A jövő számítástechnikája 1988-ban
A jövő számítástechnikája 1988-ban
1988 döntő és példa nélkül álló fordulatot hozott a számítástechnikában. Több okunk is van arra, hogy döntő fordulatot emlegessünk:
1. A kommersz mikroszámítógépek teljesítménye elérte a jelenlegi szuperminik (Digital Equipment VAX sorozat) és a közepes kategóriájú nagyszámítógépek (IBM 4381) teljesítményét. A nagyteljesítményű mikrogépeket azonban tizedannyi áron lehet megvásárolni, mint a velük egyidejűleg kínált szuperminiket vagy nagyszámítógépeket. Az sem elhanyagolható szempont, hogy ezeket a rendszereket 2–3 nagyságrenddel nagyobb sorozatban tudják előállítani, mint a korábbiakat.
2. A legújabb, ún. RISC (Reduced Instruction Set Computer – leegyszerűsített utasításkészletű számítógép) rendszerű mikroprocesszorokon alapuló, egy- és többprocesszoros berendezések teljesítménye eléri a legnagyobb számítógépekét (IBM 3090). Ezzel a hagyományos számítógépgyártók utolsó védőbástyáját is frontális támadás érte.
3. A gyártóspecifikus konstrukciók helyett a gyártófüggetlen operációs rendszerek, mint a Unix és az OS/2 kerültek meghatározó pozícióba. A valós idejű, többprocesszoros és hibatűrő feldolgozások igényeinek kielégítésével bővülő új Unix változat (a System V Release 4) a munkaállomásoktól a szuperteljesítményű hálózati gépekig bezárólag teszi használhatóvá ezt az érett működtető környezetet. A legkorszerűbb rendszerszoftver-elveket egységbe foglaló OS/2 az Intel újabb mikroprocesszorainak (80286 és 80386) kihasználását teszi lehetővé, biztosítva ezzel az IBM PC-k és hasonmásaik (tízmilliós nagyságrend!) évek óta esedékes minőségi továbblépését.
4. Forgalomba került az IBM PC és DOS környezet bináris (gépi) kódját a Unix környezetek bináris kódjára fordító program. Egy másik esemény a Unix rendszerek gépi kódjának szabványosítása (ún. ABI–Application Binary Interface, azaz bináris csatlakozási felület az alkalmazások számára). Ezzel a felhasználónál futtatott bináris kódú szoftver termékeket minden gyártófüggetlen környezetből minden más gyártófüggetlen környezetbe maga a felhasználó át tudja vinni. A Unix gépekre bevezetett ABI előnye az, hogy azonos gépi architektúra esetében semmiféle átvitelre nincsen szükség. A Motorola 68000-re előállított gépi kód bármelyik gyártó ilyen architektúrájú termékén, tehát példánknál maradva, valamennyi 68000-es Unix gépen futtatható. Mindez hallatlan szabadságot biztosít a számítógépek nagytömegű használatában.
5. Megjelentek azok a hálózatok, amelyek milliárdos nagyságrendben képesek számítógépeket rendszerré integrálni. Ezzel alapvető átalakulás kezdődött, amelynek lényege, hogy a hálózat a számítástechnikai rendszer egésze, és nem egy-egy elszigetelt számítógép. Mindez egy erőforrásaiban korlátlan kiépíthetőségű, eddig ismeretlen közeg kialakulásához vezet majd.
6. Győzedelmeskedett a láthatóvá tett és közvetlenül manipulálható objektumokon alapuló felhasználói kapcsolatrendszer, amelyet a többablakos, grafikus megjelenítés, a közvetlen rámutatással történő kiválasztás, az önmagát felkínáló menürendszerből való választás és hasonló szolgáltatások jellemeznek. Korábban csak a személyi számítógépek gyártásában úttörő Apple cég Lisa és Macintosh termékei képviselték ezt a technikát. Ma már az IBM PC-ken és ezek hasonmásain is ilyen szoftverek jelentek meg, nem is beszélve a mérnöki munkaállomásokról, amelyeken végre kialakultak az ilyen stílusú ember–gép együttműködés szabványos rendszerei.
7. A piacot jelenleg uraló nagyvállalatok és az új technológiai szituációt a maguk javára kiaknázni kívánó kihívók között kíméletlen küzdelem indult meg a piac újrafelosztásáért. Az előbbiek között olyan óriásokat találunk, mint az IBM, a Digital Equipment, a Hewlett–Packard és a Siemens. Az utóbbiak sem kisebb cégek: a távközlésben az IBM számítógépes pozíciójánál is nagyobb mértékű befolyással bíró AT&AT, az irodaautomatizálásban meghatározó pozícióval rendelkező Xerox, a korábbi küzdelmekben alulmaradt két gyártó, a Burroughs és a Sperry Univac erőit egyesítő Unisys, a hozzájuk hasonló NCR, valamint a mikroelektronikában és az elektronikus berendezések gyártásában vezető Motorola. A helyzet éleződését mutatja, hogy az egyik kulcsterületen, a Unix operációs rendszer továbbfejlesztésében éppen e megosztásban szerveződtek két ellentáborrá az említett nagyvállalatok.
8. A japán elektronikai konszernek most kezdik igazán kamatoztatni korábban megszerzett alaptechnológiai fölényüket. Az általuk szinte monopolhelyzetben forgalmazott tárolólapkák iránt nemrég még elképzelhetetlen méretű kereslet jelentkezett. Az árak horribilis magasságokba szökkenése nemcsak a nyereség oldaláról előnyös a japánoknak (és más távol-keletieknek), hanem az Egyesült Államok – és így az egész világ – részegység- és alaprendszerpiacán is biztos pozíciókhoz juttatja őket. ennek egyik sajátos formája a megszorult, de a piacon egyébként jelentős befolyással bíró berendezésgyártóknál szerzett érdekeltség. Ott tartunk, hogy a japánokkal egyedül megmérkőzni képes IBM saját áramköreinek eladásával segít még olyan piaci ellenfeleinek is, mint a Digital Equipment Corporation.
9. Az alapvető számítástechnikai innovációk területén két áttörésről is beszámolhatunk. Az Apple Macintosh eladásainak fő motorja lett az 1987 szeptemberében megjelent HyperCard programrendszer. Ennek segítségével a laikus felhasználó is professzionális szinten tudja megvalósítani a számára szükséges alkalmazásokat. A rendszer általános alapformáinak igény szerinti alakításával igen rövid idő alatt egészen bonyolult rendszerek fejleszthetők ki.
10. Egy, a HyperCardnál is előremutatóbb innováció, a Xanadu hiperszövegrendszer 1987 végén jutott a használható prototípus állapotába. A Xanaduban minden szövegrész automatikusan kapcsolatban van minden korábbi és minden jövőbeli szövegrésszel. Korlátlan szövegkörnyezetről van szó, amelynek egészében szabadon lehet közlekedni, miközben a rendszer a hálózat legkülönbözőbb helyein tárolt részekből automatikusan állítja össze a felhasználó által igényelt lapokat. Ha figyelembe vesszük, hogy a modern civilizáció alapját képező nyomtatott információt a szigorú szekvencialitás és az „információs szigetek” (értsd: minden mű egy, a többitől elszigetelt rész) képzése jellemzi, akkor látható, hogy ez a fejlesztés fantasztikus távlatokat nyit meg előttünk.
Ezek a változások évtizedekre meghatározzák a fejlődés irányát, és egyúttal lezárják a korábbi korszakot. Még a szakemberek is átértékelhetik szinte minden eddigi ismeretüket. A laikusoknak sem kisebb jelentőségű ez a fejlemény: éppen, hogy megtanulták a számítástechnikában a gépet tisztelni, és máris valami egészen máshoz kell hozzászokniuk.
A hálózat a számítástechnikai rendszer
Az erőforrások korlátlan bősége
A számítástechnikai illúziók formagazdag közege
Óriási kifejező erejű hiperformák
Gyors hazai felismerés és alkalmazkodás
