Légierő

Teljes szövegű keresés

Légierő
A pilóta vezette repülő harceszközök haderőneme a légierő. Harcfeladatai közül a legfontosabbak: a légi fölény kivívása a hadszíntér fölött, légicsapás mérése az ellenséges szárazföldi és haditengerészeti erők csoportosítására; az ellenséges hátország katonai, ipari, közigazgatási, közlekedési, vezetési központjainak rombolása, továbbá a saját csapatok, haditechnikai eszközök, anyagok légi úton való szállítása, ill. az ellenséges terület légi felderítése.
A légierő haditechnikai eszközei a különféle rendeltetésű, merevszárnyú, főként sugárhajtású repülőgépek, ill. a forgószárnyú repülőgépek, repülőeszközök, vagyis a helikopterek.
A légierő a szárazföldi csapatokhoz hasonlóan szervezetileg alegységekből (raj, század), egységekből (wing, ezred), magasabbegységekből (hadosztály) és seregtestekből (hadsereg) áll. E haderőnem a feladatok megoldása érdekében ún. repülőnemekre, a repülőnemek pedig repülőfegyvernemekre tagozódik.
Egy ország fegyveres erőiben a légierő állománya, összetétele az adott ország nagyságától, földrajzi elhelyezkedésétől, az ország hadseregfejlesztésének hagyományaitól függ.
Távolsági repülőerővel napjainkban pl. csak a Szovjetunió és az Egyesült Államok rendelkezik, s e harceszközök az európai hadszíntér vizsgálatakor figyelmen kívül hagyhatók.
A többi repülőnem – részben vagy teljes egészében – számos európai ország fegyveres erőiben megtalálható.
A frontrepülőerők feladata: megsemmisíteni a frontvonat mögötti mélységi területeken lévő ellenséges célpontokat. Legfontosabb harceszközei hangsebesség körüli vagy feletti sebességű – közepes és könnyű – bombázó repülőgépek, valamint a földi célok elleni és légiharcra egyaránt alkalmas vadászbombázó repülőgépek.
A többcélú vadászbombázó repülőgépek jellemzője a rendkívül nagy mozgékonyság és a változatos fedélzeti fegyverkészlet, mely tűzfegyverekből, atom- és különféle hagyományos légibombákból, földi célok elleni irányított és nem irányított rakétákból, ill. ezek sajátos kombinációjából állhat, s rendszerint igen nagy tűzerőt képvisel.
A frontrepülőerő fontos feladata az ellenség levegőből figyelése, a csapatok elhelyezkedésének, mozgásának folyamatos nyomon követése. Tulajdonképpen minden harci repülőgép harcfeladata közben felderítő tevékenységet is végez, figyelemmel kíséri az ellenséges csapatok állományát, elhelyezkedését, mozgását.
E feladatra rendszerint eredetileg más célra (frontbombázó, szállító, vadászbombázó) kifejlesztett repülőgép sajátos felderítő eszközökkel felszerelt változatát alkalmazzák, vagy pedig a fedélzeti fegyverzet egy része helyett különféle felderítő eszközöket (rendszerint konténerben, a szárny vagy a törzs alá felfüggesztve) szállító vadászbombázókat használnak.
A frontrepülőerők ún. kisegítő repülőgépei közé tartoznak mindenekelőtt a szállító repülőgépek, a futárgépek, nemkülönben azok a speciális repülőgépek, melyek fedélzetén lévő berendezések a rádióelektronikai háború folytatására szolgálnak, azzal a feladattal, hogy zavarják-bénítsák az ellenfél híradását, rádiólokátorainak és más rádióelektronikai berendezéseinek a működését.
A hadsereg-repülőerők legfontosabb feladata a szárazföldi harc levegőből való tűztámogatása, nemkülönben a légi deszantok szállítása, kirakása. E feladatokra egyaránt szolgálnak merev- és forgószárnyú repülőeszközök.
A földi harc támogatásának nagy tűzerejű eszköze a különlegesen erős kombinált – sorozatlövő tűzfegyverekből, légibombákból, rakétákból álló – fegyverzetű csatarepülőgép, melynek fontos tulajdonsága az alacsonyan, kis sebességgel történő manőverezésre való alkalmasság. Amíg a légierő más felfegyverzett repülőgéptípusai – pl. a vadászrepülőgépek – esetében éppenhogy meghatározó a minél nagyobb sebességgel és magasságban való repülés, addig a csatarepülőgépek számára meghatározó követelmény a kis – néhány tucattól néhány száz méteres – magasságban végzendő harctevékenységre való alkalmasság.
A hadsereg-repülőerőknél az utóbbi két évtizedben elterjedtek a felfegyverzett harci helikopterek. Alkalmazásukra elsősorban a repülőtértől való függetlenségük és sajátos repülési módjaik miatt került sor. A helikopterek ugyanis függőlegesen szállnak fel, ill. le, üzemeltetésükhöz nem igényelnek nagyméretű, jól előkészített (gyakran beton) repülőteret.
A helikopterek előre, oldalt, sőt hátrafelé is képesek rendkívül alacsony sebességgel haladni, szükség esetén egy helyben is lebeghetnek. Mindezek eredményeként fedélzetükről olyan fegyverek is bevethetők, melyek a viszonylag gyors harci repülőgépekről egyáltalán nem – vagy csak alacsony hatékonysággal – alkalmazhatók.
A harci helikoptereket a csatarepülőgépekéhez hasonló – elsősorban földi célok megsemmisítésére szolgáló – fegyverkészlettel látják el.
A szállító repülőerők feladata a csapatok és a nehéz haditechnikai eszközök nagy távolságra rövid idő alatt történő átszállítása, a csapatok gyors manőverezésének biztosítása. E feladatok végrehajtása érdekében egyfelől a haditechnikai eszközöket, a fegyverrendszerek alkotóelemeinek jelentős hányadát úgy alakítják ki, hogy alkalmasak legyenek a légi szállításra, másfelől pedig kifejlesztették a különösen nagy teherbíró képességű katonai szállító repülőeszközöket, az óriási méretű repülőgépeket, helikoptereket.
A katonai szállító repülőgépeket az általuk szállítható teher tömege alapján szokás csoportosítani. A 3–5 t teherbíró képességűeket a könnyű, a 15–20 t-i szállítókat a közepes, az ennél nagyobbakat a nehéz szállítógépek kategóriájába sorolják.
A könnyű és a közepes katonai szállító repülőgépek rendszerint polgári célra tervezett utasszállító repülőgépek katonai célra átalakított változatai. A legnagyobbak, az óriás szállítógépek teherbíró képessége rendszerint 30–40 t, de egy-két típusa eléri, sőt meghaladja a 80–100 t-t is. Ezek azonban már kifejezetten katonai célra kifejlesztett teherszállító repülőgépek.
Megemlítendő, hogy az Egyesült Államok – és vele a NATO – szervezése szerint a légierő állományába tartoznak a kifejezetten légvédelmi feladatokat ellátó elfogó vadászrepülőgépek és a légvédelmi rakéták is, valamint a működtetésük irányítására, összehangolására szolgáló rádiótechnikai csapatok.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem