A kicsi szép, de a nagy erős
A kicsi szép, de a nagy erős
Amikor a rugalmas gyártás, a számítógéppel segített tervezés és előállítás kezdett testet ölteni, s megjelentek a hálózatokhoz is kapcsolható személyi számítógépek, felébredt a remény, hogy a jövő a kis szervezeteké. Ezek éppoly emberszabásúak lehetnek, mint a régmúlt mesterek műhelyei, csak a modern technika eszközeivel kényelmes, jó életet is biztosíthatnak. Megnőhet a szerepe az otthon végezhető munkáknak, hiszen a hálózaton keresztül egyre több munkafajta az otthoni terminál és gép segítségével elvégezhető. Már kezdtek megjelenni a nagy automatizáltságú, de egy-egy ember, család tevékenységére szabott technológiák, alkatrészgyártók, kenyérgyártók, sörfőzők, amelyek egy-egy kisebb közösség vagy különleges igény kielégítésére alkalmasak. Közbeszólt azonban az előzőkben leírt folyamat, amely az óriások, a nagy, multinacionális vállalkozások létfeltételeit és monopóliumát támasztotta alá, nagyobb erővel, mint valaha. Rengeteg kisvállalkozás ment tönkre, számos iparágban csak az maradt meg közülük, amelyik maga is óriássá tudott nőni, mint a számítógépek között az Apple, a konfekcióiparban a Benetton, a kis országok vállalkozásai közül a finn Nokia.
Merre vezet az út a század végén? Valószínűleg itt sem egyértelmű a válasz. Az ide-oda mozgások ellenére mindkét irányzat érvényesül. Nagyok és kicsik együttélése, egymás felé és egymás elleni mozgása fogja zavarni a sohasem elérhető nyugalmat, ad újabb és újabb lökést a továbblépésnek, a létért való folytonos küzdelemnek. De ez az ember gazdagodását, életének könnyebbedését és újabb életcélok kitűzését, az azokért folytatott küzdelmet szolgálja. A nagyok sem maradnak olyasfajta mamutok, mint régen voltak: átalakulóban vannak együttműködő kisebb egységekké, önállóbb csoportokká, emberszabásúbb módon irányított és méreteikben is emberszabásúbb szervezetekké.
Ezt lehetővé teszi az is, hogy az automatizált termelés felváltja az ipar utolsó 100 évének nagy tömegeket egybeterelő szervezeteit; a tömeggyártás már egyre kevésbé igényel embertömegeket. Ahogyan a munkafajták áttolódnak a szellemi munkák, a legkülönbözőbb, a termeléshez is kapcsolódó szolgáltatások felé (ilyen a kereskedelem is), úgy a szükséges szervezeti formák is változnak, s ezek irányítási módjai is. Az emberibb és emberközelibb munka emberibb kapcsolatrendszert is követel, mint a tömeggyártás kegyetlen fegyelme és egyenszabásúvá alakító munkamódszere. Az egyéniség a munkafajta változásával újra gazdasági értékké válik.
