AIDS
AIDS
A 80-as évek elején az Egyesült Államokban röppent fel a hír, hogy új és gyógyíthatatlan betegség szedi áldozatait, akik – akkor még – rendre homoszexuálisok voltak. Vagy: Haitiról érkezett bevándoroltak. A tünetek a szervezet immunrendszerének (védekezési mechanizmusának) vészes meggyöngülésére vallottak. S ami a legsúlyosabb: hamarosan mind meghalt, akin az AIDS tünetei jelentkeztek.
Előbb csak az orvosok kapták fel a fejüket, majd a sajtó is pedzegetni kezdte, hogy különös, új nyavalya tört a lakosságra, legalábbis annak egy szűk rétegére. A talányt a haitiak meglepően nagy száma okozta: miért éppen ők, ha egyszer a többi beteg mindegyike a hasonneműek – és csakis a férfiak – egymás közti szerelmének híve. Az esetek száma azonban meghökkentően szaporodott.
Haitira hamar meglett a magyarázat: a karibi szigetország a homoszexuálisok kedvelt üdülőterepe, s máig kiderítetlen, hogy a helyiek fertőzték-e meg a turistákat, vagy azok a bennszülötteket. A kór viszont egyre vészesebben terjedt, már nem százalékban, hanem ezrekben számoltak, s nemsokára az is kiderült, hogy mások is veszélyeztetettek: pl. a vérzékenyek, akik arra szorulnak, hogy rendszeresen vért kapjanak. Az oknyomozás izgatottabb és szervezettebb lett. Megjelentek a páciensek között azok, akik valószínűsíthetően a kábítószer-adagoláshoz használt injekcióstűtől kaphatták meg a fertőzést.
Közben kiderült az is, hogy szó sincs lokális járványról: Európából is jelentettek hasonló tüneteket, majd Közép-Afrikából, amelyről kitűnt, hogy időrendben meg is előzte Haitit. A kór hamarosan átterjedt a férfiakról a nőkre, s ezt egyesek biszexuális életmódjával vagy a közösen használt injekcióstűkkel indokolták. Az évtized derekára megszülettek az első megfertőzött, a bajt nyilvánvalóan örökölt gyerekek. A Szerzett Immunhiány Tünetegyüttes nevű (angol nevének kezdőbetűivel AIDS), Afrikából származó betegség világméretű egészségügyi válsággá vált.
A kutatók, elsősorban az Egyesült Államokban és – gyarmati időkből származó afrikai érdekeltségei folytán – Franciaországban, lázas munkába fogtak: keresték a fertőzötteket és a bajt okozó vírust. Egyre világosabb lett, hogy hosszú lappangási idejű járvány keletkezett, külön kellett számon tartani a már megbetegedettek (egyelőre nem túl nagy) és a fertőzöttek gyakran csak feltételezett, ill. prognosztizált számát. S míg a betegek számát ezrekben mérhették, a fertőzöttek száma már százezrekre, sőt hamarosan milliókra rúgott. 1987 tavaszán az Egészségügyi Világszervezet (WHO) tízmilliósra taksálta a vírushordozók seregét, miközben még „csupán” 45 000 beteget jegyzett az öt földrészen. A rákból eredő halálozásokhoz képest ez például nem túl sok, csakhogy amíg a rákot és más súlyos betegségeket legalább bizonyos százalékban gyógyítani lehet, addig az új, méltán rettegetté vált kór áldozatai egyelőre menthetetlenek. Az AIDS-et nem mindenki kapja meg (még a vírushordozók közül sem), de akiken valóban kitört, azok, jelenlegi ismereteink szerint, előbb-utóbb valamennyien belehalnak. Nem csoda, ha az évtized második felében korunk pestiseként beszélnek róla, és az embereken erőt vettek a korábbi korok pusztító járványai során tapasztalt egynémely tünetek.
New Yorkban és másutt rémült szülők nem engedték iskolába gyerekeiket, amikor kiderült, hogy odajár egy AIDS-et vérátömlesztéssel kapott szerencsétlen; a kórházakban az ápolószemélyzet nem volt hajlandó megközelíteni a lassú agóniában szenvedő betegeket. Holott közben a francia és amerikai tudósok – egymással acsarkodó versenyben – elkülönítették az AIDS kórokozóját, s az esetek számának szaporodásával mind többet lehetett megtudni a valóságos veszélyekről, amelyek nem azonosak a képzeltekkel. De hát időközben meghalt e bajban jó néhány híres ember is, akikről kiderült, hogy titokban homoszexuálisok voltak – pusztulásuk azonban csak fokozta a pánikot, és ez megnehezíti a józan és előrelátó védekezést.
A kutatók és kezelők szerint az AIDS elsősorban a vérrel és a spermával terjed, szexuális érintkezés útján. A megfertőzött fecskendő és a fertőzött vér beadagolása persze tragikus terjesztő: időbe tellett, amíg a civilizált országokban átvizsgálták a műtétekhez használt vért, és kiszűrték a vírushordozó donorokat. Maga az AIDS-vírus felettébb pusztulékony, ennélfogva egyszerű emberi érintkezés révén nem tud terjedni, mint a nátha vagy az influenza, az ilyen jellegű pánik tehát indokolatlan. Egyetlen esetet sem jegyeztek fel még, amelynél a beteg a mindennapi vagy akár a szorosabb családi érintkezés során kapta volna meg a kórt; egyelőre a rovar általi terjedését is kizárják.
A vész hordozója egyes-egyedül a nemi aktus (megint csak leszámítva a véradást és a tűket), éppen ezért a megelőzés fő formája a meggondolt párválasztás, és elég hatásosnak ítélt eszköze a férfiak óvszerhasználata. A szakértők fő gondja az, hogy a nagy számú felfedezetlen és mit sem tudó vírushordozó akaratlan járványterjesztő (néhol már büntetik a tudatos gondatlanokat), s a sokéves lappangási idő az AIDS-et hosszú gyújtózsinórú bombához teszi hasonlatossá. Például az 1987 elején Európában nyilvántartott 5000 eset gyaníthatóan csak időbeni, lappangási lemaradás az Egyesült Államok 36 000 betegéhez képest; az egészségügyi hatóságok ezért kongatnak máris vészharangokat, s alkalmazzák az egyetlen hatásosnak vélt stratégiát: mindenütt minden terjedési mód ellen egyszerre és előre kell küzdeni. A WHO szerte a világon gyors ütemben okítja tagszervezeteit a szűrésre és megelőzésre, kivált tartva attól, hogy a harmadik világban fellobbanó járvány rendkívüli méretű lehet. Hiszen az afrikai államok alig néhány ezer esetet jelentettek eddig, holott szakértők máris milliókra taksálják fertőzötteiket. Ámde a szűrés és a véradás higiéniai biztosítása olyan összegekbe kerül, amit a szegény országok aligha képesek megfizetni. A fejlett országoknak viszont tudniuk kell, hogy a kör bezárul, mert a világ országai állandó kapcsolatban vannak egymással.
Folyik persze a lázas kúrakeresés is, néha sajátos mellékzöngékkel: francia–amerikai csúcstalálkozónak kell meghirdetnie a két ország tudósai közötti „AIDS-kutatási döntetlent”, de hát a feltételezett üzleti szempontok is szerepet játszanak. Egyelőre azonban csak biztató kísérletek vannak, ellenszer még nincs, sem a megelőző oltásra, még kevésbé a gyógyításra, legfeljebb a halálos kór előrehaladásának lelassítására.
Az AIDS, a szerzett immunhiányos tünetegyüttes ma még csaknem minden esetben halálos fertőző megbetegedés, amelyet vírus idéz elő. Elnevezése angol nevének (acquired immune deficiency syndrome) rövidítéséből származik. A betegséget 1981-ben ismerték fel az Egyesült Államokban. Az AIDS-vírus kevesebb mint egy évtized alatt elterjedt földünkön, és a terjedés ütemében sajnos a közeljövőben sem várható lassulás.
Az AIDS történeti kronológiája
Amerikai AIDS-betegek halálozása
Az AIDS elleni küzdelem rövid története
A legfontosabb AIDS-rizikócsoportok
Hogyan védekezzünk az AIDS-fertőzés ellen?
Helyzetkép 1987 nyarán
