Háromszor adnak Kossuthnak katonát
Háromszor adnak Kossuthnak katonát
A pesti forradalom első hírei Békés megyébe, így a kígyósi kertészekhez is csak többnapos késéssel érkeztek meg. A Pesten történtekről először Szarvason szereztek tudomást megyénk lakói, amikor március 18-án a pesti postakocsi utasai lehozták a Nemzeti dal és a 12 pont nyomtatott példányait. Szarvas még aznap csatlakozott a pesti forradalomhoz a város vezetőiből összeállított küldöttsége révén.
Gyulán, Békés megye akkori székhelyén március 19-én az eseményeket közlő Pesti Hírlap március 17-i számából a kaszinó tagjai szereztek elsőként tudomást a sorsdöntő változásokról. A szarvasi főszolgabíró jelentése is ekkor érkezhetett meg a városba. Szombathelyi Antal alispán, a megye akkori közigazgatási vezetője március 19-éről 20-ára virradó éjszaka adta ki köriratát, amelyben március 22-ére a megyeszékhelyre hívta össze a községek, városok képviselőit, hogy az ekkor megtartandó népközgyűlésen csatlakozhasson Békés megye is a pesti forradalom követeléseihez. A községek képviselőinek invitálása a megyegyűlésbe a történelmi fordulat jele: a feudális időben a megyegyűlésben csak a nemesek és vezető honoráciorok vehettek részt. Újkígyósra az orosházi főszolgabírótól érkezhetett meg a népközgyűlést összehívó körirat március 20-án vagy 21-én. A községek egymáshoz az ilyen „cirkulusokat”, körleveleket lovas futárok útján továbbították. A községi elöljárók átvéve a történelmi jelentőségű meghívót bizonyára itt is népgyűlést hívtak össze. Március 22-én községünkből is a bíró, a jegyző, talán a plébános és néhány tehetősebb kertészgazda szekerezett be Gyulára.
A népközgyűlés, amelyet március 22-én a megyeháza udvarán tartottak, már nemcsak a pesti forradalom híreit ismerte meg, de kimondta csatlakozását is a 12 pont követeléseihez. Tudomást szereztek a résztvevők a pozsonyi országgyűlésen történtekről, sőt meghallgatták Batthyány Lajos kijelölt miniszterelnök első körlevelét is, amelyben a rend fenntartására szólított fel mindenkit. A népközgyűlés ünnepélyes esküt tett arra, hogy a rendet fenntartják, az ekkor kiadott „köznyilatkozat” a nemzetőrség megszervezéséről is gondoskodott. A rendre ügyelő csapatok megszervezésének részleteit egy, a pesti közbátorsági bizottmányhoz hasonló testület dolgozta ki.
A népközgyűlés résztvevői a változások felett érzett örömmel térhettek vissza lakóhelyükre. Egy nap múlva, március 23-án a megye vezetői által kiadott körlevél némileg lehűtötte a kedélyeket. A gyulai illetékesek, attól való félelmükben, hogy a változások lehetősége nyomán népmozgalom tör ki a megyében, arra hívták fel a lakosság figyelmét, hogy az új törvények életbeléptetéséig minden marad a régiben, ki kell várni az országgyűlés döntését.
Békés megye addigi vezető testülete, a nemesi közgyűlés helyett a forradalom után az Ideiglenes Bizottmány vette kezébe az ügyek vitelét. Első határozatainak egyike az országos törvények alapján kijelölte a megyében az országgyűlési választókerületeket, és beosztotta a településeket az egyes kerületekbe. Kígyóst – ahogy ekkor a községet nevezték – az orosházi választókerületbe sorolta be.
Az áprilisi törvények április 11-i, pozsonyi szentesítése után azok ünnepélyes kihirdetésére 1848. május 3-án került sor Gyulán. Ekkor alakult meg a megye új testületi szerve, az Állandó Bizottmány, amelybe a községek is kiküldtek tagokat, bár köztük kígyósiakat nem találunk, feltehetőleg amiatt, mert mint nem úrbéres községet nem tekintették állandó (és felszabadult paraszti) településnek. A község elöljárói, Oláh György monográfiája szerint, ekkor Szabó Máté József, Seres György, Dávid Mátyás és Bánfi Ferenc (bírók) és Szalai Sándor jegyző voltak.
Az áprilisi törvények idevonatkozó törvénycikke az úrbériség eltörlésével a földesúr tulajdonában levő, de a jobbágyok használatában álló jobbágytelkeket az utóbbiak birtokává tette, a földesuraknak pedig állami kárpótlást helyezett kilátásba. A bérlőközségekre azonban – így Újkígyósra – nem vonatkozott ez a változás, rájuk a bérleti szerződésben foglaltak maradtak irányadók. A kígyósi földek birtokosa így továbbra is Wenckheim József Antal maradt, a bérlők saját tulajdonuknak csak a jóval későbbi, önerőből történt megváltás után mondhatták addigi bérleményüket.
A megyében a Károlyi család birtokában levő, az Orosháza melletti szénási pusztát bérlő családok voltak az újkígyósiakhoz hasonló helyzetben. Ők azonban nem nyugodtak bele, hogy az általuk művelt föld a birtokos tulajdonában maradjon. Folyamodványt juttattak el Deák Ferenc igazságügy-miniszterhez, amelyben kérték, hogy őket a használt föld birtokában hagyják meg, és a bérlettel kapcsolatos fizetési kötelezettségek alóli felmentést kapjanak. Deák június 17-i válasza egyértelműen leszögezte, hogy a birtokos földjét a bérlők nem tulajdoníthatják el, és „a tulajdoni jog szentségét sértő helytelen kérelmük nem teljesíttethetik”.
A pesti forradalom és az áprilisi törvények kihirdetése után, május végére nyilvánvalóvá lett, hogy a kivívott eredmények csak a fegyveres harc árán védhetők meg. A délvidéki – Bécs által szított – szerb lázadás leverésére sürgősen létre kellett hozni az önálló magyar hadsereget. A magyar katonákat ugyanis addig a külföldön szolgáló ezredekbe sorozták be, az országban állomásozó csapatok idegen (a Habsburg Birodalom más tartományaiból származó) katonaságára pedig nem lehetett számítani.
Ekkor Magyarországon csak a magyar katonákat toborzó – de külföldön állomásozó – sorezredek toborzóirodái, az úgynevezett „hadfogadó kormányok” működtek, így Békés megye székhelyén, Gyulán is. A hadfogadók által toborzott újoncokat át kellett adni a külföldön szolgáló ezredeknek, amelyek fölött az új magyar kormány nem rendelkezhetett. Ezért a katonai hierarchiát megkerülve, a nemzetőrség szervezeti kereteiben hozták létre az első honvédalakulatokat, még önkéntes nemzetőrök néven. (Ez nem tévesztendő össze az április törvények nyomán később megalakuló nemzetőrséggel!)
A katonaság létrehozásának költségeire országos gyűjtést szerveztek, amelynek során pénzkölcsön, nemesfém, termény, ruhaanyag felajánlását és átadását kérték a polgároktól. Békés megye nagyobb helységeibe az önkéntes adományok átvételére küldöttségeket nevezett ki, így Újkígyósnak a békéscsabai küldöttséghez kellett továbbítani felajánlásait. Oláh György megyénk e korszakát feldolgozó könyvében ismertette a kígyósiak adományait: „Kígyósról id. gr. Wenckheim József 1000 frtot, Farkas József 10 frtot, a kígyósi kertészek 41 frtot s Léhner Mihály plébános 10 frtot, öszszesen 1060 frtot adományoztak a haza szükségeire.”
A megye akkori 24 települése készpénzben összesen 7850 forint 77 krajcárt, valamint 468 forint három krajcár értékű arany- és ezüsttárgyat adott össze. Készpénz kölcsönként és egyéb adományokból összesen 20188 forint 38 krajcár gyűlt össze. A községek többségében név szerint nem említett adományozók a kígyósi lakosság által összegyűjtött összeghez hasonló summát tettek le, a tehetősebb gazdák, illetve a birtokosok adományai emelték meg a felajánlott összegeket. A Kígyósról származó adományok nagyságrendje előkelő helyet biztosít településünknek az áldozatot vállaló községek listáján.
A szabadságharc új reguláris hadseregébe, az előbb önkéntes nemzetőrségnek, majd honvédségnek nevezett alakulatokba három ízben kellett Békés megyének, így Újkígyósnak is katonát adnia. Az első, 1848. május végén megindított toborzás eredményeként június végéig 235 főt szállított Szegedre a megyei toborzóbiztos, ahol a 3. honvédzászlóaljba nyertek beosztást. Köztük újkígyósi újoncoknak is kellett lenniük, adatunk azonban erről nincs.
A második, az előzőnél jóval nagyobb arányú honvédtoborzás az 1848. évi XXXIII. törvény 1. §-a alapján indult meg, amely kimondta, hogy a minisztérium (értsd: a kormány), az ország fegyveres erejét kétszázezer főre emelheti. A képviselőház által 1848. augusztus 29-én elfogadott törvény nem került királyi szentesítésre, végrehajtása azonban a fenyegető délvidéki helyzet miatt mégis megtörtént. A toborzást a miniszterelnök 1848. szeptember 14-én kelt rendelete szerint kellett elindítani. Békés megyére a törvény által meghatározott újonclétszámból 2550 fő esett. Az egyes községekre úgy vetették ki a kiállítandó újoncok számát, hogy népességükből 127 főre számítottak két újoncot. A kígyósi kertészség lélekszámát ezerötszáz fővel számolva 24 fő lett volna a kiállítandók száma, azonban egy 1848. október 26-án kelt, a gyulai hadfogadó kormány által összeállított kimutatás szerint Kígyós 23 főt állított ki, akiket a hódmezővásárhelyi gyülekezőhelyre szállítottak.
A harmadik honvédtoborzás, amely az országgyűlés által megszavazott újabb ötvenezer újonc kiállítását végezte el, megyénkben 1849. május 10-e után kezdődött. Ekkor Békés megyére 637 fő kiállítása hárult. Újkígyósra ebből hat fő esett, mert ekkor úgy számoltak, hogy 246 főre jusson egy újonc. (Kígyós lélekszámát ekkor is ezerötszáz főben határozták meg.) Ezek az újoncok is Hódmezővásárhelyen léptek a honvédség kötelékébe. Az ekkor toborzottak közül két újoncot név szerint is ismerünk, mert tényleges besorozásukat egészségi okokra hivatkozva Vásárhelyen megtagadták. A megyei besoroztató küldöttség elnöke szerint Zsótér Pált itthon alkalmasnak nyilvánították; Bognár Pál, a másik újoncjelölt esetében nem tudjuk, hogyan döntöttek végül a katonaorvosok.
Oláh György kimutatása szerint Újkígyósról összesen húsz fő nevét ismerjük, akik a honvédség valamelyik alakulatában szolgáltak. Ők a következők: Kocsis Mátyás, fogadott, 30. zászlóalj, Kulcsár József, fogadott, 30. zászlóalj, Forrás János, fogadott, 30. zászlóalj, Füredi János, fogadott, 30. zászlóalj, Kádár Péter fogadott, 30. zászlóalj, Szabó László, fogadott, 30. zászlóalj, Bognár Pál, fogadott, Károlyi huszár, Nyári András, fogadott, 30. zászlóalj, Harangozó János, fogadott, Károlyi huszár, Bánfi Pál, fogadott, Miklós huszár, Kerekes Gergely, önkéntes, Károlyi huszár, Nyisztor János, önkéntes, Károlyi huszár, Gazdag Antal önkéntes, Károlyi huszár, Győrfi József, fogadott, Károlyi huszár, Konczos Gergely, fogadott, 30. zászlóalj, Györfi György, fogadott, 30. zászlóalj, Klimó György, önkéntes, Vadász csapat, Becker Oszkár, 105. zászlóaljnál, Wieland Károly, huszár főhadnagy, Károlyi huszár, Wieland János, huszár főhadnagy.
A nevek után a belépés módját is közli Oláh György. A fogadott megjegyzés azt jelentette, hogy a kiállítandó újoncok közé besorozott fiatalok maguk helyett mást fogadtak meg, helyettesíttették magukat. Erre az akkori viszonyok között lehetőség volt: aki nem akart maga elmenni katonának, pénzen helyettest állíthatott. Az is előfordult, hogy egy-egy község fogadott fel újoncokat közpénzen, hogy a szükséges létszám meglegyen.
A honvédség mellett a nemzetőrség volt a katonai szolgálat teljesítésének másik formája. A megye vezetői már a március 22-i népközgyűlésen szorgalmazták a nemzetőrség megszervezését a megye valamennyi településén. A nemzetőrséget eredetileg rendfenntartó szerepkörrel kellett megszervezni. A szervezőmunkát a községekre bízták, a létszámot is helyben kellett meghatározni. A belépést nem kötötték vagyoni feltételekhez: akiket megbízhatónak találtak a községi vezetők, azokat összeírták a nemzetőrség soraiba. Mivel a szervezés nem országos irányítással folyt, a helységek maguk állították össze a szabályokat is, amelyek szerint a szolgálatot ellátták. Újkígyóson is kellett lennie ilyen alakulatnak, meglétére egy későbbi adat utal.
Az egységes, országos szervezés a nemzetőrségről szóló 1848. évi XXII. törvénycikk alapján indult meg. Békés megyében is létrehozták a védőri bizottságot, amelynek a szervezőmunka összehangolása volt a fő feladata. Elnöke a megye politikai vezetője, a főispán lett. A törvénycikk a nemzetőrségbe való belépést vagyoni feltételekhez kötötte, és ennek figyelembevételével össze kellett írni a feltételeknek megfelelő férfilakosságot minden településen. (A hadi helyzet alakulása miatt azonban a vagyoni cenzusnak később nem volt már jelentősége.)
Az eredetileg rendfenntartó szerepkörrel, az esetleges népmozgalmak megakadályozására létrehozott nemzetőrséget 1848 nyarán a délvidéki hadi események miatt „hadilábra kellett állítani”, ami azt jelentette, hogy az addig otthon gyakorlatozó és őrködő csapatoknak a hadszíntérre kellett vonulniuk. Békés megyének a hadügyminiszter június 29-én kelt leirata alapján háromezer fős nemzetőrcsapatot kellett kiállítani és felfegyverezni. Megyei nemzetőreinknek előbb Makóra, majd Nagybecskerekre vonulva kellett táborba szállniuk. Július 12-től augusztus 24-ig két váltásban szolgáltak. Köztük Újkígyósról is kellett lenni nemzetőröknek, mert a megye valamennyi községében, városában mozgósítottak. A táborozás egész ideje alatt attól féltek a résztvevők, hogy a rosszul felfegyverzett és hiányosan kiképzett nemzetőröket csatába viheti a katonai vezetés, és súlyos veszteségeik lehetnek. Szerencsére a nagybecskereki táborozás alatt csupán őrszolgálatot kellett ellátnia megyénk nemzetőreinek, akiket a második váltás hazaérkezése után nem vezényeltek újra a délvidéki hadszíntérre.
Az aradi hadszíntéren viszont példamutató vitézséggel harcoltak a délvidéki táborozás után megyénkből kiállított önkéntes nemzetőrök. A második váltásból visszatért nemzetőrök helyett ugyanis Batthyány Lajos miniszterelnök engedélye alapján ezer főből álló önkéntes nemzetőr zászlóalj szervezésére kapott lehetőséget Békés megye. E zászlóalj tagjainak azonban a harc végéig kellett szolgálniuk. A megye szeptember 16-án indította el Aradra önkéntes nemzetőreit, a létszámuk azonban az előírt ezer fő helyett csupán 387 lett. Még e létszám kiállítása is komoly anyagi nehézségekbe ütközött, mert a megye a siker érdekében felemelte az ajánlkozók napidíját, és felruházásukat is magára vállalta. A teljes költséget a megyei pénztárból kellett fedezni, mert a kormány nem adta meg a kért kölcsönt. Emiatt téli ruha nélkül kellett állomáshelyükre bocsátani az önkéntes nemzetőröket, és a megye csak később tudta ruházati ellátásukat javítani. Az önkéntes nemzetőrök között, akiket 1849 márciusában beosztottak a honvédség kötelékébe, újkígyósi nem volt – ez derül ki a csapatot kiállító községek névsorából.
1848. október utolsó napjaiban Riedl császári őrnagy reguláris katonasággal és nyolcezer román felkelővel betört Arad megyébe. A támadás miatt Boczkó Dániel kormánybiztos elrendelte a Békés megyei nemzetőrök fegyverbe szólítását és Arad megyébe szállítását. A megyei állandó bizottmány intézkedése nyomán kiállított, összesen hatszáz főből álló nemzetőrcsapatot két csoportban mozgatták. Kígyós, több szomszédos településsel együtt, Gyulára kapott gyülekezési parancsot 1848. november 8-án, éjszakára. Innen Ottlakáig saját szekerekkel, tovább az Arad megyei előfogatokkal mentek. Az Arad környéki harcokban ezután is többször részt kellett venniük a Békés megyéből kivezényelt nemzetőröknek az ugyancsak e megyében toborzott önkéntes nemzetőrökkel együtt. Így 1849 januárjában a hatszáz fős megyei csapatba a kígyósi kertészség hat katonát adott.
Az aradi vár ostroma és a körülötte kialakult hadműveleti terület harcaiban egy harmadik Békés megyei alakulat, a szabad vagy mozgó, korabeli műszóval guerilla (gerilla) csapat is jelen volt. Az Országos Honvédelmi Bizottmány december 18-i felhívására került sor a szervezésére, de még 1849. január 8-ig sem jártak sikerrel a felállítására tett megyei intézkedések. Ekkor a megyei állandó bizottmány úgy döntött, egy ezer főből álló gyalogos és kétszáz lovas mozgó csapatot állít ki, és a létszám feltöltéséhez a községek lélekszáma alapján veti ki az illetőséget. Kígyósra tizennyolc fő esett. Kossuth 1849. február 5-én elismerését fejezte ki a megyének a gerillacsapat táborba küldéséért. A zsolddal és lőszerrel való ellátásukat az állam vállalta magára. A gerillacsapat négy hónapos szolgálat után május 22-én indult haza, miután a tisztikarnak a megye támogatásával sem sikerült elérnie, hogy az alakulat tagjai átlépjenek a honvédség kötelékébe. Az Új-Arad felszabadításáért, 1849. február 8–9-én vívott csatában tanúsított helytállásukat az írott források megőrizték.
A Habsburg-ház debreceni trónfosztása után kiadott függetlenségi nyilatkozat Békés megyei kihirdetésére először április 29-én, Gyulán került sor. A községekben május 6-án, az istentiszteletek előtt, népgyűlés keretében kellett ismertetni a jeles dokumentumot. A lelkészeknek a felolvasás után fel kellett hívniuk a lakosságot adományok gyűjtésére a sérült honvédek és az elesett honvédek özvegyei és árvái javára. Az egyházi szertartás keretében pedig a szentbeszédnek szólnia kellett arról is, hogy az „ausztriai nézetekkel egyetérteni” nemcsak a hazafisággal, de a keresztényi hittel is ellenkezik. A nyilatkozat leküldött példányaiból a testületeknek, céheknek is adtak, hogy ott is felolvashassák. Az iskolákban a gyermekek előtti ismertetését is előírták, hogy a szabadsághoz már fiatalkorukban hozzászokjanak. Újkígyóson is bizonyára ennek megfelelően zajlottak le az események, a kertészség lakói összesen 102 forintot adtak a sérült honvédek és az özvegyek és árvák támogatására.
A szabadságharc utolsó szakaszában, 1849 júliusában Békés megyét a Debrecen felől előretörő cári és a Tiszán átkelő és kelet felé nyomuló császári csapatok támadása fenyegette. A hadvezetéstől Korponay János ezredes kapott megbízást az érintett területek védelmére, a lakosság soraiból kiállított népfelkelés szervezésével. Az oroszok feltartóztatására kirendelt megyei népfelkelők Füzesgyarmaton, Szarvason gyülekeztek. Végül, hogy a nyári munkáktól ne kelljen feleslegesen munkáskezeket elvonni, a főparancsnok ezer fő gyalogosból és kétszáz lovasból álló mozgó nemzetőrség kiállítására kötelezte Békés megyét. A községek lélekszáma alapján kivetett illetőségből a kígyósi kertészségre, létszámát újfent ezerötszáz főnek számítva, tizenkét gyalogos és két lovas kiállítása esett.
Augusztus 1-jére Szeghalmon gyülekeztek a mozgó népfelkelők, majd egyhetes táborozás után a gyalogosokat véglegesen, a lovasokat ideiglenesen hazaküldték. A hadi helyzet rosszabbodását mutatta, hogy augusztus 3-án Orosházán már megjelentek az osztrák lovasok, a cári csapatok pedig augusztus 9-én Sarkadon voltak. A megye székhelyét a megye irányító testülete, a védbizottmány augusztus 10-én Gyuláról Mezőberénybe helyezte át, majd augusztus 13-án, a világosi fegyverletétel napján Gyomára. Itt tartotta a testület augusztus 16-án utolsó ülését. Augusztus 11-én Gyula, 12-én Békéscsaba is orosz kézre került, velük természetesen a környező községek is. Augusztus 23-án zajlott le Gyulán a tiszti fegyverletétel, ahol a hagyomány szerint a tizenhárom aradi vértanú közül kilencen adták át kardjukat, pisztolyaikat a cári tiszteknek.
A szabadságharc komoly anyagi terheket rótt a megye, benne Újkígyós lakóira is. Azonkívül, hogy nemzetőrség, a honvédség soraiba katonákat adott, adakozott a haza megsegítésére, az 1849. évi tavaszi hadjárat idején a Tisza vonalán felsorakozó csapatok élelmezése is Békés megyére, így községünkre is hárult. A parancsnokok kenyerek sütését, zab és széna kiszolgáltatását írták elő a községeknek, városoknak. Az igavonó jószággal rendelkező gazdáknak hadiszállításokat kellett végezniük, sokszor kitéve magukat a parancsnokok önkényeskedésének. A szabadságharc során előbb számos délvidéki menekült, majd horvát hadifogoly is került Békés megyébe. Újkígyósi tartózkodásukról nem tudunk.
Újkígyós temetőjében nyugszik báró Meszéna Ferenc hadmérnök, honvéd alezredes. Ő nem játszott szerepet a megye 1848-as történetében, a szabadságharc bukása után telepedett le Újkígyóson, ahol postamesterként dolgozott. Milánóban született 1819-ben, apja császári tiszt volt, a napóleoni háborúkban való helytállásáért bárói címet kapott. Ferenc fia is a katonai pályát választotta. A tulni utásziskolában végzett, 1848 tavaszán vezérkari főhadnagy a császári seregben. Kossuth felhívására Bécsből hazajött, és századosi rendfokozattal a 3. honvédzászlóaljnál szolgált. Alakulatával részt vett a szerb felkelők elleni délvidéki harcokban. Szeptemberben Perczel Mór tábornok drávai hadtestének vezérkari tisztje, október 19-én őrnaggyá léptetik elő, decemberben már vezérkari főnök. Eszék várának védelmét hősiesen látta el, nem rajta múlott, hogy a vár árulás folytán az ellenség kezére került. Debrecenben alezredessé léptették elő és a II. hadtest vezérkari főnökévé nevezték ki. Parancsnoka Aulich Lajos volt. Végül a Lázár Vilmos parancsnoksága alatt álló IX. hadtestben szolgált a szabadságharc végéig. Alakulatával Karánsebesnél tette le a fegyvert 1849. augusztus 19-én. Az aradi hadbíróság őt is halálra ítélte, azonban apja érdemeiért végül büntetését kegyelemből tizenkét évi várfogságra változtatták. Szabadulása után előbb Bihar megyében tevékenykedett földmérőként, majd Újkígyósra került postamesternek. A község megbecsült polgáraként halt meg, magas kort megélve, 1902-ben. Sírjára az Újkígyósi Keresztény Polgári Olvasókör 1926-ban sírkövet állíttatott, amelyet a község 1985-ben megújított; ma is az önkormányzat gondozza.
Králik Jánosné anyakönyvi kutatásai során két Újkígyóson elhunyt, sebesülten bujdosó honvéd adatát is megtalálta a római katolikus halotti anyakönyvben. (Kukla István gyulai származású és egy ismeretlen nagykőrösi honvéd.) Sírjuk ma már nincs meg a temetőben.
A mai Szabadkígyós temetőjében nyugszik Tomcsányi Mihály lovassági százados, nemzetőr őrnagy. Az életpályájára vonatkozó legfontosabb adatokat Hankó József kutatásai alapján ismerjük. A békési születésű nemesifjú katonai pályára lépve felvétel nyert a VI. vértes huszárezredbe, majd 1825-től a bécsi nemesi testőrség főhadnagya lett. 1830-ban visszahelyezték ezredéhez, ahol századosi rendfokozatot kapott. 1847-ben tiszti rangját megtartva, egészségi állapota megromlása miatt kilépett a hadseregből. A szabadságharc alatt bekapcsolódott a nemzetőrség szervezésébe, őrnagyi rangot kapott. A délvidéki harcokban nem vett részt. 1849-ben a Hadügyminisztériumban szolgált, a pótlovazási alosztályon. A szabadságharc leverése után előbb öccséhez Szarvasra, majd unokaöccséhez, Wieland Jánoshoz költözött Ókígyósra. (Wieland János is huszártisztként szolgált a szabadságharcban: büntetésből két évig közlegénynek sorozták be a császári hadseregbe.) Tomcsányi őrnagy 1855. szeptember 5-én halt meg Ókígyóson, csonttuberkulózisban.
Báró Meszéna Ferenc 1848-as honvéd alezredes, hadmérnök sírja az újkígyósi temetőben (D. Nagy András felvétele)
