Uradalmak központja
Uradalmak központja
Széchényi Antallal és Ferenccel új korszak kezdődött a település életében. Ők voltak az első Széchényiek, akik Cenken laktak s birtokaikat innen irányították. Az uradalom székhelyét Sárvárról ide helyezték és így vált a Sárvár-Felsővidék központjává Cenk.
Széchényi II. György fia, Zsigmond nem sokáig élvezhette apja hagyatékát. Mindössze hat évvel élte túl. Halála előtt felosztotta a birtokokat fiai között. Cenket Antal (1714–1767) kapta meg. A családi tradíciót folytatva Széchényi Antal katonai pályát választott magának. A 9. soproni huszárezredben kezdődött a karrierje. Hamarosan kapitányi tisztséget töltött be Kőszegen. Ezredével Olaszországba vezényelték, de a béketárgyalások nyomán harci eseményekben már nem vett részt. Hazatérve feleségül kérte és vette mostohája húgát, Barkóczy Zsuzsannát.
1741-ben költözött el a birtokközpontnak számító, az Eszterházyaktól bérelt széplaki kastélyból a kiscenki birtokon álló kúriába és a majorházba. Ez az épület négyszobás, földszintes, náddal fedett ház volt, ahol korábban Széchényi Ilona is lakott. A kúria inkább egy jobbmódú középnemesi lakhoz hasonlított.
Berendezkedni nem tudtak, az osztrák örökösödési háború ismét a harcmezőre szólította az ifjú férjet. Elindulása előtt felsőbüki Nagy Pált tette meg a birtokok felügyelőjévé, cenki pénztárát Rotten György tiszttartó kezelte. A kiadások meghaladták a gróf bevételeit, ezért arra kérte felügyelőjét, ha kell, erőszakkal is emelje a jobbágyok adóját. A csatatérre gyakran követte felesége is. Így Széchényi katonai előmenetele töretlen volt, a cenki birtok fejlesztése viszont elmaradt. Az örökösödési háború végére brigadérossá nevezte ki Mária Terézia, s a hadseregtől mint altábornagy búcsúzott el.
1758-tól tartózkodott folyamatosan a cenki birtokon, és erre az időre tehető a kastély építésének és a park kialakításának a befejezése. Az átépítés terveinek készítőjét nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy az építkezéshez téglaégetőt is készítettek még az 1740-es években. A keleti részben kápolnát, a nyugatiban színházteremet alakítottak ki, a középső rész pedig nagy fogadótermet kapott. Az első udvari káplár Tóth Innocentius ferences páter volt, aki 1742-től állt Széchényi Antal szolgálatában.
Széchényi Antal és felesége, Barkóczy Zsuzsanna ekkor kezdték meg a park átépítésével együtt a gyönyörű hársfasor telepítését is, amely a kastély kapujától a Kiserdőig vezetett. Itt állt az 1744-ben épült kápolna, amely mellé remetelak is épült. Ebben élt Tóth atya, akinek a feladatai közé tartozott a kápolna gondozása, a körülötte lévő veteményes- és virágoskert gondozása, a déli harangozás, ministrálás a kastélykápolnában, imákon részt venni a grófnál, valamint vasárnaponként a templom orgonájának a fújtatása. Cserébe hetente ellátást kapott az uraságtól: húst, bort, sót, gyertyát.
II. József 1781-ben megszüntette a remeteség intézményét, az utolsó cenki remete, Siemerl Günther nyugállományba vonult, és beköltözött az elöregedett cselédek számára 1762-ben, szintén Barkóczy Zsuzsanna által létesített „ispitába”, amely a mai Kiscenki út 4. szám alatti ház helyén állt. A négy szobából és konyhából álló épületben általában öt ember számára volt hely, akiknek az ellátásáról az uradalom gondoskodott. Ennek ellenében „legfontosabb kötelmük” az volt, hogy „naponként reggel és este a kápolnában fennszóval egy rozáriumot [rózsafüzért] imádkozzanak a grófi család élő és megholt tagjaiért”.
A grófné jótékony gondoskodása mellett a gróf igyekezett folyamatosan növelni birtokait s minél nagyobb haszonra szert tenni. Területeket vásárolt a hidegségi határból, és a volt tiszttartó, Schmocher jószága is az ő kezébe került. Az eszközökben nem válogatott. A jobbágyok irtásföldjeiből 1756-ban négyszázötven holdat erővel visszavett. Egy részét ki sem fizette. A robotot és az egyéb szolgáltatásokat erőszak árán is behajtotta.
Jobbágyaik Mária Teréziához fordultak jogorvoslatért: mivel „…gróf Széchényi Antal generális úr[nak] …szolgálunk egy esztendeig marhával 52 napot. Ha gyalog kívánja, minden héten két napot. Aratás ideiben két hétig minden napot. Ezzel meg nem elégedvén olyik héten 3 napot is elhajt. … Azonkivül fizetünk … 4frt 45 dénárt. …midőn kisasszonyát férjhez adta… 2 frt-ot. Gabonáit ingyen takarítjuk.”
Erőszakosságát nemcsak a pénzhiány és a megnövekedett költségek okozták, hanem az új típusú gazdálkodás is. A majorság fejlesztése itt nem jelentette az urasági szolgálatban állók számának növelését. 1753-ban mindössze tizenegyen álltak a gróf közvetlen szolgálatában: a vámos, a majorosgazda, a kovács, a molnár, az ökrös, a kanász, a juhász, a lovász, a gulyás és három szolga. Így a szántás, betakarítás a jobbágyokra maradt egészen az 1767-es úrbérrendezésig.
Nagycenken majorja nem volt, de ő hozta létre ott az első tehenészetet, amely a későbbiek során is fontos szerepet játszott a falu életében, amikor a marhahizlalás és -kereskedelem lett az egyik fő bevételi forrás.
A cenki birtok bevételei 1746-ban
(a két oszlopban forintban, illetve dénárban)
Stoyber György kiscenki kasznártól:
|
2356
|
88 és 1/2
|
Nagycenki vámostól és vendégfogadótól
|
325
| |
Gyapjúból (nyilván nem csak a cenki juhászatból)
|
263
|
21
|
Nagy-és kiscenki és hidegségi helyadókból
|
241
|
47 és 1/2
|
Nagycenki árendás juhásztól
|
160
| |
Kiscenki és cséri sajtból
|
60
| |
Cenki és hidegségi mészárosok árendája
|
30
| |
Nagycenki molnár 2 sertésének árából
|
28
| |
Kiscenki vendégfogadó 25 akó söre
|
47
|
50
|
Nagy és Kiscenkiektől hosszú fuvarért
|
30
|
A major kiadásai nem érték el az ötszáz forintot: a téglavetők 115 forint 52 dénárt kaptak, Bölcs József (ispán) hátralékos fizetése 209 forint 86 és fél dénárt tett ki, s végül a kiscenki kápolna orgonájára 125 forint jutott.
Kiscenken 1753–54-ben felmérés készült az állatállományról és a telkekről. 29 telket számoltak meg, ebből csak kilencnél nem szerepelt teleknagyság. A többieknél egységesen negyed telket jelöltek meg. A portákon összesen 93 szárnyas jószágot, 34 ökröt, nyolc lovat, négy bikát, tizenhárom sertést tartottak. Prujber, Kovács, Bene, Moyser, Fux, Herczegh, Filátz, Márkovits, Fekete (2), Bánovits, Ragasics, Pölcz, Poór, Horváth (4) Németh, Babics, Farkas, Treser, Babocs, Pálffy, Schraina, Cenki, Gruiber, Háros nevű jobbágyok és zsellérek lakták a falut.
1758-ban nagy árvíz pusztított a környéken. A következő év elején kelt főszolgabírói jelentés mérte fel a károkat és állapította meg az új adókat. A faluban lakó iparosokkal külön foglalkoztak, ebből ismerjük az itt működő mestereket és foglalkozásokat. Hat takács dolgozott Nagycenken: Luidt Sebestyén, aki ebben az évben halt meg, Szemeliker János, Ludt (Luidt?) János, Fekete György és Leopold, valamint Pácz Ferenc. Megemlíti még az irat Plesics Simon szabót, Spáiz Ádám pintért, Ferencz János csizmadiát. A molnárt nem nevezi meg, de megemlíti, hogy adóját harmincról húsz forintra csökkentik. Kiscenken Marovics István kovács, Pánnovics Ignác szűcs és Habicz Ádám csizmadia adóját mérsékelték. Horvát Mihály árendás juhász és juhai „a Fertőbe vesztek”, így az özvegynek nem kellett kifizetnie a harminc forint árendát.
A grófné, Barkóczy Zsuzsanna nem csak abban tűnt ki korának asszonyai közül, hogy férjével tartott a katonai táborokba, hosszú hadjáratokban. A cenki kastélypark és a világhírű hársfasor telepítése is a nevéhez fűződik. Ő építtette a már említett ispitát, a remetekápolna mellé a remetelakot és 1778-ban az új temetőbe a temetőkápolnát.
Mindemellett özvegysége idején a jó gazda gondosságával igazította el a tiszttartót 1770-ben az évi utasítások kiadásakor. Többek között előírta például: „…verekedőket …roboton meg nem jelenőket …az urbárium szerint megbüntesse. A borok mindenkor pöcsét alatt legyenek …azokat minden héten kétszer megtisztogattassa és töltögettesse. …Midőn a korcsmárosnak bort ad, a hordót töltse meg és azt bépecsételje, hogy a korcsmárosnak ne legyen alkalmatossága a bort megcsáválni vagy vízzel szaporétani. ...Az cséplőre …vigyázzon, hogy a cséplés helyesen menjen. …A szalmát megvizsgálla, hogy szemet nem hagynak-e benne. …a szalma takarékosan oda hordassék, ahol az uraságnak szükséges… A pajtákat mindenkor tisztán, zár alatt tartassék… A cassa Sopronyban fog állani, ahhoz képest a jövödelemnek üdőről-üdőre oda be köll menni [ a számadónak] onnét fog …nyugtára adattatni.” Így adta ki s írta le saját kezűleg a gazdaság valamennyi ágára vonatkozó, aprólékos, mindenre kiterjedő utasításait, hogy „a vagyon ne pocsékolódjék”.
Az úrbérrendezés 1767-ben mindkét faluban a Mária Terézia rendeletére kiadott és jórészt nyomtatott urbárium kiadásával kezdődött. „Úrbárioma Nagy Czenki Helységnek, amelynek mélt.[óságos] Groff Széchényi Antal a földesura” – mondja a cím, majd sorra veszi a jobbágyi szolgáltatásokat. Eszerint: „…minden egész helyes jobbágy köteles lészen …földesurának minden héten egy napot – napkellettül nap-nyugotig (ebben számlálván munkára való menetelét és vissza jövetelét ’s az etetésnek és itatásnak üdeit) két vonyós marhával és maga szekerével, ekéjével és boronájával ezen helységnek régi és állandó szokása szerént szolgálni.” Mindezt még tetézte, hogy „kaszálás, aratás avagy szüret idejekor akár kézi, akár marhás szolgálatot dupplán veheti a földesuraság”. (Lásd: Függelék I.)
Nem sokat javított tehát a jobbágyság helyzetén a rendelkezés, az uraságnak viszont annál többet hozott. Összesítve a szolgáltatásokat Nagycenken a 871 nap kétmarhás- vagy 2492 nap gyalogrobotot, tizenhat öl tűzifát, tizenhat icce kifőzött vajat, 95 font fonást kenderből vagy lenből, 43 kappant és 48 csirkét valamint 364 tikmonyt – tojást – jelentett évente. Ez Kiscenken természetesen kevesebb volt: 539 nap igás- vagy 1079 gyalog nap, tíz öl fa, kilenc icce vaj, 58 font fonás, 29 kappan, harminc csirke és 233 mony (tojás).
Széchényi Antal halálakor (1767) gazdag, virágzó gazdaságot hagyott hátra, de fiú utódja nem lévén a birtokot, György prímás végakaratának megfelelően, testvére, II. Zsigmond örökölte, aki a családon belül addig is a legnagyobb vagyonnal rendelkezett.
Az öröklő Széchényi Zsigmond a Dunántúl nyolcadik leggazdagabb földesura volt. Antal, majd nem sokkal később a testvér, Ignác halála után ez a vagyon még nagyobb lett. Zsigmond két fia közül József, még a családalapítás előtt elhunyt. Özvegyét testvére, Széchényi Ferenc pápai engedéllyel feleségül vette 1777. augusztus 17-én a kópházi templomban, noha a frigy ellen mindkét család tiltakozott. Így Széchényi Ferencre szállt az egész roppant vagyon.
I. Széchényi Zsigmond fiainak vagyona 1767-ben
Ignácé,
Vas vármegyében
|
3 helységben
|
35 24/32 úrbéres telek
|
69 jobbágy
22 zsellér
|
Antalé,
Sopron vármegyében
|
11 helységben
|
222 4/32 úrbéres telek
|
345 jobbágy
210 zsellér
|
Zsigmondé,
Somogy vármegyében
Sopron vármegyében
Zala vármegyében
|
23 helységben
4 helységben
32 helységben
|
876 24/32 úrbéres telek
48 20/32 úrbéres telek
988 12/32 úrbéres telek
|
1425 jobbágy
97 zsellér
87 jobbágy
41 zsellér
1594 jobbágy
193 zsellér
|
A kastély a XVIII. század végén
A hársfasor a XX. század elején
A remetelak tervrajza
A temető legrégebbi sírkövei
A temetőkápolna a Liszt-orgonával
