A számítástechnikai illúziók formagazdag közege
A számítástechnikai illúziók formagazdag közege
De mi is ez a jövő? Elsősorban a szinte korlátlan formagazdagságot kell említenünk, ami a hagyományos, mini- és nagyszámítógépes technikára nemigen volt jellemző. A személyi számítógépeken több százezer példányban eladott formakezelő szoftverek (szövegfeldolgozók, számtáblázat-kezelők stb.) állnak talán legközelebb ehhez a formagazdagsághoz. Az ilyen programok által biztosított információfeldolgozási környezet a jövő előhírnöke. Érdemes hát egy kicsit részletesebben is szemügyre vennünk őket.
A szövegfeldolgozó programok (wordprocessors) a legkülönfélébb szövegformákat ismerik, a levéltől kezdve a több részből, fejezetből, alfejezetből és azon belül táblázatos és grafikus illusztrációkat betétként tartalmazó szövegformáig. A házi kiadványszerkesztők (desktop publishing packages) a komplett dokumentumokra jellemző formák képi manipulációját segítik, így a többhasábos elrendezést, a páros-páratlan oldalkialakítást, a tartalomhoz illő esztétikumot mutató betűtípusokat és így tovább.
A formakezelők egészen más körét alkotják az adatbázis (database managers) és a számtáblázat-kezelők (spreadsheets), valamint a hozzájuk csatlakozó megjelenítési grafikák (presentation graphics) és projektkezelők (project managers). Az adatbázis-kezelés az űrlapokhoz hasonló adatbeviteli és megjelenítési formák, valamint a speciális szempontok szerint összeállított listák világát teszi gépileg kezelhetővé. Az adatbázis-kezelő mögött egy adatbázisként szervezett, sokféle módon lekérdezhető állományrendszer áll, amelynek belső formáit az előbb említett külső formák segítségével manipulálják a felhasználók.
Számtáblázatok kezelését egy képernyőn megvalósított dinamikus táblázat támogatja. Dinamizmus alatt azt kell érteni, hogy tetszőleges formátumú és méretű táblázat definiálható, az egyes elemekhez más elemek aktuális értékéből kiinduló számítási képletek rendelhetők, és ez az érték természetesen egyszerű begépeléssel is definiálható vagy változtatható. Az ilyen dinamikus táblázat előnye az, hogy ide-oda mozgatható a képernyőn, és a „mi van akkor, ha?” találgatásos módszerével egészen bonyolult számításokat is el tud végezni az ember. A géppel való, táblázatos formájú együttműködés általános nyelve ez, melynek segítségével a legkülönbözőbb döntési feladatokat lehet hatékony és kézenfekvő módon megfogalmazni, majd magát a döntési célú számítást elvégezni. Gondolkodjunk itt olyan különböző dolgokra, mint egy árkalkuláció elkészítése vagy a tehenek tejhozamát befolyásoló tényezők statisztikai adatokon alapuló kutatása egyfajta optimum elérése érdekében.
A projektkezelők olyan formák manipulációját segítik, amelyek egy összetett végrehajtási tervhez, a projekthez szükséges erőforrások időbeli igénybevételét teszik áttekinthetővé. Olyan általános erőforrások időbeli felhasználását lehet így kézben tartani, mint a különféle anyagi erőforrások, pénzeszközök és maguk a munkaerő. Ezek az általános formakezelők az űrkutatásban és a katonai programokban előforduló nagy projektek mellett a hétköznapok kisebb-nagyobb projektjeinek kezeléséhez nyújtanak pótolhatatlan gépi támogatást.
A legkülönfélébb forrásokból – legyen az adatbázis, számtáblázat vagy projektleírás – származó adategyüttesek grafikus megjelenítését támogatják a megjelenítési grafikák. Egy számtáblázatból vagy egy beszámoló adatlistájából pl. oszlop-, vonal- vagy más típusú diagram állítható elő segítségükkel. Az így megjelenített adatok információt adnak olyan tendenciákról és mélyebb összefüggésekről, amelyeket nyers formában aligha ismernénk fel.
Végezetül azokról a szoftverekről kell szólni, amelyek a CAD/CAM/CAE kategóriába tartoznak. A CAD a számítógéppel segített tervezés (Computer Aided Design), a CAM a számítógéppel segített gyártás (Computer Aided Manufacturing), végezetül a CAE a számítógéppel segített mérnöki konstruálás (Computer Aided Engineering). A műszaki rajzolástól (tipikus CAD terület) a gyártás- és művelettervezésen keresztül (tipikus CAM terület) a mérnöki konstrukció legapróbb részleteinek kidolgozásáig és modellszintű bevizsgálásáig (tipikus CAE terület) terjed azoknak a szoftvereknek a sora, amelyek ebbe a kategóriába tartoznak. A kategória legalább olyan széles az általános formák tekintetében, mint az ezt megelőző kategóriák együttvéve.
Ezek az általános formakezelő szoftverek Magyarországon sem ismeretlenek. Az említett kategóriákban legalább egy, de van olyan eset, amikor több termék is kapható a piacon. Figyelemre méltó, hogy több kategóriában hazai fejlesztésű szoftverek is forgalomban vannak, némelyikük még a nyugati piacon is megállja a helyét.
Ezekre az általános formakezelőkre érdemes odafigyelni. Segítségükkel bárki észreveheti azt a minőségi különbséget, ami az új számítástechnikai közeget a régi számítógépektől és a hagyományos információs közegektől megkülönbözteti. Néhány jellegzetes különbség:
1. A formák elképesztő dinamizmusa és rugalmassága. A képernyőn megjelenített szöveget pl. tetszésünk szerint törölhetjük vagy egészíthetjük ki. Eközben a szöveg fizikai elhelyezkedésével sem kell törődnünk, mert automatikusan ott megy át egyik sorból a másikba, egyik lapról a másikra mindez, ahol a megadott sorhosszúság és lapméret szerint annak történnie kell. És mennyi minden más kezelési tulajdonsága van még ennek az elektronikus szövegnek!
2. Az elektronikus formák rendkívül hatékonyságú, közvetlen manipulációja. Ez abban nyilvánul meg, hogy mindig rámutatok arra, amit manipulálni akarok (pl. törlendő szó), mintegy kiválasztva azt, majd a manipulációs célnak megfelelő eszközzel (pl. egy törlőbillentyű) kezdeményezem az adott művelet végrehajtását (pl. törlés). Ezt nevezik a közvetlen manipuláció (direct manipulation) elvének.
3. A formák használata, ahol lehet, vizuális visszacsatolással történik. Magam mozgatom a kiválasztás eszközét, egy speciális fénymutatót (cursor), arra a helyre, ahol közvetlenül manipulálni akarom a szöveget. Eközben a megjelenített szöveg folyamatosan pereg a képernyőn, amíg csak azt nem látom, hogy a mozgatással a kívánt helyre értem. Ezután hajtom végre az előbb ismertetett módon a kívánt műveletet, és ami talán még fontosabb, hatását rögtön tapasztalom is a képernyőn (pl. a törölt szó eltűnik, és a látható szöveg, „összezárulva” ismét egységes benyomást nyújt). Ezt nevezik „az van, amit látsz” (What You See is What You Get –WYSIWYG) elvnek.
Az ilyen tulajdonságokkal bíró elektronikus formák világának nincsenek határai. Merész kijelentés, pedig ez is sokszorosan alátámasztható.
E sorok írója sok mindent látott már, és szoftverfejlesztőként maga is csinált egy-két olyan dolgot, aminek volt köze a formagazdagsághoz. A bostoni Számítógép Múzeumban látott animációs film, az enyelgő asztali lámpák, mégis arra döbbentette rá, hogy a számítástechnikai illúziók világa sokkal tágasabb, mint amire legmerészebb álmaiban gondolni mert volna. Képzeljünk el magunknak két asztali lámpát, amint 100%-os élethűségben (színbeli tónusok, árnyék stb.) megjelenítve szabályos enyelgést folytatnak egymással a képernyőn egy labda ide-oda gurigatása kapcsán. A kisebb lámpa aligha nem a nőnemű egyedet személyesíti meg, a nagyobbik a férfit. Játékuk közben olyan mély érzéseket fejeznek ki (szeretet, kötözködés, incselkedés stb.), hogy olyat még „emberi” filmekben is ritkán látni.
Egy másik példa. Az Apple cég 1984-ben piacra hozott Macintosh személyi számítógépe már minden elemében a jövőt hordozza, és mindenki számára hozzáférhető. Még az erőforrásokat működtető, ún. operációs rendszerrel is az új számítástechnikai közeg vizuális, képi nyelvén tartja a kapcsolatot a felhasználó. A közvetlen manipuláció és a vizuális visszacsatolás elve a géphez kapható valamennyi szoftverben is következetesen érvényesül, a szövegfeldolgozóktól kezdve a CAD/CAM/CAE szoftverekig. A Macintosh egyszerű és célszerű rendszerében rendkívül bonyolult feldolgozások is megvalósíthatók anélkül, hogy bárkinek egetlen sor programot is írnia kellene. Mi ez, ha nem a felhasználói szintű elektronikus formák korlátlan bősége?
A jövőt nagy bizonyossággal mutató harmadik példa a nagy kapacitású lézerlemezek, a CD ROM-ok (Compact Disc Read Only Memory – kompakt lemezen megvalósított, csak olvasható tár) számítástechnikai alkalmazása. Az 1987-es hannoveri vásáron mutatta be a nyugatnémet Bertelsman kiadóvállalat egyik fejlesztővállalkozása a – nevezzük így – számítógépes lézerlemezt. A többi százmillió bájtnyi információ tárolására alkalmas hordozót megfelelő teljesítményű személyi számítógéppel kombinálták, és az általuk fejlesztett szoftver segítségével a számítástechnikai közeg nagy kapacitású változatához jutottak. Két fő demonstrációjuk volt. Az egyik a Luther-biblia, ami – luteránus vidékről lévén szó – természetesen jelentős visszhangot kapott. A másik demonstráció egy sajátos, jövőbeli lexikon volt.
Amikor ebben a számítástechnikai közegen alapuló lexikonban az ember „fellapozta” valamelyik híres csatát, akkor nemcsak szöveget nézegethetett, hanem illusztrációként a csata animált lefolyását is megtekinthette. Máshol Kennedy elnök életével ismerkedhetett meg. Ennek kapcsán az elnök beiktatási beszédét is meghallgathatta. Ezek után minek is nevezzük a jövőbeli lexikont forgató embert: olvasónak, hallgatónak avagy nézőnek? A korlátlan formagazdagság ilyen kereteket is feszeget.
Sokat hallani arról, hogy a számítástechnika jövője az „intelligens gépek” irányába mutat. A japánok ötödik generációs számítógép-fejlesztései, a mesterséges intelligencia és a szakértői rendszerek vannak az érdeklődés előterében. Vegyük végre észre azt is, hogy micsoda fejlődés kiindulópontját jelentik az eddigi gépkonstrukciók! Ekkor egészen más jövőkép sejlik fel előttünk: a számítástechnikai illúziók közegéé, amelyben az intelligencia a formagazdagság egyik összetevője, nem pedig maga az új technika. Sok minden módosul hát a valóság alapján felismert új koncepciónak köszönhetően.
