Kisnarda nemesei
Kisnarda nemesei
A grádistyei horvátok történetének egyik jeles kutatója szerint a Guszicsok (Gusič) már nemes famíliaként érkeztek Nyugat-Magyarországra, azok a Guszicsok, akikről aztán később Horvátlövő és Nagynarda esetében hallunk. Ugyanő vélelmezi, hogy már itt kaptak nemességet – mások mellett – a Héricsek és a Talliánok.
Természetesen nemes és nemes között jelentős a különbség – attól függően, hogy taksafizető vagy portalista-e a státusuk. A XVI. század közepén, 1549-ben a nemes urak közül hatan birtokoltak száznál több portát Vas megyében, köztük is az első Batthyány Ferenc volt 84 helységben több mint 610 portával. A Batthyány-birtok nagyságát jelzi, hogy a sorban a következő Salm Miklós királyi főkamarás, több mint 540 portája százharminc településen szétszórva található, míg a harmadik helyre sorolt Csoron András már csupán Batthyányénak a felét, 302 portát birtokolt.
A megyében található porták nyolctizedében ebben az időpontban zsellérek élnek; ezen belül a kisbirtokosok nyolc falujában zsellérek nemes telken (curia nobilitaris) is laknak: köztük Kisnardán két portán. Horváth Miklósnak, aki Kisnardán birtokos, összesen nyolc portája van: Kisnarda mellett még Bucsuban, Toronyban, Tobajon és Korongon. Nagynardán Batthyány Ferencnek három és fél, Csoron Andrásnak két portája van, a nagynardai plébánosnak is van egy zsellére. (Ez ritkaság, kívüle csupán a kissomlyói, az óvári és a tótkeresztúri pap volt birtokos a plébánosok közül Vas megyében.)
Kisnarda valószínűleg kezdettől fogva nemesek lakta település volt. Az nem mindig tisztázható, hogy az itt élők a kisnemesség mely rétegéhez tartoztak: vélhetően a legtöbben kuriális és armális nemesek lehettek. A kuriálisnak mondott egytelkes nemes, jobbágy, zsellér nélkül, de minden adózástól mentes, és nem áll földesúri szolgálatban. Az armális nemes címeres levelet („littera armales”) nyert ugyan, de ehhez ritkán járult birtokadomány, s a földesúr mellett az állam és a vármegye is megadóztatta: 1595-től alkalmanként, 1723-tól pedig rendszeresen. Szolgálnia azonban neki sem kellett. Megjegyezzük, hogy adózást 1595-től néha, 1723-tól pedig rendszeresen a kuriális nemes sem kerülhette el. A fizetendő taxa miatt az időtől kezdték taksás nemeseknek hívni őket.
1549-ben Kisnardán a Narda˙, az Oswalth és a Soldos család kezén összesen két kúria volt. Figyelemre méltó, hogy a kisnardai nemesek vezetékneve több esetben egyezik az őrvidéki magyarokéval: a Dans, Tóth családnév Szigeten, a Jobbágy, Tornyos, T(h)ék (Tök), Pál, Oswalt, a Siffel Scheffelként, a Bodis pedig Bodosként Felsőőrött, a Pathy, Tóth és a T(h)ék pedig Alsóőrött ebben az időszakban.
Ugyanekkor új kúriában lakóként jegyzik fel Horváth Miklóst, akinél két zsellér szolgál. Ez a Horváth Miklós Horváth-Zemlyth Miklósként 1559-ben végrendelkezik Kisnardán lévő birtokairól, nyolc lakott jobbágytelkéről és egy nemesi kúriáról, valamint a hozzá tartozó tizenhat hold szántóról és a Pinka melletti rétről. További birtokai is voltak, például szőleje a Csatár-hegyen és a Vas-hegyen.
Zemlyics Miklós esete jól tükrözi a névváltás egyik gyakrabban előforduló változatát: bizonyára nemességet szerezve vette fel már itt, az új hazában a Horváth előnevet, majd a korábbi vezetéknév lekopott, s csak az új maradt meg. További példákkal igazolhatnánk a Horváth vezetéknév ilyen módon való terjedését.
1554-ben szinte csupa új nevet rögzítenek egész telkes kisnardai nemesként: Thoth, Bott˙r (?), Dans és Imre. A nádor, Nádasdy Tamás, 1558-ban birtokrészeket ad Bewdi (bődi) Czako Máténak Kisnardán.
Egy 1566-os határjárás résztvevőinek körében jelenik meg egyszerre tizenegy nemes ugyanitt: „Kis Narde – írja a jegyzőkönyv sorolva a neveket –: Narda˙ Gergel, Narda˙ Miklos, Narda˙ Vrban, Tek Balinth, Tek Georgy, Tek Matth˙as, Cherege Boldis, Soldos Jakab, Boldis Pal, Siffel Gergel, Narda˙ Pal..” Csupa magyar ember, talán csak Siffel Gergel a kivétel, aki lehetett német.
A kisnardai magiszter, Mihály, 1414 szeptemberében a vasvári káptalan előtt kezesként nyilatkozik. Már ő is nemes ember lehetett, de ez egyelőre csak feltételezés.
Nemes Cherge Mihály 1590-ben Kisnardán hat és fél hold szántót vásárolt Pathy Berthok özvegyétől – aki időközben szintén birtokba került a településen –, ehhez a jáki Nagy Páltól vett fel húsz forint kölcsönt. A kölcsön fejében kisnardai szántóját elzálogosította a jáki jobbágynak. A Cserge vagy Csörge család ekkor válhatott birtokossá Kisnardán. 1617-ben feljegyzik, hogy Cheörghe Mihály több alkalommal kölcsönt vett fel Batthyány Ferenc jobbágyától. Az összesen ötven forintos kölcsön fejében Horváth György jobbágynak elzálogosítja a kisnardai Thekenyos nevű dűlőben fekvő háromholdnyi földjét.
A jobbágyot is védte a trágyázáshoz kötődő jogszokás, mert a káptalani jegyzőkönyvben rögzítették, hogy ha a zálogba vevő megtrágyázná ezt a földet, három évig nem váltható vissza tőle.
Ez a Horváth György vélhetően azzal a Horváth Györggyel azonos, aki 1621-ben végrendelkezett, és ekkor jelentős kintlevőségét és adósát rögzíti testamentumában. Hogy Kisnarda nemesi település volt, a Bodis János által örökölt kisnardai nemesi kúria eladásakor, 1591-ben meg is fogalmazódik: „Kis aliter Nemes Narda” néven került ekkor a település a káptalani jegyzőkönyvbe.
1598-ban a Chan˙, Czigbau, a Theek, a Pal és Thornios família mint új nemesi család jelennek meg Kisnardán. Mellettük a Horwath, a Narda˙ és a Cheörghe családnak van továbbra is itt birtoka. Összesen tizenhat zsellérük van a felsoroltaknak a faluban..
A kisnardai Narday György nemesnek van egy féltestvére, Imre Mátyás, aki agilis. Imre szorgalmával szerzett magának két hold szántót, amelyet Narday 1608-ban vér szerinti testvérének adott örök jogon. A helybeli „Veoreos Mihal harasztya alat” nevű dűlőben fekvő birtokrésszel így Narday jog szerint adoptálta Imrét. Ennek fejében Imre az adoptálónak adta a kisnardai Karasia és Borozlaj nevű dűlőben található szántókat.
1573. május 27-én nemes Franczicz Petter származásának megerősítésére a Németújvár környéki horvát falvakból hallgatnak meg horvát tanúkat. A bíró, kisunyomi Bornemissza Bálint mellett egyebek közt István és Miklós vesz részt Kisnardáról a meghallgatásban.
1658-ban öt taksás nemest találtak Kisnardán: Nardaj Giörg˙öt, Jobbagj Benedeknét, Biro Andrast, Osuald Thamast és Czanar Mihaljt. Figyelemre méltó, hogy ekkor tizenöt zsellér is taxafizető a faluban: Nouacz Peter, Nemeth Matte, Nemet Janos, Takacz Peter, Szalaj Janos senior, Szalaj Janos junior deserta, Őz Mihalj, Őz Giörg˙, Nemeth Andras, Koczicz Giurko, Koczicz Mattias, Koczicz Janos, Kámán Miklos, Nemet Gergelj és Halper Jakab. Ez a szám meg sem közelíti például a stináci taksás zsellérek számát, ott ugyanis kereken hatvanan voltak. Horvátszenteleken pedig ötvenkilencen.
Az 1698-as egyházlátogatási jegyzőkönyvben feljegyezték, hogy Kisnarda egyetlen uradalomnak sem része, lakói nemesek. A plébánosnak, valamint a tanítónak is csak annyit adnak, amennyiben megállapodnak. Ugyanakkor a két évvel korábbi nemesi összeírásban, amelyben a még sem portalistának, sem taksásnak be nem sorolt nemeseket írták össze, Kisnardáról csak a Narday család neve szerepelt. A taksás nemesek között a korábbi, 1658-as konskripciókor a pinkafői nemesek között tűnik fel Her Hancz Adam Naringer, Radafalván pedig egy Naringer Kristófot jegyeztek fel. Vélhetően a Narday család egyik ága már taksás nemesként élt ott.
A Kisnardai előnevet viselő Thék család II. Rudolf királytól kapott nemességet. Thék István, György, Mihály, Gergely, egy másik György, Ambrus, Ferenc, Benedek és Jakab részére egy kisnardai nemesi kúriát és tartozékait adta a király, ezeket ők 1584-ben birtokba is vették. 1733-ban Theék Mátyás, Mihály, Dániel és István, mint jobbágyi lakosok igazolják nemességüket. 1803-ban Thék Mihály és András komlósi, Békés vármegyei lakosok nyernek a vármegyétől nemesi bizonyítványt. 1835-ben Jobbágyiban több Ték is szerepel a nemesi lajstromban: Ték Mihályné, Ték Mihály, Ték Imre, Ték János, Ték György (kétszer), Ték Mátyás (kétszer), özvegy Ték Pálné. Ebből a családból származik a híres Thék Endre budapesti asztalos műiparos.
A Batthyány család a XVII. század elején kezdhette a kuriális településen a birtokszerzést: 1634-ben már három egész telkes jobbágya van Kisnardán. Az úrbéri kilenc pontra adott válaszoknál 1768-ban megállapítják, hogy Kisnardán három negyedtelek áll pusztán, amelyeket már tíz esztendeje a Batthyányak használnak. Eredetileg Narday Györgyé voltak, akinek a fia ugyan nemesember, de adózni köteles.
A nemesség amúgy is megfogyatkozott a településen, illetőleg vegyesházasságok révén csorbultak meg az utódok jogai. Nemes Ték Katalin például jobbágyhoz ment férjhez. A Kisnardán üresen álló fél nemesi telket gyermekei, a csémi Horváth István és az alsócsatári Bognár György felesége, Horváth Katalin 1701-ben eladta a kisnardai providusnak, Kiss Mihálynak és feleségének, Bök Katalinnak. Az 1785-ös összeíráskor már csak két nemest jegyeztek fel Kisnardán, 1828-ban pedig már egyet sem találtak.
A nagyobb nemesi családok közül is volt néhány időlegesen birtokos Nardán. A Niczkyek 1751-ben szerepelnek először a kereszteltek nardai anyakönyvében: október 20-án Niczky Zsigmond Ádám és neje, Palugyay Klára fia, András.
A Kunics család 1578-ban kapott nemességet II. Rudolftól. A címeres oklevelet 1733-ban Rumpódon mutatta be Kunics Ferenc és János. Nem tartjuk kizártnak, hogy ez a család adta a katolikus vallásától csupán látszólag megváló nagynardai papot, akit gyakran Runicsnak írnak a protestáns iratok.
Batthyány Kristóf 1676-ban Nunkovics Györgynek és öccseinek, Jánosnak és Péternek ad egy nagynardai házat és öt meg egynegyed helyet, harmadfélszáz forintot kell fizetniük érte. Batthyány elengedi nekik az addig kötelező levélhordást, továbbá a robotpénzt és mindennemű más adózást. Ahogy a szabadságlevélben olvashatjuk: „minekünk maradó Robot Pénztő, és más akármi nével nevezendő Adózástól, Quártélytartás (…) Gabona Dézmától, négy Hold Irtással együtt, levélhordozástol, Szekerezéstől, Korcsmálástól, és egyéb Paraszti Szolgálattot” – ezektől mind-mind felszabadítja. A Nunkovicsok 1656-ban kaptak nemességet, s közülük Nunkovics György 1733-ban Nagynardáról mutatja be nemesi oklevelét, a másik Nunkovics-ág ekkor Hőgyészen él.
Sinkovics János armalistáról, tehát taksás nemesről 1650-ből van adatunk. Alig két évtized múlva – 1668-ban – Sinkovics Borbála végrendelkezik Nagynardán. Számos armalistát jegyeztek fel Vas vármegyében a XVII. században. Ők javarészt horvát vezetéknevűek, s nemegyszer Nardán is megtalálható vezetékneveket viselnek. Ilyenek például: Szuklics János és Tamás 1682-ből, Dvojcsics János 1619-ből.
Egy pergamenre írt, 1692-es adománylevélből tudhatjuk, hogy Nardán birtoka volt Batthyány Kristóf komornyikjának is. De olvassunk bele az eredeti szövegbe: „Jámbor Szolgánknak Nemes és Vitezleő Salamom Martonnak mellettünk valo Sőrén(séges) hűséges forgolódását (…) inscribáltunk (…) Nagy Nardai Falunkban Vasvármegyében lévőben, Egy egész Helt (…) mely megh nevezett egész helnek feőlső szomssédgya néhai Zriniovácz Giőrgy, B. Kristoff Uram eő Nga Komornikjának megh hagyot Eőzvegyenek puszta hele, also szomssédgya pedigh Groff B. A. (…) puszta hele, ki most neveztetik Bosics Miklós Drogmarics helének.”
A paraszti, azaz jobbágyi adózás részletei így fogalmazódnak meg a pergamenpapíron: „Ugyan ezen egész heltűl nékűnk járando Désmábul, ako gabonábul, robotbul, quartélybul, levél hordozásbul, Szekerezésbül; egy Szoval mindenémű paraszti Adozásbul” mentes Salamon Márton.
A Vasváryak két évtizeddel később jutnak szolgálatért birtokhoz. Batthyány a kuruc háborúk idején tett szolgálataiért Vasváry Gergelynek 1711-ben fél pusztahelyet adott Nagynardán. Amint írta: „Vasváry Gergely jambor és hiv Szolgálattyát Leg főkép ezen haborus üdüben mellyet m˙s jutalom nélkűl nem Akarvan hadn˙” Szitár Péter helyét adta Vasvárynak és nejének, Maria Eleonora Kromerinnek. 1707-ben Vasváry már rohonci „Hoffrichter” volt. A Vasváry család felemelkedésének talán ez az első stációja. Akkoriban – mind 1706-ban, mind 1707-ben – a kurucok elvitték a Batthyányak keresztesi borát; ugyanakkor azokat a munkákat, amelyeket csak lehetett, Vasváry 1707-ben és 1708-ban a helybeliekkel intéztetett el, úgy, hogy ennek árát meghitelezte a Batthyány családnak. Sőt, a kurucok által meghagyott bort is elmentette urának.
A feljegyzés szerint: „weillen von hier weegen der Crouzen Niemands Sicher hinabgehen darffen vnd solche Weingartharbeith von Hierauss nicht hat können Verricht werden”, azaz „mivel innen a kurucok miatt biztonságosan senki sem mehetett, emiatt a szőlőbeli munkát innen nem lehetett elintézni”.
Vasváry Gergely és neje, Klettenhammer Maria Eleonora 1723-ban száznegyven rénes forintot kölcsönöznek Batthyánynak, aki ezért egy egész puszta szessziót ad nekik zálogba. A telket Vasváry Antaltól veszik majd vissza a Batthyányak.
1735 novemberében nemes Vasváry Antal és neje, Rozália fiát, Ádámot Nagynardán keresztelik meg. Vasváry János és Vasváry Antal 1733-ban felmutatta nemesi oklevelét. A Nardán született Ádámot 1797-ben inszurgens kapitányként jegyzik fel. De már előtte is kereszteltek Vasváry lány gyerekét: 1726 áprilisában nemes Clauporth Ágoston és Vasváry Mária Julianna leányát, Eleonóra Magdolnát tartották keresztvíz alá a nardai templomban.
1696-ban Felsőőrött Franciscus et Benedictus Bendli is nemesek, abban a bizonyos harmadik értelemben, tehát még sem portalista, sem taksás besorolást nem kaptak. A Bendli család házasodás révén Nardára is eljut. Innen a Biendlyinovi háznév – még ma is ismerik, azonosítják a faluban.
A Héricsek a XVIII. század első felében már Nagynardán élnek: szinte az anyakönyvezés kezdetén, 1723-ban megragadhatjuk ittlétüket, ebben az évben Miklós néven fia születik Hérics Ádámnak és feleségének, Nunkovics Katalinnak. (Katalin bizonyára annak a nemes Nunkovics Györgynek a lánya, aki 1733-ban Nagynardán mutatja fel a kutyabőrt.)
Hérics Ádám 1743-ban Nagynardán mutatja fel nemesi diplomáját. Az oklevelet I. Lipóttól kapta Hérics György és testvére, Mihály 1659. október 30-án. Címerük: „Kék udvarban hármos halom, azon repülni készülő galamb, s csőrében pálma ágat tart; a paizs fölső részén jobbról a félhold, balról csillag. A sisak koronájából fél egyszarvu emelkedik föl. Foszladék. J. arany-kék, b. ezüst-vörös.” Az 1835. évi nemesi összeíráskor említik Nagynardán Hérics Györgyöt, a család nagynardai jelenléte és leszármazása egészen napjainkig nyomon követhető az anyakönyvekben.
Kisnardai nemesek jegyzékének részlete 1566-ból (MOL)
Sinkovich Borbála 1668-as végrendeleletéből (VaML)
A nagynardai Hérics család címere
