Békediktátumtól az újabb háborúig
Békediktátumtól az újabb háborúig
A polgári társadalom konszolidációjának nyitánya 1919. augusztus 1-je. Visszahelyezték jogaiba a képviselő-testületet és az elöljáróságot. A szocializált nagybirtokon a tulajdonosok, illetve megbízott jószágkormányzóik, gazdasági intézőik felmérették a károkat, biztosították a gazdálkodás vitelét. Az államosított iskolákat visszaadták az egyházközségeknek. Restaurálták az 1918. október 31-e előtti közállapotokat. Pákozdon megtorlásra nem került sor, Bodola Aladárt is visszahelyezték vezetőjegyzői tisztségébe.
Nem mondhatjuk, hogy az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság után újjászerveződő hatalmi és gazdasági rend képviselői semmit sem tanultak, semmit sem feledtek. A vidéki Magyarország lakóinak alapvető törekvése, a földosztás megvalósítása is napirendre került. Teleki Pál miniszterelnök kormányának földművelésügyi minisztere, a kisgazdapárti Nagyatádi Szabó István a nemzetgyűlés elé terjesztette a földreformról szóló törvényjavaslatot, amelyet 1920. november 13-án fogadtak el. Az 1920. évi XXXVI. törvénycikk lehetővé tette házhelyek és kishaszonbérletek juttatását az arra „érdemes” és „gondos” gazdáknak. A korlátozott mértékű földreform gyakorlati végrehajtása 1921 tavaszán kezdődött, 1924 tavaszáig százhetven házhelyet mértek ki, és 1242 katasztrális hold szántót osztottak fel. A nagybirtok továbbra is megtartotta gazdasági és politikai vezető szerepét, az egy-két holdas juttatásokkal, a házhelyek kialakításával helyhez kötötték az olcsó munkaerőt. Hatással volt a belterület fejlődésére is: Újtelep elnevezéssel új falurész született.
A népesség alakulása a két világháború között
Év
|
Lélekszám
|
1920
|
2737
|
1930
|
2830
|
1941
|
3004
|
A két világháború közötti évtizedekben mind határozottabb lendületet vett a település szellemi arculatának kialakulása. E szempontból meghatározó szerepet töltöttek be a helyi kezdeményezések. A XIX. század utolsó évtizedeiben a kulturális, közművelődési, társadalmi egyesületek keretei alakultak ki, most – jóllehet a pénzügyi és gazdasági válságok miatt a hatékonyságot illetően hullámhegyek és hullámvölgyek váltották egymást – gazdagon kiteljesedő folyamatoknak lehetünk a tanúi. A személyi „feltételek” is kedvezően alakultak: mind a református, mind a római katolikus felekezet élén elhivatott személyek álltak, Bódiss Lajos, László Levente református lelkész és Horváth József plébános. Mellettük a felekezeti iskolák kántortanítóit említhetjük: Radics Józsefet és Gottléb Istvánt a római katolikus és Bartha Mihályt a református iskola élén.
A hely szellemének alakításából a közigazgatás vezetői is kivették részüket. Bodola Aladárt a vezetőjegyzői tisztségben Csigó Rezső követte. Csigó Rezső 1884-ben Sopronban született, középiskolai tanulmányait szülővárosában, a közigazgatási tanfolyamot Szombathelyen végezte. Segédjegyzőként több községben – Polgárdi, Sukoró – működött, 1925-ben választották vezetőjegyzővé Pákozdon. Feladatait a község szolgálatában két évtizeden át látta el. Ugyancsak megbecsült tagja volt az adminisztrációnak Piros Jenő községi írnok, aki 1884-ben Székesfehérváron született, kereskedőnek tanult, segédként dolgozott Budapesten, Debrecenben, Győrött és Kecskeméten, majd Velencén önálló fűszerkereskedést nyitott. Az első világháború különböző frontjain közel két esztendőn át harcolt. Több kitüntetés tulajdonosa volt, 1918 őszén őrmesterként szerelt le. A gazdasági válság hatására fűszerkereskedését beszüntette, 1929-ben a képviselő-testület községi írnokká választotta. A helyi közéletben tevékeny szerepet vállalt Kégl Dezső, a csalai uradalom, Simay László, a kisfaludi uradalom birtokosa és Riffer Dezső, a börgöndi főintéző is.
Az első világháború után újjászerveződött az 1891-ben megalakult önkéntes tűzoltóegylet. Az 1920-as évek elején tagjainak létszáma meghaladta a negyvenet, az elnöki teendőket Radics József katolikus kántortanító látta el, 1926-tól Csigó Rezső vette át a parancsnoki feladatokat. Radics József a katolikus dalárda megszervezésében is érdemeket szerzett, Bartha Mihály a református dalárdát vezette. A két műkedvelő csoportosulás tevékenységét a nemes versengés jellemezte. Közszereplésük mindenkori csúcspontját a március 15-i ünnepségek jelentették. A dalárdák az istentiszteleteken is teljesítették a szertartásokhoz kötődő feladataikat.
A Pákozdi Leventeegyesület 1926. február 7-én alakult meg. Védnökei: gróf Cziráky László, Kégl Dezső, Simay László és a káptalan képviselője. Az elnöki teendőket Horváth József plébános és Bódiss Lajos lelkész, az ügyvezető alelnök feladatait Csigó Rezső látta el. Az egyesület választmányában a felekezeti iskolák kántortanítói is részt vettek, továbbá a világháborúban szerzett érdemeik elismeréséül vitézzé avatottak közül Kiss János és Kovács József (az említettek mellett a vitézi rend tagja volt: Farkas István, Farkas József, Horváth József, Horváth János, Őrsi József és Sági István). A katonai előképzést is szolgáló egyesület a 12-21 év közötti fiúk közössége. Tagjainak létszáma 1926-ban 140, 1930-ban 152 fő. Bartha Mihály vezetésével igen eredményes munkát végeztek, 1928-ban a megyei versenyen vándordíjat nyertek. A sport és a testedzés terén tovább bővült a leventemozgalom, 1936-ban labdarúgó-szakosztályt alakítottak.
Az Egységes Párt, a kormánypárt politikai törekvéseinek támogatására értelmiségieket, tisztviselőket, földműveseket és iparosokat vont be a Polgári Lövészegyesület közösségébe. Az alakuló közgyűlésre 1930. március 9-én került sor, az alapító tagok között huszonnégy helybelit találunk. Az egyesület elnökévé Kégl Dezsőt választották. Az 1935-ben megújított tisztikarban egy földműves, egy iparos, egy erdész, négy értelmiségi és három köztisztviselő foglalt helyet.
Politikai érdekek munkáltak az 1939-ben megalakult gazdakörben is. Az egyéni gazdák összefogását, gazdasági ismereteik megújítását, az önképzést célul kitűző egyesület mögött az 1930. december 10-én megalakult Független Kisgazdapárt állt. Az 1939. évi országgyűlési választások előtt alig egy hónappal megalakult gazdakör tagjai választási agitációit fejtettek ki a kisgazdapárti jelölt mellett. A választópolgárok közül 88-an a kisgazdapárti, 760-an a kormánypárti és 228-an a szélsőjobboldali jelöltre adták voksukat. (A gazdakörbe tömörülő kisgazdapárti szavazók majd a második világháború utáni választásokon, 1945-ben és 1947-ben bizonyítják politikai erejüket.)
A közéletet, a lakosság művelődését, szórakozását a téli hónapokban bemutatott színielőadások szolgálták. A népszínművek betanítója a közösségi aktivitás okán már többször említett Bartha Mihály. Az 1930-as évek második felétől adták elő a Férjhez megy a bíró lánya, a Piros bugyelláris és a Falurossza című népszínművet. Fiatalok és idősek egymást szórakoztatva művelődtek. Ez idő tájt mindössze néhány rádiókészülék volt a községben, és csak 1943-ban létesített mozgókép-filmszínházat Albert József vállalkozó.
Pákozd szellemi arculatának változását nemcsak a fentiek bizonyítják, hanem mindazok a beruházások is, amelyeket az állami támogatások mellett a lakosság összefogása tett lehetővé. A belterület rendezése az első világháború hőseinek és áldozatainak tiszteletére állítandó emlékmű helyének kijelöléséhez kapcsolódott. Hősi ligetet alakítottak ki a községház előtti téren, nemes fákat ültettek itt, azt tervezték, hogy a parkot egykor emlékmű ékesíti majd (a mai napig nem valósult meg a képviselő-testület határozata).
A Velencei-tó déli partján fellendülő fürdőkultúra és idegenforgalom hatással volt az északi oldalon fekvő településekre is. A községet átszelő Budai utat rendszeresen karbantartották, járdaépítési szabályrendeletet alkottak. Pákozd 1937-ben a Velencei-tavi Szövetség tagja lett, vállalva azt, hogy a lehetőségekhez mérten fejlesztik a települést. Az évek, évtizedek óta elmaradt beruházások megvalósulása elől elhárultak az akadályok: 1938-ban kiépítették az áramszolgáltatást, elkészült az utcai közvilágítás. Átadták 1939-ben az új községházát (a tervek elkészítésekor a perkátait vették alapul). A második világháború alatti esztendőkben elkészült a hatvanezer pengő költséggel megépített és berendezett orvosi rendelő és orvosi lakás (az épület az 1944–1945. évi harcokban súlyosan megrongálódott). A beruházások megvalósulásához a lakosság is hozzájárult: a községi pótadó a harmincas évek végén elérte az állami adó nyolcvan százalékát.
Az anyagi áldozatvállalásnál súlyosabb terhet jelentett a második világháború. Magyarország hadba lépésétől, 1941-től több mint háromszáz hadkötelest hívtak be frontszolgálatra. Közülük legtöbben a keleti hadszíntéren vesztették életüket. A háború nem kímélte a polgári lakosságot sem. A légoltalmi feladatok megszervezéséről még 1944 nyarán is az volt az általános vélemény, hogy „Pákozd nem olyan fontos terep, amelyre az ellenség a drága bombát eregetné.” Holott az évszázados „tapasztalatok” azt bizonyították, hogy háború esetén Pákozd sorsközösséget vállal Székesfehérvárral. Így volt ez 1543-ban, 1593-ban, a Rákóczi-szabadságharc időszakában és 1848-ban is. A község 1944. december 18-án hadszíntérré vált, 21-én ideiglenesen megszállták a 3. ukrán front egységei. Német páncélosok jelentek meg 1945. január 20-án Pákozd előterében, a szovjetek jól kiépített védelmi állásokban várták a támadást, a polgári lakosságot pedig Érd és Tárnok térségébe telepítették ki. Több mint két hónapon át súlyos harcok színtere volt a település határa, s amikor elhallgattak a fegyverek, döbbent csend ült a tájra, a kifosztott, elhagyott otthonokra (a hősi halottak és áldozatok névjegyzékét lásd a Függelék VIII-ban).
A Szabó házaspár, Szűcs Julianna és Szabó József (1918)
Cséplőgép és cséplőmunkások
Gőzerejű cséplőgép (az 1920-as évek végén)
Kazalrakók (az 1930-as évek második felében)
A tűzoltó-egyesület tagjai (1941)
A pákozdi leventék I. szakasza (1927). Az első sorban balról a negyedik Bartha László. A második sorban balról jobbra a negyedik Hegedűs István, az ötödik Bartha Mihály, a hatodik Farkas József
Pőcze József leventeruhában (1938)
Pőcze János leventeruhában (1938)
Falurossza. A népszínmű szereplői (a második sorban balról a negyedik Pőcze József, a harmadik sorban Hegedűs Júlia, a második Kónya János, a felső sor jobb szélén Ángyás János)
A Falurossza című népszínmű egyik férfiszereplője hölgykoszorúval (az ülő sorban balról Őrsi Katalin, Hegedűs Julianna, a második sorban jobbról Lángi Júlia, a negyedik Lángi Teréz, az ötödik Sági Törzsök Teréz)
A Férjhez megy a bíró lánya című népszínmű népes szereplőgárdája (1939)
A Piros bugyelláris című népszínmű szereplői (az első sor balról: Varga János, G. Szabó Mária, Törzsök Bálint, Farkas Mária, Paksi Gábor, Papp Erzsébet, Törzsök Gábor, a második sor jobbról: Csontos Erzsébet, Hegedűs József, Simon Zsófia, Varga Lajos, Cseh Mária, Kupi Károly, Kovács Lajos, a harmadik sor balról jobbra: Németh József, Csuti Lajos, Kiss János, Kiss József, Szabó János)
Az 1939-ben épült községháza
