Az ember helye a természetben
Az ember helye a természetben
A fizikai antropológia egyik központi kérdése az ember helye a természetben. A nagy viták a kreacionisták (a teremtésben hívők) és az evolucionisták (a fejlődéselmélet hívei) között a múlt század második felében zajlottak, elsősorban Charles Darwin munkássága kapcsán (1859: A fajok eredete a természetes kiválogatódás útján; 1871: Az ember származása és az ivari kiválasztás). Darwin evolúciós elmélete hipotézis; lényege, hogy a fajokban megnyilvánuló változatosság következtében a természetes szelekció állandó változásban, fejlődésben tartja az élővilágot. Sokak számára ennek az emberre való érvényessége volt a legnehezebben elfogadható. Ma már azonban nemigen vitatják, hogy az ember az élővilág része, legközelebbi rokonai az emberszabású majmok, amelyekkel közös őse volt néhány évmillióval ezelőtt.
Az ember és állati rokonsága, a majmok az állatvilág rendszerében a gerincesek (Vertebrata) törzsébe, az emlősök (Mammalia) osztályába és a főemlősök (Primates) rendjébe tartozik.
A főemlősöknek az embertől legtávolabb eső alakjai a félmajmok (Prosimii), amelyek ma Afrikában, Madagaszkár szigetén és Délkelet-Ázsiában élnek. Kis termetű, a majmokra külsőleg alig emlékeztető állatok.
A Közép- és Dél-Amerikában élő széles orrú vagy újvilági majmok (Platyrrhini) szintén távolabb állnak az embertől, bár méhük egyszerű és méhlepényük korongos, akárcsak a fejlettebb majmoké és az emberé. Többségük farkának belső oldala csupasz, szőrtelen, mert nemcsak végtagjaikat használják kapaszkodásra, hanem ezt is. Nevüket onnan kapták, hogy széles orrsövényük van, emiatt orrlyukaik egymástól távol, oldalra néznek. 36 foguk van.
A fejlettebb keskeny orrú vagy óvilági majmok Európában (a Gibraltári-sziklán), Afrikában és Ázsiában is megtalálhatók. 32 foguk van, és minden ujjukon köröm található. A cerkófmajomfélék (Cercopithecoidea) főcsaládjába tartozik az összes magasabb rendű majom. Megtaláljuk őket a forró trópusi vidékeken éppúgy, mint a mérsékelt övi hideg Amur-vidéken, tengerparton, síkságon és a Himalája több ezer méter magasságban lévő hegyoldalain is. Az emberszerűek (Hominoidae) főcsaládjába tartoznak az emberszabású majmok (Pongidae) és az emberek is. Az emberszabásúak közül Délkelet-Ázsiában élnek a gibbon-félék (Hylobates) és az orangután (Pongo). A gibbonok karcsú, nagyon hosszú karú, a fák koronájában párosan élő növényevők. Az orangutánok nagyobb termetűek, a felnőtt hímek testtömege a 100 kg-ot is elérheti. Borneo és Szumátra szigetén élnek, de az őserdők nagymértékű irtása miatt már kipusztulóban vannak.
Az emberhez az afrikai emberszabásúak, a csimpánz és a gorilla (Pan és Gorilla) áll a legközelebb, mind külsőleg, mind belsőleg. Pl. a csimpánz és az ember eddig vizsgált génjeinek csupán mintegy 1%-a különbözik egymástól. A csimpánzoknak két faja van: a közönséges csimpánz és a kisebb törpe csimpánz. 80-100 fős hordákban élnek, napközben 3-5 fős csoportokra oszlanak fel. Szociális hierarchiájuk nem olyan merev, mint a cerkóf-féléké, így az egyedek a rangsorban könnyebben cserélhetnek helyet. Táplálékuk 5-10%-át állati fehérje képezi: szívesen fogyasztanak rovarokat (különösen termeszhangyákat), kisebb hidegvérű állatokat (gyíkokat), de olykor vadásznak vadmalacokra és páviánkölyökre is. Gyakran használnak eszközöket, az emberrel érintkezve tanulékonyak. Egyes kutatók újabban már kommunikálnak is velük az amerikai süketnémák jelbeszéde vagy más módszerek segítségével. Nagy területen élnek Afrikában, a füves-fás, ligetes szavannákon és az őserdőkben egyaránt. Őket nem fenyegeti a kipusztulás veszélye, szemben a gorillákkal, amelyeket élőhelyük zsugorodása és a vadászat a kipusztulás szélére sodort. A gorillák a legnagyobb termetű emberszabásúak, a felnőtt hímek testmagassága megközelíti a 180 cm-t, testtömegük a 170 kg-ot. Kizárólag növényekkel (főleg hajtásokkal és levelekkel) táplálkoznak, 15-20 fős csoportokban élnek, melyek vezetője egy-egy erős, felnőtt hím. Magatartásuk nem agresszív – ellentétben a róluk terjesztett történetekkel -, és fogságban a csimpánzokhoz hasonlóan tanulékonyak.
