A Gyámsági Tanács
A Gyámsági Tanács
Az ENSZ negyedik főszerve a Közgyűlés fennhatósága alatt működő Gyámsági Tanács. Háromféle kategóriájú terület volt megfelelő megállapodással a gyámsági rendszer alá helyezhető: 1. a volt népszövetségi mandátumok; 2. a II. világháború eredményeként ellenséges államoktól elcsatolt területek; 3. az igazgatásukért felelős államok által önként e rendszer alá helyezett területek.
Az Alapokmány rendelkezéseinek megfelelően összesen 11 gyámsági terület létrehozására került sor Ausztrália, az Egyesült Államok, Belgium, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország és Új-Zéland igazgatása alatt. Gyámsági területek lettek: Új-Guinea, Ruanda-Urundi, Kamerun, Togo, Szomália, Nyugat-Szamoa, Tanganyika, Nauru és a Csendes-óceáni Szigetek Gyámsági Területe. Közülük Szomália olasz gyarmat volt, az összes többi pedig népszövetségi mandátum. A japán igazgatás alatt álló csendes-óceáni szigeteket az Alapokmány 82. Cikke értelmében hadászati jelentőségű körzetté nyilvánították és 1947-ben az Egyesült Államok igazgatása alá helyezték. E körzet, amelyhez a Mariana-szigetek (Guam kivételével), a Karolina-szigetek és a Marshall-szigetek tartoznak, jelenleg az utolsó, még gyámsági igazgatás alatt álló terület. A többi 1957 és 1976 között függetlenné vált.
Mindebből következik, hogy a Gyámsági Tanács az egyetlen ENSZ-főszerv, amelynek tevékenységi köre az elmúlt 40 év alatt nem nőtt, hanem csökkent.
A tanács eredetileg a gyámsági területeket igazgató országokban és annyi egyéb országból állt, hogy az egyes területeket igazgató és nem igazgató tagok száma egymásnak megfeleljen. A nem igazgató tagokat a Közgyűlés választotta 3-3 évi időtartamra. A Biztonsági Tanács állandó tagjai a Gyámsági Tanácsnak is mindenkori tagjai, függetlenül attól, hogy igazgatnak-e gyámsági területet vagy sem. 1968 óta a gyámsági területek számának csökkenése miatt nincsenek választott jogok.
