Ősbirtokos nemzetségek
Ősbirtokos nemzetségek
Egy nemzedékváltásnyi idővel később, a XV. század végén tűnnek fel az oklevelekben egy másik család, a Hásságyiak söjtöri birtokai. A Hoholtok vetélytársat kapnak a határban. Az első adat erre vonatkozóan 1499-ben kelt. Ekkor idézik perbe – már itteni birtokaikról – Hásságyi Dénest, Imrét, Istvánt és Jánost. Hogy mikor és miként szerezték söjtöri földjeiket, jobbágyaikat Hásságyiék, nem tudjuk. Mindenesetre figyelemre méltó, hogy a fentebb említett Imre felesége előbb Széchy Istvánné volt, s csak miután abban a házasságban megözvegyült, lett tagja a Hásságyi családnak. Vagyis özvegyi jussa is lehetett Söjtör Széchyek birtokolta része. De azért is, mert a Széchyek a Hoholtokkal is rokonságban állnak. (Megjegyzendő, hogy jó két évtizeddel később, 1523-ban Dénes Kehidán kap adományként birtokot Kanizsai Lászlótól – a jeles Kanizsai család utolsó férfitagjától – és annak feleségétől, Drágffy Annától, akik donációs levelükben hű vitézüknek nevezik a megajándékozott Hásságyit. Itt tulajdonképpen Deákék későbbi kehida-söjtöri kettős birtoka van kialakulóban.) A Hásságyiak – ellentétben a birtokközpontjuknak a maguk nevét adó Hoholtokkal – nem családnevüket kölcsönözték a falujuknak, hanem ők kapták meg származáshelyük, Zalaháshágy nevét. (A háshágy, hásságy szó hárssal benőtt területet jelent).
1528-ban Remetén Hásságyi János (Imre testvéröccse) birtokrészt vásárol Chernel György rokonaitól. Ugyanebben az évben a Chernel család tagjai eltiltatnak Chernel Katalin Felső-, Közép- és Alsó-Söjtörön lévő javainak elidegenítésétől. Ez a név ekkor tűnik föl először és utoljára Söjtör birtokosainak körében. Komaságban lehetnek a Hásságyiakkal: a fentebb már említett János és Imre testvérhúga, Anna egy bizonyos Bakolcsa Pál felesége volt, Chernel György testvérének, Tamás ítélőmesternek az asszonyát pedig Bakolcsa Annának hívták.
A Hásságyiak folytonos viszálykodásban – vívnak, pereskednek, erőszakoskodnak a birtoklással összefüggő ügyekben a családon belül és kívül is (különösen sokat a Hahótokkal) – (társ)birtokosok a faluban szinte mindvégig az egész XVI. században. 1542-ben a söjtöri és kehidai dinasztiaalapítónak Ferenc nevű fia vádolja meg a rokonait, hogy kúriáján rátörtek, neki jelentős károkat okoztak. A támadás a következő esztendőben megismétlődik, s a panasz ezúttal megőrizte számunkra a tettesek nevét is: Hásságyi Jánosról, Balázsról és Imréről van szó, akik Ferenc felső-söjtöri nemesi kúriáját földúlták, kiegészítve saját „csapatukat” Bóth (Bot) György és Kaczor István fegyvereseivel. Beszakították a kaput és az ajtókat, a házban összetörték a szekrényeket és ládákat, a sértett összes holmiját és értékeit, még az élelmiszereket is elvitték. Azonfölül a házigazda jelen lévő tisztjét, Farkast földre tiporva véresre verték, egyik leányának dajkáját, Hencse Zsófit hajánál fogva hurcolva leteperték és iszonyúan összeverték, s ordításaiktól a megtámadott két kisebb leánya félelmében „nehézkórba” esett. (A Kaczor név az esetet megelőzően már mint helybéli birtokosé is előfordul: azzal a házassággal került Söjtörre a família, amelyet Kaczor István Hásságyi János egyik leányával kötött.) Egy más alkalommal e derék rokonok Hásságyi Ferenc vár-hegyi szőlejét dúlták föl, s jobbágyát, Szabó Györgyöt félholtra verték.
Az 1550-es években két birtokosztozkodási per terheli tovább a család belviszonyait. 1550-ben néhai Hásságyi Dénes Anna nevű leánya, nagyvári Bakolcsa Pál felesége, testvéreitől, Ferenctől, Balázstól és Imrétől követeli a söjtöri birtokból neki járó leánynegyedet (a későbbi fejleményekből kikövetkeztethető: eredménnyel). 1554-ben néhai Kaczor Istvánnak néhai Hásságyi János leányától származó fia – Kaczor Farkas – János fiaitól, Jánostól és Farkastól követeli az anya jogán részére járó leánynegyedet a család felső- és alsó-söjtöri, valamint remetei birtokaiból. Utóbbi adat arra enged következtetni egyébként, hogy a Hásságyiak és Hahótok birtokrészei mindhárom (Németfaluval együtt mind a négy) „söjtöri” falu határában, egymás szomszédságában, s nem falvanként elkülönítve fekszenek az erdők között.
Az 1549-ben készült rovásösszeírás szerint e falvak határának a nagyobbik része volt a Hásságyi család kezén: 23 jobbágytelek, miközben a Hahótok csak 18 telket bírnak. (És ebben a számban már képviselve vannak azok a birtokrészek, amelyeket a Hásságyiak zálogából 1539-ben Hahóti Ferencnek János nevű fia és Kata nevű leánya visszaváltottak.)
Az 1560-as évektől a családi viszályokon túlmutató katasztrófák is beárnyékolják a család söjtöri országlását. 1563-ban Hásságyi Ferenc fiai visszaváltják 400 forintért azokat a mindkét söjtöri és remetei birtokokat, amelyeket apjuktól ítélettel elkoboztak. A családfőt Bucsai Farkas nemesi telke kifosztásáért fej- és jószágvesztésre ítélték. 1569-ben kapja vissza kegyelemmel a volt Zala vármegyei alispán, Hásságyi Imre is elkobzott söjtöri birtokait – őt azzal vádolták korábban, hogy a zalavári apátság kincseit rabolta el, amikor hivatalos személyként ott hagyatékot leltározott. 1572-ben Hahóti Miklós bepanaszolja Hásságyi Imrét, akinek jobbágyai elfoglalták malmát a Válickán. Miklós és Gábor felbontja azt a szerződést is, amelyet vele a Vár-hegyre (ez a söjtöri szőlőhegy) kötöttek. Hahóti Farkas is panaszt tesz, neki szintén a malmát vette el erőszakkal Hásságyi Imre. Egy évvel később egy családon belüli vagyonosztozkodási iratból kiderül, hogy az előbb említett Imre s János nevű testvérének özvegye, Zichy Margit osztoznak a három falu – a két Söjtör és Remete – határán (és valószínűleg Anna örökösei, akiket itt nem említ az osztálylevél), s hogy csak az özvegy 25 jobbágytelket bír, vagyis a család kezén lévő vagyon egy nemzedéknyi idő alatt ismét jelentősen gyarapodott.
A család helyzetét érintő tragikus fordulat esztendeje 1577. A törökök feldúlják a falut, megölik Hásságyi Imrét, feleségét, Perneszy Klárát pedig rabként magukkal hurcolják. Az özvegy egy év múlva szabadul, a váltságdíjat kisserényi Serényi Gábor, Kiskomárom (ma: Zalakomár) kapitánya fizeti ki a töröknek, s ezért zálogba kapja Klára asszonytól annak férje után maradt birtokait.
Kerek húsz évvel későbbi a következő adat. Egy 1598-ban kelt összeírás azt tudatja, hogy Bakó Gergely öt, Hahóti Gábor 16, Akács Fülöp négy jobbágyportát bír a településen. Az itt említett Bakó Gergely Hásságyi Annának az unokája. Hahóti Gergely a Hoholtokat képviseli – most szemmel láthatóan jóval nagyobb vagyonnal, mint ötven évvel korábban ősei, akiket egy-két évtizede a Hásságyiak jócskán fölülmúltak a hozzájuk rendelt jobbágyporták tekintetében. Ez még akkor is így van, ha az Akács nevet, amely most először fordul elő a földbirtokosok között, nagy valószínűséggel a Hásságyiak családjához köthetjük – a csak később kimutatható Hertelendy-rokonság okán. (De lehettek a Hahótok rokonai is: 1762-ben Csányi Ferenc feleségül veszi Akács Máriát – a Csányiak pedig, némely leszármazásrendek útmutatása szerint, a Buzád-Hahótok egyik oldalágaként kezdtek saját néven önálló életet. A közép- és kora újkor hiányos genealógiákat hagyott ránk, s ez a magyarázata annak, hogy rossz lelkiismeretű régiségbúvárok jóval később rájuk sem bizonyítható csalással mutatták ki az egyik vagy másik erre aspiráló nemesi családnak akár az Árpáddal való rokonságát is.)
Bakó Gergely leánya – Hásságyi Anna dédunokája –, Judit 1610 körül ment feleségül Hertelendy Ádámhoz. Vele, a férjjel érkezik meg Söjtörre a Hertelendy (s az ő utódaival később majd a Deák-Tarányi) család. Elsőként tehát a söjtöri határ egy részét egészen a XX. század közepéig birtokló famíliák közül, s a Hásságyiak örökében.
Hamarosan megjelenik a másik, a modern időkig itt birtokos család, a Séllyeieké is. A Hahótok örökségén rendezkednek be Söjtörön, a Hertelendyekhez viszonyítva egy nemzedékváltásnyi idővel később, valamikor az 1650-es évek közepén. A Séllyei család első tagja – aki a faluban bizonyosan földet, jobbágyokat bír – István. A felesége révén jutott hozzá a szántókhoz, erdőkhöz, szőlőkhöz. Asszonya, Patay Judit annak a Patay Istvánnak a leánya volt, aki megint csak a felesége hozományának köszönhetően lett söjtöri: Patay Judit édesanyját Bán Erzsébetnek hívják. Ő pedig abból a Bán(ffy) nevű családból való, amely famíliának a Hoholt-nemhez tartozását korábban már érintettük. Így tűnik fel tehát, most először, a Séllyei név Söjtörön.
Az újabb, az 1690. évi urbáriumban Balogh Sándor az egyik földbirtokos itt, aki a Mária királyné kegyéből megajándékozott Széchyek ágán Hoholt-származék, az 1697. évben kelt másik összeírásban pedig egy bizonyos Bán István, aki a fentebb emlegetett Bán Örzsének lehet unokaöccse vagy unokaöccsének a fia. (A Hásságyi-örökség rendjében egyébként ebben az évkörben, a XVII. század végén Hertelendy Zsigmond az éppen söjtöri birtokos.) Patay Istvánnak és Bán Örzsének van egy Erzsébet nevű leánya is, aki 1670 körül lesz Mátay Farkas felesége. A hozomány megint egy darab Söjtör, amelyet aztán a Mátayak szorgosan gyarapítanak: Farkas örököse, János nevű fia 1692-ben 11 jobbágytelket vesz Niczky Boldizsártól Alsó- és Felső-Söjtörön, négyszáz arany forintért, örökáron. Niczky az özvegyi juss folytán lett részese a Hahótok söjtöri birtokainak: egy generációval korábban egy bizonyos Niczky Erzsébet volt Hahóti Gábor hites felesége.
Tíz évvel később, 1700-ben Söjtör birtokosai a Balogh család, Mátay Márton és – a Hásságyiak örökében – Bakó János. A Hásságyi Imre özvegyét annak idején feleségének választó Gyenessi György Gergely nevű – talán – fia panaszlevélben tiltakozik még 1699-ben, hogy Balogh Sándor jogtalanul elzálogosított olyan területeket, amelyek őt illetnék, sőt, a jobbágyokat is fölszabadította ott. Merenyei Balogh Sándor rokonai 1717-ben viszont feljelentik Gyenessi Gergelyt, hogy kiforgatta őket söjtöri javaikból, és Mátay is ugyanezt tette (a Hahóti sem különb a Hásságyinál...). 1722-ben a Niczky család megtámadja a Mátayak éppen harminc évvel ezelőtt kelt alsó- és felső-söjtöri birtokvásárlását, de a szerződést mégis érvényesnek ismeri el a hatóság. Ekkorra azonban már újabb – s perlekedésre nem kevésbé kész – főszereplő jelenik meg a birtoklás színpadán, aki aztán majd sokszorosan huzakodik jogon és porción a Baloghokkal, Patayakkal, Mátayakkal. Az egregyi (hévízi) születésű Horváth Ferencről van szó, akit 1717-ben tüntet ki birtokadománnyal Pálffy Miklós nádor. A hiányos donációs levélből kiolvasható: Közép-Hahóttal és Fakossal együtt megkapta Alsó- és Felső-Söjtört (pontosabban a településekhez tartozó birtokok egy részét).
A söjtöri jobbágyok úrbéri kötelmeinek néhány passzusa egy 1690-ből ránk maradt iratban
)
