereg – rendeltetése a szárazföldi harctevékenységek megvívása. Alapvető harcfeladatok: az ellenség hasonló szervezeteivel védekező és támadó hadműveletek folytatása, szárazföldi területek megtartása, ill. megszerzése végett. A harcfeladatok végrehajtásában a szárazföldi csapatok együttműködhetnek más haderőnemekkel, ill. a harctevékenység során az ellenség más haderőnemeivel is szembekerülhetnek (pl. tengeri, óceáni partszakasznak az ellenséges tengeri vagy légi deszanttól való védelme során).
A szárazföldi csapatok állományába mindenekelőtt a különféle harcoló fegyvernemek tartoznak. Ezek harctevékenységének elősegítésére – katonai szóval: biztosítására – a szárazföldi csapatok állományába különféle szakcsapatok és -szolgálatok is tartoznak.
A szárazföldi haderőnem szervezetileg ún. alegységekből (szakasz, század, zászlóalj), egységekből (ezred), magasabbegységekből (dandár, hadosztály) és seregtestekből (hadtest, hadsereg) áll. A szervezeti csoportosulás azt jelenti, hogy néhány alacsonyabb típusból épül fel a nagyobb, így pl. egy egység (ezred) néhány alegységből (zászlóaljból), egy magasabbegység (pl. hadosztály) néhány egységből (ezredből) áll.
A szárazföldi csapatok összetétele (országonként, szövetségi rendszerenként) változó, s az adott ország földrajzi elhelyezkedésétől, a hagyományoktól, más haderőnemek meglététől is függ.
A szárazföldi csapatok legnagyobb létszámú harcoló fegyverneme az egykori gyalogság mai korszerű utóda a gépkocsizó lövész csapatok. E fegyvernem jelenlegi elnevezését a 60-as évek közepén kapta, ugyanis ez időre a lövész alakulatok gépesítettségének mértéke igen magas fokot ért el, s így a fegyvernem minőségi átalakulása befejeződött.
A mai gépkocsizó lövész alegységek és egységek jellemző alapvető felszerelése a különféle fedélzeti fegyverekkel ellátott, gumikerekes vagy lánctalpas gyalogsági harcjármű. Ez az eszköz lehetővé teszi egyfelől a nagyfokú manőverezőképességet, másfelől az egyébként is sorozatlövő fegyverrel ellátott lövészkatonáknak nagy tűzerejű támogatást s ezenkívül jelentős védettséget is nyújt.
A mai lövész alegységeknek az ellenség különféle fegyverfajtáitól való védettsége is jelentős mértékben fokozódott. Az atom- és a vegyi fegyverektől való fokozott védelmet szolgálja a gyalogsági harcjárművek és a páncélozott szállítójárművek hermetikusan elzárt küzdőtere. Az ellenséges harckocsik elleni harcra a lövészeknek kis hatótávolságú kézi páncéltörő rakéták és nagy hatótávolságú irányított páncéltörő rakéták állnak rendelkezésre. Az alacsonyan támadó harci repülőgépek és helikopterek elleni harcra pedig a lövészek hatékony kézi légvédelmi rakétákkal vannak felszerelve.
A szárazföldi haderőnemnek a nagy manőverezőképességet és hatalmas tűzerőt egyesítő fegyverneme a harckocsicsapatok. Harceszközeik a 30–50 t körüli szerkezeti tömegű, jelentős páncélvédettségű harckocsik, melyek lövegeinek űrmérete nem ritkán a 100 mm-t is meghaladja, mozgási sebességük pedig terepen is 40–50 km/h.
Védettségüket jellemzi, hogy legnagyobb veszélynek kitett homlokpáncéljuk fél méternél is vastagabb. Az igazán korszerű harckocsik menet közben is képesek tüzelésre, a cél megsemmisítésére, hiszen nagy űrméretű, több km-re is célba találó lövegük mozgás közben is, a terep egyenetlenségei ellenére, a kiválasztott célra irányozva marad, mivel hossz- és keresztstabilizátorral van ellátva.
A szárazföldi haderőnem legnagyobb tűzerejű fegyverneme a tábori tüzérség. Harceszközei között egyaránt megtalálhatók a hagyományos csöves tüzérség vontatott vagy önjáró lövegei, valamint a földi célok elleni tüzérségi rakéták.
A csöves tüzérségi lövegek nagyobb űrméretű változatai közül néhány fajta atomlőszer-tüzelésre is alkalmas.
A sorozatvető rakéták – a legkisebb tüzérségi rakéták – a II. világháború kedvező tapasztalatai nyomán széleskörűen elterjedtek. Lőtávolságuk ugyan nem nagyobb, mint a legnagyobb a 150–200 mm-es űrméretű lövegeké (20–30 km), de tűzerejük a lövegekének sokszorosa. Igaz, pontatlanabbak a lövegeknél, de nagy terület lefogására alkalmasak.
A tábori tüzérség legnagyobb hatótávolságú és tűzerejű fegyverei a hagyományos és az atomtöltet célbajuttatására egyaránt alkalmas ballisztikus rakéták. Ezek kisebb változatai a 100–120 km-ig terjedő hatótávolságú harcászati rakéták, a nagyobbak pedig az 500 km-ig terjedő hatótávolságú hadműveleti-harcászati rakéták. Bevetésükre lánctalpas vagy gumikerekes szállító-indító berendezés szolgál.
A csapatlégvédelemben az önjáró többcsövű kis kaliberű sorozatlövő fegyvereken kívül egyre nagyobb számban rendszeresítenek irányított rakétafegyvereket. Ezek különféle, rendszerint kerekes vagy lánctalpas járműre telepített változatai, a kis és közepes hatótávolságú irányított rakéták egyaránt hatékony fegyverek az alacsony és a közepes (néhány km) magasságról támadó harci repülőgépek és helikopterek ellen.
A szárazföldi haderőnem szakcsapatai teremtik meg a harcoló fegyvernemek számára a harctevékenység feltételeit. Így a híradósok megfelelő összeköttetést hoznak létre a harcoló alakulatok és a vezetési pontok között, a műszaki csapatok utakat, ideiglenes hadi hidakat építenek, s ahol nincs lehetőség hídépítésre, ott kompolással teszik lehetővé az átkelést. A műszaki csapatok végzik az elaknásított területek mentesítését is, ill. ha szükséges, aknamezőket telepítenek.
A vegyvédelmi csapatok az ellenséges vegyi, ill. atomcsapás következményeinek a felszámolását végzik, végrehajtva az ún. vegyi- és sugármentesítést.
A rádiótechnikai csapatok figyelik a hadszíntér légterét, adatokat szolgáltatnak a csapatlégvédelem számára az ellenséges légierő tevékenységéről.
A harcoló fegyvernemek lőszer-, fegyver-, élelmiszer-, tüzelőanyag-utánpótlására, a sérült felszerelések javítására, a harcvonal mögötti terület közlekedésének megszervezésére szolgálnak a hadtápegységek, -intézmények, javítóbázisok.
