Rábé népessége
Rábé népessége
Nagyrábé hosszú, közel nyolc évszázados történelme során annak vérzivataros századaiban is mindvégig meg tudta tartani népességét. A kiterjedt vízi világ védelmének köszönhetően a sok pusztulást hozó XVI. és XVII. századot is lakottan vészelte át. Népessége azonban csak a török kiűzése után indult dinamikus növekedésnek. A közvetlenül Bihar török uralom alóli felszabadítása után, 1692-ben készült összeírás – ahogy már említettük – tizenhat lakost regisztrált, ám a kevesebb mint egy évszázaddal későbbi, 1785. évi II. József-féle első országos népszámlálás már 1192 lakost mutatott ki, s ez a korábbiakhoz képest rendkívül jelentős növekedésnek számított még akkor is, ha a török kiűzése után, rendkívüli körülmények között készült összeírás a lakosság bizalmatlansága miatt vélhetően a valósnál alacsonyabb létszámot mutatott is ki a lápvilágtól övezett településen. Az első, immár hivatalos, 1869–70. évi magyarországi népszámlálás idején akkoriban már tekintélyesnek számító népesség, 2101 fő élt a településen. Később, mint az immár tízévenként megismételt magyarországi népszámlálások adatai bizonyítják, még dinamikusabb népességnövekedés vette kezdetét Nagyrábén, különösen a századfordulót követően. A falu lakossága 1900-ban megközelítette a háromezer főt (2818), ám egy évtized múltán már jóval háromezer fő fölé emelkedett a Nagyrábén élők száma. Némi stagnálás után, 1941-ben 3575 lelket számláltak a településen.
Az emelkedő tendencia a második világháborús veszteségek ellenére is folytatódott. Az 1949. évi népszámlálás idején már 3814 főnek adott otthont a község. Ez jelentette egyébként a település népességnövekedésének a csúcspontját, 1785-höz képest több mint háromszorosára (320 százalékkal) nőtt az össznépesség száma.
Az 1960-as években fordult meg a korábbi tendencia, s a nagyközségben megkezdődött a lakosság már-már drámai gyorsaságú csökkenése. A mezőgazdaság kollektivizálása, a munkahelyek hiánya, a társadalmi-gazdasági fejlődés kistérségi és helyi problémái, a jobb életfeltételek, a továbbtanulás és egyéb okok miatt a városok, főként pedig a nagyvárosok irányába történő tömeges elvándorlás hatására az 1960-ban még 3707 fős lakónépesség 1980-ra már 2824 főre, 1990-ig 2573 főre esett vissza.
Ettől kezdve már a negatív előjelű migrációs folyamatok, az állandósult vándorlási veszteség mellett a természetes népmozgalmi folyamatok is kedvezőtlen irányt vettek. Az elvándorlás ütemét mérséklő gazdasági rendszerváltás nyomán – a kilencvenes évek első felében – ideig-óráig még stabilizálódott a lélekszám. 2002. január 1-jén 2526 fő volt az állandó, 2462 a lakónépesség.
Különösen a kilencvenes évek második felének természetes fogyása jelent gondokat a népesedési folyamatok alakulása szempontjából, hiszen ez és a vándorlási veszteség együtt tényleges népességcsökkenést hozott évről évre. Így történt például 2000-ben is, amikor az élve születettek száma 32, míg a halálozásoké 49 fő volt, ami immár tizenhét fős természetes fogyást jelentett, 21 fős vándorlási veszteség mellett, ami együtt már újabb 38 fős népességvesztést jelentett 2000 elején. Ami a prognózist illeti, meglehet, hogy az 1990. évi népszámláláshoz képest még nem következett be újabb drámai csökkenés, a lakónépesség száma 2002. január 1-jéig száztíz fővel, az állandó népesség pedig mintegy ötven fővel csökkent, de a kedvezőtlen társadalmi-gazdasági és demográfiai tényezők együttes hatására sok más bihari-sárréti településhez hasonlóan gyorsuló népességfogyás következhet be Nagyrábén is.
Nagyrábé népességszámának alakulása 1785–2002 között
Forrás: KSH-adatok
A népességfogyás abban is megmutatkozik, hogy csökkent az óvodába és az iskolába járók száma. A népességcsökkenés felgyorsulása időszakában az óvodások száma az 1976–77-es tanévben 109 fő, 1980–81-ben 137 fő, 1993–94-ben 120 fő, 1999–2000-ben, illetve 2001–2002-ben 93, illetve 95 fő. Az általános iskolás tanulók 1976–77. tanévi 394 fős, illetve 1980– 81. tanévi 371 fős száma 1999–2000-ben 278 főre, 2001–2002-ben 284 tanulóra csökkent. Igen jellemző tendencia, hogy évről évre kevesebb Nagyrábén az általános iskola első osztályába beiratkozó gyerekek száma.
A zömmel fiatal népesség elvándorlása s ezzel összefüggésben a természetes szaporodási mutatók visszaesése miatt fokozatosan romlik ugyan a népesség korösszetétele is Nagyrábén, s ma az állandó népességből a 0–17 éves korosztályosok aránya 23,2 százalék, a 18–59 éveseké 57 százalék, míg a hatvan év fölöttieké 19,8 százalék, ám ez országos összehasonlításban még nem minősíthető különösen rossz képletnek. A ma még viszonylag fiatalos korszerkezet inkább azt jelzi, hogy a népességfogyást önmagában nem annyira a kétségtelenül érvényesülő természetes fogyás, hanem az annak mértékét évről évre meghaladó, húsz-harminc fő között állandósult vándorlási veszteség és a természetes fogyás együtt idézi elő. A kedvezőtlen tendenciák megváltoztatásához mindkét tényező esetében a gazdasági fejlődés gyorsításával, a munkahelyek teremtésével és az életkörülmények javításával lehet számottevő eredményeket elérni.
Egy település társadalmi-gazdasági viszonyainak minőségét jól tükrözik az iskolai végzettségre vonatkozó adatok. A népesség iskolai végzettség szerinti megoszlását tekintve Nagyrábé a hasonló nagyságrendű és társadalmi-gazdasági helyzetű bihari-sárréti településekkel azonos szintet képvisel. (Jóllehet a hétéves és ennél idősebb népesség legmagasabb iskolai végzettség szerinti megoszlásáról részletező adatok ma még csak az 1990. évi népszámlálás idejéből állnak rendelkezésre.) A nyolc általánosnál kevesebb osztályt végzettek száma és aránya 1990-ben még igen magas, 1071 fő (46 százalék) – ebből 58 fő analfabéta –, az általános iskolát befejezettek száma 739 fő (31,7 százalék), a befejezett középfokú végzettségűeké 465 fő (húsz százalék), míg a felsőfokúaké 54 fő (2,3 százalék) volt.
Az időközben lezajlott jelentős változások miatt is azóta lényegesen jobb a helyzet a felnőtt korosztályok képzettség szerinti összetételét illetően, nemcsak a magasabb iskolai képzésben résztvevők számának a növekedése, hanem a korábbi négy- és hatosztályos általános iskolai képzésben részesülő, a statisztikai adatok minőségét rontó idősebb népesség számának a csökkenése miatt is. A javuló helyzet elsősorban a középfokú és a felsőfokú oktatásban részesülők számának a gyarapodásával függ össze. Az iskolai végzettség szerepe azért is fontos, mert az alacsonyabb végzettségűek munkaerő-piaci esélyei sokkal kedvezőtlenebbek, mint a magasabb képzettségűeké. Nagyrábé esetében például ez abban nyilvánul meg, hogy a munkanélküli-nyilvántartásban szereplők több mint hatvan százaléka általános iskolai végzettségű vagy nem fejezte be általános iskolai tanulmányait, míg középfokú végzettséggel átlagosan csak a regisztrált munkanélküliek tizenkét százaléka kerül be a nyilvántartásba, a felsőfokú végzettségűek pedig csak elvétve vagy átmenetileg maradnak munka nélkül.
Nagyrábén jelentős számú, mintegy kétszázhatvan fős roma kisebbség él, ami a népesség mintegy tíz százalékát adja. A falubeliek és az etnikai kérdésekkel foglalkozó szakemberek szerint is a környék legtörekvőbb, legkulturáltabb cigány közössége lakja a települést, ahol csak ritkán fordulnak elő kisebb beilleszkedési zavarok és egyéb konfliktusok. A roma gyerekek az iskolában jól tanulnak, tanulmányi versenyeken, vers- és prózamondó megmérettetéseken kiemelkedően jól szerepelnek. Közülük sokan tettek az utóbbi években érettségi vizsgát, hárman szereztek diplomát, a középfokú oktatási intézményekben, ipari iskolában végzettek száma megközelíti a negyven főt. A felnőttek helyzete azonban ma is meglehetősen nehéz, különösen a soraiban tapasztalható magas munkanélküliség miatt, jóllehet sokuk szakmával rendelkezik, s hajlandó átképzéseken is részt venni.
A munkanélküliség nem csak a roma népesség talán legnagyobb problémája, de az 1990-es évek elejétől kezdve a falu egész felnőtt lakosságát sújtja. A rendszerváltást követően, a gazdaság szervezeti és szerkezeti átalakulása nyomán Nagyrábén is kedvezőtlen változások játszódtak le a foglalkoztatottság terén. Jelentősen romlott a népesség gazdasági aktivitása, miközben akut társadalmi-gazdasági kérdéssé vált a munkanélküliség. A lakosság 61százalékát kitevő munkaképes korú népességből jelenleg is igen magas az ebben a helyzetben lévők és a különböző szociális ellátásra szorulók száma.
A hivatalos munkanélküliségi mutató 2002 áprilisában 12,7 százalék volt Nagyrábén, és ez az érték 2,4-szeresen haladta meg az országos átlagot. A konkrét számokat tekintve tehát az 1545 fős aktív korú népességből 196 munkanélküli szerepelt a Munkaügyi Központ adatbázisában, és ebből 87 fő (44 százalék) volt a tartósan, azaz száznyolcvan napja folyamatosan ebben a státusban lévők száma. A nagyközség önkormányzatának saját, óvatosan becsült adatai alapján a tényleges, azaz a valós állástalanok száma eléri a háromszáz főt, illetve aránya megközelíti a húsz százalékot. Ebből a helyzetből kiutat mindenekelőtt a munkahelyteremtő beruházások, az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök fokozott és hatékony igénybevétele s általában az országos és a helyi gazdaság dinamizálása jelenthet.
