A Hangyától a termelőszövetkezetig
A Hangyától a termelőszövetkezetig
A szövetkezeti mozgalom Magyarországon, külföldi példák nyomán, a múlt század végén indult fejlődésnek. Gróf Károlyi Sándor és néhány más nagybirtokos 1898-ban alapította meg a Hangya központot – teljes nevén Hangya Termelő–Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet, a Magyar Gazdaszövetség Szövetkezeti Központja – azzal a céllal, hogy vidéken a szövetkezeti gondolatot terjessze, a falu népét szövetkezetekbe tömörítse. Községünkben a mozgalom második, Trianon utáni fellendülési időszakában, 1920-ban alakult meg a Sopronhorpácsi Hangya Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet. Elnöke Kovács Péter plébános, pénztárosa Mészáros Imre (Papszer) gazda lett. Az alapítók a tisztségviselőkön kívül: Horváth Antal, Pócza József, Pócza Sándor, Nagy Ferenc, Kustor István, Papp János, Varga Sándor, Rasztovich János, Molnár Ferenc, Kiss József, Szedenics István, Mészáros József (Lédec) és Molnár Gyula.
A szövetkezet élén 1934-ben hét tagú igazgatóság állt, melynek elnöke és pénztárosa az alapítás óta azonos maradt, Kovács Péter és Mészáros Imre személyében, az üzletvezető Szedenics Gyula volt.
A Hangya üzlete is megnyílt a Fő utcában. Eddig csak egy zsidó bolt volt, Goldschmied Henrik magánkereskedése, most a második üzlettel konkurencia teremtődött. A mi Hangyánk árubeszerzéseit szabadon intézhette, kapcsolata volt például az albertfalvai és sátoraljaújhelyi kirendeltségekkel is.
A bolt még az 1940-es években is alig lakás nagyságú épületben működött. Szűkös áruválasztéka, amolyan szatócs jelleggel a lakosság alapvető ellátására szorítkozott. Később Szőke Kálmán magánkereskedő is boltot nyitott, miközben Goldschmied Henriket és családját elhurcolták, házukat, ingóságaikat elárverezték a zsidók deportálásakor, 1944 őszén. A Hangya szövetkezet pincéjében 1945-ben, a front átvonulása előtti időben többször megfordult Szálasi Ferenc nemzetvezető és Baky László nyilaskeresztes politikus rövid tárgyalásra és poharazásra. Szálasi Brennbergből vagy Kőszegből jött át Bakyhoz, aki akkor a Széchényi-kastélyban lakott.
A front átvonulása minden árukészletétől megfosztotta a Hangyát. Dühöngött az infláció, megkezdődött a cserekereskedelem. Lisztért, zsírért, tojásért lehetett vásárolni vegyi árukat és főleg ruházati termékeket. A szó szoros értelmében pénz nélküli kereskedelem folyt, amelybe a hadifogolytáborban szolgáló szovjet katonák is bekapcsolódtak. Boltunkban átvették az élelmiszereket, kivitték Ausztriába, és ellenértékként ruházati és más árucikkeket hoztak. Mindez megbízásos alapon, kölcsönös érdekek érvényesülése mellett történt. A „tovarisok” nem csapták be a bolt vezetőjét, akit akkor Csigó Károlynak hívtak. Mint ízig-vérig kereskedő, nem ismert lehetetlent, jobb híján kerékpáron hordta az árut a harminc kilométerre levő Sopronból. Méltó társa volt Kántor Miklós akkori kereskedősegéd. Ez volt a Hangya igazi hőskora.
Politikai megítélés tekintetében a mozgalmat úgy minősítette az akkori rendszer, mint a gazdag parasztok és nagybirtokosok szervezetét. Igazságtalanul. Hiszen például tagja lehetett bárki, aki legalább kétpengős üzletrészt jegyzett. Ha lényeges kérdésekben szavazásra került sor, a részjegyek száma döntött, ez azonban a szövetkezet működésében nem játszott meghatározó szerepet. A részjegyek után osztalék, a boltban vásárolt áruk értéke után vásárlási visszatérítés is járt.
1946-ban, a forint bevezetésével lendületesen fejlődött a kereskedelem is, vele együtt falunk boltja. A kapitalistának nevezett Hangya szövetkezet életképes volt, de az akkori politikai hatalom óriási nyomást gyakorolt rá. Nem engedett életteret a „politikai csökevény”-ként emlegetett üzletnek. 1949-ben egyesült a később megalakult Földműves-szövetkezettel, nem is tehetett mást. Új neve Sopronhorpácsi Földműves-szövetkezet lett. A kikényszerített házasság később konfliktusok kialakulásához vezetett.
A szövetkezeti mozgalom most már „az új alapokon” haladt előre. A gazdasági stabilizálódás folytán megnőtt a szövetkezetek hitelképessége, így bankhitelből tudta kiterjeszteni tevékenységét. Egyesülési folyamatok indultak meg. A Sopronhorpácsi Földműves-szövetkezethez 1951-ben betársult Und és Egyházasfalu az „egy falu, egy szövetkezet” korábbi elvét félretéve. 1961-ben aztán ide csatlakozott Zsira, Répcevis, Szakony, Ujkér és Gyalóka község is. A horpácsi bolt megkapta a „középfokú ellátási központ” címet, ami akkor igazi rangot jelentett.
Bár az egyes községek önállósága csökkent, az erők összpontosítása fejlődést is eredményezett. Az évek során – nagyobbrészt saját erőből – 843 ezer forint értékű beruházást valósított meg a földműves-szövetkezet Sopronhorpácson 1967-ig.
Ekkor a földműves-szövetkezeteket Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezetté – Áfész – szervezték át. Nagyobb lett az önállóság, kevesebb a felülről érkező utasítás. Különösen a tartós fogyasztási cikkek forgalma növekedett. Megtörtént a presszó-vendéglő korszerűsítése másfél millió forintos költséggel. Nagyobb változás 1976-ban következett be, egy újabb egyesítési hullám keretében. Sopronhorpácshoz került a soproni járás déli részéről 17 község Áfész-szervezete.
Az Áfész saját üzletpolitikája alapján önállóan gazdálkodott. Alapszabály szerint évente közgyűléseket tart, igazgatóság és felügyelőbizottság is tevékenykedik. Egyik legnagyobb beruházása a helyben 1984-ben nyolc millió forintos költséggel felépült, 500 négyzetméter alapterületen korszerűen berendezett ABC áruház volt. Ezenkívül az 1980-as években Csapodon fel-építette a birkacsárdát, Pusztacsaládon boltot és italboltot, Ivánban ugyancsak egy áruházat. Az Áfész vezetője 1988-tól Mészáros Béláné.
1993 és 1999 között a kereskedelem területén tovább erősödött a piaci verseny. Az Áfésznak sikerült talpon maradnia, és a hozzá tartozó 17 községet növekvő színvonalon ellátnia. Négy új boltot nyitott, ugyanakkor felvásárlási tevékenységét megszüntette. Évente tíz–tizenöt millió forintot fordított állagmegóvásra, berendezések pótlására. Létszámát nyolcvanról, hatvanra csökkentette az elmúlt években. A változásokat szervezeti átalakulások kísérték. 1993-ban az Áfész kft.-t hozott létre, ezt 1999-ben részvénytársasággá alakította. Tagja lett nyolc bolttal a Coop Hungary Rt. nagykereskedelmi hálózatnak.
Szólni kell a falusi életmód legnagyobb átalakítójáról, a mezőgazdasági termelő szövetkezetről is. Országosan már 1948-ban elkezdték a mezőgazdaság kollektivizálását. Bár a nagyüzemi gazdálkodásnak vannak vitathatatlan előnyei, a humánus szervezés helyett nálunk inkább a kényszerítés kapott szerepet. A magyar parasztnak pedig egyetlen tollvonással le kellett mondania majdnem összes vagyonáról.
Községünkben 1956 februárjában kezdődtek az agitálások és március 8-án Kossuth néven Sopronhorpácson, Hunyadi néven Lédecen megalakult a termelőszövetkezet, az elnök Dovánszky József és Pócza Gyula lett. Az állatállományt istálló híján a nagyobb gazdáknál helyezték el, és a munka is megindult. De az 1956-os forradalom ezeket a tsz-eket elsöpörte.
1959 februárjában erőteljes agitáció után újra megalakult a két termelőszö-vetkezet, Horpácson Alkotmány, Lédecen Hunyadi néven. Most Csigó István lett az elnök, alig egy évig, utána Drázsnyák István, Lédecen újra Pócza Gyula. A következő években a tsz-ek az indulás nehézségeivel küszködtek, a tagság dolgozott a magyar paraszt szívósságával. Két év múlva az „egy falu, egy szövetkezet” mozgalom keretében a község két szövetkezete egyesült Béke Termelőszövetkezet néven, 160 taggal, 1404 katasztrális holdon. A helyi gépállomás szolgáltatta a gépi munkát, és 1962-ben elnyerte az élüzem címet, 1963-ban az érintett termelőszövetkezetek között felosztották.
A további években a tsz lassan magára talált, fejlődött, növekedett a vagyona, egyre több árut értékesített, de a tagok jövedelmén ez kevéssé látszott. A szövetkezet erdőgazdálkodást is folytatott a volt úrbéresektől elvett többszáz katasztrális hold területen: hetvenholdnyi erdősávval rendelkezett.
1970. január 1-jétől felsőbb intézkedésre Sopronhorpácsi Alkotmány Tsz néven egyesült a sopronhorpácsi Béke, az egyházasfalui Haladás, az undi Új Élet, a zsirai Ady Endre és a völcseji Május 1. Szövetkezet. Szavazás nem volt. Az összevont tsz 8227 katasztrális holdon gazdálkodott, melyből 7029 hold volt a szántó. A terület átlagos aranykorona-értéke 17,09. A dolgozó tagok száma 715, az állandó alkalmazottaké 65.
A terméseredmények az 1980-as évek végéig folyamatosan emelkedtek, több vonatkozásban elérték vagy túlhaladták a megyei átlagokat. Ezt az agrotechnikai eljárások szigorú betartásával és a tápanyag-utánpótlás folyamatos biztosításával sikerült megvalósítani. A szövetkezet például bekerült a bábolnai iparszerű kukoricatermesztő Rendszer – IKR – által kezdeményezett „nyolctonnások” klubjába. Ez azt jelentette, hogy a hektáronkénti átlagtermés elérte vagy meghaladta a nyolc tonnát – májusi morzsoltban számítva.
El kell ismerni, hogy az ilyen és hasonló terméseredményeket bármelyik nyugati állam fejlett mezőgazdasága is szívesen magáénak mondta volna. Így aztán a tagság közösből származó jövedelme is növekedett. Később előtérbe került a növénytermesztés: a közösben a napraforgót és a repcét, a háztájiban a mákot, burgonyát és babot termelték, és ma is ezek a fő növények.
1984-ben Drázsnyák István – aki 1960 óta töltötte be az elnöki tisztséget – nyugállományba került. Az új elnök Stefánka László, akit Parragh István követett. Közben szociális téren is történtek előrelépések. Példa erre egy balatoni üdülő időszakos bérbevétele a tagok és családtagjaik részére. Nemes gesztus a nyugdíjas tagság évenkénti egyszeri megvendégelése és pénzbeni támogatása, a balfi gyógykezelésekhez történő hozzájárulás. A szövetkezet lassú fejlődés után, fokozatosan gyarapodott. 1970 és 1998 között saját erőből és támogatásból nagyobb beruházásokra és gépvásárlásokra megközelítően 205 millió forintot költött.
A privatizáció és a kárpótlás lebonyolítása előtt a Sopronhorpácsi Alkotmány Termelőszövetkezet a vidék egyik leggazdagabb szövetkezete volt. Bár a bérezés nem volt túl magas, valószínűleg közel állt az országos átlaghoz, maga a szövetkezet már akkor több lábon álló, magas átlagterméseket produkáló, rendezett anyagi háttérrel bíró üzem volt.
Az 1990. évi rendszerváltozás után egy csapásra megváltozott a szövetkezetek politikai megítélése. A felhalmozott vagyont jelentősen csökkentette a kárpótlási törvény végrehajtásakor a termelőszövetkezettől magánkézbe került ingatlan és ingó tulajdon értéke: 2441 hektár szántó, 473 hektár erdő, 91 számosállat, 1275 mázsa szemestermény és 13 millió forint értékű gép, berendezés, épület. Újabb rést vágott a szövetkezet vagyonán az 1993 utáni vagyonnevesítés során kiadott szántóföld, épületek, gépek, állatok tömege. Megszaporodtak az üres gépszínek, istállók, majorok. Működött a spekuláció. Gyorsan és meggondolatlanul történtek az intézkedések, törvényesen vagy törvénytelenül.
A vagyonnevesítés lebonyolítása, a gépek, az üzemanyag, a permetezőszerek árának ugrásszerű emelkedése padlóra küldte még az olyan erős szövetkezeteket is, mint a Sopronhorpácsi Alkotmány. Közrejátszott még az agrártermékek mesterségesen alacsonyan tartott ára, a szükségtelen import tételek. A szövetkezet bruttó jövedelme az 1990-es 101,5 millió forintról, 1993-ra 62,5 millió forintra csökkent, ugyanakkor a nyeresége 63,7 millióról 19,2 millióra esett vissza. A következő táblázat szemlélteti a következő években bekövetkezett további hanyatlást.
Eddig nem látott gondok nehezítették a szövetkezet működését, 1993-ban például a sertéstenyésztő ágazatban lopások történtek, amit a rendőrség nem tudott kinyomozni. Az eladott terményekért a vevők nem tudtak, vagy nem akartak fizetni. Az eseteket bírósági útra kellett terelni. A kárpótlásul kapott jegyek értékvesztése 18,1 millió forintra rúgott (1994). 1998-ra állandósultak a pénzügyi nehézségek, tőkehiány állt fenn. Elavult az eszközállomány. A termények – mint az előző években is – alacsony áron keltek el, viszont magasak a gépek, eszközök, vetőmagok, permetezőszerek, alkatrészek árai. Részleges váltás következett be a szövetkezet vezetésében: elnök Kótai József, főkönyvelő Horváth Györgyné, agromónus Németh István lett. De az új vezetés sem tudta még megközelítőleg sem elérni a korábbi eredményeket, nem tudott csodát tenni. A termelőszövetkezet leépülése tovább folytatódott, 1998-ban már csak 83 dolgozót tudtak ellátni munkával.
A szövetkezet teljesítménye a kilencvenes években
| Év | A tsz | Statisztikai | Műtrágya | Nyereség, |
| földterülete | állományi | hatóanyag felh. | ill. veszteség |
| (ha) | létszám (fő) | (kg/ha) | (millió Ft) |
| 1993 | 223 | 106 | 19,2 |
| 1994 | 2440 | 204 | 144 | – 28,2 |
| 1995 | 1898 | 158 | 94 | – 19,4 |
| 1996 | 1813 | 131 | 108 | 0,7 |
| 1997 | 1628 | 92 | 136 | – 65,7 |
| 1998 | 1600 | 83 | 200 | – 34,0 |
