Helyzetkép 1987 nyarán
Helyzetkép 1987 nyarán
A járványügyi helyzetet továbbra is világszerte a HIV-fertőzés gyors ütemű terjedése jelenti. 1987. május 20-ig 112 országból 49 667 AIDS-beteget jelentettek az Egészségügyi Világszervezetnek (WHO). A föld országai különböző csoportokra oszthatók az AIDS előfordulásának gyakorisága szempontjából: erősen fertőzött, gyengén fertőzött területekre, ill. olyan országokra, ahol eddig még nem észleltek megbetegedést. A legtöbb megbetegedés ma is az Egyesült Államokban fordul elő (35 518). További 5 országból jelentettek 1000-nél több megbetegedést: Franciaország (1221), Uganda (1138), NSZK (1136), Tanzánia (1130), Brazília (1012); 5 másik országban pedig 500–1000 között volt a bejelentett AIDS-es betegek száma: Kanada (1000), Haiti (881), Nagy-Britannia (750), Olaszország (561), Ruanda (507). Az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint csak minden második AIDS-es beteget jelentenek be, az esetek tényleges száma tehát legalább 100 000.
1987. július 29-ig a WHO-nak bejelentett AIDS-es betegek száma 55 396-ra nőtt, tehát alig több mint két hónap alatt csaknem 6000 új esetet jelentettek. Az eddigi 112 mellett 10 újabb országban is észlelték az AIDS jelentkezését, 20 további ország viszont még mindig azt jelentette, hogy területén nem észlelték a betegséget. A megbetegedések földrészek szerinti megoszlása: Észak- és Dél-Amerika – 40 országból 43 758 eset; Európa – 27 országból 6067 eset; Afrika – 34 országból 4802 eset; Ázsia – 18 országból 160 eset; Ausztrália–Óceánia – 3 országból 569 eset.
Magyarországon 1987. augusztus 1-jéig 5 AIDS-beteget jelentettek be, közülük 3 már meghalt. Az ismert AIDS-fertőzöttek száma 140, közöttük továbbra is a homoszexuális férfiak vannak többségben. A szűrővizsgálatok kezdetétől 1987. június 30-ig kereken 695 000 egységnyi véradás során levett vért vizsgáltak meg a HIV-ellenanyag jelenlétére. 7 verifikálatlan pozitív véradót találtak, a pozitivitás előfordulási gyakorisága tehát aránylag alacsony (10 000 véradóra számítva 0,1). Ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy a nyilvánosan közzétett információkból a rizikócsoportok tagjai megértették: nem szabad vért adniuk. További védelmet jelent számukra az 1987-ben általánosan bevezetésre kerülő ún. önkizáró nyilatkozat, amelynek segítségével azok a rizikócsoportba tartozó véradók, akik nem akarják a munkahelyi véradás során a véradástól való tartózkodással leleplezni magukat, jelezhetik, hogy levett vérüket ne használják fel gyógyászati célokra.
A tudományos kutatás fő irányai a washingtoni kongresszus és az azóta megjelent irodalom alapján a következők:
– az AIDS-vírus (HIV) tulajdonságainak további felderítését célzó vizsgálatok, annak tanulmányozása, hogy a vírus hogyan jut be a különböző, iránta érzékeny sejtekbe és hogyan károsítja ezeket és rajtuk keresztül az egész szervezetet;
– járványügyi szempontból a két legfontosabb kutatási irány: a) a HIV mellett újabban leírt AIDS-okozó vírusok elterjedtségének meghatározása s további terjedésének nyomonkövetése; b) annak a (az AIDS-vírus fertőzés további terjedése szempontjából döntő) kérdésnek folyamatos vizsgálata, hogy a heteroszexuális fertőzési mód (az afrikai országokhoz hasonlóan) uralkodóvá válhat-e a mérsékelt égövi országokban is;
– az emberi szervezet HIV-ellenes immunológiai védekezőképességének vizsgálata a betegség különböző szakaszaiban és e védekezőképesség fokozásának lehetőségei;
– a HIV-nek a szervezetben való elszaporodását és így a HIV-fertőzés kialakulását meggátló védőoltás kidolgozása, kipróbálása állatmodelleken, majd önkénteseken, és megfelelő eredmények esetén széles körű alkalmazása;
– a HIV szaporodását gátolni képes gyógyszerek kutatása, kipróbálása, az alkalmazható szerek dózisának és az alkalmazás optimális időpontjának meghatározása.
