Nemzetközi kereskedelem
Nemzetközi kereskedelem
A világkereskedelem 1986-ban immár a negyedik egymást követő évben bővült, és a világ országainak exportja első ízben haladta meg a 2000 milliárd USD-os szintet (2110 milliárd USD). Ez kb. a fele az Egyesült Államok 1986-ban jelzett nemzeti össztermékének.
A nemzetközi kereskedelem folyó áras adatainak összevetését megnehezíti a valutaárfolyamok szélsőséges ingadozása, ill. a világexport árszintjének változása (volumenben számolva a nemzetközi kereskedelem a 80-as évek első 6 esztendejében csak 1983-ban csökkent – 3%-kal, de a folyó áras adatok 1981-től 1983-ig, tehát három egymást követő esztendőben jeleztek visszaesést.) A dollár gyors értékvesztése és az NSZK márka erősödése következtében 1986-ban az NSZK lett a világ vezető exportőre.
Az iparcikkek adásvétele a fejlődés motorja. Míg a világ összevont termelésén belül a feldolgozóipari részaránya mintegy 40%-os, addig a nemzetközi kereskedelemben ez az arány megközelíti a kétharmadot. A szolgáltatások részesedése 25% körül mozog. (Ide számítják a szellemi, ill. közvetlen munkaerőexportot, az ún. lízingügyleteket, a fuvarozást, a pénzügyi szolgáltatásokat és az idegenforgalmat). Az energiahordozók, a nyersanyagok és a mezőgazdasági termékek adásvétele részesedését tekintve a harmadik helyre szorult a világkereskedelemben.
1986 a „fordított olajválság” éve volt. A kőolaj ára 1973-74-ben közel megnégyszereződött, majd a második olajválság idején: 1979-1980-ban újra megduplázódott. 1985 végétől megindult a kőolajárak gyors lemorzsolódása: hordónkénti ára az 1985-ös átlagos 28 USD után 1986-ban egyes időszakokban 10 USD alá süllyedt, általában pedig 12-15 USD között ingadozott.
A kőolaj árának hanyatlása a KGST-országokban ellentmondásosan érvényesült. A Szovjetunió keményvaluta-bevételeit majdnem 10 milliárd rubellel csökkentette. A kisebb KGST-országokban viszont az okozott nehézségeket, hogy míg olajbeszerzési áraik – az ún. bukaresti árelvnek megfelelően – a korábbi 5 év átlagát tükrözték, addig az általuk előállított olajszármazékok tőkés piaci exportára jelentősen csökkent.
Az olaj, az egyéb energiahordozók, a nyersanyagok és az élelmiszerek árának lemorzsolódása összességében inkább korlátozta, mint növelte a fejlődő és a szocialista országok vásárlási lehetőségeit, noha az olajimportőr fejlődő országok számára könnyebbséget jelentett az olcsóbb energia.
A fejlődő országok világkereskedelmi részesedése 1986-ban 20% volt.
A világkereskedelmi forgalomba bekerülő iparcikkek között egyre nagyobb súllyal szerepelnek a csúcstechnikát hordozó elektronikai, számítástechnikai, biotechnikai cikkek, amelyek piacán éles verseny folyik. Mivel ezek a húzóágazatok a fejlett tőkés országokban érték el a legmagasabb színvonalat, 1986-ban a fejlett tőkés országok részesedése a teljes világkereskedelemből elérte a 70%-ot.
A fejlett tőkés országok külkereskedelme kiegyensúlyozatlan és feszültségekkel terhes. Japánt partnerei több külföldi áru vásárlására akarják rászorítani. Az Egyesült Államokat és a Közös Piacot elsősorban mezőgazdasági ellentétek állítják szembe, az EGK agrárprotekcionizmusa, ill. az amerikai és a közös piaci agrártermékek világpiaci versenye miatt. Az Egyesült Államokban erősödik a protekcionizmus a japán és a közös piaci termékekkel szemben.
A világkereskedelmi jellegű viták rendezésének fontos fóruma az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény (GATT), amely világkereskedelmi konferenciák kezdeményezésével is segíti a vitás kérdések megoldását. 1986-ban az uruguayi Punta del Estében megkezdődtek az újabb GATT tárgyalások előkészületei, amelyeken az ipari termékek forgalmának további liberalizálása mellett azt is megvitatják, miként lehetne könnyíteni a szolgáltatások és a mezőgazdasági termékek exportját. A GATT szerepének felértékelődését jelenti, hogy 1986-ban Kína hivatalosan is kérte felvételét a szervezetbe, míg a Szovjetunió megfigyelői státusért folyamodott.
Az európai KGST-országok világkereskedelmi térvesztése 1986-ban folytatódott. Részesedésük az előző évi 11%-ról 10%-ra esett. Ebben szerepe van a csökkenő kőolaj-, nyersanyag- és agrártermék áraknak éppúgy, mint a KGST-államok késztermék-kínálatának. A KGST-országok nehézségeit növeli, hogy a világkereskedelembe való bekapcsolódásukat diszkrimináció is sújtja. Ennek egyik eszköze a COCOM (a Sokoldalú Exportellenőrzést Összehangoló Bizottság). Ez a NATO-országok által 1950-ben alapított, párizsi székhelyű testület – amelynek Japán is tagja – azon termékek listáját vezeti, amelyeket „stratégiai okokból” nem engedélyeznek exportálni a szocialista országokba.
A szocialista országok kivitelét nehezítik a mennyiségi korlátozások, a Közös Piac agrárprotekcionizmusa, a dömpingeljárások, az ún. önkorlátozó megállapodások, amelyek megszabják, hogy bizonyos termékekből valamely ország mennyit szállíthat. (A Közös Piac pl. az acéltermékek és a textíliák forgalmára kötött ilyen megállapodást a legtöbb európai KGST-országgal). Az Egyesült Államok nem minden országnak biztosítja a legnagyobb kedvezményes elbánást, amely a többi országgal azonos vámelbírálást jelentene. A közgazdászok többsége mindazonáltal egyetért abban, hogy a KGST exportnehézségei elsősorban termékeinek alacsony versenyképességére vezethető vissza. A kisebb KGST-országok olyan termékeket kínálnak exportra, amelyek kereslete Nyugaton nem fejlődik dinamikusan. A Szovjetunió tőkés exportjának zöme energiahordozó.
1986-ban előbb a KGST, majd az egyes KGST-országok tárgyalásokat kezdtek a Közös Piaccal a vitás kérdések rendezésére és az együttműködés fejlesztésére. A megbeszélések a két szervezet között, ill. a Közös Piac és több KGST-tagállam között előrehaladott állapotba jutottak 1987 közepéig.
A világkereskedelem alakulása, 1970-85 között (milliárd USD)
Hat vezető tőkés ország külkereskedelme, 1986 (milliárd USD)
Egyes országok és országcsoportok részesedése a világkereskedelemben (az export alapján számítva, %-ban)
A világ vezető exportőr és importőr országai, 1984 (milliárd USD)
A japán export 1976-tól 1986-ig (milliárd USD)
A KGST importja az OECD országokból
A KGST exportja az OECD-országokba
