Emberré válás
Emberré válás
Az ember evolúciójának korai szakasza szorosan kapcsolódik az emberszabásúak törzsfejlődéséhez. A legősibb emberszabású, az Aegyptopithecus fosszilizált maradványait (megkövesedett, töredékes koponya- és végtagcsontokat) az egyiptomi Szahara Fayum-oázisában találták. A leletek 30-32 millió évesek, a földtörténeti újkor (kainozoikum) miocén korszakának elejéről származnak. Az Aegyptopithecus kis termetű, 3-5 kg testtömegű, nagy lábon járó, a földön élő ősmajom volt; elsősorban fogai mutatják a főemlősök jellegzetességeit. A miocén későbbi periódusaiban jelentek meg azok az ősi emberszabásúak (Dryopithecus, Ramapithecus, Sivapithecus), amelyek között lehetett a mai emberszabásúak és az ember közös őse. Az ős-emberszabásúak maradványait Európában, Ázsiában és Afrikában is megtalálták. Egyik lelőhelyük hazánkban van, a Rudabánya melletti ércbánya területén. Az itt talált mintegy 10 millió éves ősmajom a Rudapithecus hungaricus nevet kapta. A kutatók többségének véleménye szerint az afrikai ősi emberszabásúakból alakulhattak ki a korai Australopithecusok, ezekből pedig a késői Australopithecusok és a korai Homok (emberek). A legkorábbi ember, a Homo habilis 2 millió évnél idősebb rétegekből is előkerült, nevét („ügyes ember” onnan kapta, hogy maradványai olyan rétegekből kerültek elő, amelyekben a legrégibb, alig megmunkált kavicseszközöket találták. A késői Australopithecusok mintegy 1 millió évvel ezelőtt pusztulhattak ki. Jelentőségük azért nagy, mert azt bizonyítják, hogy az emberré válás nem egy „véletlen”, csupán egyetlen evolúciós vonalon végigfutó esemény volt, hanem a természet olyan többszörös „kísérlete”, amelynek sikertelen eredményei is voltak.
A Homo erectus (előember) maradványai az Óvilág számos helyén előkerültek. Ismerte és használta a tüzet, sokféle eszközt készített, vadászott. Belőle alakult ki a többféle ismert változatú ősember. Az előembertől az ősember felé vezető átmeneti alakok közül az egyik legjelentősebb a vértesszőlősi, amelynek kora mintegy 350 000 év. Agyának térfogatát 1300 cm3-re becsülik, ez akkora, mint a mai emberé.
Időszámításunk előtt 40 000 körül, a jégkor utolsó szakaszának közepe táján jelent meg a „modern”, mai típusú ember (Homo sapiens), amely már nemcsak az Óvilágot, hanem Amerikát és Ausztráliát is elérte. Egykori telephelyein feltárták gazdag anyagi és szellemi kultúrájának emlékeit, így sokféle célra készített, finoman megmunkált kő- és csonteszközeit, szobrocskáit, a barlangok falán pedig színes rajzait.
