Gyors hazai felismerés és alkalmazkodás
Gyors hazai felismerés és alkalmazkodás
Az elmondottak csak érzékeltetik a most kezdődött változás horderejét. Igazán azonban akkor értjük meg ennek jelentőségét, ha figyelembe vesszük, hogy egész modern civilizációnk a könyvnyomtatás megjelenésének köszönheti létét, és itt hatásaiban hasonló fejleményről van szó. Ebből következik, hogy mind a hazai számítástechnikai szakmának, mind a széles közvéleménynek igen gyorsan változtatni kellene eddigi, közömbös hozzáállásán.
Még a viszonylag fiatalabb korosztályt képviselő harmincasok között is uralkodik az a vélekedés, hogy a számítógépek széles körű használata nem az ő, hanem majd gyermekeik feladata lesz. A szakmában sem érzik a nagytömegű alkalmazás égető szükségét. A kínálati árak a külpiaciak 2–5-szöröse körül mozognak, és a nyereség egyre nagyobb részét hozza az egyszerű kereskedelmi tevékenység. Ezzel szemben a hozzáadott érték jelentős fokozására és az önmagukban eladott gépek árának drasztikus csökkentésére lenne szükség.
Intő jelként pedig mindenkinek ott van a hazai gazdálkodó egységek irányításának csődszerű helyzete. Ebben növekvő szerepe volt annak is, hogy a tőkés vállalatok egyre intenzívebben számítógépesítették tevékenységüket, miközben a hazaiak irányítása még az államosítás előtti színvonalat sem érte el (tisztelet a kivételnek). A konkurens tőkés cégekkel szemben így fokozódott az alul- és félreinformáltság, ami egyre rosszabb helyzetbe hozta a magyar vállalatokat. A velük együttműködésre hajlandó tőkés partnerek számát is folyamatosan csökkentette ez a tényező. A végeredmény: a magyar gazdaság közismerten nehéz helyzete.
Az alapvető probléma éppen az, hogy még a korábbi bajokra sem sikerült hathatós ellenszert találni, és máris nyakunkon van egy újabb, az eddigieknél jóval nagyobb kihívás. Félő, hogy a múlt megoldatlan problémáival folytatott küzdelemben mindenki megfeledkezik erről. A félelem nem alaptalan, hiszen a hazai megítélés a jelenlegi nehézségeket sem kapcsolja a számítástechnikához, jóllehet már évekkel ezelőtt ebből az egyetlen tényezőből kiindulva látni lehetett várható gazdasági nehézségeinket. Most pedig egyenesen arról van szó, hogy a számítógépesítés új minősége révén a tőkés vállalatok fejlődésük döntő szakaszához érkeztek. Nevezetesen:
1. teljes tevékenységüket formálisan megtervezhetik;
2. az így kialakított működtető/irányító rendszer hatékonyságát folyamatosan mérni tudják;
3. a megszerzett objektív ismeretek alapján az egész rendszert nagy biztonsággal áttervezhetik.
A fejlett gazdaságok vállalatai most először tapasztalják, hogy tevékenységük minden területét szervezetten kézben tudják tartani, és a helyzet megkívánta módon, szinte tetszőleges mértékben tudják gépesíteni azt. Először fordul elő az is, hogy a verseny az alkalmazott irányítási formák területére helyeződik át. Beindul egy rendkívül intenzív „tanulási” folyamat, amely a gazdálkodó egységek sorsát befolyásoló jelenségek minél részletesebb megismerését és a leghatásosabb alkalmazkodási módok kimunkálását szolgálja. A gazdaság közreműködőit illetően ez nem kevesebbet jelent, mint:
1. az összjáték nagymértékű fokozódását;
2. a résztvevők egyre határozottabb szerepfelismerését;
3. a vállalt és az élet által kiosztott szerepek egyre tökéletesebb eljátszását;
4. az egész gazdaság új minőségi színvonalra történő emelkedését.
A társadalom intézményeiben is döntő változások várhatók:
1. teljesen új lehetőségek nyílnak a társadalmon belüli önálló szerepvállalásra, a korábbiak pedig még határozottabbakká válnak;
2. további, jelentős megerősítést kap a „szerepvállalók” társadalmának modellje, az „államcentrikus” és a „szerepeket átvállaló” társadalmi modellel szemben;
3. a társadalmi érdekek egyeztetésének új színtereivel fogunk találkozni;
4. a decentralizáció és a belső önmozgások növekedése ellenére nem hogy csökkenni, hanem éppen ellenkezőleg, növekedni fog a társadalmi folyamatok irányítottsága és önszabályozása.
A változások igen gyorsan mennek majd végbe. A hálózaton alapuló dinamikus információs közeg az ezredfordulóra a mindennapok valósága lesz nemcsak a vállalatoknál, hanem az otthonokban is. Így az itt említett hatások nem valamiféle hosszú távú folyamat eredményei lesznek; jelentkezésük már a közeli jövőben várható. A magyar társadalom és gazdaság megfelelő reagálásának kimunkálására nem évtizedek, hanem mindössze évek állnak rendelkezésre. És ha az új helyzethez hazánk nem alkalmazkodik, akkor már nem leszakadásról beszélünk majd, hanem egy Mohácshoz hasonló jelentőségű, újabb nemzeti tragédiáról.
Nacsa Sándor
