Vagyon itt skola-ház
Vagyon itt skola-ház
Bár Nagycenk a XIX. század végéig két települést, Nagy- és Kiscenket jelentette, ezek a falvak már az egyesítés előtti évszázadokban is ezer szállal kötődtek egymáshoz. Fogalmazhatunk úgy is, hogy jól kiegészítették egymást. Birtokosaik a Nádasdyaktól kezdve Kiscenken telepedtek le, onnan irányították az uradalmat. A két falu lakói lelkének, tudásának gondozása, építése a nagycenki templomhoz, plébániához és az iskolához kötődik.
Nagycenken az oktatás, az iskola már több mint négyszáz éves múltra tekint vissza. Az alapítás gesztusa, mint az országban szinte mindenütt, itt is a protestantizmushoz kötődik. Özvegy Joó Balázsné Dörögdy Anna már idézett 1589-es végrendeletében „a chenki skólának épületre 4 ft(-ot)” hagyott. Azt nem tudjuk, hogy ezzel az összeggel az alakuló iskolát vagy a már meglévőt kívánta támogatni, de pár évvel később Cenket ismét mint „iskolás helyet” tartották számon. „Ezen a vidéken Sárvár, Csepreg, Kőszeg, Pulya (Oberpullendorf), (Fertő)Szentmiklós, Czenk és Újkér voltak fő városok… Ezekben voltak tehát először iskolák is” – írta Payr Sándor 1604-ről A dunántúli evangélikus egyházkerület története című művében. Ugyancsak ő jegyzi meg, hogy ebben az időben „az iskolafenntartók elsősorban a buzgóbb földesurak voltak”, „Nádasdy Tamás mutatott e téren jó példát Cenken”.
Az 1631-es evangélikus canonica visitatio beszámolójából megtudjuk, hol működött az intézmény: „Vagyon itt skola-ház, mely zsellérház vagyon az alsó malom ellenében. A régi skola-ház Káldy között és Mihály kovács háza között volt”, azaz az Arany-patak partjára, a templom közelébe, a mai Széchenyi térre került, egy zsellérházba, a régi pedig a mai vendéglő mellett állhatott. Az iskolának volt „…földe, réte és egyéb [nem részletezett] holmi… Jár itt a skola-mesternek fizetése az itt való vámtól 12 Rhenes [rajnai] forint. Az alsó malombul minden hétre egy fertály [negyven kilogramm] gabona, az Urunktól ruházattyára való posztó és négy duga só [vám só] a vámháztul.” Az oktatásban természetesen a kántor is segédkezett, akinek javadalmazása „az itt való ÁBC-s gyerekektül 25 dénár, a föllyebb való tudományoktul az mint a mesterrel megalkudozhatik”.
Az 1639-es összeírás szerint még ugyanott állt az iskola, mint korábban, és földjeit a mester bírta.
A Nádasdy család rekatolizálása után a katolikus egyház kezében fejlődött tovább Nagycenk tanodája. 1663-ból származik a katolikus egyházlátogatási jegyzőkönyv, amelyben az áll a cenki iskoláról, hogy „…katolikus iskolamesterük van és megfelelő háza. A község ad neki házanként húsz dénárt és fél köböl gabonát. Szántófölde van annyi, mint a papnak, 31 jugera [1 jugera, római hold = 864 négyszögöl] , rét egy és temetés 12 dénár.” Alig néhány év múlva az 1670-es összeírás arról tudósít, hogy ismét új helyen áll az iskola. „Oskolaház. Ez annak előtte Kovács János zsellérháza volt. Az elöbbeni iskolaház [ahol ekkor Tóth István és hat fia lakott] földjeit csatolták hozzá, azért most félhelyes.” 1807-ig működött itt az oktatás intézménye a jelenlegi községháza helyén. A közös munkát a mester irányította, egy osztályban, jobbára a téli hónapokban, mivel a mezőgazdasági munkák miatt máskor nemigen lehetett a gyerekeket az iskolapadba ültetni. Ráadásul az oktatás nem is volt ingyenes, amint azt az idézett jegyzőkönyv is tanúsítja.
Az iskolamesterek jegyzőként is dolgoztak, a skola magister vagy ludi rectoris Cenkiensis megjelölést használták egészen a jegyzőség intézményének XIX. századi bevezetéséig. Ezzel szűnt meg az iskolamesterek szerepe a közigazgatásban.
Az 1670-es évektől ismerjük a falu tanítóinak nevét egyrészt az egyház-látogatási jegyzőkönyvekből, másrészt a közigazgatási dokumentumokból.
Közülük Újvári János (1683-ban, majd 1691-ben volt iskolamester) nevét emeljük ki, aki az 1680-as években a bírói tisztet is betöltötte Nagycenken. Gonszky György Csepregről jött, és húsz évig dolgozott a faluban. Hat hold földje volt, tizenkét helyen, maga művelte. Minden házasságkötés után negyed mérő gabonát és húsz dénárt kapott, a temetés utáni harangozásért is ugyanennyi járt neki. Éjjeli éneklésért öt garas illette meg. Az iskolások is öt garast fizettek az oktatásért. „Iskolaháza van neki, szobával és konyhával.”
Horváth János (1728–1733) tanítósága idején az iskolaházat a plébánián rendezték be. A másik épület használhatatlanná vált, valószínűleg tűzvész miatt. 1740-ben már újra a régi helyen oktattak.
Farkas Imre volt az iskolamester 1758–1767 között. Ebből az időből való az első adat a tanulók létszámáról. Negyven diákjával népes intézménynek számított. Mravincsevics Ferencnek (1768–1786) háza is volt a faluban, s éves jövedelme is tekintélyesnek mondható: száznegyven forintra rúgott. Kiscenken nem lévén iskola „háza csinálása és reparációja a kiscenkieken vagyon”.
1798 körül előnyös változás következett be az iskola szerkezetében. Ekkor már két tanító foglalkozott a nebulókkal. Hérits György kántortanító és Rozmán János „iskolamester és nótárius”. Érdekes, hogy Hérits is betöltötte egy ideig az iskolamesteri posztot. 1814-ben mint skola magister, kérte az uraságot, Széchényi Ferencet, hogy „méltóztassék a szegény iskolamesternek akárminemű termésbül adakozni a fölhők elibe való harangozásért” – azaz a viharfelhők „elkergetéséért”.
Az ő idejükre esett az új iskolaépület kialakítása és felépítése a mai helyén, bár a gondolat már korábban felvetődött. A falu vezetése Ferenc gróftól szerette volna megszerezni az uradalmi kovács házát, a mai posta épületét. Az uraság azonban erről hallani sem akart, mert szerinte „…van a falunak elég pénze. Vegyen telket és építessen, ne igyák el minden jövedelmüket.” Egyébként is neki elég feladat a templomról gondoskodni.
1807-ben megváltoztatta véleményét, valószínűleg egy főszolgabírói ajánlás hatására, amely arra kérte a földesurakat, hogy „oskolaszobák felállításában iparkodjanak a jobbágyoknak segítséget adni”. Így kapta meg a község a patak partján az egykor az özvegy vámosnénak épített lakást. 1808-tól „oskolaháznak” vagy „Rozmán iskolamester lakása” elnevezéssel említik.
1830-ban Pelenits Mihály iskolamester mellett Báldy András működött segédtanítóként. Szerződése szerint: „Fenntartását, élelmezését fizetség nélkül az igazgató fedezi. A két községtől összesen 84 forintot kap.” Mivel a tanulók létszáma magas volt, két osztályt indítottak a 187 gyereknek, és a téli négy hónapos oktatást nyolc hónapra emelték. Elismerhetjük, hogy nem volt egyszerű és könnyű dolguk a tanítóknak ekkora létszámú gyereksereggel foglalkozni.
Pertl József 1835-ben lett iskolamester. A vele kötött egyezségben olyan feltételeket szabott s olyan feladatokat rótt rá a faluvezetés, mint hogy „…a kórusban magát buzgón visellye, a beszélgető és tsatsogó személlyeket, kik… botránkoztatnak… kiméletlenül feggye meg… Ami szállását illeti, az sem részegségnek, sem dobzódásnak, sem káromkodásnak, sem tántznak helévé ne tétessék. …Az Iskolába küldendő Gyermekeket… szeretettel, tsendes szelidséggel minden tudományokban oktassa.”
Az iskolamester a feltételeknek bizonyára megfelelt, mert 1846-ban szerződését meghosszabbították. Ragats János bíró, Marka, Rózsás és Kő „esküttek” írták alá a kinevezést. „Miután 12 éve Iskolamesterünket és jegyzőnket hivatallyára elég képesnek esmérjük, azért őt a Nagy Czenken létező közös elemi tanoda tanítói-éneklői s még most ehhez csatolt Nagy és Kis Czenk Jegyzői hivatalyok viselésére felfogattuk és kineveztük” – áll a dokumentumban. Sikeres tevékenységét jelzi, hogy haláláig, 1874-ig ő volt Nagycenk főtanítója.
Közben az iskolát bővíteni kellett, 1857-ben emeletet húztak az épületre.
A tanulólétszám még inkább megnőtt 1868-ban, amikor is törvény mondta ki a tankötelezettséget és a hatosztályos népiskolák megindítását.
Az 1870-es községi statisztika szerint az 1773 lakos közül 995 fő (56 százalék) tudott írni és olvasni, 175 fő (tíz százalék) csak olvasni, 603 fő (34 százalék) volt a sem írni, sem olvasni nem tudók száma.
Három év múlva az iskolalátogatási jegyzőkönyv megállapította, hogy két tanterembe 121 hat–tizenkét éves fiú és 104 lány járt. Összesen 225 gyermek. Az ismétlőiskolások száma 66 volt. A tizenkét–tizenöt évesek számára kötelezővé tette Eötvös József népoktatási törvénye a hat osztály elvégzése utáni heti egy-két napos „továbbtanulást”. Ezt Cenken csütörtökön és vasárnap tartották. Tanító és segédtanító van, könyvtár nincs; „a faiskolában semmi nincs ültetve” – fejeződik be a jegyzőkönyv.
1888-ban építették csak meg a hiányzó harmadik tantermet, hosszú viták után. A kiscenkieket arra akarták kötelezni, hogy ott is épüljön iskola, de ők a rossz termésre és az ebből adódó pénztelenségre hivatkozva többször is visszautasították a királyi tanfelügyelő és a püspök kérését. Az új részt az iskolának „az Ikva-patak felé eső részén [ragasztották] az épülethez”. A földszinten a tanítói szobákat helyezték el, az emeleten volt az új tanterem. A tanári kart ekkor Szenkovits Elek iskolamester, Wiemann Béla segédtanító és Tetzer Margit tanítókisasszony alkották.
Mindkét falunak nagy szüksége lett volna ebben az időben óvodára. Egyébként is már 1891-ben törvény rendelkezett kötelező felállításáról ott, ahol az évi adó meghaladta a húszezer koronát, az óvodás korúak száma a negyvenet. Bár a Sopron megyei közigazgatási bizottság 1914-ben felszólította a falut az óvoda létesítésére, s össze is írták a gyerekeket, az első világháború kitörése évtizedekre levette a napirendről az alapítás kérdését.
A századfordulóra egy negyedik osztálytermet építtettek az iskolához. Újabb húsz év elteltével, 1929-ben újra új épületbővítés vált szükségessé. Az egyik osztályterem elbontásával új szárnyat építettek, amelyben három iskolai tanterem, két óvodai terem és az ide helyezett tanító apácák szobái kerültek. Szeptember 15-én adták át a megújult épületet. Szekendy Jenő, aki 1911-től tanított és felesége Szekendyné Körmendy Irén (1909-től) mellett Keszei Dénes és három apáca alkotta a hatfős tanári gárdát, valamennyien egy-egy tanulócsoportot vittek. Külön fiú- és lányiskolát alakítottak ki.
Az ekkor felállított „kisdedóvodában” két apáca óvónő és egy dajka foglalkozott a gyerekekkel. Felszerelése hiányos volt ugyan, de az induló évtől mindvégig száz körül volt a beíratott kicsik száma.
Az 1930-as évek gazdasági válsága az iskolában is éreztette hatását. A gyerekek hatvan-hetven százalékának nem volt tankönyve, mivel nem tudták megvenni. A bajok enyhítésére a képviselők kétszáz pengős segélyt szavaztak meg. Ebben az időszakban a tanulók 51 százaléka szegény napszámosok vagy cselédek gyermekeiből került ki.
1941-ben Nagycenken is bevezették a nyolcosztályos népiskolát.
A második világháború alatt akadozott az oktatás. Egyrészt a sorozatos légiriadók miatt, másrészt mert három tantermét lefoglalták a német katonaságnak. A harcok idején az épület megsérült. A főszolgabírónak tett jelentésben 1945. július 17-én ez áll: „Háborús károk: …Iskola: (aknatalálat) 2 új ablak, fal pótlás, üveg 15 000 P.”
A tanulólétszám alakulása Nagycenken
Év
|
1–6. osztályos gyermek
|
Továbbképzős gyermek
|
|---|---|---|
1760 körül
|
40 (még nem hatosztályos)
| |
1830
|
187
| |
1873
|
225
|
66
|
1938
|
272
|
86
|
1940
|
223
|
65
|
1941
|
242
|
34
|
1948 júniusában államosították az iskolát. Igazgatónak Keszei Dénes tanítót nevezték ki, aki ezt a funkciót 1971-ig, nyugállományba vonulásáig töltötte be. Az államosításkor az itt tanító szerzetesek nem fogadták el kinevezésüket, így új tanerőkre is szükség volt. A tanévet nyolc pedagógus kezdte meg nyolc tanulócsoporttal. Az akkor felvett leltár szerint szegényes volt a felszerelés. A régi típusú három–hat üléses padokon kívül egy árva földgömbből állt. Előtte is mindössze egy szekrényre való fizikai szemléltetőanyagról és kétszáznegyven kötetes könyvtárról szóltak a feljegyzések.
Az iskolába járók száma megnövekedett a körzetesítéssel: 1951-ben Hidegséget kapcsolták a nagycenki iskolához, 1974-től a fertőbozi gyerekeket hozza reggelenként ide az iskolabusz.
1948 és 1980 között 96 nevelő neve szerepel a különböző évkönyvekben. Ennek oka Sopron közelségében keresendő, oda igyekeztek bekerülni a pedagógusok. Jelenleg fordított a helyzet, a tantestületből sokan járnak Sopronból Nagycenkre oktatni. 1985-ben vette fel az iskola Széchenyi István nevét.
A képviselő-testület határozata szerint az iskola, a csökkenő gyerekszám ellenére, nyolcosztályos osztott rendszerben működik tovább. Fejlesztése folyamatos. 1971-ben Keszei Dénest Boros Antal váltotta az igazgatói székben, aki korábban tanár volt itt és több pedagógiai kitüntetés birtokosa. Tíz éve vette át tőle – a korábban szintén itt beosztott tanárként dolgozó – Horváth Andrásné a posztot.
A tanulók számának alakulása a háború utáni évtizedekben
Tanév
|
Létszám
|
Hidegségről/Fertőbozról
|
|---|---|---|
1945/46
|
215
|
–
|
1948/49
|
216
|
–
|
1952/53
|
266
|
2
|
1960/61
|
316
|
9
|
1970/71
|
257
|
11
|
1974/75
|
199
|
11
|
1979/80
|
187
|
4
|
1990/91
|
214
|
15
|
1999/2000
|
143
|
9
|
A nyolcvanas, kilencvenes évek látványos fellendülést hoztak az iskola életébe. Több televíziót, magnetofont, dia- és írásvetítőket vett az intézmény. Az ezredfordulóra jól kiépített hálózattal rendelkező oktatástechnikai termet sikerült kialakítani tíz számítógéppel. A gyerekeket szaktanár segíti az informatika alapjainak elsajátításában.
Az iskola
Szekendy Jenő és kisiskolásai 1920-ban
A Mária-kongregáció dr. Szántó Antal plébánossal 1939-ben
Gyerekek a kisvasút megnyitásakor 1970-ben
