A Nemzetközi Bíróság
A Nemzetközi Bíróság
A nemzetközi Bíróság az Egyesült Nemzetek legfőbb bírói szerve; 15 magas képzettségű, nagy tekintélyű, független bíróból áll. A tagok mindegyikének más-más állampolgárságúnak kell lennie. A bírákat a földrajzi megoszlást is figyelembe véve a Közgyűlés és a Biztonsági Tanács egymástól függetlenül választja meg. Azok tekintendők megválasztottnak, akik mindkét testületben elnyerik a szavazatok abszolút többségét. A bíróság tagjait 9 évre választják. A megválasztott bírák semmiféle politikai vagy államigazgatási tevékenységet nem folytathatnak, ugyanakkor tisztük gyakorlása közben diplomáciai kiváltságokat és mentességet élveznek.
A bíróság előtt csak állam léphet fel félként. A joghatóság kiterjed minden ügyre, amelyet a felek eléje terjesztenek, és minden olyan kérdésre, amelyet az Egyesült Nemzetek Alapokmánya vagy a hatályban levő nemzetközi szerződések és egyezmények eléje utalnak. Az Alapszabályokban részes államok az ENSZ főtitkáránál tett nyilatkozat alapján bizonyos kérdésekben kötelezőnek fogadhatják el a bíróság joghatóságát.
A Nemzetközi Bíróságnak az ítélkezés mellett másik lényeges tevékenysége a tanácsadóvélemény-adás.
A bíróság elé 40 év alatt 48 ügyet terjesztettek és 16 esetben kértek tőle tanácsadó véleményt. A 48 ügyből 15-öt visszavontak vagy más módon töröltek a napirendről. A bíróság 10 esetben úgy döntött, hogy az ügyben nem rendelkezik joghatósággal. A maradék 23 ügyben (kettő kivételével) végleges ítéletet hozott. A legfontosabb döntések a területi felségjogot érintő problémák, a tengerjogi kérdések, a szerződésértelmezések és a gyarmati-gyámsági feszültségek körébe tartoztak.
A leltárból kitűnik, hogy az ENSZ-tagállamok nem tekintették a Nemzetközi Bíróságot döntő eszköznek a nemzetközi viszályok békés rendezésében. A bíróságot még a tőkésállamok is csak kisebb jelentőségű ügyekkel foglalkoztatták, a szocialista országok és a fejlődő államok többsége elzárkózott a szervezet igénybevétele előtt.
