A tudás forrása: az iskola
A tudás forrása: az iskola
Községünk legkorábbi iskolájáról az 1631-es egyházvizitációs jegyzőkönyv ad hírt. Kis Bertalan evangélikus püspök látogatásakor feljegyezték, hogy a falunak „schola háza” volt, s a tanító jövedelme többek között gabonából, vásárpénzből, negyedévi 25 dénárból, Szent Gál kakasából állt. Azt, hogy ki volt a tanító, forrásunk sajnos nem közli.
A következő adatunk egy 1744-ben kelt erdőirtási szerződésből származik (lásd az II. számú függeléket). A templommal szerződő felek egyike Török István horpácsi iskolamester – tanító – volt. Ő kapta egyébként a legkisebb területet, egy holdra valót. Négy társa két-két holdra, egy pedig négy holdra szerződött.
1780-ból egy újabb tanító nevét ismerhetjük meg. Július 31-én Kemény György horpácsi iskolamester levélben könyörgött Széchényi Ferencné nagy méltóságához, hogy mivel elődje is kapott évente egy mázsa búzát a felhők elé harangozásért, ezt őneki is megadni szíveskedjen – a záradékból kitűnik, hogy megkapta.
Az 1829-es egyházlátogatási jegyzőkönyvben a tanító, egyben Horpácson és Lédecen jegyző is, Kunn Ferenc, Nemeskéren született, 55 éves magyar ember. Segédtanítója a Himodon született, 24 éves Babos György.
1846. augusztus 25-én kelt az az örök szerződés, mely a tanító jövedelmeiről szól, s amelyet Kéry Péter Sopron megye szolgabírája és Thalabér Lajos megyei esküdt jelenlétében, Frank Márton horpácsi uradalmi ügyész jóváhagyásával írt alá Seidl Péter horpácsi plébános és Tatay János lövői plébános és kerületi alesperes. A szerződés szerint (lásd Függelék VI.) a tanító éves jövedelme – a haszonvételeket is pénzzé átszámítva: negyed hold kenderföld, évi nyolc szekér tűzifa, a temető kaszálása, fél telek legeltetési jog – 108 forint 30 krajcárt tett ki. Az uradalmi ügyész viszont ragaszkodott ahhoz, hogy a tanító egyben a jegyzői feladatokat is ellássa. Hogy ki volt ekkor a tanító? Az a szerződésből nem derül ki, de valószínűsíthető, hogy az a Pék János, akit 1848-ban a nemzetőrök közé mint „helybéli tanítót” írtak be, s aki akkor 39 éves volt (lásd Függelék IV.).
Horpács és Lédec 1858-ban közösen építtetett egy egytantermes iskolát ott, ahol a mostani emeletes épület áll. Az utóbbi 1901-ben épült fel Karner József borsmonostori – ma Ausztria Burgenland tartományában található – kőművesmester irányításával. A hagyomány szerint a falu többsége azt akarta, hogy az iskolát az akkori Papszer nevű utcarészre építsék. Így déli fekvésű lett volna, aminek az előnyeit nem kell hangsúlyozni. A Fő utcabeli nagygazdák azonban ezt megakadályozták, követelve, hogy az ablakok „az ő utcájukra”, így észak felé nézzenek.
Egy 1872-ből származó forrásból tudjuk, hogy akkor egy képesítő tanfolyamot végzett tanító oktatta a gyermekeket, az 1847-ben született Rásztovich János (későbbi forrásokban Rasztovich), aki 1865. augusztus 1-én lépett a tanítói pályára. Kántorizált is, sőt a jegyzőségek megszervezéséig a községek írásbeli ügyeit is intézte. 1906-ban a csepregi alesperesi kerület római katolikus tanítói körének alelnöke lett. Ekkor már kántor és főtanító a megszólítása. 1913-ban igazgató-tanító, s az alesperesi kerület tanítói körének elnöke. 1914-ben egyike azoknak, akik az új, az „érdemes néptanítók jutalmazására” alkotott vármegyei szabályrendelet szerint 300–300 korona jutalomban részesültek. 1918-ban még betöltötte állását és a tanítókör elnöki posztját.
Rasztovich János tevékenységének XIX. századi részében mindig száz fölött volt a tanulók létszáma. Nem véletlen, hogy e miatt a község plébánosa, Páder Rudolf is elégedetlenkedett. Azt jegyezte fel, hogy a tankötelesek számához viszonyítva az egy tanterem kevés. Az iskolába minden gyerek bejárt ugyan, de rendetlenül, és a nagyobbak csak négy-öt hónapon, ezután már csak a kisebb gyermekeké volt az iskola.
Szájhagyományként fennmaradt, hogy 1900 előtt a fiú gyermekek is szoknyában jártak iskolába. A téli időszakban a tanulóknak hasábfát kellett magukkal vinniük a terem fűtésére. A két község képviselő-testülete 1901. december 8-án elhatározta ennek a gyakorlatnak a megszüntetését, Horpács két öl, Lédec egy öl fát szállított az iskola részére évenként, s a gróf is fel-ajánlott hét métert.
A gondok megoldására, mint már jeleztük, 1901-ben felépült az emeletes tanintézet, s munkába állt a második tanító(nő) is. Az új iskolának gróf Széchényi II. Dénes egy Mária-képet ajándékozott, melyet az egyik tanteremben helyeztek el, s hogy a másik se maradjon dísz nélkül, oda pedig egy, a templomban feleslegessé vált Szent Anna képet vittek át.
1928-ban már Énekes Kálmán volt a kántortanító, aki 1913. szeptember elsején kezdte tanítói pályáját. Egy 1943-as forrás Molnár Alajost említi kántortanítóként. Őt Freier József követte, 1946 szeptemberétől.
Ahogy az iskola vezetői, úgy a beosztott tanítók is ritkán cserélődtek. 1901. szeptember elsején kezdett Rasztovich Jolán édesapja mellett osztálytanítóként tevékenykedni, s 1940-ig tanított. Oklevelét a soproni orsolyitáknál szerezte. Az alsó két osztályt ő, a felső négyet édesapja tanította. Az 1937 szeptemberében a pályára lépő Németh Paula segédtanítóként került Rasztovich Jolán helyére. 1947-ben Udvarhelyiné Németh Paulaként szerepelt a katolikus népiskolák tanítói karának jegyzékében.
Az Eötvös-féle népoktatási törvényben előírt ismétlő iskola működéséről 1873-ból származik az első adatunk. Az ismétlőiskolát a hat osztályt már elvégzett, máshová be nem iratkozott gyermekeknek kellett látogatniuk, a 15. életévük betöltéséig. A tanítási idő heti öt, illetve két óra volt. Változást hozott az oktatási rendszerben az 1940. évi 20. törvénycikk, amely bevezette a nyolcosztályos népiskolát, s kiterjesztette a mindennapos iskolába járás kötelezettségét 14 éves korig. A sopronhorpácsi iskola a törvény életbe lépésétől nyolcosztályossá vált. A tanulók oktatása két tanulócsoportban történt.
1945-ben az ideiglenes kormány rendelete folytán megszületett az általános iskola. Ez főképp a felső tagozatos tanulócsoportban hozott változást, elsősorban azzal, hogy a szorgalmi idő nyolcról tíz hónapra növekedett. Kötelező lett egy idegen nyelv oktatása is, Sopronhorpácson a németet tanították. Az általános iskolai oktatást fokozatosan vezették be. 1946/47-ben az ötödik osztályban, a következő tanévben már az ötödik és a hatodik osztályban, majd az iskolák államosítása után pedig az egész felső tagozaton.
Az egyházi iskolák államosításáról 1948 júniusában a körjegyzőségen
– Völcsejben – tájékoztatták az összehívott községi bírókat, az iskolaszéki elnököket, azaz a plébánosokat és a tantestületek tagjait. Másnap már a bútorzat és a felszerelés leltárba vétele is megkezdődött. A következő napokban Freier József a megyei tanfelügyelőségtől „vezető-tanítói” megbízatást kapott a sopronhorpácsi részben osztott Állami Általános Iskola oktató-nevelő munkájának irányítására. A tanfelügyelőség, figyelembe véve az alsó tagozatosok nagyobb létszámát, szeptember elsejétől az intézményt három tanerősre bővítette, 1952/53-ra pedig már ötre emelkedett a tanítók száma. Egy év múlva Freier József vezető-tanítói megbízatása igazgatói kinevezéssé változott.
A tanulócsoportok számának gyarapodása tanteremhiányt okozott. Így 1956 tavaszán a Horpács és Lédec közötti üres területen megkezdődött egy szolgálati lakással kapcsolt kéttantermes iskola építése. Az épület rekordidő alatt elkészült, s ünnepélyes avatására az 1956/57-es tanévnyitón került sor. (Itt köszönjük meg Freier József egykori iskolaigazgatónak, hogy visszaemlékezésével segítette munkánkat.)
Vessünk egy pillantást a tanulók számának alakulására is. A létszámadatokat a Sopron vármegyei iskolatanács jelentései (1872 és 1873), valamint az egyházmegyei schematismusok segítségével követhetjük nyomon 1947-ig. Ezen kiadványok az egyházszervezetre és a papságra vonatkozó adatokon kívül rendszeresen közölnek információkat a katolikus népiskolákról is
Sopronhorpács iskolalátogató korosztályainak lélekszáma
| Év | Mindennapos | Ismétlős |
| (6–12 éves) | (13–15 éves) |
| 1872 | 144 |
| 1873 | 117 | 32 |
| 1890 | 142 | 44 |
| 1910 | 123 | 50 |
| 1931 | 117 | 18 |
| 1943 | 113 | 12 |
| 1947 | 112 |
A táblázatból megállapíthatjuk, hogy a második tanítói állás létesítéséig – 1901 – hatalmas, 144-es létszámú gyermekhaddal kellett megbirkóznia az akkori egy (!) pedagógusnak, egy osztályteremben. Sokat javult a helyzet a második tanító belépésével. Összehasonlításul tegyük ehhez rögtön hozzá, hogy az 1999/2000-es tanév teljes tanulólétszáma az undi és a völcseji felsőtagozatosokkal együtt csak 85, s őket nyolc évfolyamon, osztott osztályokban tanítják.
A következő táblázat az általános iskola sopronhorpácsi illetőségű tanulóinak adatait tartalmazza 1954–2000 között. Ugyanis 1979 és 1990 között a helyi általános iskolába járt a két szomszédos község: Und és Völcsej valamennyi tankötelese. 1990-től már csak a felsőtagozatosok, ezért táblázatunkban csak a sopronhorpácsi illetőségű tanulók létszámát vettük fel.
A tanulólétszám alakulása
| Tanév | Tanulók száma |
| 1954/1955 | 139 |
| 1959/1960 | 162 |
| 1964/1965 | 173 |
| 1969/1970 | 144 |
| 1974/1975 | 112 |
| 1979/1980 | 93 |
| 1984/1985 | 114 |
| 1989/1990 | 94 |
| 1994/1995 | 68 |
| 1999/2000 | 64 |
Ha átnézzük a két táblázat adatait, megállapíthatjuk, hogy 1890-ben volt az elemi iskolának a legtöbb tanulója – 142 mindennapi iskolába járó + 44 ismétlő iskolás –, s most az 1999/2000-es tanévben van a legkevesebb – 64.
A létszámelemzést követően tekintsük át az iskola nevelő-oktató munkájában az utóbbi évtizedekben bekövetkezett legjelentősebb változásokat. Az 1970-es évek elejétől, a község nagyközséggé válásától, megkezdődött a körzetesítés folyamata is. Természetesen Sopronhorpács lett az iskolai körzetközpont. Előbb az undi 5-8. osztályosok oktatását, nevelését és a horvát nyelv tanítását – lévén Und horvát nemzetiségű falu – vállalta fel az intézmény, majd az 1979/80-as tanévtől az undi alsó tagozat is Sopronhorpácsra került. A völcseji tanköteles gyermekek közül már korábban is többen községünk iskoláját választották. Fordulat állt be 1990-ben, amikor a helyi önkormányzatok az iskolák részbeni visszaállítását kezdeményezték. Újból elkezdett működni Völcsejen és Undon az alsó tagozat. A felső tagozatosok továbbra is falunk iskolájába járnak. Ma kilenc az undi és 16 a völcseji illetőségű tanuló.
A mai iskola alapító okiratát a helyi önkormányzat 5/1994. (II. 4.) számú rendeletében fogadta el, melyet 1997-ben módosított. Az okirat meghatározása szerint a csökkenő létszámok ellenére mind a nyolc évfolyamon megmaradt az osztott tanítás. Az intézmény az általános iskola alapozó funkcióját próbálja kiteljesíteni. Ezt szolgálják a tanórai foglalkozásokat kiegészítő programok is. A német nyelv oktatása mellett fakultációként horvát és angol nyelvtanítás folyik. Németből 1998-ban kettő, 1999-ben négy tanuló tett állami nyelvvizsgát. A horvát nyelvű területi és regionális versenyeken általában az első három helyen szerepelnek az iskola tanítványai. A számítástechnika tanítása 1985-ben indult, ma már korszerűbb gépparkkal a tanulók az interneten is információkhoz juthatnak. Az előbbieken túl kézműves foglalkozásokon, népzenei oktatáson, tanulmányi kirándulásokon, versenyeken, vetélkedőkön, énekkari szerepléseken, ünnepélyeken vesznek részt a diákok. Az oktató-nevelő munka eredményességét bizonyítja, hogy a középiskolába került tanulók általában megtartják az általános iskolában elért tanulmányi eredményeiket. (Itt köszönjük meg Varga Hajnalka iskolaigazgató szíves közlését.)
