Imodánk már düledezőben

Teljes szövegű keresés

Imodánk már düledezőben
Településünk lakosságának számát és anyanyelvi összetételét nehéz megállapítani, mivel a két községet hol külön-külön, hol egységesen kezelték, sokszor pedig csak Nagycenkre vonatkozó adatot találunk. Az egyesítés előtti időkből származó összeírások ezért nem tekinthetők teljesen megbízhatónak.
A korabeli gyakorlatnak megfelelően a családnevek általában a nemzetiséget is kifejezték a vegyes lakosságú falvakban. Kiscenk esetében az első ismert okleveles említésből – Tothchynk – arra következtethetünk, hogy ez időben zömében szlávok lakták.
A XVIII. századi Németcenk elnevezés nagyszámú német lakosság jelenlétére utal. Ekkor a háborúk és a pestis járvány után betelepítésekkel igyekeztek pótolni a hiányzó munkaerőt. Többnyire német nyelvterületről érkeztek az új lakosok.
Bármelyik kor bármilyen adatát vizsgáljuk a magyarok mindkét településen túlsúlyban voltak. Ennek az állításnak a helytállóságára, Cenk magyarságára számtalan példát hozhatunk fel. A már többször említett Joó Balázsné Dörögdy Anna 1589-es végrendeletéből a XVI. századi öntudatos magyar asszonyt ismerhetjük meg, aki ragaszkodott magyarságához, és utódait is magyarnak nevelte: „…kivált képen meghagyom Nádasdy Ferencz uramnak, hogy ő nagysága, szerelmetes fiamat, Joó Pált… kivegye a jezsuiták társaságából, és többé Bécsbe fel ne bocsássa… hanem itt tanítassa magyar skólákban…” Kiskorú lányával kapcsolatban így ír: „…nem akarom, hogy az én szerelmetes leányom, Joó Anóka… német nemzetbe [viseletbe] öltözzék… és akit szeret az ű nemzete közül, ahhoz mennyen [feleségül]…”
Úgy véljük, az örökhagyónak nem kellett aggódnia, hiszen néhány évszázaddal később alapította Széchényi Ferenc örökül mindnyájunknak a Nemzeti Könyvtárat és Múzeumot; majd 1921-ben az egész falu egyként szavazott Trianon ellen.
A betelepülők többsége is a magyar szokásokat és nyelvet vette át, nem ők gyakoroltak hatást az itt élőkre. Varjú Sándor tanulmányában arra hívta fel a figyelmet, hogy a felsorolt nevek kezdetben nagyon vegyesek, de a magyar nevek később szinte egyeduralkodóvá váltak, míg a német és a horvát gyérült. Az erre utaló nevek (Horváth, Németh) egyre szaporodnak, akárcsak a Fekete. Varjú úgy véli, hogy egyrészt nemzetiséget jelöltek, másrészt egyszerű fordítások. Így lettek például a Scwarzokból Feketék, a Rosenstieglekből Rózsások.
Néhány adat a lakosságszám változásáról és az itt élő nemzetiségekről (együttvéve a két községben).
A népesség nemzetiségi összetétele
Év
Összesen
Magyar
Német
Horvát
1785
1007
 
 
 
1850
1230
880
291
39
1900
1754
1630
103
11
1930
2126
2044
75
7
1980
1676
1668
8
1990
1646
1643
3
 
2001-ben 1785 volt a lakosok száma.
Az adatokból egyrészről arra következtethetünk, hogy a község lakosságszám változása nem mutat jelentős eltérést, másrészről, hogy a magát magyarnak valló lakosság számaránya a meghatározó. Míg 1850-ben a lakosok 37,5 százaléka volt idegen ajkú, addig két emberöltő múlva, 1930-ban már csak 0,04 százalékuk. 1990-ben ez az adat már elenyésző, szinte nem is mérhető.
Hazánkban az első népszámlálást 1785 és 1787 között végezték. A felmérés a lakosság számán kívül a népesség összetételét is vizsgálta. Elsősorban a férfilakosságot „térképezték” fel, mivel a hadsereg számára ők jelentették az utánpótlást. Torzít a kimutatás a gyerekek és fiatalok tekintetében is, hiszen a „sarjadék” csak a fiúgyermekeket jelentette.
Az adatok szerint Kiscenken 31 házban 54 család lakott. A tényleges népesség 278 fő. A férfi lakosok száma, a „sarjadékkal” együtt 122. Közülük hatan vallották magukat nemesnek, tizenheten parasztnak, negyven volt a zsellérek száma. Nagycenken ez időben 729-en laktak. A 345 férfi lakosból egy nemes, 33 paraszt, 128 zsellér és tizenegy egyéb – kereskedő, iparos – került regisztrálásra.
A falu vallására és templomának meglétére vonatkozó első említés a XIII. század végéről ered. Már idéztük azt az 1291-es oklevelet, amely szerint Osli Gergely eladta cenki birtokát Monorosdi Miklósnak a Mindenszentek tiszteletére emelt templom kegyuraságával együtt. Ezt megerősíti az az 1327-ből származó irat, amelyből tudjuk „Nagy” Zynk községben állt Mindenszentek temploma. Ettől kezdve hosszú ideig nincsen adat arra, hogy milyen hitélet folyt a két községben. Kiscenken sohasem volt önálló templom vagy imaház, Nagycenkre jártak át istentiszteletre. Ennek emlékét őrzi a Szent Imre utca ismertebb neve, a ma is használt Mise út. A kastély mellett vezetett közvetlenül a Templom-dombhoz, ahol valószínűleg a mai szentegyház elődje, a Mindenszentek temploma is állt. A jelenlegi épület őriz egy korábbi, stílusát tekintve romanizáló félköríves domborművet, amely feltehetően a korai templomot is díszíthette.
Már a protestáns hitéletről tudósít Joó Balázs özvegyének, Dörögdy Annának többször idézett végrendelete. A temető bővítésére nyolc forintot hagyott. Ennek felhasználásával Madaras Miklóst és a cenki prédikátort bízta meg. Ugyancsak ő egy csöbör bort és „igenszép két köböl búzát” hagyott az ő komájának, Tétényi Imre prédikátornak, akiről tudjuk, hogy a Nádasdyak alkalmazásában állt.
A Nádasdy család a reformáció terjedése nyomán szakított addigi katolikus hitével – az 1500-as évek közepén –, és áttért a református hitre. „Akié a föld, azé a vallás” – tartotta a régi mondás. Így történt ez Cenken is. A falu jobbágyainak követniük kellett urukat a református hitben; akik nem akartak áttérni, Kópházára szöktek. Nevük alapján (Kováchich, Králich, Chernetich) horvátok lehettek.
Dörögdy Anna végrendelete megnevezi tehát a cenki prédikátort, akiről tudjuk, hogy két év múlva itt tartotta lakodalmát. Hogy Tétényi Imre mikortól meddig szolgált Nagycenken, nem ismeretes. 1601-ben már Zvoranics Mihály hirdette az igét. Amellett teológiai munkák tanulmányozásával és fordításával foglalkozott. Itt fordította le Osiander András híres, a pápaságot támadó könyvét Pápa, nem pápa címen. Munkáját a Nádasdyak is sokra értékelték. 1604-ben Sárvárra, a birtokközpontba helyezték.
Ugyancsak nevezetes prédikátor került Nagycenkre 1617-ben Kiss Bertalan személyében, aki kezdetben a család udvari prédikátora volt. Tekintélyét jelzi, hogy amikor a Nádasdyak Németkeresztúron időztek, Kisst hívták át prédikálni, 1619 húsvétján pedig magától a püspöktől kértek véleményt, vajon Kissnek „nem vergál-e”, ha helyette a lövői lelkész prédikál. Karrierje csúcsát jelentette, hogy 1625-ben püspökké avatták. Ezzel cenki ténykedésének vége szakadt, bár birtoka még maradt a Kövecsesben. 1639-ben kiváltságlevelet kapott Nádasdy Páltól, amely szerint a „mi magunk malma mellett fél helyet [kapott]… Ezen felül a megírt summában a falu közepén, az iskola előtt levő, felül csapó kétkerekű malmunkat… is néki adjuk…”
Utódja Zvoranics Mihály fia, István lett, aki hamarosan ugyancsak Sárvárra költözött, mivel udvari lelkésszé lépett elő. Pápai Imre 1630-ban kezdte meg működését Nagycenken. Egy év múlva egyházlátogatást tartott nála az a Kis Bertalan püspök, aki nem sokkal korábban még az ő tisztét töltötte be. A püspököt fogadta a falu vezetése is: Benes Mihály bíró, Jöcköl István és Szabó Mihály gondnok, Gróf Gyula, Jöcköl Antal, Donghó András, Szilvási Jakab, Kránitz András, Posgai György, Ensel János, Dávidczenkről pedig Flajskor János.
A jegyzőkönyv szerint a „templom jól felszerelt”. Egy ezüstkehely, kék „fonallal szőtt abrosz, nyomtatott bőr az oltáron, kehelytakaró” került felsorolásra.
A templom földjeit bérbe adták, illetve dézsmát szednek. Egyéb bevételek: temetés négy forint a templomban, azon kívül egy forint.
A lelkésznek van földje, szőlője, rétje és hat jobbágya. Jövedelme származik még a malomból és a hegyvámból. A régi iskolaházról és az iskolamesterről is megemlékeztek.
Név szerint ismerjük még Serényi György és Budak György prédikátort. Utóbbit 1640-ben iktatták be, és valószínűleg ő volt hivatalban akkor, amikor Nádasdy Ferenc visszatért a katolikus hitre, 1644-ben. Menekülnie kellett, de két év múlva – királyi rendeletre – visszaköltözhetett a lelkészházba. Itt viszont beszállásolásokkal zaklatták, és erősen korlátozott volt a mozgástere. Az utolsó lelkész Nagycenken Hidegh Mihály volt, aki 1651-től töltötte be a cenki lelkészi tisztet. Lehet, hogy ebben az időben két prédikátora is volt a falunak ugyanis 1659-ben, több irat záradékán tanúként szerepel „Árkádi Pál nagycenki prédikátor”.
1660-ban Glubiczer Polikárpus mégis Hidegh ellen lépett fel, és felszólította távozásra, ahogy ez Payrnál olvasható. Miután ez nem használt, fegyveresekkel zavarta el – ahogy erről már megemlékeztünk. Így ért véget Nagycenken a reformáció korszaka.
Az 1663. évi katolikus egyházlátogatási jegyzőkönyvben az áll: „A plébánia lak nem elég jó, a községnek fel kellene építenie. A plébános Csákfalvy János.” 1685-ben a plébánosnak, Horváth Mihálynak már tekintélyes vagyona volt. „A plébános szekeres jobbágyai voltak: Enzsöl György 2 ökörrel, Szücs István 4, Vincze Pál 4, Horváth Mihály 2 ökörrel. Gyalogosok…: Slajber M., Udvardi R., Horváth M., Helyes Gy., Laki A. Minden évben tartoznak… egy kappant adni karácsony ünnepén, egy kocsi fát készíteni… és beszállítani. Hetenként 1 napot szolgálni. Gabonát… szolgálaton kívül beszállítani. Akiknek nincs fogatjuk, a többi cselédekkel megjelenni tartoznak.”
Kapucsy Györgyöt 1692-ben, Stephanics Mihályt 1703-ban iktatták be hivatalába a „Német-Czenki” plébániába. Ez nyilván az akkori nagyszámú német betelepülő megjelenésére utal. 1748-ban azonban már „a nép magyar és német, de a magyar van túlsúlyban”.
Bár a Széchényi családra mindig a mély vallásosság volt a jellemző, mégis az új templomot a községnek magának kellett felépítenie. Magukra maradtak; igaz, hogy csak később született meg az rendelet, amely a kegyurak kötelességévé tette a szentegyház építését, karbantartását.
Ikerváry János, aki 32 évig volt Nagycenk plébánosa 1722-ben „saját pénzen és mások gondossága és fáradtságos munkája árán, a hívek nagyobb megterhelése nélkül” új templomot építtetett. Sekrestye, kórus és kripta is helyet kapott az új épületben. Szegény volt az eklézsia, ezért az utóbbit áruba bocsátották. A kriptába tíz forintért lehetett temetkezni, de nem sokan kerültek oda, mert a kriptát 1780-ban be kellett falazni.
A régi templomot még Mindenszentek tiszteletére szentelték, az újnak Keresztelő Szent János lett a védőszentje. Úgy tudjuk, hogy a nagyszámú tehetős horvát lakos kívánságára, mivel köreikben a szent nagy tiszteletnek örvendett.
Teschmayer József kerületi esperes, Sopron vármegye táblabírája, tiszteletbeli kanonok nem csak a hitélettel, a gazdasággal is foglalkozott, mégpedig kitűnően. A halálakor, 1838-ban készült leltár szerint az esperes tekintélyes vagyonnal rendelkezett. A belsőségben hétnyolcad hold kertje, 29 hold szántója, tíz és fél kaszás rétje és húsz kapás szőlője volt. Saját gabonából hetven pozsonyi mérő, a tizedből 25 pozsonyi mérő származott. Mustja tíz akóra való volt. Birtokolt még egy pár lovat, nyolc szarvasmarhát és 106 birkát.
Ezenkívül a templomnak volt még hat kishold földje.
Tolnay Antal működése idején a csaknem másfél százada álló templom összedőléssel fenyegetett. Ezért is írta Széchenyi Istvánnak a döblingi szanatóriumba:„imodánk már már ingadozó állapotban van, azért mielőtt késő volna emeljünk egy tisztes templomot Nagy Czenken és pedig első királyunk, Szent István tiszteletére”.
Előzőleg Tolnay bezáratta templomot, mert a nagy darabokban leszakadt mennyezete veszélyessé vált. Széchenyi válaszában megdöbbenten reagált. „Uram, Ön kést döfött a szívembe!” – kezdte levelét. Okolta magát feledékenységéért, majd egyeztetett a családdal. 1860 január 7-én a következőt jegyezte naplójába: „Elhatároztuk, hogy templomot építünk Cenken.” 17-én pedig: „Első ülés a cenki templom dolgában.” Majd felhívással fordult a község népéhez. „Drága hazafiak, tisztelt magyar polgártársak, egykori hőn szeretett jobbágyaim. Mi cenkiek, édes, egykor oly boldog hazánk véghatárán állunk. Cenk nyugat felől az első hely, hol drága anyaföldünk szívünkben és lelkünkben elválaszthatatlanul belé nőtt nyelvén dicsértetik a Királyok Királya, a nagy Isten.” Így kezdte levelét, majd közölte elhatározását az építésre. (Lásd: Függelék III.)
A korábban megcsodált fóti templom tervezőjét, Ybl Miklóst kérte fel, akinek meghagyta, építsen „minden cikornyás díszítményt kizáró, egyszerű, de mégis tágas Isten házát”. Kikötése volt még, hogy a torony ne kerüljön a bejárat fölé, hanem a templom oldalán épüljön. A terveket hiába siettette, halála megakadályozta abban, hogy láthassa az elkészült épületet. 1897-től a templom előtt álló szobra vigyáz a szépséges „imodára”.
Özvegye, Crestentia és fia, Béla vette kézbe az ügyek irányítását. A terveket 1860 július 1-jén fogadták el, az alapkőletételre augusztus 20-án került sor, négy évvel később, ugyancsak augusztus 20-án, Szent István „névünnepén” szentelte fel Simor János győri püspök. Keresztjét Bokor Nándor készítette, a harangot Opitz Mihály öntette Bécsújhelyen. A háromhajós, egy kereszthajós épület, amelynek, a kegyúr kívánságának megfelelően, nem a bejárat fölött van a tornya, azóta szolgálja Nagycenken a híveket.
Tolnay Antalnak 45 éves cenki szolgálata alatt nem ez volt az egyetlen kezdeményezése. Az iskola bővítése is az ő nevéhez fűződik. Ő építtette emeletessé. Nevét örökre beírta a magyar történelembe azzal, hogy, amint erről megemlékeztünk, a bécsi rendőrség parancsával dacolva nem volt hajlandó „suttyomban” eltemetni Széchenyi Istvánt. Vagyonát a templomra hagyta.
Öccse, Tolnay Gábor is az ő tevékenységének szellemében ápolta a Széchenyi-kultuszt. Kezdeményezésére alakult meg a szoborbizottság, és korábban az ő ötletére készíttette el a falu Széchenyi portréját, amelyet nyilvános helyen, az iskolában helyeztek el.
A falu későbbi, nagy tudású papjai is vezetői voltak a község társadalmának, tevékenyen részt vettek a falu életében. Dr. Balics Lajos, a neves egyháztörténész a századfordulón látta el a papi teendőket Nagycenken. A községi képviselő-testület mellett tagja volt a megyegyűlésnek is. Alapítványt tett a községi szegényház létesítésére, amiért a község díszpolgárává nyilvánították. 1902-ig működött Cenken. Győrött kanonok, majd címzetes apát lett. Munkái közül itt csak a kétkötetes Magyar egyháztörténetet emeljük ki.
Polgár Dénes az első világháború viharaiban nyújtott lelki támaszt a rászorulóknak. Segítő együttérzésére szükség is volt, hiszen 63-an haltak hősi halált a faluból. A Hangya szövetkezet és a Gazdakör szervezésből is kivette részét.
Őt Róka József (1926–1935) váltotta a plébánián. Pápai titkos kamarás, kormányfőtanácsos lett az egykori hidegségi plébánosból. Az új iskola megszervezése és a szerzetesek betelepítése is az ő érdeme volt. Utóda, dr. Szántó Antal (1935–1965) tudós ember. Folyóiratot szerkesztett, vallási témájú könyveket írt, többek között XI. Pius pápa életéről.
Az 1920-as 1930-as években vallásos szellemű egyesületek is alakultak. Ilyen volt az iskolások Szívgárdája, a nagyobb lányok Mária-kongregációja. A fiúk a katolikus legényegyletbe tömörültek. A község kulturális életében fontos szerepet játszottak, gyakran léptek fel vallási tárgyú, de profán darabokkal is.
Kovács Ferenc kanonok a közelmúltban vezette a nagycenki plébániát. Több évtizedes működése során kapcsolatot teremtett a világon szétszórtan élő Széchényiekkel. Közreműködésével és Környei Attila segítségével jött létre 1990-ben a Széchényi-találkozó, ahol a családnak több mint százötven tagja őseinek fészkében találkozott egymással. Megromlott egészségi állapota miatt Kovács Ferenc nyugállományba vonult. 2002-ben bekövetkezett halálakor sok egykori nagycenki híve zarándokolt el a temetésére.
A plébániának ettől kezdve sajnos nincsen állandó lakója. Korábban a kópházi plébános járt Nagycenkre, három éve pedig Kóbor Lajos peresztegi plébános látja el a lelkipásztori teendőket. Az egykor virágzó plébániát filiává fokozták le, pedig történetének kezdetétől szinte mindvégig a falut buzgó, katolikus népek lakták.
A község lakóinak felekezeti megoszlása 1869 és 1930 között
Év
1869
1880
1890
1900
1910
1920
1930
Római katolikus
1750
1896
1820
1697
1704
1970
2069
Görög katolikus
1
1
2
Református
1
5
20
1
3
13
Evangélikus
21
11
21
14
10
28
40
Izraelita
1
12
9
23
23
3
3
Összesen
1773
1921
1855
1754
1740
2004
2126
 
A számok azt mutatják, Széchenyi István nem túlzott, amikor arról írt, hogy Nagycenk nyugat felől jőve az első hely, hol magyarul dicsérik az Urat, azt csak mi tesszük hozzá, hogy a római katolikus liturgia szerint.

A templom bélletes kapuja a Széchényi-címerrel

A templom északi homlokzata

Tolnay Antal plébános sírja a mauzóleum előtt

A titokzatos Szent Antal-kápolna

Püspököt várók magyaros viseletben a plébánia udvarán

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages