Uporiak és Fulók
Uporiak és Fulók
A község történetének a XIV. század végi két évtizede a legkevésbé ismert. A gondot az okozza, hogy oklevelek hiányában nehezen tudjuk követni a három ágra szakadt Szabolcsi vagyon sorsát, annak okát, vajon ki, miért is vált szabolcsi birtokossá.
Zilizi Beke fia László 1385-ben olaszi nemesként tűnik fel. (Ő egyébként Bebek Detre nádorsága alatt volt annak familiárisa, s így alnádora 1397-ben. Korábban Cudar Péter embereként 1375-ben Szlavóniában gersencei ispán. Cudarral 1359–68 között ismerkedhetett meg, aki ebben az időben borsodi ispán.) Fia, Péter 1415-ben már a távoli Gradec (Zágráb megye) várnagya, valószínű, hogy a szintén Borsod megyei Cudarok familiárisa volt. Ők a rájuk szállt szabolcsi vagyonrészt minden bizonnyal eladták a zempléni eredetű Upori családnak, s így kerekedtek fel a messzi Horvátországba.
A Barnas ág vagyona a Borsod megyei Szalontai családon keresztül jutott a Fügediek (Abaúj megye) kezére. Fügedi János Barnabás nevű familiárisáról, amikor 1399-ben gonosztevőnek kiáltják ki, megjegyzik, hogy most Szabolcsban tartózkodik. S a Fügediek egy másik vonala is birtokos lesz itt, ugyanis 1388-ban Szabolcsi Fábiánt iktatják Szabolcs, Balsa és Halász részbirtokába.
Ennek a Fábiánnak az apja Fügedi néven 1361-ben az ónodi Cudarok prókátora, azaz ügyvédje. A sok Fügeditől megkülönböztetve Szabolcsi Fulónak nevezték őt és Jakab testvérét is. 1413-ban már Jakab fiát, Istvánt emlegetik ezen a néven.
A két Fügedi család közül János és rokonai Kisfaludon birtokoltak, míg Fábián leszármazottai Szabolcson és Balsán az Uporiakkal együtt. Ez nem véletlen, ugyanis 1417-ben, amikor Upori László új adományul megkapja Halász, másképp Halásztelke lakatlan birtokot azért, mert Boszniában immár másodszor került a török fogságába, Fuló Jakab fiait az Uporiak atyai és osztályos testvéreiknek mondják.
Upori Imre fia László volt az, aki fogsága előtt az új birtok határait rendbe teszi. Előbb Ráskai Vid fia Jánossal, nagynénje, Erzsébet férjével, Gáva birtokosával szemben rendezte Szabolcs és Balsa keleti határát, ám az utóbbi rokonsága később perre ment a Nagyaszó nevű szántó hovatartozása miatt. (Ma Vencsellő része ez a száz-százötven holdnyi mélyedés.) Egy évvel később, 1414-ben Szabolcsot és Balsát csak az Ujfalusiak Kenézlő birtoka, tehát észak felől határolták meg, mivel Rakamaz birtokosai – a Bátoriak meg a Szakolyiak – és Vencsellőéi – szintén a Bátoriak – a határ bejárásának ellenszegültek. Az Ujfalusi-pernek volt egyébként előzménye, mégpedig a Szabolcs birtokon lévő rév megsemmisítése és áthelyezése, ami miatt maga Garai Miklós nádor is két napot töltött Szabolcs faluban (in villa Zabolch), 1414. szeptember 30-án és október 1-jén itt keltezte okleveleit. A két határjárásból két út említése érdekes: az egyik Szabolcsból közvetlenül Nyíregyházára, a másik Vissről Szabolcsra vezetett.
Az Uporiak és a kisfaludi Fügediek közötti korábbi békés viszony például 1417-ben – Kisfaludi Miklós fia, a balkáni háborúban megfordult Török Simon az Uporiak tanúja – rá egy évre ellenségessé vált. Upori János fia István familiárisaival a Kisfaludról, birtokáról, apósához, Bulyi Lőrinchez igyekvő Török Simonra fegyveresen rárontott, s Szabolcs határában, a nyílt úton, a mezőn megölték.
A megye vizsgálata Simon unokaöccsének, Miklósnak és Fuló Fábián fia Péternek a panaszát jogosnak tartotta, de sem ő, sem a király semmit sem tett a gyilkos megbüntetésére, ugyanis annak nagybátyja, a nagy tekintélyű Upori István (1374–1419) erdélyi püspök volt. (Papi pályáját váradi kanonokként kezdte 1374-ben, s egyetemi végzettségének köszönhetően nyeri el a titeli prépostságot – 1392 –, lesz titkos kancellár – 1397–1401 – s végül erdélyi püspök – 1401–1419.)
A püspök testvérei és rokonai, akik jó katonák voltak, rosszul gazdálkodtak. Közülük a Semseiekkel veszi majd kezdetét az Upori-vagyon szétaprózódása.
Semsei János (1389–1406) Upori Ilonával, István püspök leánytestvérével kötött házasságot. 1411 előtt bekövetkezett halála után fia: Frank (Ferenc, 1399–1453) sürgette anyai részének kiadását, erre 1430-ban került sor első ízben. Ekkor Franknak és gyermekeinek, valamint nővére unokájának, Fügedi (!) István fia László fia Mihálynak többek között Szabolcsban öt jobbágytelket adnak át, amelyek a Szent Mihály tiszteletére szentelt kápolnával szemben helyezkedtek el, s a Balota tó negyede is az övék lesz. Az egyezményt 1440-ben megújítják, mégpedig úgy, hogy az Uporiak visszakapják az ősi, Zemplén megyei birtokrészüket Upor és Nagyabara helységben, viszont a Semseiek örökjogon megkapják a szabolcsi nemesi telket a kerttel, a rajta épült kúriával és egyéb épületekkel, míg az öt jobbágytelket úgy adják ki, hogy abból három a falu déli végén, a Boldogságos Szűz parokiális egyházával szemben, míg kettő a nemesi telek mellett található. Övék lesz a Halásztelke predium is, a Balota-tó egynegyede, valamint a mezőn, réteken található ménes és más állatok. Ugyanakkor az Uporiak vállalják, hogy e birtokban Szabolcsi Fuló Jakab fiai ellen – ha kell – a Semseieket megvédik. Szükségük is volt a védelemre! Ugyanis 1435-ben a Csarnavodaiak (Csarodaiak, Bereg megye), 1438-ban Bátori István országbíró, 1440-ben Ronyvai (Zemplén megye) Mihály leánya Anna iktattatta magát Szabolcs és Balsa, illetve adója és vámja birtokába. Csak az utóbbinak tudjuk a jogcímét: Ronyvai Anna Upori János (1398– 1413) felesége volt.
Itt jegyezzük meg, hogy a szabolcsi Szűz Mária-egyház a XIII. század második felében a világi birtokosok kezébe került. Ekkor átvette a település másik egyházának, a Szent Mihály tiszteletére szentelt keresztelő egyháznak a szerepét, ez lett a falu plébániatemploma.
Péter nevű papja 1333-ban hat, ugyanő mint szabolcsi alesperes az 1334. évi első részlet ellenében négy, a második részlet ellenében öt, az 1335. évi első részlet ellenében pedig hat garas pápai tizedet fizetett.
Az összeg alapján Szabolcs a megye átlagosnál kisebb lélekszámú települései közé tartozott, úgy látszik, a tatárjárást nehezen heverte ki. Ám a templomot csak a kegyúrai használták temetkezőhelyül, a Szent Mihály-egyház temetőkápolnaként élt tovább, még a XV. században is (1431: capella in honorem B. Michaelis Archangeli). Romba dőltével, pusztulásával használja a falu népe a később református templom környékét temetkezőhelyül egészen a XVIII. századig, amikor – Mária Terézia rendeletét végrehajtandó – a falu szélén, esetünkben a földvárban nyítják meg az új sírkertet.
Szabolcs másik birtokosát, Fuló Pétert 1445 előtt Upori Balázs megölte. A gyilkosság kiváltó okát nem ismerjük, de tudjuk, hogy 1439-ben Szabolcsra, Balsára és Halásztelekére vonatkozó oklevelek kölcsönös átadása hiúsult meg kettejük között. A gyilkosság vádja alól az özvegy, Katalin és Fügedi Demeter fia Mihály felmentik Balázst. Ugyanakkor (1446) Katalin elismeri, hogy hitbérét és hozományát – mely negyven aranyforint – Kisfaludi (!) Mihály deáktól, Fügedi Demeter fiától felerészben már megkapta. Mihály 1448–1451 között Szabolcs vármegye alispánja, urai, Szakolyi Miklós és Péter jóvoltából. Ennek a kapcsolatnak a század 50-es évei végén lesz jelentősége, mert ennek révén lesznek a Szakolyiak Szabolcsban birtokosok.
1453-ban Várdai Miklós egri kanonokot és rokonait, Fulóházi (!) Fuló Mihályt és Bánfalvai (Borsod megye) Bán Lászlót és Jánost iktatják a szokásos Szabolcs, Balsa, Halászteleke birtokrészbe. Egy oklevélkivonat szerint 1455-ben a volt szabolcsi ispánok, Szakolyi Péter és Miklós vásárolnák meg az Upori birtokokat, de a Semseiek tiltják őket. Ám az örökvétel mégis megtörtént, csak nem az Uporiaktól! Mint erre egy 1498. évi oklevélben célzás történik: a Szakolyiak Fuló Mihálytól és a fügedi nemesektől jutottak szabolcsi részeikhez.
Amikor a kamara haszna meg nem fizetése miatt a megye bírái 1461-ben összeírják a mulasztókat, Szabolcson Péternek tíz portáját jegyzik fel. Ki ő? Mivel sem az Uporiak, sem a Semseiek családfáján Péterrel ez idő tájt nem találkozunk, fel kell tennünk, hogy vagy a Fulók követhetetlen családfáján, s ami még valószínűbb, Szakolyi Péterként azonosíthatjuk személyét. Ez utóbbit igazolhatja az is, hogy 1476-ban a főispán Miklós fiainak, Szakolyi Jánosnak és Miklósnak rakamazi, szabolcsi, balsai és ibrányi részeit mint Kállói Péternek zálogba vetettet említik. A zálog kezdete viszont egy másik oklevél szerint 1470-re vezethető vissza, tehát a Szakolyiak ennél korábban jutottak Szabolcshoz is. (A Szakolyi család János személyében 1753 körül halt ki, hátramaradt birtokait az oroszlámosi Tőrös család kérte fel és nyerte el.)
Mátyás király 1468-ban a morvaországi háborúban szerzett érdeméül Upori Lászlót új adomány címén Zemplén, Szabolcs, Bihar, Bereg és Sáros megyei birtokaiban megerősítette. Ő 1475-ben ezek felét – köztük Szabolcsot – Borbála leányának (Cékei János feleségének), míg másik felét húgainak, Zsófiának (Hodosi Jakó György özvegyének) és Jusztinának (Nyársapáti György feleségének) kötötte le, illetve adta zálogba. Majd 1479-ben – amikorra kiderült, hogy ő az Uporiak egyetlen élő férfi tagja – Semsei Lászlónak kötötte le zálogba Nagytoronya felét és szabolcsi, balsai részeit 427 arany forintért.
Kár volt e lépést megtennie, ugyanis a Bihar megyeieket kivéve az összes Upori-birtokra László 1487-ben bekövetkezett halála után Mátyás király tette rá a kezét, s minden tiltakozás ellenére, bírói eljárás nélkül azokat elfoglalta. Ő az Upori-vagyont fiára, Korvin Jánosra hagyta, aki például 1489-ben mint örökös adta ki a birtokokból Upori Veronika (Pazdicsi Fogas István özvegye) törvényesen járó hitbérét. A leányági örökösök közül Upori László veje, Cékei János legalább Szabolcs és Balsa zálogát szerette volna viszontlátni, ezért felajánlotta őket Korvinnak és emberének, Cecei Kis Mártonnak megvételre, de ez ellen a Semseiek tiltakoztak.
Korvin János haláláig a leányági örökösök, Upori László leányunokáinak férjei, Losonci Bánfi Pető, Nagymihályi Ödönfi Imre, Ruszkai Dobó Domonkos, Gerendi László s mások várakozni voltak kénytelenek, de ezután beiktattatták magukat az Upori-vagyonba. Csakhogy ezzel elkéstek, mert II. Ulászló király előbb Tárcai Miklósnak, majd Podmanicki Mihálynak és Dóci Ferenc királyi kamarásnak adományozza azt, ez utóbbinak 1511-ben. Ugyanekkor a Cékei-vagyonnal kárpótolják Tárcai Miklóst, ami azonban az Upori-örökségnek csak a töredékét jelenti. Ráadásul végül nem is ők kerültek még így is a nagy értékű hagyatékba. Mint az események után tizenhárom évvel, 1524-ben Ruszkai Dobó Domonkos fia Ferenc (az egri hős édesapja) elmondja, Dobó Domonkos halála után Perényi Imre, az ország nádora Perényi Gáborral és endrédi Szepesi Jánossal fegyveresen rátörve az összes birtokot erőszakkal elfoglalták. Szabolcs és Balsa Kenézlővel együtt a nádoré lett, akinek halála (1519) után fiai: Perényi Ferenc váradi püspök és Perényi Péter tartották meg maguknak. A Dobó Ferenc és Perényi Péter abaúji ispán közötti per utolsó ránk maradt epizódja a kettejük között létrejött egyezség, miszerint azért halasztja a király a döntését ügyükben, mert Perényi vállalta, hogy be fogja mutatni a (valóságosan nem létező) jogbiztosító okleveleit.
A Szakolyiak ez idő tájt a kezükön lévő részbirtokon a Bátoriakkal civakodtak. Amikor II. Ulászló király 1498-ban Bátori János és Szakolyi Borbála fiát, Lászlót be akarta iktattatni többek között a szabolcsi részekbe, az összes Szakolyi ellentmondott ennek. Az iktatóparancsot a király 1503-ban megismétli, a következő évben a Szakolyiak ismét tiltakoznak. Eredmény-nyel: a mohácsi vészt követő válságos esztendőkben az egykori megyeszékhelyt, Szabolcsot a Perényiek és a Szakolyiak sorolhatták fel birtokaik között.
Szentségtartó fülke (pastoforium) a XV. század utolsó harmadából
A sekrestye bejárat gótikus ajtókerete
A kőből faragott keresztelőkút a XV. század utolsó harmadából, felette az új szószék
I. Mátyás király – XIX. századi freskó a Mudrány-kúriában
