VII. Tanúkihallgatási jegyzőkönyv a Felsőoszkó és a Farkas-erdő határával kapcsolatos perhez (1720)
VII. Tanúkihallgatási jegyzőkönyv a Felsőoszkó és a Farkas-erdő határával kapcsolatos perhez (1720)
(Részlet)
„A második tanú Böjtös Mihály, Botka János nemzetes úr Széplakon, Vas vármegyében, a Kemenesalljai járásban élő jobbágya, mintegy 90 éves, a jegyzőkönyv pontjairól megkérdezvén vallotta: A elsőre:” semmit. „A másodikra:” Vallja azt, hogy bizonyosan tudja, mivel Nádasdi Ferencz úr ő Nagysága ideiben az Farkas erdeire rendeltetett vigyázó hajduja volt, majd tíz esztendőig, és az egész Farkas erdeje mellett lévő helységek iránt speciális parancsolatjok s commissiojok lévén, tudja fölsö oszkói falutol nem messze vagyon azon Farkas erdeje mellett az Hegyháton egy bizonyos út, az ki Ujlakra és Csehi szöllőhegy felé megyen, másként pedig Borhordó utnak hínak, melly uton belől Fölső Oszkó felől lévő erdő ugyan Fölsö Oszkóhoz tartozandó, mivel onnéd az alsó oszkaiak marháit is (kiknek másként valahol az Farkas erdein találhatták marháikat, azonnal szabadon behajtották) be nem merészlettek hajtani, az iránt specialis parancsolatjok lévén az erdő őrző hajduknak, s ezen fatensnek is. – „A harmadikra:” semmit. „A negyedikre:” ellenben parancsolatjok lévén arról, hogy fölsö oszkóiaknak, akár hol és akár minemű marhái találtassanak az Farkas erdein (annyival inkább a fölljebb irt punctumra tett fassioja szerint való uton alul lévő erdőn, kit még Nádasdy familia sem tartott magáénak) semmiképpen hajtogatni s háborgatni ne merészeljék, amint hogy mindenkor és mindenütt az egész Farkas eredein, valahol nekik tetszett, marháikat szabadon is pascuálhatták, hogy pedig azon szabad pascuatiojokért és glandinatioért valaha csak legkisebb censust is fizettek volna, sem nem tudja, s nem is hallotta.
(Magyar és részben – az idézőjelbe tett szöveg – latin nyelvű jegyzőkönyv a Széchenyi család levéltárában, MOL P623 195. Csomó. Az eredeti helyesírással.)
